A k2 színház alkotói 2016-ban dolgoztak együtt először a miskolci társulattal. Az akkori előadás sikerének köszönhetően évről évre követhettük Miskolczi Elza történetét, mely most záróakkordjához érkezett. Benkó Bence és Fábián Péter, az előadás szerző- és rendezőpárosa elárulta, az Eklektikon 2048-ban igyekeztek elvarrni a szálakat, hogy a trilógia teljessé váljon, de egyszerre önállóan értelmezhető előadás is legyen, hiszen lesznek nézők, akik az előző két részt nem látták. Így bárki számára élvezhető produkció született, amit a szórakozva gondolkodni vágyó közönségnek ajánlanak az alkotók. Azok számára pedig, akik már évadok óta követik az intergalaktikus történetet, szép befejezést, megható búcsút ígér az előadás.

– A trilógia minden részének központi problémájában a kultúra és a hatalom volt a két hívószó – mesélik a rendezők. – Az Eklektikon 2048 az irodalmi kánon kérdésével foglalkozik, a távoli múltban és a távoli jövőben. Az Eklektikon egy gépezet, amelybe könyveket tölthetünk fel, így kialakul egy irodalmi kánon, amit ha az emberek agyába sugároznak, megteremtődik a kulturális emlékezet. Ám ami nem kerül be a gépbe, azt elfelejtik az emberek. Így indul meg a harc az Eklektikon irányításáért. Ki dönti el azt, hogy mi a jó és mi a rossz? Ki szólhat ebbe bele és milyen alapon? Lehet-e a kultúrát objektíven, teljes mértékig szakmai szempontok alapján mérlegelni? Ezeket az örök kérdéseket veti fel az előadás, amelyekre persze választ mi sem találunk. A cél az, hogy életben tartsuk azt az erkölcsi parancsot, hogy minderről gondolkodnunk kell – hangsúlyozza Benkó Bence és Fábián Péter. – A kultúra birtoklásáért folytatott harc sose ér véget, de az igazság kereséséről nem szabad lemondani, ezért kell újra és újra beszélni róla. De persze a komoly gondolatokat reménnyel, rengeteg humorral és különleges látványvilággal ellenpontozzuk.

Prohászka Fanni nemcsak Elzaként tűnik fel az Eklektikon 2048-ban, hanem több szerepben is láthatjuk majd. – A Csongor és Tünde Tündéjeként is megjelenek, bár egészen más karakterként, mint a klasszikus műben, de Janus Pannoniust is én alakítom, aki az előadásban egyfajta jedi-mester szerepét tölti be, ő az irodalmi Kánon fővezére – mondja szerepeiről a színművésznő. – Igazán izgalmas most ennyire sokszínű feladatot kapni egy előadáson belül. Nem a főszereplő nagy érzelmi ívét kell bejárnom, mint az Elza, vagy a világvége esetében, hanem egyfajta stílusgyakorlat ez: tipikus filmes motívumokat felhasználva felvillantani és emlékezetessé tenni egy-egy karaktert. Bízom benne, hogy ha a trilógia nem is folytatódik, a k2 alkotóival nem szakad meg a kapcsolat, és továbbra is lesz lehetőség a közös munkára, hiszen nemcsak nekünk, színészeknek érdekes színfolt velük dolgozni, de a nézők számára is újfajta élményt kínál – emeli ki a színésznő.

