A miskolciak igen szerencsés helyzetben vannak, mert a városunk három ilyen csodaszerrel is rendelkezik: a Selyemréti Strandfürdővel, a Miskolctapolcai Stranddal és a Miskolctapolca Barlangfürdővel. Teszteltük mind a három vizesblokkot, jöjjön a nagy miskolci strandteszt!

Először a Selyemréti Strandfürdőben mártóztam meg. Hatalmas, 3,5 hektárnyi területen múlathatja az idejét a fürödni vágyó közönség. Összesen 6 medence van a Selyemréti Strandon, amelyek kielégítik minden korosztály kívánságát. Van 50 méteres úszómedence, amibe bevallom töredelmesen nem dugtam bele még a nagylábam ujját sem, mert nagyon hidegnek bizonyult a forróságtól felhevült testemnek. Nyilvánvalóan, hisz úszómedence, ez nem popsiáztató, itt mozogni kell, hogy ne fázz a vízben. Miután megnéztem milyen ügyesen lubickolnak a hideg vízre vágyó férfiak – mert leginkább férfiak voltak ebben a medencében –, ezt a medencét kipipáltnak tekintettem. Tovább bandukolva egy dögönyöző medencéhez érkeztem. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én nem vagyok az a nagy dögönyöztető fajta – már ha van ilyen szó egyáltalán. Nagy esélyt látok rá, ez annak tudható be, hogy csurom víz lesz tőle a hajam és nem mellesleg kilövi a szememből a kontaklencsét. Ellenben nagyon sokan kedvelik, amikor a zuhanyrózsára emlékeztető csőből óriási erővel kitóduló vízsugár megmasszírozza a hátukat, a nyakukat és más különböző testrészüket. Kisebb fajta verseny alakul ki ugyanis, amikor beindulnak ezek a dögönyözők. Vérre menően küzd egymással a fürdőruhás forgatag egy-egy cső megszerzéséért.

Kimaradtam hát ebből a küzdelemből és inkább átevickéltem az ülőmedencébe. Az ülőszekciót magába foglaló medence sajátossága, hogy az emberek feje fölött van némi védelem, nehogy a buksijuk megpukkadjon ebben a rekkenő hőségben. Nagyon fontos, hogy védjük a fejünk búbját ilyen időben, mégis nagyon sokan megfeledkeznek erről, és fedetlen fővel áztatják magukat órák hosszat a dél körül. A Selyemréti Strandfürdő gondolt rájuk, és kialakított egy olyan ülőmedencét, ahol biztonságban ücsöröghetünk a legnagyobb hőségben is. Miután kiáztattam a fenekemet, egy kis kalandra vágytam, csobbantam a hárompályás csúszdamedencében. Az egyik pálya kacskaringós, a másik szinte teljesen egyenes, a harmadik pedig egy standard csúszó alkalmatosság. A kacskaringós kék óriást választottam. Imádok csúszdázni! Minden gyermekkori emléket felidéz bennem: újra látom, ahogy levegő után kapkodva landolok a medencében, ahogy folyton hátra-hátra pillantgatok nem jön-e valaki túl közel hozzám – mellesleg ezt még most is csinálom, így közel a 30-hoz –, és újra látom/élem a becsapódás pillanatát, amikor elfelejtem időben becsukni a szemem. Miután minden tüdőmbe kerülő vízcseppet sikerül fulladás nélkül túlélnem, átkukkantok a gyermekmedencébe.

Annyira nem igazság, hogy a gyerekmedence ennyire szuperül néz ki, és ide valóban csak csemeték mehetnek. Gyönyörű ez a medence! Mind közül a kedvencem! Egy igazi vár tornyosul a legkisebb generáció feje fölé. Szívem szerint én is felmásztam volna a vár tornyába, de nyilván elmúltam már 5 éves…sajnos! Mindig a gyerekmedencék a kedvenceim a strandokon, annyira vidám, meseszerű, színes, és élettel teli. Tekintve, hogy mindegyik medencében megmártóztam, kivétel amelyikben nem lehet, vagy amelyik túl hideg volt nekem, elérkezett az idő, hogy továbbálljak, és leteszteljem a város másik két strandját.

