Lacza Zsóka első afrikai útja során hozta létre a Pearl of Hope blogot, csupán azért, hogy az itthoniaknak tudjon némi életjelet adni magáról, hogy a barátai és a családja tudják, hogy él és minden rendben van vele. Aztán egyre több és több követője lett ennek a naplószerű írásnak, mely egy miskolci nő gyerekkori álmába engedett betekintést azok számára, akik esténként már a blogot olvasgatták a szokásos könyvük helyett.

– Az afrikai utazás egy gyerekkori álmom volt, de valahogy mindig volt fontosabb, mindig volt valami, ami miatt halogattam – magyarázta Lacza Zsóka. – Mindaddig, amíg elértem azt a bizonyos kort, ami elég vízválasztó a legtöbb embernél: és nekivágtam. Keresgélni kezdtem az interneten, és Ugandából kaptam kedvező választ. Rengeteg védőoltás, több hónapos előkészületek, aztán májusban elindultam egy hathetes utazásra a semmibe, amiből lett egy második rövidebb utazás még az év végén.

Zsóka májusban egyedül vágott neki a nagyvilágnak, teljesen önköltséges alapon. Ennyi pénzből el lehetett volna menni egy kéthetes luxus utazásra, ám ő nem ezt választotta. Az év végi második útra pedig már egy társa is akadt: Szajkó Éva Anikó.

– Amikor Zsóka említette májusban, hogy ki fog utazni Ugandába, egy árvaházba, annyira szíven ütött, hogy úgy döntöttem, én is kipróbálnám magam ezen a területen – emlékezett vissza Szajkó Éva Anikó. – Kértem őt, hogy abban az esetben, ha netalántán még egyszer szeretne egy ilyen helyre elmenni, akkor nyugodtan szóljon, és én szívesen vele tartok. Nem sokat kellett várni: szeptember végén szólt, hogy megy vissza egy rövidebb turnusra – két hétre –, és megkérdezte, vele tartanék-e. Másnapra igen volt a válaszom, harmadnapra megvolt a repülőjegy. Egy percig sem bántam meg, hogy elmentem. Életem legszebb utazása volt! – mondta Éva, aki kiemelte, azért jó ilyen helyre elmenni, hogy az ember feltöltődjön, és másképp kezdjen el gondolkodni: amikor már beleun egy kicsit a saját munkájába, vagy belefásul egy kicsit az életébe.

A lányok az Another Hope Children’s Ministries árvaházban voltak Ugandában. Az árvaház neve „második reményt” jelent, ami a blog nevébe is bele lett szőve. – Uganda ugyebár pearl of Africa – magyarázta Zsóka –, tehát Afrika gyöngyszeme, az Another Hope-ból pedig a remény szó maradt meg: így lett a blog Pearl of Hope – mondta. Ez nem egy szimpla árvaház, hanem több száz olyan gyereknek is segítenek, akik a környező falvakban laknak. Tandíjat fizetnek nekik, ételt és ruhát visznek a családoknak, víztankokat építenek a falvakba, és emellett ott segítenek, ahol tudnak. Nagyon sokszor van, hogy a családban meghal a családfő, az anya nem tud mit kezdeni a gyerekekkel, nem tudja eltartani őket, egy-két gyereket bead az árvaházba, és ezek a gyerekek is odakerülnek.

Milyen érzés volt, amikor megérkeztetek?

– Maga volt az álom – fogalmazott Éva. – Elég rossz idő volt már itthon, amikor kimentünk a repülőtérre, és ott az a kellemes, esti meleg jól is esett az ember bőrének. Az pedig, hogy mekkora szeretettel fogadott minket az alapítványt vezető házaspár, az valahogy még jobban fellelkesített, hogy itt nem lehet annyira rossz helyünk.

– Daniel és Ruthe az alapítói a alapítványnak, akiknek van három gyönyörű saját gyermekük is – folytatta Zsóka. – Ők személyesen mennek ki a reptérre az önkéntesekért, személyesen viszik haza őket, gondoskodnak végig a kényelmükről, érdekli őket a véleményük. Már ők olyan bizalmat és szeretetet sugároznak, ami aztán csak megtöbbszöröződik a gyerekek által.

Mivel teltek a napjaitok Afrikában?

– Azt csinálhattunk ott, amit szerettünk volna – részletezte Éva. – Mi azt választottuk, hogy a gyerekek körül leszünk: mesét olvasunk nekik, tanulunk, beszélgetünk vagy játszunk velük. Mindig volt mit csinálni: sokszor csak annyi volt az egész, hogy lementünk közéjük, amikor felébredtek, és leültek az ölünkbe és csak úgy beszélgettünk – természetesen nyolcvanhárman próbáltak egy helyre beférkőzni – nevetett. – Nekik ez is bőven elég volt, hisz eredetileg csak két felnőtt gondoskodik róluk, ami lehetetlenné teszi, hogy külön foglalkozzanak a gyerekekkel. A kicsik nagyon érdeklődőek: „ez miért meg az miért van így vagy úgy?”. A másik feladatunk volt még a felügyelet az esti fogmosásra és a gyógyszerkiosztás – ezek voltak a kötelező feladatok. Úgyhogy nagyon hamar eltelt a két hét is.

Hány gyerek volt az árvaházban?

– Most téli szünet volt, így előfordult, hogy 40-50 gyerek is ott volt – mondta Zsóka. – Akinek volt családja vagy bármilyen hozzátartozója, az  csak rövid ideig maradt a szünetben, aztán elment, hogy meglátogassa a rokonokat. Fixen 20-25 gyerek mindig van – tette hozzá.

– Az első pillanattól kezdve hatalmas szeretettel fogadtak minket – fogalmazott Éva. – Nagyon vágynak arra ők is, hogy simogassák őket – főként a kisebbek, a 3 év alattiak –, de sokszor még a nagyok is. Amikor látták, hogy a kicsiket dédelgetjük, nyílván ők is odajöttek és akarták, hogy simogassuk és megpusziljuk őket is, mert ezt nem kapják meg a többiektől. A nagyok persze besegítenek a kisebbeknek a fürdetésnél, az elaltatásnál vagy a ruházkodásnál, de persze az nem olyan volt, mint amikor mi segítettünk önszántunkból, hisz nekik ez kötelező, így másképp csinálják.

