Farsangi mulatságot tartottak a Szent Hedvig otthonban
Major Zita intézményvezető köszöntőjében kiemelte: a lakóink régóta hatalmas szeretettel készültek erre a napra, remélhetőleg mindannyian nagyon fogják élvezni a műsort. Az intézményvezető beszélt a farsangi ünnepkör történetéről és szimbolikájáról is, melyekhez hozzátartozik a mulatozás, a jó hangulat, a szabályok felrúgása és a kortalanság. A lakók kedves, vidám műsora is ennek jegyében készült.
Mintegy hetvenen vettek részt a mulatságon. A műsort - fiatal korukat izédve - úttörő jelmezes, énekes produkcióval nyitották meg. Megelevenedett Jancsi bohóc, volt medve is, amely égül nem látta meg az árnyékát és a Tavasz tündér is virágba borította az otthont. Miután Mátyás verses produkciója befejeztével megtörte a jeget, közös énekkel búcsúztatták a telet a lakók. Tavaly októberben az idősek napja alkalmából volt az első ilyen rendezvényük, minden jeles esemémyt megünnepelnek, közös karácsonyi rendezvényt is tartottak.
A jelmezes felvonulás után Gazdusné Pankucsi Katalin, a terült önkormányzati képviselő vezette be a zenés mulatozást, üdvözölte a megjelenteket: – A lakók nagyon örülnek az ilyen kezdeményezéseknek. Hamar megszokták a helyet és a társaságot, szeretnek itt lenni, jól érzik magukat. Pár órája már a helyszínen vagyok, beszélgettem a lakókkal, akik nagyon élvezik már a készülődést is, és ez a lényeg. A gondozók pedig igazán tiszteletre méltó munkát végeznek itt - hangsúlyozta a képviselő.
A zenét a Szimfónia Alapfokú Művészeti Iskola tanulói szolgáltatták, Virág Csaba vezetésével. Az iskola szimfonikus zenét oktat, tanulói főként hátrányos helyzetű fiatalok. Az intézmény részt vesz a Szimfónia programban, amely közösségépítéssel, tartalmas szabadidő-eltöltési lehetőségek biztosításával, a zene fejlesztő erejével kívánja elősegíteni az iskolában problémákkal küzdő gyermekek társadalmi beilleszkedését.
A Szent Hedvig otthon az Őszi Napsugár tagintézménye, nem egészen fél éve működik, megnyitása után nagyon hamar megtelt élettel. Befogadókapacitása 75 fő, jelenleg majdhogynem telt házzal működik. A Szent Hedvig Otthont teljes egészében önkormányzati finanszírozásból, közel ötvenmillió forintos keretből újították fel, hogy a magas színvonalú gondozási igénywknwk is megfeleljen. A szép természeti környezetben létesített intézménnyel is az volt a cél, hogy városunkban csökkenjen az idősellátásban egyébként országszerte jelenlévő helyhiány.
„Nem csupán egy meccsre készülünk”- A Magyar Kupa nyolcas döntője előtt az Aluinvent DVTK
Maja Skoric csapatkapitány elmondta, az első mérkőzésüket a PEAC ellen játsszák majd. Őket a bajnokság során már legyőzték, mégsem borítékolhható előre a DVTK győzelme. Véleménye szerint nagyon koncentrált, össszeszedett játékra lesz szükség. – Mind tudjuk, hogy egy kupamérkőzésen bármi megtörténhet - hangsúlyozta.
Cziczás László vezetőedző arról szólt, hogy a játékosok nagyon várják már ezt a hétvégét. – Az első meccsre kell nagyon koncentrálnunk, hiszen teljesen új lesz a játékszituáció. A Magyar Kupábann más szabályok érvényesülnek mint a bajnokságban, várhatóan minden csapat a legerősebb összeállítással indul majd - hangsúlyozta. - Úgy gondolom végig nagyon érdekes párharcok lesznek, a Győr például a Soporon ellen játszik. Ha jól koncentrálunk, és tudjuk játszani a saját játékunkat, véleményem szerint a legrosszabb esetben is a bronzért küzdhetünk majd. Kiegyensúlyozott teljesítményű csapattal lindulnak ezeken a hatványozottan nehéz mérkőzéseken, az elmúlt időszak sikereinek a hatására kialakult egyfajta stabilitás - tette hozzá az edző.
A verseny várhatóan megterheli majd a csapatokat, hiszen alig 24 óra választja el egymástól a mérkőzéseket. – Ilyenkor nincs idő a nehézségekre gondolni, a motiváció lendít át minket a holtpontokon. Természetesen a csapat stábja is nagyon segít, hogy formában maradjunk - masszőrök, vitaminok, minden rendelkezésre áll, ami szükséges. Persze az is nagy segítség, hogy van elég játákosunk, így bőven lesz lehetőség cserére - emelte ki Maja Skoric.