Az Elza-trilógia szintén jól ismert karaktere már Babits Mihály, akit Fandl Ferenc alakít. – A sci-fi világában megtörténhet, hogy egy szereplő halál utáni életébe látunk bele. Így van ez Babits Mihállyal is – mondja a színművész. – Az első részben már megpendített „ügynök-múltba”, és az általa elképzelt világba is komolyabb betekintést ad az Eklektikon 2048. Az előadásban különböző ízlések és kulturális hozzáállások csapnak össze. Úgy gondolom, a kultúra érdekében folytatott harcban minden korban különböző ízlésvilágot képviselő érdekcsoportok álltak egymással szemben, és mindenki azt igyekszik bebizonyítani, hogy neki van igaza. A fontos szerintem az, hogy az embereknek megmaradjon a lehetőségük és képességük arra, hogy önállóan eldönthessék, mi számukra az érték és mi nem. Azt szoktam mondani, hogy az ember életét két dolog határozza meg: az igényei és a céljai. Ha megfelelő igényei és megfelelő céljai vannak, akkor az élet tulajdonképpen jó… vagy jobb lehet. Ahogy az Eklektikonban elhangzik: végtelen számú univerzum létezik, tehát végtelen számú lehetőség van a kultúrában és az irodalomban is, hiszen az emberek fantáziájára van bízva minden. Ha pedig ez jól működik, akkor bármi megtörténhet – teszi hozzá Fandl Ferenc.

Rusznyák Gábor az átirat elkészítésénél igyekezett megtartani a történet szerkezete mellett mindazt, amit a regény, mint műfaj tud, és ezt ötvözni azzal, ami a színház sajátja. – Kosztolányi saját magát is beleírta a történetben, a regény legvégén jelenik meg, innen jött az ötlet, hogy magát a szerzőt narrátorként beemeljük a darabba, így a leíró részeket is megtartottuk a regényből – meséli a rendező. – Nagyon sokrétű történet az Édes Anna. A kiszolgáltatottság helyzete, a szerelem különböző társadalmi osztályból jövő emberek között, a testiséggel való első találkozás, mind örök érvényű helyzetek, kérdések. De mindemellett ez egy krimi. Látjuk azt is, mi vezeti el Annát odáig, hogy megöli a gazdáit. Számomra az is fontos volt, hogy a történelmi kort is megmutassam, amelyben a regény játszódik. Egy kaotikus állapotban lévő, széthullott országot látunk, a vörös terror után először a románok szállják meg, majd a nyugati hatalmak, kormányok jönnek-mennek egymás után, Horthy kezd el rendet teremteni, majd elérkezünk a trianoni békekötéshez – ezt a korszakot öleli fel az Édes Anna története. Azt igyekszünk érzékeltetni, hogy a rendteremtésnek ez a folyamata hogyan hat az emberekre, és hogyan hat magára Annára. Én úgy érzem, az, ami vele történik, paralel ezzel az egész történelmi korral – emeli ki Rusznyák Gábor az előadással kapcsolatban.

A narrátort, Kosztolányi Dezsőt, Feczesin Kristóf jeleníti meg a színpadon. – Sokat olvastam a szerzőről, hogy megtudjam, milyen ember volt valójában Kosztolányi. Kortársai szerint hedonista, mohó, élvhajhász volt, emellett jó humorú, szarkasztikus, aki nagyon jól látja maga körül az embereket, és érzékletesen tudja leírni őket. Ezeket a tulajdonságokat igyekeztem belecsempészni a karakterembe – mondja. A színművész szerint olyan ez, mintha egy néző lenne a színpadon, hiszen ő kívülről szemléli az eseményeket. – Úgy érzem, sokkal nagyobb koncentrációt kíván tőlem ez a fajta jelenlét, mintha egy nagy érzelmi amplitúdókat bejáró szerepet játszanék, mert egészben kell látnom az előadást, a szereplőket, az összes díszletelemet, mindent, ami történik a színpadon. Mindezt pedig nagyon érzékletesen kell lefestenem és átadni a nézőknek, közben pedig reagálni mindenre, ami a színpadon történik, hiszen ez estéről estére egy kicsit más lehet – magyarázza Feczesin Kristóf.