Mi volt a legmaradandóbb élményetek?

– Amikor az első utamról egy pár napra elutaztam, majd amikor visszatértem, a kicsi Andrew, aki nekem nagy kedvencem, tárt karokkal rohant felém és azt kiáltotta, hogy „babu-babu”, ami azért is nagyon különleges, mert ő még nem beszélt ekkor egy szót sem – emlékezett vissza Zsóka. Andrew egy hároméves kisfiú, akit bokorban találtak meg, mert kilökték pár hónaposan a szülei.

– Nekem egy kicsit szomorúbb a történetem – kezdte Éva. – Volt egy tizennégy éves kislány, aki egyáltalán nem kommunikált, nem beszélt, nem reagált semmire. Sokan azt mondták, hogy értelmi fogyatékos, én ezt egy kicsit még mindig kétlem, mert nem láttam rajta semmi olyan reakciót, amiből erre tudtam volna következtetni. Nagyon sokat foglalkoztam vele, meg-megpusziltam, ha ideges volt, átöleltem, és az utolsó nap kimondta Zsóka nevét. Az nekem annyira megható volt, hogy megszólalt az a gyerek, aki tizennégy évig nem beszélt, csak annak a hatására, hogy mi ott voltunk és foglalkoztunk vele. Sajnos, mikor elköszöntünk tőle, akkor nem volt hajlandó velünk többet szóba állni, nagyon megharagudott. Megértettem, hiszen mi voltunk az egyetlenegy kapocs a többiekhez. Hát, nem tudom, milyen szívvel fogadna, ha visszamennék.

Tervezitek, hogy visszamentek?

– Szeretnénk visszamenni, de most talán kicsit hosszabb idő múlva fogunk visszatérni – mondta Zsóka. – Több ötlet is van a tarsolyban, nem szeretnénk ezt abbahagyni. Függ az időtől és a pénztől, de már a terveket szövögetjük.

Amikor Zsóka először járt Ugandában, a blog olvasói felajánlották a segítségüket: három raklapnyi játék, ruha és cipő gyűlt össze. Ezt jelen pillanatban dobozolják. – A légi fuvar árai megfizethetetlenek számunkra, így hajós, konténeres szállítással szeretnénk kijuttatni ezt az adományt, amihez szponzorokat keresünk – tájékoztatott Zsóka. – Úgy néz ki, hogy ez a szállítási mód körülbelül 500 ezres tétel lenne. Reméljük, hogy sikerül összeszedni ezt az összeget, és célba ér majd ez a három raklapnyi adomány. A facebookon a Pearl of Hope blogon minden információ megtalálható rólunk. Nagyon szívesen veszünk minden felajánlást. 

Mi változott az életetekben azután, hogy visszajöttetek?

– Azt mondták, hogy át fogom értékelni a dolgokat, de nem értékeltem át – mondta Éva. – Belőlem nem hozott olyan hatást elő, hogy nekem most másképp kellene itthon élnem, vagy más lenne az értékrendem. Én inkább megnyugodtam. Egy kicsit lenyugodtam, és nyugodtabban is szemlélem a dolgokat. Annyira nem idegesítenek fel apróságok. Az viszont biztos, hogy még mai napig álmodom velük, amitől a hasamban egy nagyon kellemes melegség van olyankor. Annyit megtapasztaltam, hogy igenis járni kell a világot, és ilyen helyekre kell menni, ahol megismerhetjük más emberek életét és együtt élhetünk velük, mert ettől nincs fontosabb. Ezáltal tudom azt, hogy milyen ember is vagyok én.

– Nehéz kérdés, mert nem olyan emberek vagyunk, akik nem néznék az itthoni dolgokat semmibe, vagy ne értékelnék az életüket – fogalmazott Zsóka. – Nem mondom, hogy mostantól csak babot és rizst fogok enni, de a pazarlás most már jobban szemet szúr. Az, hogy mi kidobjuk a kenyeret, mert már megszáradt, vagy veszünk olyan dolgokat, amik aztán ott fekszenek a polcon – ezek sokkal jobban feltűnnek, mint előtte. Próbálunk normális értékrend szerint élni, ahogy eddig is. Ami furcsa, hogy nem sajnálatot érzünk, amikor rájuk gondolunk. Nagyon sokszor hallom azt, hogy „jaj, én úgy sajnálom őket, megszakad a szívem”. Nem kell őket sajnálni. Ők nem érzik magukat szegénynek, nem érzik magukat kevesebbnek: ők ebbe születtek. Mi nem vagyunk életképesek abban a közegben. Hosszútávon az az egyoldalú étkezés nálunk egészségügyi problémát okozna. Náluk nincs televízió, amiben azt látják a gyerekek, hogy milyen ruhában kellene járniuk, milyen cipőt kellene fölvenniük. Ők örülnek, ha van egy pár papucsuk, egy vasárnapi, szép ruhájuk a templomba, és van egy, amit minden nap hordanak. Mégis boldogabbak, mint a városban sok ember – mondta Zsóka.

Beszélgetésünk első mondata mindent elárul a költőhöz fűződő kapcsolatáról: – Nagyon szeretem Arany Jánost, a legnagyobb élő magyar költőnek tartom, bár sok jóakaróm figyelmeztetett, hogy szegény már meghalt.

Arany János születésének 200. évfordulója adta meg a végső lökést az est és a hangoskönyv létrejöttéhez, de Ákos már hosszú évek óta készül a „szerepre”, amelyre Miskolcon is több százan voltak kíváncsiak január 15-én. Zsúfolásig megtelt a Művészetek Háza nézőtere gyerekekkel, idősekkel, családosan vagy egyedül érkezőkkel, akik Arany János, és az őt életre keltő Kovács Ákos nevére gyűltek össze.

Szubjektív képet kapnak általad az emberek Arany Jánosról, hiszen te válogattad ki azokat a műveket, amelyek az egyórás előadásban szerepelnek. Mi alapján szelektáltál?