Cziczás László szerint mindhárom napra megvan már a csapat forgatókönyve, ám a várható helyezésekkel kapcsolatban óvatosan fogalmazott. – Teljesen mindegy, hogy egy Győr vagy egy Sopron kerül az utunkba, mindeképpen teljes erőbedobással fogunk küzdeni. Én most azt hiszem, egy bronzéremmel is elégedettek lehetünk - hangoztatta.
Utazás kiállítás 2019: középpontban Miskolc gasztronómiája!
Mint arról már beszámoltunk, Miskolc átfogó, színes keresztmetszetben mutatja be egyedülálló értékeit a budapesti Utazás kiállításon. A turisztika, a borászatok, strandok egyaránt közönségcsalogató megjelenítést kaptak a standon. Pénteken Miskolc különleges gasztronómiájáé volt a főszerep, megmutatták magukat a látogatóknak Miskolc éttermei is. Kígyózó sorok várták a finomabbnál finomabb kóstolókat.
Pethő Tamás, a zip's brewhouse szaktanácsadója elmondta, rengeteget fejlődött Miskolc gasztronómiája az utóbbi időben. Egyre érezhetőbb a városba irányuló gasztro-turizmus, reméli, egyre szélesebb körben tesznek szert ismertségre a város éttermei. – Az elmúlt 16 évem leginkább Budapesten és Spanyolországban telt, de persze dolgoztam Miskolcon is. Büszkén vallottam mindenhol, hogy miskolci vagyok.
– Igyekszem öregbíteni a város hírnevét – folytatta. – Egy ekkora kiállításon nehéz igazán megragadni az emberek figyelmét és személyességre törekedni, de Miskolc standja valóban impozáns, sokan jönnek kóstolni. Ha nem kérdez az érdeklődő, akkor sem engedem el úgy, hogy ne mondanék pár szót Miskolcról – hangsúlyozta.
A zip's kínálata tartalmazott két szűretlen búzasört is: egyik a Miskolci Mozaik nevet viselte, a másk pedig egy narancshéjas, korianderes különlegesség volt. Kóstolhattak a látogatók búzasörrel készült fekete kagylót, illetve a ház borával készített kagylókülönlegességet is.
Az Avalon Park is képviseltette magát, a standon. A Közép-Európa legkiválóbb olasz étterme cím birtokosa természetesen ínycsiklandozó olaszos kóstolókkal várta a nagyérdeműt. Albók Gyula, az étterem séfje elmondta, szeretnék megmutatni, milyen csodák vannak Miskolcon, ízelítőt adni a laza olaszos ízvilágból, és az eredeti olasz alapanyagokból. Olasz tésztát, pisztáciát, olasz felvágottakat, borokat és pékségük házi finomságait mutatták be a kiállításon. Turucz Szilvia, az Avalon Park munkatársa kiemelte, rengeteg az érdeklődő az éttermükben, hihetetlenül tetszik nekik a park környezete, a táj, amely körülöleli a várost, és a tradícionális olasz ételeket is szeretik.
Nagy Réka, Miskolc Kulturális, Marketing és Kommunikációs Főosztályának vezetője kiemelte, rengeteg étterem képviselteti magát a rendezvényen. – Arra törekedtünk, hogy Miskolc az expo mind a négy napján bemutassa értékeit az érdeklődőknek. Már a szakmai napon is képviseltette magát a miskolci gasztronómia, pénteken és szombaton pedig a Miskolci Gasztro Klaszter neves éttermei – például a Via Piano, a Drót Bisztró, a Végállomás vagy a Desszertem – is küldtek különlegességeket. Mindenki képviselteti magát a saját különlegességével –hangsúlyozta a főosztályvezető.
Csanádi Tibor, vagyis „ULU, a kocsmaturista” is jelen volt az eseményen. Mint elmondta, nem csupán a gasztronómia, hanem a szórakozóhelyek és a pubok szempontjából is kiemelkedőnek tartja Miskolcot, megragadja a fiatalok figyelmét. – A miskolci főutca a szórakozóhelyek szempontjából a nagyobb városokkal is felveszi a versenyt. A helyek kulturáltak, valamilyen módon mindegyik egyedi. Miskolc olyan város, ahol jól tudja magát érezni a látogató – fogalmazott.
A pénteki napon a Miskolci Balett produkcióját is láthatta a közönség a kiállítás színpadán. A különleges koreográfiában Miskolc elevenedett meg, a táncosok megidézték a város nevezetességeit: Lillafüredet, Miskolctapolcát, a Diósgyőri várat és természetesen a Miskolci Nemzeti Színházat is.