Az előadás címszerepét Mészöly Anna játssza, aki elmondta, nagyon erős jelenlétet kíván tőle a színpadon Anna megformálása. – Ő egy precíz, kötelességtudó, érzékeny, naiv lány, aki tele van megfelelési kényszerrel. Emellett nagyon csendes, nem beszél sokat. Ezért nehéz ez a szerep, mert meg kell találnom azokat a pillanatokat, gesztusokat, rezdüléseket, amelyek kifejezőek, amiből a közönség megismeri ezt a lányt, látja, hogy mi történik vele, benne – mesélte a színművésznő. Hozzátette, az, hogy ebből a lányból gyilkos lesz, a megélt traumák, fájdalmak, a fiatalság, a tapasztalatlanság számlájára is írhatóak. – Nagyon sok minden felhalmozódik benne a Vizyéknél töltött idő alatt, a vacsorán történtek miatt pedig olyan zaklatott, feszült állapotba kerül, hogy talán maga se tudja, mit csinál. Nem akar ártani, de a simogatásból mégis szúrás lesz. Azt hiszem, én értem őt, és remélem, az előadás végére a nézők is megértik majd Annát – mondja Mészöly Anna.

Kosztolányi Dezső
Édes Anna- gyilkosság két részben
rendező: Rusznyák Gábor

Anna tizenkilenc éves félénk lány. Faluról került fel Budapestre, most Vizyéknél szolgál cselédként. Rend és tisztaság van lába nyomában, keveset eszik, nem tart szeretőket, alig beszél. Vizyné büszkén mutogatja a szomszédoknak Annát, aki az egyetlen öröme, hiszen gyermekét elvesztette, férje pedig rendszeresen csalja. Anna kilenc hónap tökéletes szolgálat után olyat tesz, amire senki nem számít. Az Édes Anna Kosztolányi Dezső világszemléletének tükre, művészi és emberi értékrendjének foglalata, emberszeretetének és szolidaritásának egyik legszebb példája.

Az adaptációt készítette: Rusznyák Gábor

Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

Kosztolányi Dezső:
ÉDES ANNA
gyilkosság két részben

Színpadra alkalmazta: Rusznyák Gábor

Anna: Mészöly Anna 

Vizyné: Nádasy Erika   

Vizy Kornél: Görög László Jászai-díjas

Moviszter Miklós: Szatmári György     

Moviszterné: Seres Ildikó Jászai-díjas

Tatár Gábor: Varga Zoltán Jászai-díjas        

Ficsor: Fandl Ferenc  

Ficsorné: Kerekes Valéria

Patikárius János: Bodoky Márk  

Elekes József: Simon Zoltán   

Etel: Prohászka Fanni       

Stefi: Tenki Dalma     

Kosztolányi: Feczesin Kristóf       

Kovács Marika: Horváth Alexandra          

Druma Szilárd: Lajos András   

Druma Szilárdné: Szirbik Bernadett   

Katica: Varga Andrea

Díszletervező: Khell Zsolt Jászai-díjas

Jelmeztervező: Tihanyi Ildi

Dramaturg: Rusznyák Gábor

Ügyelő: Gazdóf Dániel

Súgó: Fekete Zsolt

Rendezőasszisztens: Pöltz Julianna

Rendező

Rusznyák Gábor

Bemutató előadás: október 12. - Kamaraszínház

Hosszas keresés után esett Harangi Mária rendező választása erre a mesére. – Bennem nagyon erős emlékként élnek a gyermekkori félelmeim, ezért éreztem fontosnak a témát. A félelmeink gyakran meghatározzák tetteinket az életünk során, képesek akár meg is bénítani minket. Ha viszont legyőzzük ezeket, egyszerre varázslatosan átalakul körülöttünk a világ – mondta a rendező. Az előadás látványvilágáról szólva hozzátette, a Kiserdő helyszíne egy hatalmas könyvet idéz, hiszen a Félőlény meséi arra hívják fel a figyelmünket, hogy ne veszítsük el a történeteinket. A Szörny-iroda bürokratikus világa pedig egy óriási íróasztalként jelenik meg. – A díszletek mérete annak a gondolatát erősíti, hogy a szereplők valójában gyerekek, akik egy föléjük nőtt világban próbálnak kapaszkodót találni. Köztük a Félőlény pedig az a felnőtt figura, aki elvesztette gyermeki hitét. Ezt kell újra megtalálnia ahhoz – a mesék erejével –, hogy segíteni tudjon a többieknek eligazodni az életben – mesélte Harangi Mária.

