A bizonyítékok nem egyértelműek, a logikai láncolat hiányos, az összkép homályos, mondta a felmentő ítélet indoklásának első mondatában Horváth Mária bírónő. A 2011. augusztus 31-én történt gyilkosság ügye pedig valóban végig ellentmondásos volt. Bár a rendőrség hamar meggyanúsította K. Mártát, ő végig tagadott, és a bizonyítékok sem tűntek egyértelműnek az ügyben.

Az ügyészség szerint így történt

A B.-A.-Z. Megyei Főügyészség vádirata szerint az 53 éves, masszőrként dolgozó nő 2011 augusztusában a Szentpáli utcán megverte és megfojtotta a 86 éves idős nőt, majd becsomagolta a holttestet, és így akarta elrejteni. Szerintük a vádlott 2011. augusztus 31-én a reggeli órákban a munkahelyén, egy szépségszalonban – ahol egyedül tartózkodott – nézeteltérésbe keveredett a 86 éves idős sértett nővel. A sértett azért kereste fel a vádlottat, hogy számon kérje tőle a masszőri tevékenységét reklámozó tábla elhelyezésének módját a lépcsőházban. A nézeteltérés eredményeként a vádlott nő testszerte bántalmazta, kis-közepes erővel ütlegelte a 86 éves sértettet, a bordáira minimum közepes erővel rátérdelt, vagy azt megtaposta.

A bántalmazást követően megfojtotta a sértettet oly módon, hogy egy vékony zsinórszerű eszközt kétszer körbehurkolt a sértett nyakán, majd azt legalább közepes erővel megszorította. A sértett halála a nyak leszorítása következtében kialakult fulladás miatt állt be. A vádlott a holttestet a szépségszalon masszázshelyiségében hagyta, ahová rajta kívül azon a napon más nem lépett be. Mielőtt távozott, a cselekménye nyomainak eltüntetése végett az üzlethelyiség padlóját felmosta.

A Búza téri Kertész Áruházba ment, ahol 10 óra 40 perckor vásárolt egy zöldesszürke színű 4x5 méteres úgynevezett létrázható takarófóliát, egy ezüstszínű, 5 centiméter széles ragasztószalagot, illetve egy felmosó fejet, valamint egy fehér színű, embléma nélküli reklámszatyrot.

Ezután visszament munkahelyére, ahol másnap reggelig rajta kívül senki nem tartózkodott, kivéve a déli órákban egy kolléganőjét, aki egy vendég haját csinálta meg a fodrászati részben, majd távozott.

Ezután a vádlott a holttestet az általa vásárolt takarófólia és ragasztószalag felhasználásával becsomagolta oly módon, hogy, a sértett két kezét felemelt állapotban a homloka elé helyezte, majd a sértett száját egy ragasztószalag darabbal leragasztotta, majd az ily módon a takarófóliába tekert holttestet több gyűrűben a ragasztószalaggal körbe tekerte. A becsomagolt holttestet az épület első emeletén a lépcsőházban helyezte el. Másnap, azaz 2011. szeptember 1-én, 6 óra körüli időben az épületbe dolgozni érkezők találtak rá és értesítették a rendőrséget.

A vádirat szerint a sértetten testszerte bevérzéseket, testén folyékony vért, a nyakon a zsinegelés nyomait találták, sorozat-bordatörést állapítottak meg, ezek hosszas bántalmazásra utalnak. A sértett sérülései élőben keletkeztek, és orvosszakértői szempontból egyértelműen idegenkezűségnek tekintendők.

Az utolsó szó jogán is tagadott

A vádlott végig tagadta a cselekmény elkövetését, de az ügyészség szerint a vádat alátámasztották a helyszíni szemléről, házkutatásról készült jegyzőkönyvek adatai, a lefoglalt bűnjelek, az ügyben kirendelt orvosszakértő, nyomszakértő, ujjnyomszakértő, informatikai szakértő, vegyész szakértő, biológus szakértő véleménye. Ezen túlmenően a hazugságvizsgálat adatai, a tanúk vallomása, a biztonsági kamerák felvételei. A védelem azonban pont arra hivatkozott, hogy ezek egyike sem nyújtott bizonyítékot a vádlott ellen sőt, éppen, hogy cáfolta a bűnösségét.

