A hírt, hogy „rokonunk, barátunk, kollégánk, ismerősünk, Illés László, Laca ma reggel itt hagyott minket”, a család tudatta a bábos közösségi oldalán.

A miskolciak többségének valóban rokona, barátja, kollégája vagy ismerőse volt Illés Laca. Arra a négy évre ment el a városból, amíg elvégezte a szentesi Horváth Mihály Gimnázium színészosztályát – az ugyanis nagyon hamar kiderült, hogy az irodalom, a zene, a játék az ő igazi világa. Lehetett őt hallani gitározni és énekelni számos szórakozóhelyen, de játszott a Mikulásvonat apróságainak is. Láthattuk apró bábokat életre keltve a Kalamajka Bábszínházban és óriásbábok között az Aranykapu Társulattal.

Alig fél nappal halála előtt ezt osztotta meg a nagyvilággal: Ki vagyok én? Nem mondom meg... (Petőfi Sándor verse Ferenczi György és a Rackajam által megzenésítve).

Ha játszott, mindig vidám volt. Fájó szívvel így emlékezünk rá.

Temetéséről a család később intézkedik.