2024. március 29. Aguszta
„Minden sarkon álltam már..." – Bakancsos Edda és Zártosztály az Adyban!
Méder Noémi
|
2017. július 15. 16:14
|
frissítve: 2017. július 18. 11:42
Újjáéledt egy legenda: fergeteges bulit csaptak a Zártosztály és a Bakancsos Edda tagjai a napokban az Adyban! Két Edda korszak 22 dala, régi és új tagok együttes örömzenélése és egy felejthetetlen élmény - a zenekarok miskolci koncertjén jártunk.

zartosztaly_koncert_170714ml_83.jpg

Már órákkal korábban elkezdtek gyülekezni a rajongók az Ady Endre Művelődési Ház előtt. Be-bekukkantottak az épület ajtóin keresztül az előtérbe, hátha meglátnak valamit, valakit. Bent is nagy volt a sürgés-forgás, a zenészek próbáltak, tesztelték a hangzást, tökéletesítették a beállításokat.

„Arra még adhatsz egy kicsit!” – hangzott a felkiáltás, és akiben igazi rajongó-vér csörgedezik, abban lehet, hogy egy pillanatra meg is fagy ilyenkor a vörös színű áramlás, hiszen egy ilyen elkapott mondat is „bennfentes-érzetet” ad, mintha egy pillanatra mi is részesei lennénk a titoknak.

zartosztaly_koncert_170714ml_86.jpg

Egyre többen gyülekeztek a bejárat előtt, noha a koncert még csak másfél óra múlva kezdődött. A színpadnál a Zártosztály (Csillag Endre „Csuka”Mirkovics Gábor „Zserbó” – Hirleman BertalanSipos Péter „Sipi”Lázár Zsigmond „Zsiga”) és a Bakancsos Edda (Barta Alfonz „Talfi” – Zselencz László „Zsöci”Fortuna László „Tüsi”Csapó György „Buksi” Darázs István „Dudi”) tagjai rendezkedtek, beszélgettek. Nagy volt a tumultus a színfalak mögött, a nézőtéren ültünk le Mirkovics Gáborral és Fortuna Lászlóval beszélgetni.

zartosztaly_koncert_170714ml_3.jpg

– A Zártosztály formáció már 4-5 éve létezik. Annak idején egy buli kedvéért álltunk össze, de akkora volt a közönség lelkesedése, hogy aztán több lett. Később ez kibővült azzal, hogy meghívtuk a régi ős-eddásokat is. A mostani két koncertnek az az apropója, hogy Talfinak most volt a hatvanadik születésnapja. Jelezte, hogy hazautazik, az ő kérésére jött mindez össze, szeretett volna velünk megünnepelni – mondta el  Mirkovics Gábor. – Utána megkerestük a többi régi tagot, Tüsit is nem tudom hány… talán 25 év után, egyből igent mondott, mindenki nagyon örült.

zartosztaly_koncert_170714ml_72.jpg

Slamovits István (Slamó) sajnos nem vállalta a fellépést. – 2015-ben egyébként már volt egy ilyen buli, Talfi akkor csak ezért jött haza. Már akkor is úgy terveztük, hogy csinálunk ebből egy turnét, csak hát Talfi Amerikában lakik, Sipos Peti pedig az Irigy Hónaljmirigyben énekel. Nehéz egyeztetni az időpontokat. Később persze nem kizárt a folytatás, és nagyon szeretnénk, hogy esetleg Slamó is csatlakozzon. Ez biztos, hogy elbírna egy országos turnét, de még semmi nem biztos – tette hozzá „Zserbó”.

zartosztaly_koncert_170714ml_73.jpg

Kíváncsi voltam, hogy aki ilyen sok ideje van a zenei pályán, ki tud-e ragadni egy-egy olyan pillanatot, amelyek a legemlékezetesebbek voltak a karrierje során. „Tüsi” azt mondta, csupán egyet szinte lehetetlen kiragadni, rengeteg ilyen van, a ’85-ös visszatérés azonban az egyik legkiemelkedőbb momentumnak számít.

Nem
Videó: Tóth Gábor

– Abba az Eddába végső soron én szedtem össze az embereket, én mászkáltam utánuk, amikor visszajöttünk Norvégiából Attilával. Ott vendéglátózni voltunk, amit általában mindenki lenéz, pedig nagyon komoly munka – hangoztatta  Fortuna László.  – Dolgoztam kint különböző hajókon 20-25 évet. Ez borzasztó nagy meló, odaáll az énekes, hoz egy paksaméta kottát, kiosztja, délelőtt le kell próbálni, este meg már játszottunk. Nagyon profinak kell lenni ehhez – tette hozzá.

zartosztaly_koncert_170714ml_65.jpg

Kiemelte, szinte minden jó emlék Miskolchoz köti. Imádunk ide járni, hiszen eredendően miskolci a zenekar, nagyon szereti az itteni  közönség. Egyébként Budapesten sincs okunk panaszra, ott is ugyanúgy élvezik az emberek a zenénket – folytatta Mirkovics Gábor.

zartosztaly_koncert_170714ml_84.jpg

A Kör, Ünnep, Éjjel érkezem, Gyere őrült és még több sláger a Gyémánt-korszakból. Aki ellátogatott a két koncert valamelyikére, biztos, hogy igazi nagy bulira számíthatott. Egy olyan „best of” válogatást hallhatott a közönség, amelynek a darabjait szinte mindenki ismeri.

Aztán pedig énekel, tombol, és élvezi a zenét, semmihez sem hasonlítható érzés, amikor a sok-sok éve imádott dalokat hallhatjuk élőben. Olyan ez, mint egy hatalmas osztálytalálkozó, egy fergeteges összejövetel a régi cimborákkal; kimondhatatlanul örülünk egymásnak, azoknak főként, akiket már nagyon régen láttunk. Egy zenekar és a rajongók kapcsolata mindig különleges, hiszen a rajongók teszik azzá a zenekart, ami. Értük vannak, ahogyan a zenekar is tulajdonképpen a rajongókért van. Egyik sem létezik a másik nélkül; örök szimbiózis ez, egy olyan szoros kötődés, amit lehetetlen elszakítani, és az évek múltán egyre csak erősödik.

Nem

Olvasnivaló

Ajánlat