– A legkedvesebb verseimet válogattam össze, amelyeket sokszor mondtam vagy mindig is szeretettem volna megtanulni. Bár teljesen szubjektív a válogatás, mégis sajátos dramaturgiai ívet ír le az előadásunk. Nem csak egymás után mondott versek soráról van szó. A keretet két hazafias írás adja: Arany János nem félt hazafinak lenni, a hazáját szeretni. Kinevette a külföldi hírnévre áhítozó pályatársait, mi több, ezt megírni sem átallotta.

Kovács Ákosnak nem ez az első színészi munkája: játszott már a Madách és a Nemzeti Színház színpadán is. 2008-ban Krúdy Gyula novelláiból összeállított hangoskönyvet adott ki, ez volt a „Kaland a régi királlyal” című dupla CD, amelyet  Szigethy Gábor irodalom- és színháztörténész rendezett, aki a most futó Arany-est rendezője is volt. Kaszás Attilával 2001-ben vette fel „A hét parancsszó” című  hangjátékot, ezt Ákos verseiből állították össze, az anyag CD-n is megjelent. Az énekes a Babits-évfordulóra kiadott albumon is verset mond - olyan művészek mellett, mint Sztankay István, Mécs Károly, Eperjes Károly, vagy Cseke Péter. A Kaszás Attila emlékére kiadott meselemezen is rangos színészek között szerepel. A bencés szerzetesek írásaiból összeállított „Bencés humor” című kiadványon pedig Blaskó Péter és Kubik Anna méltó partnere volt.

Van-e hasonló terved a jövőben?

– Sok tervem van. 2018-ban betöltöm az ötvenet, úgyhogy most csak január végéig tudok az Arany-műsorral foglalkozni, ezután az irodalmi terveket egy kicsit félreteszem, mert február-márciusban próbáljuk, április-májusban bemutatjuk az Ákos50 című jubileumi, akusztikus programunkat. Aztuán már kezdődik is a fesztiválszezon, ehhez megint új programot állítunk össze. Az év végére pedig ismét arénakoncertet tervezünk, úgyhogy nem fogunk unatkozni – hangsúlyozta.

Milyen érzés volt szeptember 29-én a színpadon állni a Nemzeti Színházban? Milyen volt a fogadtatása az előadásnak? Ezt vártad, amit akkor láttál a szemekben?

– Nincsenek elvárásaim, amikor színpadra megyek. Adni szeretnék. Ha van, aki elfogadja, számomra az a siker.

Azt az estét sikeresnek mondhatod?

– Elsöprő volt! Komoly emberektől kaptam gratulációt utána, olyan idős, nyolcvan körüli művészektől is, akik már biztosan nem dicsérnek elvtelenül: említhetem Sándor Györgyöt, akit humoralistaként ismer az ország, vagy Mécs Károlyt, aki színésszé avatott a gratulációjával. Büszke vagyok Felföldi Anikó színésznő vagy Berecz Bandi mesemondó barátom elismerésére is. A gratuláció nagyon jólesik, de leginkább a közönség reakciója számít: amikor érzékelem, hogy feszült figyelemmel együtt lüktetnek az előadással, ha felcsattan a nevetés, vagy amikor A walesi bárdok első mondatára sóhaj szakad fel a közönségből. A Nemzeti Színházban zajló előadások mellett jártam ezzel a műsorral sokfelé: például Győrben, Nagykanizsán, Zalaegerszegen, hét alkalommal játszottam Veszprémben, kétszer Kecskeméten, de Kanada öt városában is megfordultam. 1800 kilométert tettem meg Partiumban és Erdélyben. Nagyszalontán, a költő szülőhelyén ezer embernek mondtam verset fagyos időben, abban a református templomban, ahol Arany Jánost megkeresztelték. Ehhez az előadáshoz kihozták a múzeumból Arany János karszékét... Kanadában a fiataloktól az idős korosztályig mindenki eljött. Játszottam színháztermekben, gimnáziumban és egyetemen, kastélyban, templomban, régi moziban – alig három hónap alatt negyvennél is több előadásom volt, és még nincs vége: ezen a héten Miskolcról egy budai gimnáziumba, onnan a Klebelsberg Kúriába, majd a Balatonhoz utazom az Arany-versekkel. A sorozat Németországban zárul két előadással, addigra túl leszünk az ötvenediken is.

Az esten elhangzó zenei közjátékokat Ákos maga írta, a lemezen is az ő zongorajátéka hallható. – Az előadásokon Szekeres László zongoraművész barátom kísér, magáénak érzi, sajátos ízzel adja elő ezeket a szerzeményeket. Az ő keze alatt más minőségben is szólalnak meg.

Nem csak színpadon, de tantermekben is megelevenedett Ákos Arany-estje. Októbertől decemberig pályázhattak az ország középiskolái, hogy ők adhassanak otthont ennek a különleges egy órának. – Videókat készítettek Arany János verseiből, ezek közül választottuk ki a győztest – magyarázta a pályázat történetét. – Három jószolgálati előadás született az akció nyomán.

Milyen fogadtatása volt az iskolákban az Arany-órának?

– Felemelő élmény volt számomra, de természetesen egy ilyen helyzet teljesen más, mint a színházi közeg – részletezte Ákos. – A színházban hangbejátszások és fényhatások is segítik az előadást, egy gimnáziumban ilyesmire nincs mód. A színházi közönség jegyet vesz, lelkileg talán felkészültebben jön, kívül-belül ünneplőbe öltözik, itt meg egy fárasztó tanítási nap végén jön vendégségbe a híres „izé”. Sokkal kiszolgáltatottabb ilyenkor az ember, de közvetlenebb erővel is hatnak a versek. Ha a közönség figyelmét sikerül megragadni, akkor a körülmények már mellékesek.

„Az ember sokat kap ezektől a versektől, a rá szegeződő tekintetektől, az együtt lélegzéstől. A legszebb bók az, ha nem az előadót dicsérik az előadás után, hanem rácsodálkoznak Arany sokszínűségére, humorára, műveltségére. Ez az én igazi jutalmam.”

Kovács Ákos – Egy óra Arany Jánossal. Beregi László képgalériája!