A 42 éves múltra visszatekintő Utazás kiállítás Magyarország első számú turisztikai workshopja. Idén február 24-ig várja az érdeklődőket a Hungexpo Budapesti Vásárközpontban. A rendezvényen ez évben az élményszerzést és a látogatók széleskörű tájékoztatását helyezték fókuszba a szervezők. A hosszú hétvége folyamán bemutatkozik a belföldi turisztikai szektor, de úgyanígy láthatók izgalmas és egzotikus külföldi célpontok és természetesen az turisztikai szolgáltatók is, az „Aktív hétvége van” jelige alatt. Az esemény maga is egy utazás, melynek atmoszférája utazásra és kalandokra inspirálja a résztvevőt.
"Béka bulival" hangolódtak a kicsik a Becherovka Miskolci Farsangra
A rendezvényen az óvodások tematikus kézműves programokon vehettek részt szüleik kíséretében, életkorukhoz igazított tevékenységekkel. Volt tombolasorsolás, ügyességi játékok, "béka csemege". Az óvoda dolgozói kiemelték, büszkék rá, hogy intézményük ilyen nagy hangsúlyt fektet a magyar hagyományok ápolására, a helyi közösség pedig példaértékű összetartással ünnepel együtt, a legnagyobbaktól a legkisebbekig.
Király Attiláné óvodavezető úgy fogalmazott, nagyon fontosnak tartják, hogy az rendezvényekbe bevonják a családokat, és más intézményeket is. – Mióta az óvoda felépült minden évben hagyományosan megtartjuk a Márton napi ünnepségünket és a Béka bulit. Utóbbi egyfajta ráhangolódás a város farsangi ünnepségére a kicsiknek és a szüleiknek is. Mindig hasznos egy olyan rendezvény, ahol a gyerekek a szüleikkel együtt tevékenykedhetnek. Mi is többet megtudhatunk ilyenkor a családokról, a szülők megismerkedhetnek az óvónőkkel és a többi szülővel. Szeretettel várjuk ilyenkor a leendő ovisainkat is, hogy megismerkedjenek a környezettel. Minden ilyen rendezvény alkalmával eljönnek elsős tanító nénik is, így a gyerekek úgy mehetnek majd át az iskolába, hogy már nem lesznek számuka idegenek, ismerni fogják őket. Nagy figyelmet fordítunk az óvoda-iskola átmenetre is - hangsúlyozta.
Gazdusné Pankucsi Katalin, a terület önkormányzati képviselője úgy fogalmazott, minden évben rengeteg gyerek van a Béka bulin, nagyon jó a hangulat, jó látni, mennyire jól érzik magukat, miközben ismerkednek, tanulnak is a kicsik. Minden évben a miskolci farsangi ünnepséghez igazítják a rendezvényt, hogy a kicsik is ráhangolódhassanak a városi programokra.
Gazdusné Pankucsi Katalin anyagilag is támogatja a rendezvényt, a tombolasorsoláshoz szülői felajánlásokból, valamint az intézmény alapítványa jóvoltából szerezték be az ajándékokat. Nagy hangsúlyt fektetnek a "zöld ünnepek" megtartására is - megemlékeznek a madarak, a fák napjáról, az állatok világnapjáról, illetve a Föld ünnepéről is. Mint megtudtuk, a szülők is nagyon szeretik az ilyen rendezvényeket, szívesen jönnek az ilyen alkalmakra, mert ilyenkor más szülőkkel is találkozhatnak, s kötetlenebbül lehet beszélgetni az óvodapedagógusokkal is.
Boldog születésnapot! – a 90 éves Lukács Dénes Józsefet köszöntötték
Lukács Dénes József 1929. február 12-én született, az alföldi tanyavilágban. Fiatalkorában Kiskunfélegyházán élt, felesége, Ilona révén került Miskolcra 60 évvel ezelőtt.
Már iskola alatt is dolgozott, amikor tehette, a munka szeretete mindig jellemezte, sosem szerette a tétlenséget huzamosabb ideig. Érettségi után Csepelen dolgozott, vasolvasztóban. Mint mondja, embert próbáló munka volt az, fizikailag igen megterhelő, sokan hamar fel is adták, de ő közel 16 évig dolgozott itt. – A kettes villamossal jártam dolgozni, minden egyes nap megcsodáltam a főváros szépségeit, nem lehet betelni vele – emlékszik vissza.
– A barátokkal, kollégákkal mindig könyvvel ajándékoztuk meg egymást – mondta. Az olvasás szeretete ma is megvan benne, de mint mondja, sajnos a látása már nem a régi, túl aprók neki a betűk. A könyvek szeretete okán a következő munkahelye Szegeden egy könyvesboltban volt. A későbbi felesége ebben a városban járt egyetemre. A sors fintora, hogy megismerkedésük mégsem Szegedhez kötődik: az akkor egyetemista lány az ’56-os események közepette Miskolcra tartott hazafelé vonattal, ám csupán Kiskunfélegyházáig jutott, ahol egy évfolyamtársa lakott. Itt kapott pár napra szállást három másik lánnyal. – Gyermekkori barátom szólt, hogy a húga 4 ismerős lányt szállásolt el náluk. Kért, hogy menjek át, mert nem tud mit kezdeni a hatalmasra duzzadt nőtársasággal a lakásban – meséli Dénes bácsi. Megismerkedésük után Szegeden tovább randevúztak, amiből hosszú, boldog házasság kerekedett.
