A nyolcvanas évek elején alakult, Menyhárt Jenő gitáros-énekes-igazgató köré épülő Európa Kiadó története nem hagyományos zenekartörténet. Különféle korszakaiban más és más felállásokban működött, más és más történetekben, elbeszélésmódokban fogalmazta meg, fogalmazta újra magát. Bár többgenerációs közönsége kívülről fújja az olyan klasszikusokat, mint a Romolj meg, a Küldj egy jelet, vagy a Mocskos idők, az Európa Kiadó különféle korszakai során egyszer sem vált a saját tribute-zenekarává – képes volt megőrizni az „itt és most” érzést. Az Európa Kiadó az idők során úgy tudott újra és újra megújulni, hogy közben sosem lett a mainstream része, egyéni stílusát és működése független szellemiségét fennállása során végig következetesen megőrizte. Pénteken este a Helynekemben adott kétórás koncertet a zenekar, a fellépés előtt beszélgettünk Menyhárt Jenővel.

minap.hu: Tavaly jelent meg a legújabb lemezetek, Nincs kontroll címmel. Milyen dalok találhatóak rajta?

Menyhárt Jenő: Először csináltunk kislemezt, négy szám található az EP-n. Ezt egy, akkor még új felállással készítettük. Egy viszonylag korai fázisban úgy éreztük, hogy az új felállással megmutatjuk azokat a dolgokat, amiket csinálunk. Nagyon érdekes tapasztalat volt EP-t csinálni. Egy kicsit féltem tőle előtte, de nagyon jó volt, mert attól, hogy csak négy számról volt szó, sokkal nagyobb figyelmet lehetett minden egyes számra fordítani. Kisebb faktor volt a fáradtság és a figyelem lankadása, úgyhogy ez egy nagyon jó menet volt, egy nagyon friss felállással. Ez egy megmutatkozás, új számokkal és egy Balaton-feldolgozással.

minap.hu: Mi az, ami mostanában foglalkoztat?

M.J.: Mindig az élet érdekelt, ez most sincs másképp. Nem egyes témákhoz nyúlok, hanem picit tudósítok a világról, ahogy velem történik, ahogy én látom, ami rajtam átfolyik.

minap.hu: Lehet még ennyi év után újat nyújtani? Hogyan tudsz újabb inspirációt találni, mélyebbre nyúlni, és mindig valami újat megmutatni magadból a dalokon át?

M.J.: Én nem is erőltetem ezt, hanem csak nyitva állok arra, hogy jöjjenek a dalok. Én nem tudok úgy dolgozni, hogy elhatározom előre, hogy csinálunk egy LP-t, és akkor megrendelésre megírom a nyolc számot. Velem mindig inkább az van, hogy vannak ötleteim, azokkal elkezdek kicsit foglalkozni, és van, amelyik elindul, és abból szám lesz. Van egy-két év, amikor alig-alig születik egy új dal, és vannak olyan periódusok, amikor meg hirtelen egy csomó minden születik.

Európa Kiadó koncert a Helynekemben. Mocsári László képgalériája.

minap.hu: Soha nem forszírozod magad? Nem vagy úgy vele, hogy már két éve egy dalt se írtam, akkor most már leülök, írok valamit? Vagy megvárod, amíg beüt az ihlet?

M.J.: Amikor az embernek van egy ilyen ötórás repertoárja, akkor nincs abban a kényszerben, hogy dalt írjon. Bizonyos szempontból ez egy nyugis helyzet. Ez inkább fiatalabb előadókkal van, akiknek muszáj tölteni a repertoárt meg megújítani. Én ilyen szempontból nyugis helyzetben vagyok, mert nem kell ahhoz csinálni semmit, hogy az Európa Kiadó akár egy váltakozó repertoárral játsszon.

minap.hu: Évekkel ezelőtt, egy korábbi interjúban nyilatkoztad a következőt: „Szeretnék egy koherens életművet létrehozni. Szeretném, ha a történetem kerek egész lenne és nem egy kiragadott pillanatra vagy mutatványra hegyeződne ki.” Most hogy áll ez a koherens életmű? Dolgozol rajta tudatosan, vagy hagyod, ahogy az élet hozza?

M.J.: Ez nem olyan, hogy az ember kitalálja, hogy lesz egy koherens életművem és akkor beteszi a téglákat. Inkább úgy értettem, hogy ahogy csinálom az Európa Kiadót, azt, hogy sikerüljön megőrizni azt a szellemet és esszenciáját, ami kezdettől fogva benne volt, és azt az attitűdöt, ami miatt mi ezt elkezdtük annak idején csinálni, és ami miatt egyáltalán zenéltünk. Ha ezt nem veszti el az ember, és nem köt rossz kompromisszumokat az életben, akkor ebből lehet egy kerek történet és egy koherens életmű, amelynek minden állomása elfoglal egy helyet egy komplett egészben. Ehhez az kell, hogy az ember ne essen ki az aktív kreatív tevékenységből.

minap.hu: Évtizedek óta az underground meghatározó zenekara az Európa Kiadó. Soha nem volt törekvés vagy kísértés arra, hogy mainstreammé váljatok? Mennyire volt tudatos, hogy megmaradtatok az underground szcénában?

