Plósz Mihály és Árvai Zoltánné Wágner Ella is egyike azon keveseknek, akik visszatértek a málenkij robotból. 15 napig utaztak a vagonokban, enni sem kaptak ez idő alatt.

– Azt már csak sejthettük, hogy bánya lesz, mert a bányászokat szedték össze, a berenteiek közül egy se maradt – mondta Plósz Mihály.

Diósgyőrből háromszáz, Miskolcról ezer, a magyar lakta területekről pedig összesen egymillió embert hurcoltak el szovjet munkatáborba. Erre emlékeztet a lágerjárat, ami ma már kiállítási tér.

Korhű videók őrzik az utazás, az érkezés pillanatait és az azt követő szörnyűségeket. De a túlélők emlékeit és sokáig titkolt tényeket is feltár a járat. Rozsnyai Ilona, a Német Kör Lágerjárat utazó vagonkiállítás koordinátora elmondta, iszonyatos körülmények között, napi 12-16 órás munkát végeztek.

A járat összesen 13 várost érint, azokat, ahonnan 1944 és 1945 között annak idején sztálini parancsra a politikai foglyokat elszállították. Miskolc már a negyedik állomás. Pfliegler Péter alpolgármester rámutatott, a marhavagon Amerikában a jólét egyik jelképe volt. Európában azonban nem tudunk úgy ránézni, egy modern járműre sem, hogy nekünk ne a lágerek jussanak eszünkbe.

2015-16-ot az Országgyűlés a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emlékévének nyilvánította. Demeter Ervin kormánymegbízott az emlékezés fontosságára hívja fel a figyelmet.

– Ezek a tehervagonok arra is figyelmeztetnek, hogy a ma élő emberek felelőssége a történtek feltárása, emlékezni, emlékeztetni, a fiataloknak átadni ezt a tudást, hogy a világban még egyszer ne fordulhasson elő ilyen emberség elleni bűncselekmény – hangsúlyozta.

A láger vagon május 5-ig látható a Tiszai pályaudvaron.