Miután Miskolcon letelepedtek feleségével, a Bajcsi-Zsilinszky úton lévő könyvesbolt vezetője volt. A város életében mindig aktívan részt vett, a Máltai Szeretetszolgálat helyi szervezetében is tevékenykedett. Elmondása szerint hamar igazi otthona lett a város. – Abban a házban élünk, amit a nejem nagyszülei és szülei építettek fel, most 3 lakásos társasház – mondja. Hozzáteszi: más világ volt akkor, de nem csak a világ rendje volt más, arra örömmel emlékszik, hogy a fiatalok is másként viselkedtek. – A gimnáziumban nekünk még tanították, hogyan kell viselkedni a hölgyekkel, hogyan szabad átkarolni a derekukat vagy miként illik viselkedni velük. Több mint 50 éve vagyunk házasok, szeretetben és békességben élünk. Van egy lányunk, és egy unokánk. Nyugodt és boldog életem volt, de nem volt eseménytelen, történtek rossz dolgok is velem, de én a jó emlékeket idézem fel szívesen – hangsúlyozza.
Felesége elmondása szerint igazi gavallér, akit manapság is felkérnek táncolni a hölgyek. – Aktív is, néha talán túlságosan is. A rehabilitációról egyedül kiment egy előadásra a tél közepén. Az öreg cserkészekkel időnként összejárnak, onnan legutóbb is este tíz órakkor jött haza – meséli mosolyogva. Dénes bácsi túl van két szívinfarktuson, de továbbra is érdeklődve és csodálattal tekint a világra. Balatonfüredi rehabilitációs kezelése során nem csupán meglátogatott egy közelben lévő előadást, de egy galéria megtekintését is beiktatta. – Nagyon érdekes volt, bár picit megnehezítette, hogy nem volt helyismeretem – fűzi hozzá nevetve Dénes bácsi.
Boldog születésnapot - a 90 éves Pók Józsefnét köszöntötték!
Pók Józsefné 1929-ben született Miskolcon. Felsőzsolcán élte le élete nagy részét, pár éve döntött úgy, hogy visszaköltözik Miskolcra, mert egy bizonyos kor felett már egyszerűbb az élet egy kisebb lakásban. Szabadiejében keresztrejtvényt fejt, szeret televíziót és gyakran látja vendégül a szomszédokat egy beszélgetésre az avasi lakásban. – '52-ben mentem férjhez, Felsőzsolcán ismerkedtünk meg a páromal, az ismeretségből pedig hamarosan házasság lett. Két fiam született, akiknek már rég unokái vannak, népes a család. Már a dédunokák is egyetemre járnak, büszke vagyok rájuk - mondta el az ünnepelt.
Pók Józsefné alapvetően jó egészségnek örvend, csak a lábaira panaszkodik, mint mondja "elhasználódtak" már az évek alatt. A vendéglátásban dolgozott, kezdetben cukrászdavezető volt Zsolcán, később egy italüzletet béreltek és üzemeltettek férjével, itt is volt munka bőven. – Rengeteget pakoltam, akkoriban még üvegből voltak az üdítős palackok. Fárasztó és nehéz munka volt - emlékezett vissza.
Pók Józsefné ma is lénken emlékszik minden családi eseményükre, az esküvőjére, a gyermekei születésére, az iskolai évzárókra, diplomaosztókra. Mint mondta, hihetetlenül hálás, amiért ennyi szeretet veszi körül, a fiaitól a dédunokákig mindenkivel harmonikus a kapcsolata a családban.
A gyermekei, unokái és dédunokái gyakran látogatják, sokszor elviszik magukhoz, hogy együtt töltsék az ünnepeket vagy csak egyszerűen a hétvégéken is ott legyen velük a dédnagymama. – Nem volt ez másként korábban sem, rengeteget vigyáztam unokákra, dédunokákra. Volt, hogy el sem tudtak nélkülem elaludni éjjelente - mondta el mosolyogva.