M.J.: Mainstream zenekar az Európa Kiadó sosem akart lenni. Egyrészt nem is olyan számokat írtunk, másrészt nem is úgy működtünk. Másból éltünk, többször változott a zenekar felállása, de mindig voltak olyan tagok, akik nem ebből éltek. Nekem ez mindig nagyon fontos volt, mert ha nem függtem ettől anyagilag, akkor sokkal szabadabban tudtam csinálni az Európa Kiadót. A kilencvenes években, meg amikor hazatértem New Yorkból 2004-ben minden újságcikk, ami az E.K.-ról szólt, úgy kezdődött, hogy az „Európa Kiadó a nyolcvanas évek legendás zenekara”, vagy „Menyhárt Jenő a nyolcvanas évek karizmatikus egyénisége”.  Én ezt sosem szerettem.  A nyolcvanas évekbe tolták bele a zenekart. Én ez ellen akkor nagyon tiltakoztam, és ezt értetlenség fogadta, pedig én azt nem akartam, hogy egy bizonyos korszakába a zenekarnak beleragadjak, hiszen onnantól kezdve minden egyéb, ami ezután következik, az utójáték, egy jutalomjáték. Egyáltalán nem az volt a szándékom, hogy megéljek a nyolcvanas évek mítoszából, vagy azt folytassam, amit ott megcsináltunk. Jelen időbe akarom helyezni, mindig megtölteni az Európa Kiadót minden korszakban, önmagával. Nem szeretem ezt a "nyolcvanas éveket", és minket ebbe nagyon belenyomtak. Ez később is kísértett minket.

minap.hu: Lehet ez ellen tiltakozni bárhogyan is, csapkodni az asztalt egy ilyen stigma ellen?

M.J.: Csapkodni nem kell, és nem lehet az asztalt. Azzal kapcsolatban, hogy mások mit gondolnak, vagy hogy látják, én nem sokat tudok tenni. Ez azért nem jó, nem csak nekünk, senkinek sem, mert pont az ellen dolgozik, hogy egy hosszabb, nagyobb történetet lehessen csinálni. De ez nemcsak Magyarországon van így, hanem a világon mindenhol. Bob Dylan is alig bírt kijönni a hatvanas évekből, mert annyira nyomták oda vissza. Azoknak a zenekaroknak, akik egy adott korszakban meghatározók tudnak lenni, azt nagyon hozzájuk szokták kötni, elvárják tőlük onnantól. Ez bizonyos szempontból nem könnyíti meg a későbbieket. De ettől én megpróbáltam elvonatkoztatni és csinálni úgy a dolgokat, ahogy elképzeltem.

minap.hu: Több olyan időszak is volt, amikor hibernálódott a zenekar. Ezt mi teszi szükségessé? Mennyire tudatos a döntés, hogy szüneteltetitek magatokat egy időre?

M.J.: Az Európa Kiadó nem egy hagyományos pop-rock zenekari történet akart lenni. Én is, és több tag is a zenekarban csináltunk más dolgokat is. Egyrészt az életünk is így hozta, másrészt meg pont azt nem akartuk, hogy minden évben csináljunk egy turnét aztán meg kiadjunk egy lemezt. Azt szerettük volna megengedni magunknak, hogy a természetes alkotói késztetéseink mentén alkothassunk, ne pedig bizonyos kiadványok vagy technikai jellegű elvárások határozzák meg a tevékenységünket. Ebben az is benne van, hogy az ember időnként tart egy hosszabb szünetet. Nem lehet mindig csak kiadni, be is kell venni. Annyit tud az ember kiadni, amennyit be tud venni. Nem lehet állandóan csak kifele nyomni a dolgokat.

minap.hu: Most milyen periódusában van a zenekar?

M.J.: Az Európa Kiadó mindig olyan volt, hogy nem csináltuk állandóan, de amikor csináltuk, akkor nagyon csináltuk. Ez ezzel a felállással sincs másképp. Elég intenzíven folyik a munka. Ez nem egy olyan projekt, ami a teljes életünket lefoglalja, mindenki csinál más dolgokat is. A zenekar tagjai részt vesznek már projektekben is, és magam is csinálok más dolgokat is. Videókat készítek, van egy videós vállalkozásom, az a polgári tevékenységem. Sokat szerveztem, hogy legyen az Európa Kiadónak egy digitális tér projektje. Ez pont a napokban nagyon jelentőset lépett előre, úgyhogy most ezen is sokat dolgozom.

minap.hu: Mit takar ez a digitális tér?

M.J.: Ez egy online felület, de nem egy hagyományos weboldal. Egy nagyobb, komplexebb dolog, ami egyrészt úgy működik, mint egy archívum, amibe nagyon sok szempont mentén lehet kutatni – az egyes tagok, helyszínek, számok alapján – az Európa Kiadó írásos, képi, hang és videó anyagaiban. De ez nemcsak egy archívum. Minden, ami a zenekarral történik a jelenben, az is felkerül a felületre.