A Görömbölyi Borbarátok Hagyományőrző Egyesület január 20-án immár nyolcadik alkalommal rendezi meg a Görömbölyi Forralt Bor és Tepertő napot. A Görömbölyi  Művelődési Ház előtti téren, az idei bő termés reményében a történelmi egyházak képviselői is megáldják  a szőlővesszőket. 

Az ünnepi program keretében, 12 órakor a harangszó elhangzása után kerül sor a görömbölyi ökumenikus Vincze-napi vessző szentelésre. A vidám zenés programok mellett finom forralt borokkal, és frissen sült tepertőkkel várják a vendégeket. A kézműves termékek mellet gasztronómiai ínyencségekkel is készülnek a szervezők, hogy minden vendég megtalálja a számára legízletesebb falatokat, italokat. Látogasson ki Ön is az országosan ismert Görömbölyi Forralt Bor- és Tepertőnapra január 20-án, szombaton!

Harmadik alkalommal rendezik meg szombaton a magyar jégkorong napját Budapesten, és aznap tartják a Jégpályák éjszakáját. A kezdeményezéshez Miskolc is kapcsolódott. A Jégpályák éjszakáján a pályák országszerte meghosszabbított nyitva tartással, egyedi akciókkal és programokkal várják az érdeklődőket. Miskolcon este 10 órától hajnali 1-ig lehet bulizni és korizni a csillagok alatt, mindezt féláron. A zenéről és a hangulatról DJ gondoskodik a helyszínen.

2018-ban is éjszakai fürdőzés a Miskolctapolca Barlangfürdőben! Szombaton, három különböző időpontban szauna szeánsz is: sós, mézes és jeges csodákkal várják az izzadni vágyó közönséget. A hajnalig tartó móka legfontosabb partikellékeit ezúttal se hagyja otthon a fürdeni vágyó csapat: karúszó, úszószemüveg, és flip flop papucs mindenképp legyen a fürdőruha és a frottír köntös mellé betuszkolva a strandolós táskánkba. 8 órától pedig mindenki elfoglalhatja kedvenc helyét a medencék szélén, hisz Dj Dirty G szolgáltatja a talpalávalót.

Szombaton a Diósgyőri vár betűvető mestere megismerteti a vendégeket az iniciálék történetével és a középkori kódexek világával. A látogatók pedig ki is próbálhatják a középkori írás művészetét, ha ellátogatnak szombaton a várba.

Vasárnap lesz a hónap harmadik vasárnapja, ami azt jelenti, ismét Termelői Nap lesz Miskolcon. Délelőtt 9 órától délután 1 óráig várja a látogatókat a januári Termelői Nap, a belvárosban az Erzsébet téren. Hideg-meleg – ez lesz a téma, hiszen a téli didergős zimankóban jól jön egy kis melegség: forró kakaóval és latinos dallamokkal. A téli tájról és a hógolyóról a szervezők gondoskodnak! A „Téli találat hógolyóval” kültéri installációban – mely a Miskolci Galéria közreműködésével készül – lehet majd  hógolyózni és a téli Bükk lábainál fényképezkedni. A La Giralda együttes latin dallamokat játszik délelőtt 11 órától. A látogatókat meleg kakaóra is várják a szervezők. Mini időjárásmegfigyelő-állomással pedig az évkezdéshez kapcsolódóan időjárás témakörben az Országos Meteorológiai Intézet mutatkozik be. Malacunk is lesz: mangalica kismalacokat lehet simogatni.

A MÁSA 2018. január 20-án harmadik alkalommal rendezi meg a rehabilitációs és szocializációs programját. A Miskolci Állatsegítő Alapítvány menhelyén vannak olyan kutyák, akik valamilyen trauma vagy a szocializáció hiánya miatt félénkek, bizalmatlanok, nincsenek hozzászokva se a pórázhoz, se az emberekhez. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy félénk kutyákat kevesebben fogadnak örökbe. Ha nem kapnak segítséget, akkor az örökbefogadásuk esélye a nullával lesz egyenlő. Ezért 2018 januárjában harmadik alkalommal hirdetik meg a rehabilitációs, szocializációs programjukat, mely során olyan lelkes, türelmes önkénteseket keresnek, akik legalább hetente egyszer tudnak a kijelölt kutyákkal foglalkozni. Aki kedvet kapott hozzá, hogy segítsen ezeknek a kutyáknak, azt január 20-án, délután 1 órától várják a MÁSA menhelyén, a Sajószigeti úton.

„Minden vitéz lovag 's nemes úrhölgy, 'ki úgy érzi, hogy végzettsége 's képzettsége, valamint honi vagy külhoni tapasztalási 's szolgálatai alkalmassá tétetik e nevezetes pozíció betöltésére, ne habozzék 's mérettessék meg eme békés küzdelemben 's postafordultával, élete történetének 's tapasztalásinak bemutatásával, mihamarabb jelezze e bátor szándékát” – állt a Diósgyőri vár kapitányi pozíciójára kiírt pályázatban. Az egész országot bejárta ez a rendhagyó álláshirdetés: mindenkit érdekelt, vajon ki lesz az a „lovag” vagy „nemes úrhölgy”, akinek legfőbb feladata lesz a „vár védelmezése, környező birtokinak óvása, vásárinak 's vigalminak rendezése, hű vitézinek 's lovagjainak, becses hölgyeinek 's asszonyainak vezetése”.

Csaknem 60 szakember jelentkezett az ország minden részéről, hogy betölthessék a Diósgyőri vár kapitányi tisztjét. – Amikor először megláttam az álláshirdetést, nem volt kérdés, hogy jelentkeznem kell. Amellett, hogy abszolút megfeleltem az elvárásoknak (rendezvényszervező és kommunikációs szakemberi múlt, nemzetközi kapcsolatok, haditornász és életmód-rekonstrukciós múlt), egy gyerekkori álmom vált valóra azzal, hogy én lehetek a várkapitány – részletezte Kismartoni Péter. – Arról nem is beszélve, hogy egy várnak szüksége van arra, hogy valaki megvédje, pláne, mivel Nagy Lajos is lovagkirály volt – hangsúlyozta.