Ismét együtt futottak a békéért katonák és civilek Miskolcon
A békefutást Szombati Emese alezredes nyitotta meg, az Ifjúsági sporttelepen. Mint mondta, a Nemzetközi Katonai Sporttanács - vagyis a CISM - 1948. február 18-án alakult meg azzal a céllal, hogy a sporton keresztül népszerűsítse a békét a nemzetek hadseregei között és ráirányítsa a figyelmet a béke fontosságára. 2006 óta a CISM tagországok katonái, honvédségi közalkalmazottai közös futással ünneplik meg az évfordulót, a „Futás a békéért” mottóval ma már több millió katonát szólít meg a rendezvény. Mára világméretűvé nőtte magát a mozgalom, és évente több millió katonát hív futásra, ugyanazon a napon. - 2016-tól a Magyar Honvédség is csatlakozott a CISM Day Run futónaphoz, amelyen 2018-ban 2799 fővel vett részt - monsdta el Szombati Emese.
A Miskolcon szolgáló hivatásos, szerződéses és tartalékos katonák is fontosnak tartották, hogy csatlakozzanak a nemzetközi megmozduláshoz, így sok más helyőrséghez hasonlóan 2019 február 15-én Miskolcon is megrendezték a nemzeteken átívelő sporteseményt. A békefutást a 10. Területvédelmi Zászlóalj szervezte, s részt vettek rajta a 3. Gerinc Radar Mérőpont, valamint a 4. Katonai Igazgatási és Érdekvédelmi Iroda hivatásos és szerződéses katonái, illetve Borsod-Abaúj-Zemplén Megye önkéntes területvédelmi tartalékosai is. A Magyar Honvédség partner iskolaiból is sok diák részt vett a rendhagyó testnevelésórán.
"Az űrrepülés olyan, mint egy piramis" - Farkas Bertalannal, az első magyar űrhajóssal beszélgettünk
Farkas Bertalan 69 évesen sem tétlenkedik, a mai napig aktívan dolgozik, és rengeteg felkérésnek tesz eleget. Az első magyar űrhajós mérnök vagy focista akart lenni, végül vadászpilóta lett. A repülést egy barátja unszolására kezdte el, aki pilótaként világot szeretett volna látni. Farkas Bertalan a sors fintorának nevezte, hogy a barátja végül - egészségügyi okokból, - nem valósíthatta meg az álmát, ő viszont pilótából később vadászpilóta lehetett.
- A First Lego League kapcsán, milyen gondolatok vannak Önben? Hogy érezte magát a mai napon?
- Azt hiszem, a mai nap számomra különlegesen érdekes volt, rengeteg rendezvényen veszek részt, de az ifjúsággal mindig kifejezetten örömmel találkozom, ráadásul ez nemzetközi rendezvény volt.
Úgy gondolom, hogy ezek a gyerekek, akik itt ma bemutatkoztak, a versennyel rengeteget letettek az asztalra, tudás és kreativitás terén. Bizonyára hatalmas mennyiségű szakirodalom és gyakorlati tapasztalat áll mögöttük, igazán felkészültek voltak. Szerintem nem az a fontos az ilyen eseményeken, hogy ki győzött, hanem az, hogy megcsinálták. Aki sikereket élt meg annak az jelenti a motivációt, aki pedig kudarcot vallott, azt pedig az motiválja, hogy máskor jobban csinálja és fejlessze magát. Úgy gondolom, az is kiderült most, hogy a nyelvtudás már ilyen fiatal korban is elengedhetetlen, enélkül ma már létezni nem lehet.
- Ha ma lenne pályaválasztás előtt álló fiatal, merre indulna?
- Ugyanerre. Soha egy pillanatig sem gondoltam, hogy tévúton járok. Igaz, a mai fiatalok előtt sokkal több a lehetőség, a nyitott ajtó. Amikor én készültem arra, hogy pilóta legyek, vagy az űrbe menjek ez szinte felfoghatatlan vágy volt - ahhoz viszonyítva egy ilyen elképzelés ma már szinte hétköznapinak hat. Ma már le lehet ülni valakivel – jelen esetben velem -, hogy arról kérdezzük miként lehet elérni, hogy eljuthassunk az űrbe és milyen is ott.
Azt hiszem a tanulás a legfontosabb dolog a világon, soha nem tudhatjuk hová sodor az élet, milyen lehetőségek adódnak. Ha az élet nyújt egy lehetőséget meg kell becsülnünk magunkat, a munkatársainkat a bizalmukat, és élni kell minden lehetőséggel. A kitartás, a tanulás idővel mindig meghozza a gyümölcsét. Az Interkozmosz program keretében 1976-ban kezdték el az űrhajósjelöltek kiválogatását Csehszlovákiából, Lengyelországból és a Német Demokratikus Köztársaságból. Vadászpilótákat választottak ki minden országból. Ezekből az országokból „származott” az Interkozmosz program első űrhajóscsapata, melyet a második csapat követett, köztük Bulgária, Kuba, Mongólia, Románia és Magyarország. Később csatlakoztak hozzájuk a vietnami űrhajósjelöltek is.
