2024. március 29. Aguszta
Utánam, srácok! – faggassuk ki nagymamát!
Cs. M.
|
2015. január 10. 10:53
|
frissítve: 2015. január 24. 15:47
Az Utánam, srácok! sokáig csak egy televíziós sorozat címe volt – egy idő óta viszont már egy Miskolc történetével foglalkozó projektet is takar. Legújabban olyan könyv címe lett, ami a miskolciak emlékezete által segít belelátni a város elmúlt évtizedeinek hétköznapjaiba.

Az Észak-Keleti Átjáró Egyesület számos projektjének közös pontja a várostörténet – annak nemcsak megismertetése, de újabb és újabb emlékek felderítése és rögzítése. Fontos eleme volt a lokálpatriotizmus erősítése az időutazós Kama-játéknak ugyanúgy, mint a perecesi Tündérkertnek. Nem is beszélve a Tudásgyár helytörténeti szekciójának vezetéséről vagy az oktatás, képzés és tudatosságnövelés kategóriában elnyert Europa Nostra Díjról. Mégis, ami a város legszélesebb közönsége által, leginkább hozzáférhető tevékenységükből, a könyv. 2011-ben jelent meg az A Célváros, 2014 végén pedig napvilágot látott a folytatás, az Utánam, srácok! – hétköznapok Miskolc rendszerváltozás előtti évtizedeiben.

utanamsracok_centrum.jpg

A Centrum fény-korában. Képeink a könyvből származnak, köszönet érte a kiadónak

Az Utánam, srácok! vezérfonalát természetesen az azonos című televíziós gyerekfilmsorozat adja – komoly meglepetésekkel szolgálva. A „Miskolcon játszódóként” elkönyvelt film jó néhány, „egyértelműen itteni” színhelyéről ugyanis kiderül, hogy az budapesti. Sőt, még az a bizonyos villamos sem miskolci kiskertben állt – még ha volt is, sőt, voltak olyan miskolci kiskertek, amelyekben kiszuperált villamos szolgált hétvégi házként…

utanamsracok_fesztival.jpg

Az eltolt hasábos oszlopra mindenki emlékszik, aki akkoriban járt a belvárosban

A filmben megjelenő helyszínek és korfestő elemek lehetőséget adnak arra, hogy bővebben szóljanak a szerzők a miskolci villamosokról, a lillafüredi, vízikerekek által működtetett mesekertről, a lakótelepek építéséről, a város neonfényeiről, és persze a kilátóról, ami mindig a városról beszél – akár a teraszáról enged bepillantást a háztömbök közé, akár jelképként idézi meg Miskolcot. Olvashatunk a korszak egyik meghatározó eseménye, a Miskolci Filmfesztivál több mint negyedévszázadáról éppúgy, mint a kiskertmozgalomról. Van-e köztük olyan téma, ami messzire elkerülte a mi családunkat, ami nem idéz semmilyen személyes emléket? Aligha.

A beat és a rock miskolci jelenlétéről írjanak, ahhoz nem kell semmiféle apropó, ám most szolgáltat a filmzene. Természetesen szó van az Építőkről és a Metálról is, de a történet nem zenekar-, hanem a klubok és a zenei élet története rajongókkal, rockfesztivállal, a hatalommal való viszonnyal – egészen az ős Eddáig.

Hasonló kiadványokban talán szokatlan módon helyet kapott egy bulvárfejezet – aminek természetesen sem a neve, sem a célja nem bulváros, ám a témái nagyon is. Hiszen például egy írás felidézi és új részletekkel egészíti ki a Garadnába esett autóbusz történetét, másik lehetőséget ad arra, hogy az elérhető minden részletet magunk összerakva kialakíthassuk saját történetünket Vályi Péter tragikus balesetéről.

utanamsracok_busz2.jpg

Kiemelik a buszt a Garadnából - igazi kuriózum a történet és a kép 

Végezetül mindezt kilenc portré fűszerezi privát sztorikkal, privát fotókkal, ami nemcsak a város egykori életét idézi, de felidézheti az olvasó emlékeit.

Álljon itt kis ízelítő is egy újabb „titokról” szóló írásból. „Családi albumokból előkerülő régi képek: borostyánnal futtatott ház előtt nyugágyban üldögélő fiatal férfiak, vagy a rádió előtt egyen-rózsáspongyolában mosolygó hölgyek. Ha önnek is van ilyen képe, akkor – feltehetően – hozzátartozója az LKM-ben dolgozott az 1960-as években és beutalták az éjszakai szanatóriumba. Ez a legendás intézmény Tapolcán, vagy – ahogy néhány korabeli forrásban hivatkoznak rá – Görömböly-Tapolcán, a valamikor tapolcai strandfürdővel szemközti oldalon, fent, egy meredek kaptatón épült egykori villában működött. Nem tudni, hogy mennyire volt kuriózum, volt-e máshol is az országban, de itt ezt a szolgáltatást csak a helyi kohászati dolgozók vehették igénybe.” És hogy kiknek, hogyan működött az éjszakai szanatórium? Az kiderül az Utánam, srácok! írásából – vagy, ha van rózsás pongyolás fotónk, faggassuk ki a nagymamát! 

Nem

Olvasnivaló

Ajánlat