Farkas Sándor, az előadás címszereplője szerint ez a történet biztosan megfogja majd a gyerekeket, hiszen gyermekként rengeteg félelem van bennünk az ismeretlen dolgoktól. – Színészként is elgondolkodtató feladat az, hogy hogyan lehet félni, hiszen a félelemnek rengeteg formája van. Nem csak technikailag, lelkileg is izgalmas ezen a folyamaton végigmenni. Az, hogy ne féljünk többet, csak rajtunk múlik. Akkor nem félünk, ha tisztán látjuk önmagunkat és a körülöttünk lévő világot – mondta a színművész. Hozzátette, a gyermekelőadások nevelik a jövő színházi közönségét. – Úgy gondolom, a gyerekek a fantáziájuk által nyerhetőek meg a színháznak. Teret kell adni arra, hogy a képzeletük is megnyíljon. Míg a filmek, rajzfilmek, számítógépes játékok mindent készen mutatnak nekünk, a színházban a mi fantáziánk színesíti az előadást, és ezzel különleges élményt ad – hangsúlyozta.

Horváth Alexandra számára a Félőlény legfontosabb üzenete, hogy ha hiszünk a mesékben, akkor győzhet a bennünk élő jó. Hinnünk kell benne, hogy minden történetben – így az életben is – legyőzhető a gonosz. Így tudjuk legyőzni a félelmeinket is: ha felismerjük őket, szembenézünk velük, és hisszük, hogy sikerül – mondta a színművésznő. – Azt gondolom, hogy a jó mesék nem csak a gyerekeknek szólnak, a felnőttek számára is lehetnek akár terápiás hatásúak is. A Félőlény például segít abban, hogy merjünk a félelmeinkről beszélni, elismerni a külső és belső „szörnyeink” létezését, szembesülni saját magunkkal, mert csak így tudunk küzdeni félelmeink ellen – hangoztatta Horváth Alexandra.

Békés Pál-Várkonyi Mátyás
Félőlény - zenés mesejáték
rendező: Harangi Mária

Mikor a legjobb barátról kiderül, hogy ellenség, mikor már az otthon, az erdő sem biztonságos többé, mikor már nem lehet bízni senkiben, mikor nem tudni, ki szörny és ki nem, akkor ideje, hogy a Félőlény összeszedje minden bátorságát, hogy bízzon magában és a könyvekben, amikből mesél, és elinduljon, hogy megmentse az erdőt és a barátait, hogy mesékkel újrateremtsen egy szörnymentes világot. Ilyen hely a színház is, ahol kicsik és nagyok biztonságban érezhetik magukat, hiszen a Félőlény zenés mesejáték egy csupaszív történet, ami tele van reménnyel és jósággal és igazi bátorsággal.