A Miskolctapolcai Strandfürdő volt a következő állomásom. Két medence van a kinti részen, amiben csobbanhattam a hőségriadó kellős közepén. Bent is lubickolhattam volna, de ilyen hőségben nem láttam túl sok értelmét, hogy kipróbáljam a benti medencéket. A kintiek közül az egyik, egy 50 méteres úszómedence, a másik pedig egy családi medence. Tudtam, hogy ezúttal nem úszom meg – szó szerint… –, hogy belemerítsem a testem ebbe a hűs nedűbe, úgyhogy a hirtelen sokk módszerét akartam alkalmazni. Mindig azt mondják a ragtapaszt is le kell tépni, így igen vagánynak hittem magam, és egy lendülettel be szerettem volna masírozni a lépcsőn a számomra jéghideg vízbe. Sajnos korántsem voltam ennyire vagány…még feleennyire sem. Percekig locsolgattam magam a vízzel, hogy hozzászokjon a testem, millimétereket araszoltam beljebb, hátha úgy könnyebb és kevésbé tűnik fel a testem és a víz hőmérséklete közötti különbség. Így sem volt könnyebb! Én nem tudom mások, hogy csinálják. Hiába zuhanyoztam, hiába pocsolgattam magam, hiába araszoltam, a hideg az hideg. Végül csak bemerészkedtem ebbe az 50 méteres csodába, és úszkáltam pár métert. Megmondom őszintén, lehet, hogy ebbe a medencébe a legkörülményesebb bemerészkedni, de ez a legkellemesebb ebben az időben. Már-már jól esett a kinti hőség ezután a lubickolás után.

Szépen hátrasétáltam a családi szekcióhoz. Na ebben a medencében sokkal többen voltak, mint az úszkálósba. Itt már kicsik, nagyok, aprók, és idősebbek is képviseltették magukat. Szó szerint családi ez a medence. Van itt gomba, aminek a kalapjából csobog a víz a csöppségekre, de találhat itt bohócot, és dögönyözőt is a pancsoló közönség. Ez a medence folyamatosan mélyül, így a legkisebbek is biztonságban lubickolhatnak. A legjobban az úszómedence melletti lelátó tetszett. Pontosabban az a medence melletti padsor, amelyik a lelátó alatti árnyékban húzódik meg. Hirtelen ellenállhatatlan vágyat éreztem aziránt, hogy a lelátóról szurkoljak valamelyik ugrónak, vagy úszónak. Tekintettel arra, hogy nem is volt velem senki, akinek szurkolhattam volna legalább a móka kedvéért, visszafogtam magam.

Van még egy strand a miskolci nép tarsolyában, mégpedig a Miskolctapolca Barlangfürdő. Vitathatatlanul a legkülönlegesebb fürdő Miskolcon, hiszen egy barlangban áztathatja magát a nagyérdemű. A kedvenc medencém ezen a strandon a Szeghalmi medence. Ez az a medence, aminek a közepén egy műemléképület tornyosul. Tavi fürdő élménymedence az anyakönyvezett neve ennek az áztatónak, aminek a szélén úgy ülnek a hűsölni vágyók, mint a verebek. Sorban, szépen, rendezetten egymás mellett, egy gombostűt nem tudnék beejteni közéjük. Nyilvánvalóan addig-addig kolbászoltam a medence körül, amíg valaki fel nem állt a sorból és én lehuppanhattam végre a helyére.

Mindaddig ücsörögtem a medence szélén kialakított „padon”, amíg el nem indult a „fordított dögönyöző” – én legalábbis így hívom őket, de lehet, hogy pezsgőfürdő az igazi szakszó rájuk. Tudjátok az a fajta, ami alulról tör a felszínre. Nem a zuhanyrózsa fíling, hanem ami feltör, mint a talajvíz. Na, én azt szeretem! Az nem pocskol össze, ahol nem akarom, és nem is olyan erős a vízsugara. Természetesen ezek megszerzéséért is hatalmas harcok folynak: sokszor úgy érzem magam, mintha a Gyűrűk ura egyik szereplője lennék és csak ez az egy pezsgő létezne az egész világon…egy pezsgőmedence mind felett! Miután megszereztem és ki is élveztem minden nemű jótékony hatását, feltérképeztem a gyerekmedencét. Tudjátok, az a másik kedvencem. Tátva maradt a szám! Három medence is várja a legkisebb generációt ebben a komplexumban: van itt játszópark, gomba, süni, bohóc, minden mi szem szájnak ingere. Ismét elfogott a vágy, bárcsak 5 éves lehetnék és itt pancsikolhatnék a rózsaszín úszógumimban. De sajnos már jóval több vagyok, mint 5, és ez a medence a piciké, úgyhogy eloldalogtam.

A nagy strandteszt végére megmondom őszintén, kissé megéheztem. Na jó bevallom, kopogott a szemem az éhségtől. Mi mást vihettem volna be a szervezetembe – a diétám kellős közepén – mint lángost. Inkább futok 1 órával többet, de nem jöhettem el úgy a nagy miskolci strandtesztről, hogy nem kóstoltam igazi strandos gasztronómiai csodát. Tele sajttal, tejföllel, és természetesen fehérliszttel…azt hiszem ilyen íze lehet a mennyországnak! Kiélveztem minden egyes falatot a Barlangfürdő aulájában, hisz ilyen olajos portéka idén többet nem kerülhet a számba, de megérte. Leöblítettem egy pohár vízzel, majd búcsút intettem a barlangnak, a medencéknek, és a napernyőknek. Véget ért ugyanis a tesztidőszak, vissza kell térnem az izzasztó, forró, jobb esetben klimatizált valóságba. 

Juhász Ákos képgalériája!