- Bizonyára kérdezték már öntől, milyen volt a kiképzés? Mennyire kemény felkészülni egy ilyen útra?
- A kiképzés helyszíne a Moszkva közelében fekvő Csillagváros volt, ide csak ketten utaztunk Magyarországról: Magyari Béla és jómagam. A kiképzés orosz nyelven történt, mérnökök és orvosok egyaránt foglalkoztak velünk, az ellátásunk pedig teljes körű volt. Két évet töltöttünk a Csillagvárosban, ahol a gyakorlati felkészülés – például súlytalansági és centrifugás tréning – részeként túlélési gyakorlatokban is részt vettünk. Négy különböző szituációból kettőt kaptunk: azt, hogy mi a teendő, ha dzsungelbe vagy óceánba érkezünk landoláskor.
Nehéz volt a kiképzés, a túlélési gyakorlat az valóban túlélési gyakorlat - persze életmentő céllal nyilván beavatkoztak volna, ha úgy alakul a helyzet. Megtanultuk, hogy magunkra és egymásra vagyunk utalva, nincs kibúvó, csak mi és a helyzet, amiben vagyunk. 1978 decemberében a szovjet állami bizottság döntése alapján végül Valerij Kubaszovot és engem választottak ki az űrrepülésre, míg a társainkat dublőrnek jelölték. Az űrrepülés olyan, mint egy piramis. Mi voltunk a csúcson, alattunk pedig hihetetlen szervezés állt. A pillanat, amit átélhettünk, rengeteg ember munkája árán jött létre. Ők nem látszottak annyira, de áldozatos és hozzáértő munkájuk nélkül mi sem lehettünk volna ott a csúcson.
- Milyen érzés volt a kilövés? Milyen emlékei vannak az útról? Volt bármilyen kellemetlen élménye?
- Nos, a start az egy igen bonyolult dolog, a szó szoros értelmében egy stresszhelyzet. Mindent a számítógépek vezérelnek, az ember egy passzív résztvevője a szituációnak. Minden másodperc egy stresszes állapot, nem tudhatjuk mi történik a következő pillanatban, bármikor probléma adódhat. 9 perc és 20 másodperc kellett ahhoz, hogy megkezdjük a Föld körüli repülést, ami viszont egy fantasztikus dolog. Repültem én korábban közel húszezer méter magasan kétszeres hangsebesség fölött, de ez összehasonlíthatatlanul más élmény volt. Amikor először pillantottam meg odafentről a csodálatos bolygónkat, már a Csendes óceán felett jártunk. Óriási élmény volt, soha nem fogom elfelejteni, a mai napig hihetetlenül élénken él bennem. Naponta tizenhat napfelkeltét és tizenhat naplementét láttam, a Földet pedig másfél óra alatt kerültük meg. Minden csodálatos volt, egyszerűen egy csodának éltem meg az egészet, semmi nem okozott kellemetlenséget.
- Az utóbbi években sokat hallani a magán és nemzeti űrcégek tevékenységéről. Ön hogy látja, mennyire vagyunk attól, hogy az űrrepülés szinte "hétköznapi" dolog legyen? Mennyire járunk attól, hogy esetleg kolonizáljunk egy bolygót?
- Ezzel kapcsolatban azt gondolom, belátható időn belül sor kerülhet rá, hogy űrállomások legyenek fenn azzal a céllal, hogy „űrtúristákat” fogadjanak. Például egy fiatal pár amely erre alkalmas, az űrben töltheti majd a mézesheteket. Hogy egy másik bolygóra telepítsünk embereket...? Nos, valamikor erre is biztosan sor kerülhet majd, de azt hiszem, a technikai és biológiai feltételek tekintetében ez még odébb van.
Családbarát kórházak, családbarát szülés Miskolcon
Pályázati eredményismertető keretében jelentették be pénteken, hogy a Családbarát Szülészet pályázat keretében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház 360 millió forint támogatásban részesül. A fejlesztés célja elsősorban a szülészet anyabaráttá, bababaráttá és leginkább családbaráttá tétele. - A szülészeti- és nőgyógyásztai osztállyal a nők és a családok a gyermekek születése okán mindenképpen kapcsolatba kerülnek. Kiemelten fontos tehát, hogy ezek az osztályok egy kórházban mind a szakmai színvonal mind az infrastruktúra szempontjából jól el legyenek látva - mondta el Révész János kórházi főigazgató a nyertes pályázat bejelentésekor.
