Varga Gergő Zoltánnak tartalmasan teltek az elmúlt hónapjai is: Örkényben szólóest, a minorita templom javára rendezett gálaest a Miskolci Nemzeti Színházban, majd Bécs következett, ahol a Bartók Béla nemzetközi versenyen első helyet ért el a fiatal zongoraművész. S november végén már repült is Kairóba…

– Öt napot töltöttem az egyiptomi fővárosban, mert felkértek, hogy tartsak egy Bartók szólóestet az ottani operában, ami végül Bartók-Liszt lett, fele-fele műsorban – meséli. –Mondhatom, nagyon jól sült el, az est résztvevői rendkívül hálásak voltak a koncertet záró lágyabb dallamokért. Az esemény végén végtelen hosszúságú autogramosztogatást kellett tartani, és úgy tűnt, a sok száz fős hallgatóság egyesével áll sorba egy közös szelfiért.

Gergőnek azért maradt egy kis ideje megismerni Kairót is. Mint mondja, „az emberek egymáshoz és a dolgokhoz való viszonya, a vallás hihetetlenül erős jelenléte – Kairó más, mindenben különbözik a mi kultúránktól”. A legjobban talán a sajátos közlekedésüket élvezte: se táblák, se szabályok, úgy közlekednek, ahogy sok ezer évvel ezelőtt, csak most autókkal, nem lóháton. A másik, ami igazán megfogta a magyar zongoraművészt, az a végtelen szegénység és egyszerűség, ahogy az ottaniak élnek.

– Még a látványa is nehezen befogadható az európai szemnek. Az emberek mégis mosolyognak, jó kedélyűek, bárkire rá lehet mosolyogni az utcán, biztos, hogy visszamosolyognak rá! És ami a legfontosabb: kiváló a konyhájuk – fűzi hozzá Gergő.

Kairó egyébként nem az egyetlen külföldi fellépése volt idén: járt egyebek mellett Japánban is, itt két koncert – Tokióban és Yokohamában – és egy stúdiófelvétel szerepelt a programban. Rengetegen várták mindegyik helyszínen.

– Nagyon tisztelik és szeretik a japánok az európai zenét, amit mi komolyzenének hívunk. Nagy becsben is tartják azokat az embereket, akik ezt kiemelkedően művelik – fűzi hozzá. – Japán tényleg egy olyan ország, ahol nem tudom elképzelni azt, hogy valakit rossz élmény érjen, bár a cukorkapapírt ott is imádják gyűrögetni a koncert alatt. Ja, és a japán konyha is elképesztően finom!

Gergő Miskolcon végzett a Bartókban, azóta már megszerezte a bachelor, a master és a művésztanári diplomát is a budapesti Zeneakadémián. Azonban, elég nehezen tud elszakadni a miskolci tájaktól és a nyugis légkörtől.

– Nem tudom, mikor fog valami más eszembe jutni az otthon szóról, mint a Bükk lábánál fekvő házunk Diósgyőrben. Már jórészt a fővárosban élek egy fél évtizede, de még mindig „hazajárok”, nem vidékre a szülőkhöz. Szebb is otthon, tisztább a levegő, látni a csillagokat s csönd van. S ha hetente, kéthetente hazajövök, édesanyával mindig „elkövetünk” valamit a konyhában – mondja.

Az idei év elég mozgalmas volt számára, de ezt nagyon élvezte, szeretne még sok ilyet.

– Természetesen jó érzés végiggondolni a téli megállásban, hogy mi minden volt az óévben, de aztán általában csak örülök, hogy az lett a vége, ahol éppen járok. Egy pacsit megengedek ilyenkor magamnak – mondja. Nincs azonban megállás, szeretne még sok országban bemutatkozni – főleg a skandináv államok vonzzák –, de rövidtávú céljai között tartja számon a miskolci szimfonikusokkal való szereplést is. „Ezektől függetlenül van nekem egy szép bakancslistám, onnan szoktam szemezgetni”, fűzi hozzá.

A közelgő ünnepeket a családdal tölti, lesz ideje otthon lenni, hálát adni azért, ami volt, s örülni annak, hogy egészségesek.

– Hála Istennek, eddig minden ünnepet sikerült úgy a családdal és hozzám közeliekkel megülni, hogy annak volt tartalma és jelentősége, hogy sikerült ezeket ünnepként megélni. Krisztus születése pedig önmagában is elég fontos ahhoz, hogy ezt az ünnepet jelentősége teljes tudatában és méltóságában ünnepeljük meg – emeli ki Varga Gergő Zoltán.