A barátságos hangulatú hazai mérkőzéseken a budapesti egyetemistákból álló Zsírkréták nevű csapat győzedelmeskedett, így Andorka Kristóf, Dudás Dániel, Fábián Gábor, Fábián Máté, Kalocsay Károly, Rónaszéki Botond, Weimann Richárd utazhatott július közepén a brazíliai Praia Grande-ba, ahol 63 ország legjobb amatőr grundfocicsapata mérte össze erejét.

A magyaroknak sorsolás útján végül Hongkonggal, Egyiptommal, Németországgal és Jordániával kellett megküzdeniük a csoportkörben. „Már az elején elkezdtünk szurkolni, hogy ebbe a csoportba kerülhessünk, mert Egyiptom és Jordánia kevésbé hangzott nehéznek, mint a többi. Harmadikként be is kerültünk, utána jött Hongkong és Németország. Bár az utóbbitól tartottunk, végül az is sima meccsnek bizonyult.” – mesélte Fábián Gábor, a Zsírkréták kapitánya.

A magyar csapat végül 5-0-ra verte a hongkongiakat, egyiptomiakat és a jordániaiakat is, a németeket pedig 1-0-as eredménnyel ejtették ki a játékból, így veretlenül jutottak a legjobb 16 közé. Ekkor már sokan arról beszéltek, hogy a Zsírkréták az egyik nagy esélyese az idei tornának. A szombati kieséses szakaszban a svédekkel csaptak össze a nyolcaddöntőbe jutásért, akiket szintén a szerencsés 5-0-ra sikerült legyőzniük. A legjobb tizenhat között azonban 1-0-ra alulmaradtak Argentínával szemben – akik végül egészen a dobogó második fokáig küzdötték fel magukat a grundfocibajnokság világdöntőjén.

„Az eredménnyel és a mutatott játékkal is elégedettek vagyunk, de természetesen vannak apróságok, amiken lehet javítani és fogunk is. Sajnálom, hogy ilyen korán összekerültünk az argentinokkal. Látszott, hogy készültek belőlünk, mert más játékot mutattak, mint korábban. Nagyon ügyesek és gyorsak voltak és sajnos büntetőből meg is szerezték a győztes gólt. Ez a meccs döntőnek is beillett volna és ezt nem én mondom. A záróbulin több csapat is odajött hozzánk, hogy elmondja, megérdemeltük volna a győzelmet, mert ennyire szervezetten senki nem játszott” – mesélte büszkén a csapatkapitány.

Hozzátette, a játék mellett Brazíliát is megcsodálták: „Közel volt a szállásunk az óceánparthoz, ráadásul a Red Bullnak volt egy saját sátra is, úgyhogy igyekeztünk minél több időt ott tölteni – persze azért ott is focizgattunk a homokban és a helyi futballkultúrához is közelebb kerültünk. Ha késő délután sétálgat az ember, tíz méterenként elfektetett bicikliket lát, amik hálók helyett vannak a lábteniszhez. Fociztak a fiúk és a lányok, a kicsik is a nagyok, úgyhogy hamar elkapott minket a feeling.”