2024. március 29. Aguszta
Történelmi Múzsa-díj gála
H. I.
|
2015. január 23. 21:43
|
frissítve: 2015. január 27. 10:04
Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, a Miskolci Egyetem professor emeritusa és Szegedi Dezső, a Miskolci Nemzeti Színház Jászai-díjas színművésze kapta a 2014 évi Múzsa Díjat, melyet péntek este ünnepélyes keretek közt adtak át a színházban.

muzsadij_150123_fkcs_7.jpg

A kitüntetettek a kuratórium tagjaival

Kabdebó Lórántot egész élete és munkássága, mindössze egy kis, négyéves kitérővel, Miskolchoz köti. Alapító dékánja a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának, a Szabó Lőrinc-kutatásnak minden értelemben vezetője. A város hírnevét nemcsak idehaza, de Európa-szerte öregbítette. Szegedi Dezső Jászai- és Déryné-díjas színművész életében még ilyen rövid kitérő sem volt. Munkásságának sokszínűsége, a munka szeretete, szakmai igényessége tette méltóvá a díjra – fogalmazták meg a kuratórium tagjai tavaly novemberben a díj odaítélésének bejelentésekor.

muzsadij_150123_fkcs_12.jpg

Kriza Ákos

A Miskolci Nemzeti Színházban tartott díjátadó gálán a kultúra fontosságáról beszélt Kriza Ákos, Miskolc polgármestere. Megjegyezte: szerencsések vagyunk itt Magyarországon, keletnek nyugaton, nyugatnak keleten, a kulturális sajátosságainkkal. Magyarnak lenni választás kérdése, aki magyarul szólal meg, az sorsközösséget vállal minden magyarral. Feladatunk, hogy megőrizzük nemzetünk kultúráját, melynek együtt adjuk az egészét, tette hozzá. „Tegnap a magyar, ma a miskolci kultúrát ünnepeljük, egy város olyan, mint a benne élők és az ő kultúrájuk. Miskolc segít alkotni és maga is lehet múzsa” – jegyezte meg a polgármester kiemelve, hogy a díjazottak elkötelezetek Miskolc iránt, a díj párbeszéd az alkotók és a közönség között.

muzsadij_150123_fkcs_15.jpg

Kiss László

Az alapítók nem kevés kitartással tartották életben ezt a díjat, szívós munkával, ragaszkodva ahhoz, hogy ez a város megérdemli, hogy ilyen elismerést adhasson, mondta Kiss László, a Russmédia-csoport főszerkesztője, a kuratórium tagja. Történelmi dolognak nevezte, hogy idén nem egy, hanem két díjat adhatnak át, amely először fordul elő. Hangsúlyozta azonban, ez nem a döntésképtelenség eredménye és nem is megosztott díjról van szó. A két elismerés kiosztásával azt jelzik, hallatlan gazdag kulturális hagyomány van Miskolcon.

A beszédeket követően adta át a díjat Kriza Ákos és Kiss László Kabdebó Lórántnak és Szegedi Dezsőnek. Ezt követően A Miskolci Nemzeti Színház, a Miskolci Balett és a Romano Teatro művészeinek közös műsora következett, amely nagyon személyes hangvételűre sikerült. A két díjazott életéből villantottak fel részleteket, a saját hangjukat, az általuk elmondottakat is felhasználva.

muzsadij_150123_fkcs_18.jpg

Díjátadás Szegedi Dezsőnek

Az elismerésről Szegedi Dezső portálunknak elmondta, számára minden díj egy újabb startvonalat jelent: azt üzeni nem leülni, hanem újra indulni. Egyben nagy felelősség is, ami jobbra, még többre sarkallja. 1981-ben egy a Déryné utcán lévő kárpitos műhelyben dolgozott és közben amatőr színészkedéssel foglalkozott. Innen sikerült többször bekerülnie statisztaként a színházba 1982-ben Csiszár Imre szerződtette le, ezt követően kisebb, majd nagyobb szerepek következtek. Ahogy mondja: alaposan végigjárta a színházi ranglétrát és eleinte az is nagydolognak számított, amikor 25-ik alabárdosból 23-ik lett. A január saját bevallása szerint igazán nagyszerű hónap számára, hiszen most ünnepelte 62. születésnapját, 44. házassági évfordulóját és kaphatta meg a Múzsa-díjat…

muzsadij_150123_fkcs_16.jpg

Kabdebó Lóránt átveszi a díjat

Mindig a legutolsó elismerésnek kell örülni, hangoztatja Kabdebó Lóránt hozzátéve: amikor meglátta az eddigi díjazottak listáját igazán büszke lett, hiszen illusztris társaságba került. Régi magyar örmény családból származik, apja elismert mérnökember volt, fiát is erre a pályára szánta, azonban őt a Földes Ferenc Gimnáziumban magához vonzotta az irodalom. Amikor közölte apjával, hogy ezen a pályán indul el azt a választ kapta: a mérnöki pálya nyitott volt előtte, a neve már ismert, az irodalomban azonban magának kell kitaposnia az utat. „Megtettem…” – jegyzi meg pajkos, szelíd félmosollyal, méghozzá nem alaptalanul. Dolgozott középiskolai tanárként, volt a Napjaink című folyóirat rovatvezetője, főszerkesztő-helyettese. Több évtizedes munkájának eredménye a háromkötetes Szabó Lőrinc-monográfia. Kulcsszerepe volt a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának létrehozásában, melynek intézetigazgatója, dékánja is volt. Megalapította az Irodalomtudomány című folyóiratot és a Szabó Lőrinc-füzetek című sorozatot. 2005-ig az Irodalomtudományi Doktori Iskola vezetője volt. 2006-tól a Miskolci Egyetem professor emeritusa. Szegedi Dezsőhöz hasonlóan ö is a munkát nevezte meg jövőbeni tervei között.

Mindketten tele vannak még tervekkel, mellyel tovább öregbíthetik Miskolc hírnevét bizonyítva: idén sem tévedett a Múzsa-díjat odaítélő kuratórium.

 

Nem

Olvasnivaló

Ajánlat