A miskolci születésű Bársonyos Jenő nevét egy forrás őrzi a Bükkben. Elmesélte nekünk, mekkora meglepetésként érte, amikor felkérték az akkori Hidrológiai Társaság elnöki posztjának betöltésére. Sokat foglalkozott víztannal, az országos karsztforrásokkal, így a bükki forrásokat is jól ismerte. 1972-ben avatták fel azt a forrást, ami a mai napig az ő nevét viseli.

Jenő bácsi mesélt nekünk a régmúltról, hogyan került el Miskolcról, majd évekkel később hogyan került vissza. 1949-ben avatták orvossá Debrecenben, mint belgyógyász szakorvost. Keserű szájízzel beszélt arról, hogyan csinált belőle bányaorvost az akkori Rákosi-rezsim, majd felidézte katonaéveit és az 1956-os eseményeket.  Soha nem lépett be egy pártba sem, ezért sokszor - ahogy ő fogalmazott- "lapátra tették abban az időben". Megfosztották rendfokozatától, érdemtelenül áthelyezték, a szabadságharcot követő években aztán ő volt az egyetlen, aki kiváló eredménnyel vizsgázott közegészség-és járványtanból, amit a legfelsőbb körökben is kénytelen voltak jegyezni, ezután kérték fel az akkori közegészségügyi hivatal (volt KÖJÁL), vezető főorvosi posztjára itt Miskolcon. Így térhetett vissza hosszú évek után ismét 1959-ben szülővárosába, ahol jelenleg is feleségével él.

Beszélgetés közben aztán sorra törtek elő a szebbnél-szebb emlékek is. Jenő bácsi ugyanis feleségével beutazta a fél világot, járt Kubában, Európában szinte mindenhol, de még Egyiptomot is végig csavarogták. Büszkén mesélte, ahogy két hegycsúcsot is megmászott, többek között a Balkán-hegység legmagasabb, 2376 méteres csúcsát.

Az elmúlt öt évben környékezték meg csak a betegségek, de korához képest, így is jó egészségnek örvend.  Néha a szívét fájlalja, de ilyekor mindig iszik egy kis konyakot, ami rendszerint elmulasztja szorító, markoló fájdalmát.