Salkaházi Sára (eredeti nevén: Schalkház Sára) 1899. május 11.-én született Kassán. Itt végezte iskoláit, egy évig dolgozott tanítónőként. Mikor az első világháború után Kassa az újonnan létrejött Csehszlovákiához került, és a csehszlovák kormány hűségesküt követelt a tanároktól, Sára ezt megtagadta, ezért el kellett hagynia a pályát.

Ezt követően könyvkötészetet tanult, húga kalapüzletében is dolgozott, felvidéki magyar lapokba írt, novellákat, tárcákat, életképeket közölt. 1922-1923 fordulóján néhány hónapig eljegyzett menyasszony volt, de kikosarazta vőlegényét.  1927-ben ismerkedett meg a Schlachta Margit alapította Szociális Testvérek Társasága rend kassai tagjaival, és ez új irányt szabott az életének.

1929-ben elfogadták jelentkezését novíciának. A szegvári rendházhoz csatlakozhatott, de az 1930 pünkösdjén tett első fogadalma előtt néhány hónapot még Kassán töltött, ahol a helyi Karitászt szervezte. Heti huszonhat órában tanított, gyermekkonyhát, kegytárgyüzletet, szegényházat felügyelt, és szerkesztette a Katholikus nő című folyóiratot. 1937-ben jelentkezett missziós munkára a Brazíliában élő magyar bencések mellé. Ehhez magyar állampolgárságot kellett kapnia, ezért 1937-ben végleg Budapestre költözött. A missziós utat azonban a második világháború körüli politikai események meghiúsították. 1940 pünkösdjén letette az örök fogadalmat.

1941 elejétől a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetsége országos vezetője lett. Szerkesztette a mozgalom lapját, gyűléseket, lelki napokat tartott az országban, három év alatt öt új szegényotthont nyitott, és elkezdte a Munkásnő Főiskola építését. Az Árpád-házi Margit szentté avatását ünneplő 1944-es rendezvénysorozat keretében március 19-én a mai Erkel Színházban előadták Salkaházi Sára Fény és illat című misztériumjátékát Szent Margitról.

A német megszállást követően a Szociális Testvérek mintegy ezer üldözöttet bújtattak, közülük majdnem százat személyesen Sára nővér mentett meg, aki ekkor a Bokréta utcai munkásnőotthont, a Katolikus Nővédő Otthont vezette. 1944. december 27-én a nyilasok átkutatták az otthont. Sára nővér az akció végén érkezett, de nem menekült el, megpróbált közbenjárni az üldözöttek érdekében. A nyilasok őt is magukkal vitték és a jelenlegi ismeretek szerint, többekkel együtt kivégezték a Duna parton.

XVI. Benedek pápa 2006. április 28-án írta alá Salkaházi Sára boldoggá avatási dekrétumát, ennek ünnepélyes kihirdetésére 2006. szeptember 17-én került sor, a budapesti Szent István-bazilika előtti téren.

Pehm Gilbert Antal plébános a szeptember 16-ai szentmisén, prédikációjában az evangélium tükrében ismertette  Salkaházi Sára életútját: Kiemelte: fontos, hogy hitünket tettekre tudjuk váltani, s a konkrét, cselekvő szeretetet gyakoroljuk! Aktívvá válni, közösségben élni, a közösségért-, másokért tenni! - ezt látjuk Salkaházi Sára életében is.

Miskolc képviselő-testülete, Kriza Ákos polgármester javaslatára 2014 júniusában hozta létre a Salkaházi Sáráról elnevezett szociális alapot. Ennek keretében évi 10 ezer forint támogatást kapnak a városi nyugdíjasok, személyi riasztókat ajándékoztak nekik, és számos kulturális, szórakoztató közösségi programot szerveznek számukra. Ezek között szerepel szüreti bál, főzőverseny, s több alkalommal kirándulóvonatot indítottak számukra Lillafüredre.

A Salkaházi Sára Program többször is bővült, 2014-ben kiterjesztették a kedvezményeket a rokkantsági ellátásban részesülőkre, majd pedig azokra is, akik rehabilitációs ellátások, korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság, átmeneti bányászjáradék, bányászok egészségkárosodási járadéka, szülői nyugdíj, árvaellátás, mezőgazdasági szövetkezeti járadék, baleseti járadék, rokkantsági járadék, házastársi pótlék, vagy házastársi jövedelempótlék jogcímeken részesülnek nyugdíjszerű ellátásban. A programhoz több mint 36 ezren csatlakoztak már, rendszeresen felmérik az idősek igényeit, és ahhoz igazítják az adott év kínálatát. Kriza Ákos polgármester szerint, amikor a város vezetése meghirdette a Salkaházi Programot, két célt tűzött ki maga elé: egyrészt támogatni kívánták azokat az időseket, akik Miskolcot építették. Ugyanakkor egy közösséget is kívántak teremteni, a nyugdíjasok nagy közösségét, s az elmúlt évek igazolták, hogy sikeresek voltak az elképzelések.