Nagy Gábor orvosigazgató, aki a szülészeti és nőgyógyászati osztály osztályvezető főorvosa kiemelte, hogy a most kapott öszeg hatalmas lehetőséget jelent a számukra. Egy részét eszközbeszerzésre a többit a kubatúra és infrastruktúra fejlesztésére fordítják. Ez utóbbira 163 millió jut, eszközbeszerésre pedig 196 millió forint áll rendelkezésre. A támogatást a két szülészet-nőgyógyászat, illetve a koraszülött és intenzívterápiás osztály anyaszállása között osztják el. – Családbaráttá kell vállnunk - nem mintha eddig nem lettünk volna azok, de ezt hangsúlyozni kell. Mindkét szülészeti osztály megkapta a bababarát osztály címet évtizedek óta, de elérkezett az idő ahhoz, hogy mindinkább családbaráttá is váljunk, hiszen az első szülés élménye meghatározó - hangoztatta az osztályvezető főorvos.
Mint mondta, az első szülésig az anyai ösztön elviszi az anyát és a családot - a második vagy harmadik szüléshez vezető út azonban már az első szülés élményére is építkezik. – Szándékunk, hogy úgy távozzanak a családok a szülészeti osztályokról, hogy teljes megelégedettséget és biztonságérzetet éreznek. A család intézményének fontosságát minden vezetésnek hangsúlyoznia kell, hiszen ez az ami átível mindenek felett, megvéd minket a bajtól a szélsőségektől. Reméljük a családok támogatását ezzel a fejlesztéssel is elő tudjuk segíteni - emelte ki Nagy Gábor. A pályázat megvalósításának határideje 2020 első féléve, ekkora kell megvalósulnia az infrastruktúra és az eszközbeszerzésnek.
Hajas Sándor, a Semmelweis Tagkórház - Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, osztályvezető főorvosa arról szólt, hogy osztályuk érdemelte ki másodikként a bababarát címet az orzágban, rengeteg figyelmet fordítanak erre a szemléletre. Kilenc évvel ezelőtt, átépítést követően már hét egyágyas, intimitást biztosító szülőszobával rendelkeznek, és van öt egyágyas gyermekágyas kórtermük. Négy éve üzemeltetnek papás-mamás gyermekágyas kórtermet is. – Borzasztóan örülök, hogy amiben mi úttörők voltunk ma már országos tendencia - nevezetesen az, hogy a szülést követően az édesapa is ott tudjon lenni az anyával. Meglepő dolog volt, hogy milyen jelentős segítséget tudott nyújtani az apa az anyukának a gyermek ellátásában. Remek dolog, hogy országos szinten anyagilag is támogatják és fokozzák a szülési kedvet, de mindeközben az is elengedhetetlen, hogy az anyák és a család pozitív élménnyel távozzanak a szülés után - hangsúlyozta. Eddig anyagi és egyéb techniaki okok miatt a Semmelweis Tagkórháznak nem állt módjában bővíteni családbarát infrastruktúráját, a most adódó lehetőség itt is nagy fejlődést jelent.
Megyénkben a gyermekek 10 százaléka születik valamilyen módon betegen, tehát újszülött intenzív ellátást igényel. – Ez egy borzasztóan nehéz helyzet a családnak, itt valamennyire az anyává és a családdá válás is megrekedhet. Sokáig nem volt lehetőségünk, hogy segítsünk, az anyák csak három óránként járhattak be gyermekeikhez és láthattuk, mekkora teher ez a családnak és az ellátó személyzetnek is - mondta el Szűcs Ildikó, a Koraszülött és Újszülött Patológiai Osztály, osztályvezető főorvosa.
Két évvel ezelőtt kialakítottak három olyan szobát, ahol 24 órában lehetnek együtt a már javuló állapotban lévő újszülöttek édesanyjukkal. A szülő megismerheti a gyermeket, megtanulhatja hogyan etesse, hogyan viselkedik éjszaka. Ezáltal nem egy szorongó anya távozik majd a kórházból, hanem egy olyan anya aki már bánni tud a gyermekével. Az apa jelenléte pedig ezekben a helyzetekben igen komoly támogató erőt képvisel. – A tavalyi évtől, azokban az esetekben mikor a betegellátás megengedi, a szülők bejöhetnek a gyermekekhez. Szeretnénk ha ők is kivennék a részüket az ellátásból, és ehhez kellenek azok az eszközök melyeket a most adódó lehetőségnek köszönhetően be fogunk tudni szerezni - fűzte hozzá a pályázati fejlesztésekről szólva az osztályvezető főorvos. .
Jótékonysági akció: újabb különleges eszközt kapott a Gyermekegészségügyi Központ
Mint arról mi is beszámoltunk, az alapítvány közös jótékonysági akciót szervezett 2018 augusztusában, Remény futás néven. A verseny egyik célja az volt, hogy egy egyedülálló fejlesztési technikát, úgynevezett biofeedback/neurofeedback készüléket állítsanak a kis betegek kezelésének szolgálatába. A nevezési díj egyben támogatói díj is volt, melyet a jótékony célra fordított a Remény Karácsony Alapítvány. A rendezvény fővédnöke az Agrárminisztérium jogi és közigazgatási ügyekért felelős, helyettes államtitkára, Szinay Attila volt.
