Bár Gercsák Szabina jelenleg nem áll kvótát érő helyen az olimpiai kvalifikációs rangsorban, még van esélye arra, hogy tatamira léphessen Rio de Janeiróban. Igaz, a sorsa már nem a saját kezében van: jelenleg edzőjével, Flórusz Jánossal együtt várakoznak és szurkolnak az eredmények kedvező alakulásáért.

Az utolsó, nyílt kvalifikációs versenyt Almatiban rendezték meg, a kazah Grand Prix-n pedig minden a feje tetejére állt. Mi is beszámoltunk róla, hogy Szabina ugyan hetedikként zárta a viadalt, két európai, a horvát Barbara Matić és a grúz Eszter Sztam mégis megelőzte a 70 kg-os súlycsoport rangsorában. Amiatt elvesztette az addig a kezében lévő kontinentális szabadkártyát.

Azóta kiderült, hogy az utolsó, meghívásos versenyen nem állhat rajthoz Gudalajarában, ugyanis csak a ranglista első tizenhat helyezettje mérkőzhet meg egymással. Sérülés miatt többen visszaléptek, de még két versenyzőnek távol kellett volna maradnia ahhoz, hogy Szabina is elutazhasson Mexikóba.

Így maradt a szurkolás – az európai vetélytársaknak.

„Amennyiben a horvát vagy a grúz versenyző jól szerepel, akkor bekerült a legjobb tizenhat közé a kvalifikációs rangsorban, és kilöki onnan a mongolt. Abban az esetben ismét Szabina kezébe kerülne a szabadkártya, méghozzá végleg – mondja Flórusz János, aki még egy lehetőséget felvázolt. – További esélyt jelent, hogy húsz versenyzőt meghívnak az olimpiára, és a szabadkártyás körbe beleférhet Szabina. Kérvényezni kell az indulást, amelyről háromtagú bizottság – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, a Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szervezete és az Nemzetközi Judo Szövetség képviselője – dönt.”

A Hell Miskolci Judo Club vezetője amondó, Szabina kvótája egyáltalán nem forgott volna veszélyben, ha tavaly nem vált súlycsoportot.

„Nem méltányos a rendszer, hiszen a hatvanhárom kilóban több mint ötszáz pontunk bennragadt. Nem értem, miért nem viheti magával, ha nem is az egészet, de legalább a felét az a fiatal versenyző, aki a fejlődése miatt menet közben súlycsoportot váltott. Ugyanő szerezte azokat a kvalifikációs pontokat is, amelyek így semmit sem érnek. Persze, ezzel nem tudunk mit tenni. Várakozunk, reménykedünk.”

Talán Mexikóban valamit visszaad a sors, cserében az elveszített pontokért.