A nem mellesleg miskolci születésű, a hegyekbe, a természetbe itt beleszerelmesedett, majd innen a Dunántúlra elszármazott Csótai László „fotóvadász” és Cseterki Imre természetfényképész, a Vadászati Kulturális Egyesület Természetfotó Körének két alapító tagja. A közös, Vértelen vadászat kiállításukon látható fotók Afrika vadjairól készültek. Vagy, ahogy a kiállítás-megnyitón hangsúlyt kapott: a titokzatos, meglepetésekkel teli Afrika szabadon, a természetben élő állatait mutatják be – intim közelségben.

És valóban. Kíváncsi oroszlánkölyök, locspocsoló elefántok, merengő marabu, katonás sorokban figyelő keselyűk, véres lakomájával lassan végző nőstény oroszlán. Nemcsak életképek, de portrék az ősi kontinens állatvilágáról, amelyek direkt utalások nélkül is képesek tudatosítani a látogatóban: ez bizony az a gyönyörű hely, ahol hamar egyértelművé válik, hogy az ember is szerves rész a természetnek.

Mindezt kiválóan egészítik ki az ékszerek, fából, csontból faragott vagy rézre festett elefántok, zsiráfok, bivalyok, az ékszerek és termények – Afrikának az ember formálta arca. Ahogy Horváth Árpádné Kis Ildikó nyugalmazott könyvtáros, - aki hónapokat töltött Zimbabweben és Kenyában -, hangsúlyozta megnyitóbeszédében: Afrikában az ősközösségtől a posztmodern társadalmak csirájáig minden megtalálható. Közel 3000 törzset és ugyanannyi nyelvjárást tartanak számon, és a törzsekben élők ugyanúgy nem törődnek a társadalmi rendszereke változásaival, mint ahogy az állatok nem foglalkoznak a Serengeti és a Masai Mara Nemzeti Park között húzódó országhatárral, hiszen a terület maga egy egység. Ez utóbbiról, az állatok 500 kilométeres vándorlásáról már a 18 évet Afrikában élt húga, Bálintné Kis Beáta Újra Afrikában című könyvében esik szó.

A „primitív és csodálatos” Afrika egy türelemmel, jó szemmel, szenvedéllyel és szerencsével megörökített arcát láthatjuk a képeken. A tárgyakból és könyvekből pedig szerezhetünk mellé ösztönzést, hogy kedvünk legyen mélyebben is feltárni titkait.