Péter több mint 15 éve foglalkozik haditornával, életmód-rekonstrukcióval, a középkorral. Jelenlegi csapata az Alba Societas, rendszeres résztvevője több, neves nemzetközi történelmi rendezvénynek: Trecentesca (Morimondo, Olaszország), A. D. 1387 - Battaglia a Terra del Sole (Terra del Sole, Olaszország), Calisia 1383 (Kalisz, Lengyelország). Részt vett olyan nagy történelmi megemlékezéseken, mint: 2010-ben a Grünwaldi csata 600. évfordulójának meghívásos megemlékezés, 2015-ben az Azincourt-i csata 600. évfordulójára rendezett „újrajátszás”, 2016-ban ott volt a dániai Middelalder Centeret fennállásának 25. évfordulója alkalmából szervezett nemzetközi rendezvényen.

Voltál már korábban a Diósgyőri várban?
– Voltam már a várban, de még az átépítés előtt, mint történelem szakos hallgató, de tudok a forgatagról is. De miután jelentkeztem az állásra, szándékosan nem jöttem el körülnézni: elhatároztam, hogy amíg nincs döntés az állással kapcsolatban, addig be sem teszem a várba a lábam – mondta nevetve. – Szerettem volna szűz szemmel látni, mit is kap a vár leendő kapitánya. Így akkor jártam be először a Diósgyőri várat, amikor Lovász Emese körbevezetett. Egyszerűen fantasztikus a vár népe! Amikor végignéztem a várat és a Lovagi Tornák Terét, az volt az első gondolatom: ki kell használni, ami itt van – élni kell ezzel a lehetőséggel, ami ebben a várban van!

Mennyire ismered Miskolcot?
– Budaörsi vagyok, úgyhogy nem igazán ismertem eddig a várost. Nagyon szeretném bejárni minden kis zugát, és valóban megismerni, hiszen Diósgyőr és a vár nem működik a város nélkül – emelte ki. – Eddig azonban még nem nagyon volt időm a váron kívüli élettel is foglalkozni, hisz’ először a vár népét kell megismernem, így minden időmet ott töltöm. Az emberek viszont, akikkel eddig Miskolcon találkoztam, nagyon segítőkészek voltak – tette hozzá.

A fiaid mit szóltak ahhoz, hogy te lettél a kapitány?
– Három gyermekem van, akik már hozzászoktak ahhoz, hogy nem igazán tudják az embereknek elmagyarázni, hogy az apjuk mivel is foglalkozik. Eddig kommunikációs igazgató voltam egy multinál – azt a foglalkozásomat se nagyon tudták másoknak elmagyarázni –, most pedig szintén hatalmas szemeket meresztenek, amikor az „Apukád mivel foglalkozik?” kérdésre azt válaszolják, hogy várkapitány – nevetett. – Mindenki nagyon büszke rám a családban.

Miért jó nekünk, miskolciaknak, hogy te lettél a várunk kapitánya?
– Úgy érkeztem ide, hogy minden kritériumnak megfeleltem, ami a pályázatban szerepelt. Ezen kívül az életfelfogásom és a szemléletmódom olyan, ami ennek a várnak a hangulatához abszolút passzol. A vár népe elfogadható figurát találhat bennem, hiszen az a célom, hogy a Diósgyőri vár célponttá váljon, ne csak átutazóba essenek be ide az emberek. Azt szeretném, ha úti cél, és nemcsak egy állomás lenne. Az sem utolsó, hogy nagy nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezem, amelyet szeretnék kamatoztatni is: az a célom, hogy külföldi csapatok is jöjjenek a várba és vigyék hírét a Diósgyőri várnak és népének.

A Miskolci Állatkert perzsa leopárd kölyök bemutatása. Végh Csaba képgalériája!

Az állatkert nőstény perzsa leopárdját, a Lisszabonból érkezett Tarecát 2012 óta láthatják a látogatók. Tareca az Európai Fajfenntartó Tenyészprogram keretein belül érkezett Miskolcra, éppúgy mint párja, Assim, akit 2015-ben, Jászberényből hoztak. 2017. december 16-án reggelre született meg első utódjuk. Az egyhónapos kölyök ma, január 17-én esett át az első állatorvosi vizsgálaton, amelynek során az is kiderült, hogy a kis leopárd hím.

– Kilencvennyolc napos vemhesség után jött a világra – mondta el Veress Tamás, a Miskolci Állatkert és Kultúrpark gyűjteményi vezetője. – Mint a macskafélék általában csukott szemmel, kicsit magatehetetlenül született. Néhány nappal a szakirodalomban írtak előtt már kinyílt a szeme, úgyhogy nagyon gyorsan fejlődésnek indult: valószínűleg ez annak is köszönhető, hogy "egyke", hiszen egy perzsa leopárdnak általában 2-3 vagy akár 4 kölyke is lehet. A gyors fejlődést az is bizonyítja az átlagostól mintegy 20 százalékkal nagyobb testsúlya is – emelte ki Veress Tamás.

Mivel a leopárdok magányosan élnek, így az utódnevelés a nőstény dolga. A hímet ezért most elkülönítve tartják a párjától és az utódjától – ő folyamatosan látható a kifutójában. Várhatóan 1-2 héten belül a kölyök is elhagyja majd a szülőszobaként szolgáló odút, elkezdi felfedezni élőhelyét, s egyre gyakrabban pillanthatják majd meg a látogatók is. Egyelőre még csak anyatejjel táplálkozik, de anyja néhány héten belül valószínűleg már felkínálja számára a nagymacskák táplálékául szolgáló húst.

A kis leopárdnak már nevet is adtak: mivel a Miskolc Autó fogadta jelképesen örökbe, tőlük kapta a Touran nevet. Ez az ókori Perzsia egyik tartományából (Turán) ered, személynévként is használják. A nőstény - Tareca - neve után eleve T kezdőbetűs nevet szerettek volna adni az utódnak is.

Puskás Gábor, a Miskolci Állatkórház állatorvosa elmondta, a kis leopárd alapos vizsgálatokon esett át. Féreghajtó gyógyszert kapott s a „személyazonosságát” igazoló microchipet. Legközelebb két hét múlva kap ilyen gyógyszert, aztán pedig védőoltásban részesül majd. Az állatorvos is megerősítette, hogy Touran kitűnő állapotban van, megfelelően fejlődik.