Csütörtökön reggel az utolsó szó jogán K. Márta megtörten, elsírva magát arról beszélt, hogy tönkretette az életét a vád, amit ellene felhoztak. Három éve cseng a fülébe a letartóztatásakor hallott mondat: vallja be a gyilkosságot, „mert úgyis ráhúzzák”. Felhívta a figyelmet, hogy bár több idegen anyagot találtak az áldozat ruháján, csak az ő ruhamintáját vizsgálták, csak az ő hajszöveteit, DNS-ét keresték, pedig más mintákat is találtak rajta. De nem találtak egyezést, nem találták az ujjlenyomatát, miközben a nyomozás során azt sem vizsgálták, hogy hová tűntek értékek Rózsika néni lakásából.

Magukat túlértékelő tanúk

A Horváth Mária vezette bírói tanács egy órára vonult vissza, ezt követően hozta meg a felmentő ítéletet. A bírónő indoklásában kitért arra, hogy a tanúk nem tudtak arra nézve információt, hogy Rózsika néni felment volna a szépségszalonba a halála előtt, sőt, aki utoljára látta, az arról számolt be, hogy a lakásába ment. A tanúk vallomása ugyanakkor jelentősen változott az eljárás során és ellentmondásosak voltak. A szépségszalon akkori vezetője és egyik munkatársa a bírósági szakaszban már rossz színben tüntették fel a vádlottat, a bírónő szerint azonban felértékelték az ügyben játszott szerepüket és ez vezetett ide, egyikük egy tévéinterjúban egyenesen azt mondta, hogy tudja ki a tettes, ezt a törvényszék előtt már visszavonta.

A semleges tanúk nyugodtnak írták le aznap a vádlottat, ami nem támasztotta alá, hogy éppen egy gyilkosság utáni holttest eltüntetésében vett volna részt. A szakértők véleménye szerint a gyilkosság időpontja órákkal később lehetett, mint azt a várhatóság feltételezte, és amire vádiratát építette. Az idős nő lakásából eltűnt százezer forint, az arany ékszerei és a lakáskulcsa, az ügyben az is érdekes, hogy a mindig pedáns és magára adó nő a lépcsőházban hagyta a felmosó vödröt és a mopszot, jóval később kapcsolta be a mobiltelefonját, mint szokta és a műfogsorát sem viselte, pedig enélkül nem lépett ki az ajtón. Így az is kérdéses, hogy vajon felment-e a szalonba, illetve, hogy mi zavarhatta meg.

Azt is kérdésként tette fel a bírónő, hogy vajon K. Márta képes volt-e úgy végigcsinálni a napot, ahogy az a vádiratban áll. Eszerint ugyanis, miután megölte a szalon masszőrhelyiségében Rózsika nénit, felmosott, elment a lányával beiratkozni egy tanfolyamra, tízórait vásárolt. Majd megvette az áruházban a fóliát és a ragasztószalagot, visszament a szalonba, ahol a kollégájával és egy vendéggel beszélgetett, megcsináltatta a haját a kollégájával, majd amikor mindenki elment, szörfölgetett az interneten egy társkereső oldalon, és csak ezt követően csomagolta be a holttestet, helyezte el a lépcsőházban, majd ment haza.

Ki a gyilkos?

Horváth Mária szerint nem zárható ki a vádlott ez elkövetői körből, de nem lehet egyértelműen bizonyítani, hogy elkövette volna a cselekményt. Ugyanakkor azt is ki kell jelenteni, hogy máshogy is történhetett a gyilkosság. Az udvar és a két lépcsőház a sok iroda miatt nappal kész átjáró ház, nagyon sokan megfordulnak ott, és a gyilkosságot megelőzően több betörés is történt. A bírónő arra is felhívta a figyelmet, hogy a vádhatóság több momentumot nem ellenőrzött, ami most már késő, illetve, hogy a helyszín biztosításánál két óra idejére nincs jegyzőkönyv rendőri jelenlétről.

Az ítéletet a vádlott tudomásul vette, az ügyész azonban fellebbezett, így az ügy másodfokon a Debreceni Ítélőtábla előtt folytatódik. A vádlott védője, Lichy József elmondta, véleménye szerint helyesen értékelte a törvényszék a bizonyítékokat, reális ítélet született. Másodfokon ugyanebből az anyagból dolgozik majd az ítélőtábla, így véleménye szerint nem kérdéses, hogy ott is felmentő ítéletnek kell születnie.