A jótékonysági akció eredményeként megvásárolt, különleges eszközt adták át pénteken délelőtt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház Gyermekegészségügyi Központjában. Révész János kórházi főigazgató köszönetet mondott az adományozóknak, s örömét fejezte ki, hogy ennyire erős az adományozási kedv a kórház irányába. Mint mondta, az elmúlt negyedévben ebből főként a Gyermekegészségügyi Központ profitált és ez a tendecia az ünnepek elmúltával sem csökken. – Korábban, a karácsonyi időszak felfutását követően, általában visszaesés történt, az idei évben azonban megmaradni látszik a jótékonysági lelkesedés, társadalmi felelősségvállalás - hangsúlyzta a főigazgató. A most birtokba vett eszköz főként a Down-szindrómás gyerekek kezelésében nyújt majd segítséget, alkalmazása azonban ettől sokkal szélesebb skálán mozog. – Most az egészségügyi személyzeten van a hagsúly, hogy az eszközben rejlő lehetőségeket maximálisan hasznosítsuk - emelte ki Révész János.
Szinay Attila megköszönte az alapítvány munkáját, s kiemelte: nagy megtiszteltetés volt ehez a kezdeményezéshez csatlakozni, remek hangulatú akciót szerveztek. – A Remény Karácsonya Alapítvány számomra azt a pozitív üzenetet hordozza, hogy van a környezetünkben egy csoport amely nem csupán a beteg gyermekek gyógyulásában segít, de az egészségügyi dolgozók munkáját is igyekszik megkönnyíteni.
Bizonyos napokon, mikor fáradt vagy fásult vagyok, erre a pozitív példára gondolva, magam is új erőre kapok. Úgy gondolom így van ez a kórház dolgozóival is akiknek embert próbáló hivatásában elkél az ehhez hasonló pozitív élmény, visszadhatja a lelkesedésüket. Az adományozási kedv növekedése pedig azt jelzi, hogy a kórház dolgozói jó munkát végeznek, és hatalmas dicséretet érdemelnek. Hiszen minden adományozó átgondolja hová adományoz, s elismerést jelent ha úgy gondolják, ide jó helyre megy az adomány - hangsúlyozta a helyettes államtitkár.
A Remény Karácsony ötlete az alapítvány alapító tagjától, Koczvald István alapítótól származik. Az eredeti ötlet az volt, hogy egy karácsonyi időszakban, éttermének vendégei segítségével, némi ajándékkal járulnak hozzá a gyermekvárosi gyermekek karácsonyához. – Ez a Remény Karácsony nőtte ki magát egy teljes rendezvénysorozattá, melynek segítségével immár harmadik éve próbáljuk szebbé tenni egyes borsodi, nehéz sorsú gyermekek karácsonyát.
A sok csillogó szempár ösztönzött minket arra, hogy folytassuk, így a tavalyi évben már Remény Juniálisunk is lett - az a gyermeknapi rendezvényünk - a tavalyi évben pedig kibővítettük tevékenységünket a Remény futással. Az volt a célunk, hogy megkönnyítsük a Down-szindrómás gyermekek és szüleik életét - nyilatkozta Panyi-Kiss Edit, a Remény Karácsony Alapítvány kuratóriumának tagja.
Simkó Rita, logopédus a miskolci gyermekrehabilitációs osztályon, ő lesz a neurofeedback eszköz használója. Az eszköz átvétele előtt továbbképzésen vett részt, nagy örömmel, önkéntesen jelentkezett a feladatra. Kérdésünkre elmondta, rengeteg területen fogják tudni alkalmazni a gépet, akár figyelemzavaros, akár ADHD-s vagy beszédzavaros gyermekről legyen szó, nagy segítséget nyújt a fejlesztésükben.
– Nagyon örülünk az új eszköznek. Évek óta törekszünk rá, hogy haladjunk a korral és Miskolcon is nyújtani tudjunk ilyen kezelést a gyermekeknek, ne kelljen más városba menniük a terápiáért - ezt Zaveczki Katalin osztályvezető főorvos tette hozzá, akinek koordinálásával az eszköz használata történik.
Révész János főigazgató köszönetük kinyilvánításaként emlékplakettet adott át az alapítvány és Szinay Attila számára, s bejelentette: a kórház célkitűzése, hogy a Támogatók Társaságába összegyűjtse, és további közös gondolkodásra serkentse azokat a személyeket, szervezeteket akik valamilyen formábn támogatják az intézményt. Ez a törekvés a főigazgató szerint nem csupán a kórház de a társadalom fejlődése érdekében is fontos. Az első összejövetelt, mely köszönetnyilvánítás és egyfajta ismerkedési est lesz, február 27-re tervezik.