– Az Európai Állatkertek Szövetségén belül folyik egy fajmegmentési, szaporítási program – tájékoztatta portálunkat Molnár Attila, a Miskolci Állatkert és Kultúrpark vezetője. – A szabadban már csak 1000-1200 perzsa leopárd él, tehát eléggé veszélyeztetett fajról van szó. Touran körülbelül 1,5 évet tölt nálunk, nemzetközi koordinátor dönti el, hol töti élete további részét, hogy újabb egyedek születhessenek - tette hozzá.

A leopárd kölyköt Pfliegler Péter alpolgármester kezében láthatta meg először a nagyközönség. – Gyermekkori álmom teljesült azzal, hogy a kezemben tarthattam egy ilyen kis ragadozót: felemelő érzés volt – fogalmazott az alpolgármester. – A Miskolci Állatkert és Kultúrpark tényleg olyan munkát végez – közel 50 fős dolgozói állományával –, amely értékteremtő. Nagyon sok embernek, gyereknek, miskolcinak, és ide látogató turistának szereznek örömet, emellett a fajmegőrzés is rendkívül fontos. Ezzel a perzsa leopárddal remélhetőleg mi is hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy sikerüljön megmenteni ez a sajnos már igen kis létszámú állatfajt - emelte ki Pfliegler Péter.

A Távol-Kelettől Afrika déli részéig honos leopárd legnagyobb termetű, és egyben az egyik leginkább veszélyeztetett alfaja a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában honos perzsa leopárd. A szabad természetben ugyanis egyedszáma a becslések szerint 1000-nél is kevesebb lehet. Éppen ezért az állatkertek összehangolt tenyészprogram keretében igyekeznek hozzájárulni az alfaj fennmaradásához. A program keretében mintegy 100 egyedét tartják az állatkertekben. A kölyök várhatóan másfél éves korában fog elkerülni Európa valamely másik állatkertjébe, így az idei évet még egész biztosan Miskolcon fogja tölteni.

Ezen a hétvégén is mindenki próbára teheti bátorságát, rátermettségét és azt, vajon ő lenne-e az a bizonyos legkisebb királyfi a meséből. Természetesen sárkánnyal nem kell megküzdeni, ellenben részt vehetünk a lovagi hétpróbán a Diósgyőri várban. Ki lesz a legbátrabb január 12-én? Menj el, és vívd ki magadnak az elismerést (szó szerint)! Délelőtt 10 órától várják az érdeklődőket, a helyszín stílusosan a Lovagterem lesz.

Két akusztikus koncert, egy színpad, és egy felejthetetlen éjszaka – a Barabás Lőrinc Quartet és a Hősök akusztikus koncertje lesz szombaton este 7 órától a Művészetek Házában. A Barabás Lőrinc Quartet pop-os jazz világa izgalmas instrumentális zene, elektronikus fűszerezéssel: groove-os ritmusok, lüktető basszusfutamok, a szintetizátor és a trombita megannyi hangszíne a 70-es évek improvizatív jazzrock stílusjegyeivel átitatott sajátos zenei irányt teremt. A Hősök hiphop formáció 2003-ban megnyerte a Hiphop Mission nevű országos tehetségkutató versenyt. A megalakulás óta több saját lemez, szólóalbumok, produceri kiadványok sora jelent meg a zászlajuk alatt. Országos turné és fesztiválfellépések jelzik sikerüket. Január 13-án pedig Miskolcra érkeznek!

A Miskolctapolca Barlangfürdő 2018-ban is gondoskodik arról, hogy senki ne felejtse el, milyen jó érzés is fürdőzni. Mi több: éjszakai fények mellett csobbanni egyet a legjobb barátainkkal. Szombaton újfent lesz éjszakai fürdőzés! Három különböző időpontban szauna szeánsz is: sós, mézes és jeges csodákkal várják az izzadni vágyó közönséget. A hajnalig tartó móka legfontosabb partikellékeit ezúttal se hagyja otthon a fürdeni vágyó csapat: karúszó, úszószemüveg, és flip flop papucs mindenképp legyen a fürdőruha és a frottír köntös mellé betuszkolva a strandolós táskánkba. 8 órától pedig mindenki elfoglalhatja kedvenc helyét a medencék szélén, hisz kezdődik az Utószilveszteri buli Voksán Virággal.

Varázslatos programra hívják a 0-3 éves csemetéket és családjukat: Zeneország erdejébe, ahol a muzsika, a mese és a móka kapják a főszerepet. A családias hangulatú Ciróka babakoncerten a gyerekek adott évszakhoz, vagy ünnepkörhöz kapcsolódó játékokat, dalokat ismerhetnek meg bababarát, játékos környezetben. A műsor koncepciója szerint az egész pici karon ülőktől kezdve, az izgő-mozgó 3 évesekig igyekeznek lekötni minden gyermek figyelmét, ölbéli- és mozgásos játékok kombinálásával.  A forgatókönyvíró és műsorvezető, Bukáné Kaskötő Marietta a zenepedagógia különböző eszközeit is segítségül hívja, úgy mint a Kodály-koncepción alapuló szolmizációt, vagy a Kokas-módszer által preferált mozgásos-zenehallgatást, amelyek folytán játékosan sajátíthatnak el a gyerekek új zenei ismereteket.

Vasárnap, január 14-én a Csodamalom falai közé invitálnak minket a színészek: a Csipkerózsika című Grimm testvérek meséjét tekinthetjük meg a színpadon 10 óra 30 perctől. Bizony ez az a Csipkerózsika, akit gyerekkorunkból mi is ismerünk: a szépséges királykisasszony, akit születésekor átokkal sújt egy gonosz boszorkány, mely szerint, még mielőtt nagykorú lesz a lány, ujját halálosan megszúrja egy orsó.

Miként vészelték át a telet a középkorban? Hogyan öltöztek fel a hideg ellen, hogy küzdöttek meg a hóval utazás közben, és még számos kérdésre kereshetjük a választ vasárnap délelőtt 11 órától Lovász Emesével. Szó lesz majd a hó és a tél szeretetéről is a „Középkori havas telek” című előadásában, melynek a Diósgyőri Vár ad otthont.