Békés Pál-Várkonyi Mátyás
Félőlény
zenés mesejáték
 

Félőlény: Farkas Sándor           

Rakonc: Horváth Alexandra          

Porhany: Varga Andrea

Csupánc: Molnár Sándor Tamás     

Csatang: Kokics Péter   

Irodaszörny, Nagy Tökély, Belső Kongó, Lidérc: Seres Ildikó Jászai-díjas              

Díszletervező: Juhász Katalin

Jelmeztervező: Bozóki Mara

Zenei vezető: Nagy Nándor

Koreográfus: Fűzi Attila

Videó, látvány: Hajdufi Péter

Ügyelő: Varga Renáta

Súgó: Fekete Zsolt

Rendezőasszisztens: Hadházy ldikó

Rendező: Harangi Mária

Bemutató előadás: szeptember 29.  – Kamaraszínház

– A Lear halála egy ember utolsó előtti pillanatának kimerevített képe, függés élet és halál között. Azt mondják, a halál előtt lepereg előttünk az életünk. Ezt szeretnénk megmutatni, színházi nyelvre lefordítani – mondta Keszég László rendező. – Nagy bátorság kell ahhoz, hogy merjünk önmagunkba nézni, hiszen magunkat ismerjük a legkevésbé. Életünk természetes eleme az elmúlás, de félünk attól, hogy mi vár a túloldalon. Ezt éli meg a színész is, amikor a pályája a végéhez közeledik: gyöngül a memóriája, másként dolgozik a színpadon, lelassul a figurákkal való munkában. Így emeltük be az előadásba annak a gondolatát is, hogy hogyan gondolkozik az elmúlásról egy fiatal, feltörekvő színész és egy idősebb, tapasztaltabb – tette hozzá.

Harsányi Attila szerint Lear király történetén keresztül egy olyan ember utolsó perceit látjuk az előadásban, akit feldolgozhatatlan trauma ér, aki mindent elveszített és végképp elmagányosodott. – Lear eljutott odáig, hogy számára az egyetlen megoldás a halál, az eltávozás. De ahhoz, hogy békében, önmagunkkal kibékülve hagyhassuk itt az életet, el kell ülnie a halálfélelemtől felszínre törő emlékek, a magunkban elfojtott dolgok viharának. A halál előtti pillanatokban egyszer csak kinyílik bennünk egy csapóajtó, amin keresztül belelátunk a saját poklunkba, amivel szembe kell néznünk – mondta a színművész.

Rózsa Krisztián bolond figurája az, aki szembesíti Leart az életével, hibáival, saját magával. – Bármennyire kegyetlennek is tűnik sokszor ez a figura, valójában ő segít abban, hogy Lear úgy mehessen el, hogy valódi békére lel: megbocsát a lányainak és megbocsát önmagának is. Ha így nézzük, a bolond az ő sorsa, végzete – magyarázta a színművész. – Az előadás egy furcsa, szürreális világot teremt, amit a vizuális effektek és a különleges hanghatások is erősítenek. Aki kedveli a Játékszín kísérletező jellegét, az mindenképpen nézze meg ezt az előadást, mert azt gondolom, valami újat, izgalmasat tudunk mutatni itt Miskolcon.

William Shakespeare-Enyedi Éva
Lear halála (16) – tragikomédia egy részben
rendező: Keszég László

Kegyetlen vihar tombol, embertelen időjárás. Egy lélek sincs a szabad ég alatt, csak a kitaszított, kifosztott Lear király és a bolondja. Hogy melyikük bolondabb ebben a pillanatban, ki tudja. A gyermekei által kisemmizett, megalázott Leart a felismerés az őrületbe kergeti: egyetlen lányát, aki igazából szerette őt, kitagadta. Egy rossz döntés következményeként egész élete megkérdőjeleződik. Lear és bolondja küzdenek az elemekkel és a múlttal. A bolond szembesít, a király pedig kénytelen kívülről szemlélni önmagát. A spirituális útvesztőben a végső felismerés elől eleinte az őrületbe menekül.  Kicsinyességétől, dühétől, bosszúvágyától csak a halálhoz vezető kijózanító út legvégén tud megszabadulni. A szembesítést, a keserű felismerést a szerepeiből ki-belépő két színésznek, a zenésszínészmesterség nagy tudóinak virtuóz játéka teszi átélhetővé ugyanakkor szórakoztatóvá.

LEAR halála
tragikomédia egy részben

A kétszemélyes előadás szövegkönyvét Enyedi Éva színész-dramaturg készítette, William Shakespeare Lear című drámája alapján, az "Udvarhelyi" és az "Egressy" példány mellett Nádasdy Ádám fordításának felhasználásával.

Lear: Harsányi Attila Jászai-díjas

Bolond: Rózsa Krisztián

Közreműködik: Zságer Varga Ákos

Díszlet-, jelmeztervező: Hircsu Mariann

Dramaturg: Enyedi Éva – Keszég László

Zene/zeneszerző: Zságer Varga Ákos

Video, látvány: Hajdufi Péter

Súgó: Márton B. András

Ügyelő-Rendezőasszisztens: Szalay Petra

Az előadás az Aradi Kamaraszínházzal közös produkció.