A programokhoz jó szórakozást kívánok! Jövő héten ugyanitt, ugyanekkor! 

Régiségvásár. Juhász Ákos képgalériája!

Hiába írunk januárt, az időjárás se nem hideg, se nem csípős, se nem zord. Sokkal inkább emlékeztet minket egy enyhe, napsütéses, tavaszi napra. Nincs is ettől jobb alkalom arra, hogy szétnézzünk Miskolc belvárosában, és hogy felfedezzük mit tartogat számunkra a 2018-as év első Régiségvásárja. Mi sem tettünk másképp!

Ilyenkor előkerül minden, ami ami régi, ami ritka, amiről emlékek jutnak az eszünkbe. Volt itt minden, ami még "bármire is jó lehet", vagy amiről a nagymamánk illata jutott eszünkbe. Könyvek, régi bútorok, olyan használati tárgyak, amelyeket ezer éve nem láttunk már, csak az emlékeinkben. Mindenki találhat itt valamit, ami kézzel készített, faragott, hímzett, vagy batikolt. Ezernyi csecsebecse, melyek melegséggel töltik el a szívünket – nem csoda, hogy hónapról hónapra tömegeket vonz a város szívébe, ez a vásár.

Van, aki konkrét céllal érkezik a Széchenyi utca macskaköveire ezeken a vasárnapi délelőttökön, de akadnak olyanok is, akik "csak" nézelődni jönnek, majd beleszeretnek valamibe, amire már oly rég óta vártak. 

Veréb Tamás Dualitás – Pop és Musical Show. Beregi László képgalériája!

A miskolci származású fiatal színész-énekes turnéjának első állomásaként tért haza, hogy a családja, és a barátai előtt mutathassa be első önálló estjét. A Művészetek Háza színpadán a legismertebb musicalek részletei, a 2016-os Sztárban sztár című show műsor és a mostani Sztárban sztár meg egy kicsi emlékezetes pillanatai elevenedtek meg egyetlen zenés-táncos előadás keretein belül.

A koncerten Veréb Tamás színházi szerepeibe és könnyűzenei munkásságába is bepillantást nyerhetünk. Ez a fajta kettősség, amely ezt az élőzenés-táncos showt végigkíséri, fellelhető az előadó személyiségében is. – Ha nem is magammal harcolok, de az elemekkel, másokkal, tanárokkal, kollégákkal, rendezőkkel és minden olyan emberrel, akivel a művészetben találkozom, hiszen az az általános elgondolás, hogy az ember egyfélét csináljon, és abban legyen jó. Nehéz technikailag is kivitelezni, hogy valaki kétféle műfajban egyszerre énekeljen, de nekem gyerekkorom óta ez volt az álmom, és ez volt az út, amiről nem akartam lemondani senkinek a kedvéért. Nagyon szerettem a könnyűzenét, és nagyon szerettem a musicalt és a komolyzenét. Rengetegszer belefutottam már gyerekként is abba, hogy ha valamit szeretnék elérni az életben, akkor választanom kell a két műfaj között – magyarázta Tamás, a koncert dualitásának jelentését, még decemberben portálunknak. 

Azok, akik jelen voltak tegnap este a Művészetek Házában, és a saját szemükkel látták azt a fiatal, miskolci srácot, aki ide járt iskolába, itt tanult meg biciklizni, és itt volt először szerelmes – mindent megértettek a dualitás üzenetéből, a koncert üzenetéből. Ez az önálló est egy az egyben Veréb Tamás volt! Az esten saját négytagú zenekara kísérte Tamás, akikhez még egy hegedű- és egy trombitaművész is csatlakozott. Zeneileg a musicalek témái is rengeteg izgalmat tartogattak, amelyek ugyanúgy csendültek fel a Művészetek Háza színpadán, mint egy nagyszínház falai között. 

Tamással a koncert másnapján beszélgettünk egy kicsit: – Fantasztikus érzés volt Miskolcon színpadra állni. Egy picit még mindig a hatása alatt vagyok – újságolta. – Ugyan Pesten már hatszor bemutattuk a Dualitást, de itt egy egészen különleges élmény volt. Nem csak amiatt, hogy közel 600 néző előtt álltunk a színpadon, hanem azért is, mert tegnap este az ismerőseim, a barátaim, és a szeretteim előtt mutathattuk be ezt az estet, azok előtt az emberek előtt, akikkel együtt nőttem fel – emlékezett vissza. Majd kiemelte: nagyon jól éreztük magunkat a Művészetek Háza színpadán, és az a szeretet, amit tegnap este kaptunk, az a vastaps, ami egy-egy produkció után felcsendült, egyszerűen felbecsülhetetlen. Köszönöm!

Tamás annak idején egy ehhez hasonló önálló est keretein belül állhatott először egyedül színpadra. Akkor Kamarás Máté volt az, akinek a segítségével ez az első meghatározó élmény létre jöhetett, s most ő volt az, aki a legnagyobb szeretettel adta át a színpadot első, önálló estjén Fodor Elizának.

Tamás azt is elárulta nekünk, megpróbál 2018-ban egy picit többet pihenni, vagy legalábbis egyszerre csak egy dologra koncentrálni. – Bár ez ebben a szakmában nem biztos, hogy kivitelezhető – tette hozzá nevetve. A Dualitás turné következő állomása Szeged lesz majd, ahol január 20-án mutatja be Miskolc ifjú tehetsége, milyen is a benne rejlő zenei kettősség.

2018. január 6-án megelevenednek a Művészetek Háza színpadán a legismertebb musicalek részletei és a 2016-os Sztárban sztár című show műsor emlékezetes pillanatai egy zenés-táncos előadás keretein belül.Veréb Tamás hazatér, hogy az otthoniaknak is megmutathassa a benne rejlő dualitást! A miskolci születésű fiatal színész-énekes végre Miskolcra is elhozza első saját önálló estjét. Különleges, exkluzív, élőzenés esttel várja a színház és a könnyűzene szerelmeseit első önálló estjén, január 6-án 19 órától a Művészetek Házában. A koncerten Veréb Tamás színházi szerepeibe és könnyűzenei munkásságába is bepillantást nyerhetünk. Ez a fajta kettősség, amely ezt az élőzenés-táncos showt végigkíséri, fellelhető az előadó személyiségében is. Pontosan ez az, ami életre hívta a Dualitás című első önálló koncertjét: ami jelent színházat egyben, könnyűzenét, egy színpadi showt és élőzenét. Ez az este se nem színházi előadás, se nem koncert, hanem valahol a kettő között húzódik meg. A koncert sajátos, színes látványvilággal járul hozzá a még teljesebb színházi élményhez, valamint a produkció saját hangmérnöke gondoskodik a tökéletes hangzásról, minden koncerthelyszínen. Az élőzenés-táncos showban 13 művész lesz egyszerre látható a színpadon és természetesen az est főszereplője: Veréb Tamás. 

Január 6-án, szombaton délelőtt 10 óra 30 perctől Kipp-Kopp csecsemőszínházi előadás lesz a Miskolci Csodamalom Bábszínházban. 0-tól 3 éves korig várják az apróságokat erre a bábelőadásra. De ki kopog? Edit, Betti és András bűvölik el játékkal, mondókával a legkisebbeket január első szombatján.

Másnap, vasárnap szintén a Csodamalom falai közé invitálnak minket a színészek: a Csipkerózsika című Grimm testvérek meséjét tekinthetjük meg a színpadon 10 óra 30 perctől. Bizony ez az a Csipkerózsika, akit gyerekkorunkból mi is ismerünk: a szépséges királykisasszony, akit születésekor átokkal sújt egy gonosz boszorkány,ami szerint, még mielőtt nagykorú lesz a lány, ujját halálosan megszúrja egy orsó.

A 2018-as év sem maradhat el újévi hangverseny nélkül: a Miskolci Szimfonikus Zenekar január 6-án két időpontban is nagyszabású gálakoncerttel köszönti az új esztendőt. Délelőtt 10 óra 30 perckor és délután 7 órától a Miskolci Nemzeti Színház Nagyszínpada ad újfent otthont a hangversenynek. A zenekart Gál Tamás Liszt-díjas érdemes művész vezényli, valamint közremködik Illényi Katica, Vámosi Katalin, Turpinszky Gippert Béla, és a Ködmön Formációs Táncegyüttes. Az Újévi hangversenyek műsorán népszerű polkák, opera áriák és operett slágerek szerepelnek, amelyek tolmácsolásához a műfajok legkiválóbb képviselőit hívják el évről-évre Miskolcra.

A Diósgyőri Vár 2018-ban is tárt karokkal várja a miskolciakat: szombaton és vasárnap igazi fegyvermustrára invitálnak minket a Borozóba. A vár lovagjai a középkori fegyverkezés és harcászat rejtelmeibe avatják be az érdeklődőket. A korhű öltözékeket és viseleteket a látogatók fel is próbálhatják, így még inkább átélhetik a lovagkor hangulatát. Két napon keresztül három különböző időpontban: szombaton és vasárnap, 11.00, 13.00, 15.00 órakor. 

Boban Markovic Orkestar koncert lesz a Művészetek Házában, január 7-én, vasárnap 19 órától. Boban Markovic mindent elért, amit zenekar elérhet a világ ezen szegletében; díjak sokasága, több százezer eladott lemez, klub és fesztiválkoncertek százai, rajongók tízezrei követik örömzenélésüket, bárhol is játszanak Európa szerte. Január 7-én pedig Miskolcra látogat ez a csodálatos zenekar, hogy megmutassa milyen is az, amikor a Balkán és az európai zenei hagyományok keverednek. 

Miskolcon már mindenki tudja: ha a hónap első vasárnapja van, akkor régiségvásár a belvárosban! Nincs ez másként 2018-ban sem, hiszen január 7-én, vasárnap megtelik városunk főutcája árusokkal és az ő portékáikkal már kora reggeltől. 

A világszerte ismert brit zoológus és író, Gerald Durrell teremtette meg az állatkertek természetvédelmi szerepvállalását, amely egy mai, modern állatkert működésének alapköve. A Miskolci Állatkert és Kultúrpark számára különösen fontos Durrell öröksége, hiszen a világon elsőként 1998-ban ők avathatták fel mellszobrát. Munkássága előtt tisztelegve születésének 93. évfordulóján 2018. január 7-én, emléknappal várják a látogatókat, ahol bepillanthatnak Gerald Durrell életébe, munkásságába és természettel való szenvedélyes kapcsolatába.

A programokhoz jó szórakozást kívánok! Jövő héten ugyanitt, ugyanekkor! 

Állatvédők, menhelyek, felelős gazdik évről évre minden lehetséges felületen azt hirdetik az év utolsó napjaiban: mit tegyünk, hogy megóvhassuk kutyáinkat a petárdák és a tűzijáték keltette pániktól. Azonban, ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, akkor kedvenc négylábúnk otthonról elszökve könnyen autógázolás áldozatává, vagy kóborállattá válhat.

A Miskolci Állatsegítő Alapítványhoz idén is rengeteg telefonhívás érkezett be szilveszterkor – tudtuk meg Horváth Ritától, a telep vezetőjétől. – 11 kutyus került be hozzánk december 31. és január 1. között, de sajnos ez még csak a töredéke azoknak a kiskedvenceknek, akik elszöktek otthonról – tájékoztatta portálunkat. – Nagyon sok kutya még sokk hatása alatt kóborol Miskolc utcáin, és még az elkövetkező egy-két hétben fognak csak a látóterünkbe kerülni.

A MÁSA két kollégája dolgozott rendkívüli ügyeletben szilveszter éjjel, és szinte egész nap csörgött a telefonjuk. Volt olyan kutya az éjszaka során, akit nem sikerült még a menhely dolgozóinak sem befogniuk, annyira zavart volt, de akadt olyan is, aki felszállt a 14-es buszra, majd egy családi házban keresett magának menedéket. 

A 11 menhelyre bekerült kutyus közül 6-7 kutyában volt chip, amelynek a leolvasásával sikerült a gazdikat értesíteni, és már jó páran haza is kerültek. Vannak azonban olyan kiskedvencek, akikben nincs chip, így sajnos még mindig arra várnak, hogy a gazdijuk megtalálja őket.