Rendező: Keszég László

Bemutató előadás: szeptember 28. – Játékszín
 

Az olvasás fontossága, az Édes Anna politikai, történelmi háttere, a főszereplők érzelmi világa, az író mint narrátor szerepe az előadásban – mindezen érdekességekről mesélt Rusznyák Gábor a Nagyszínházba érkező fiataloknak a miskolci teátrum készülő új bemutatója kapcsán. Az előadás rendezője és a színpadi adaptáció készítője a gyakorlatban is megmutatta a diákoknak, hogyan készül egy regényből színpadi átirat.

A rendező arra is rámutatott, hogy míg egy színdarabnál a szövegben csak a megszólalásokat és néhány szerzői utasítást látunk, így a karakter hátterét, érzéseit, történetét nekünk magunknak kell megfejteni, egy regényből készült drámánál ez éppen fordítva van: a regény pontosan felépíti azt a világot, amit meg kell jeleníteni a színpadon. Az előadáson elhangzott regényrészletet a darab szereplői meg is elevenítették, így mutatva be, hogyan kelnek életre a színházban Kosztolányi mondatai.

A jelenetrészlet után maguk a színészek is elárultak néhány érdekességet az általuk játszott karakterről, a próbafolyamatról és a készülő előadásról. A programon résztvevő, többségében jövőre érettségiző diákok a rendhagyó színházi délelőtt után talán nem ijednek már meg, ha a kihúzott tételen majd Kosztolányi Dezső regényének címét olvassák.

Az Édes Anna című előadás bemutatója október 12-én lesz majd a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában.

A cirkuszhercegnő, mint valamennyi operett, merész álmodozásból szőtt mese, amit a valóság sokszor fanyar, sokszor keserű ízei fűszereznek, a végeredmény mégis édes és varázslatos. A történetet ráadásul nemcsak légtornászok, bohócok és állatidomárok népesítik be, hanem gyönyörű hölgyek, titokzatos arisztokraták, és sebzett szívű katonatisztek is.

Szabó Máté szerint Kálmán Imre operettje egyaránt szól a művészetről, a kulisszák mögötti világról és a szerelemről. – A cirkusz metaforáján keresztül tudunk mesélni mindezekről, a látványvilágot pedig úgy terveztük meg, hogy érezzük: végig a porondon vagyunk – mondja a rendező. – A művészi magány nagyon erősen jelenik meg ebben a darabban. Mister X nem csupán a színpadon hord maszkot, de magánéletében is álca mögé rejtőzik. De mindkét álarc mögött ott van a tényleges személy tekintete, a saját, igazi valója – teszi hozzá Szabó Máté.

Az előadást a budapesti közönség már láthatta nyáron az idén 80 éves Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, ahol hatalmas sikert aratott. A Mister X-et játszó Szőcs Artur azonban elárulta, számára a miskolci premier az igazi bemutató. – Színészként, rendezőként, a művészeti tanács tagjaként én a Miskolci Nemzeti Színház közönségének köteleztem el magam elsősorban. A miskolci nézőknek öltöztetem ünneplőbe a lelkem a bemutatón, és nyújtom nekik a színpadon állva mindazt, amit tudok – mondja Szőcs Artur.

Fedora szerepe már régi álma volt Eperjesi Erikának. – Fedora bár elsőre megközelíthetetlennek, a férfiakkal szemben távolságtartónak tűnik, valójában rendkívül szenvedélyes, hevesen reagál az érzelmi ingerekre. De emellett büszke nő, aki képes okosan, megfontoltan dönteni – mesél a karakterről a primadonna. – Hiszek benne, hogy a darab üzenete a valóságban is érvényes: a szerelem képes legyőzni minden akadályt, a társadalmi különbségeket is – teszi hozzá.