Beregi László képgalériája!

Megmondom őszintén nagyon izgultam, amikor a Lovagi Tornák Tere előtt ácsorogtam a sorban, hogy elfoglalhassam a helyem a lelátón. Izgultam, mert a régi magyar filmek közül az egyik kedvencem a Meseautó, azonban a 2000-ben készült feldolgozás nem lopta be magát igazán a szívembe. Éppen ezért nagyon izgatott voltam, vajon a Madách Színház előadása mennyire fogja visszahozni a ’34-es film hangulatát. Azt kell, hogy mondjam, abszolút siker volt!

A hideg őszi időjárásra hajazó csípős levegő sem rémítette meg a miskolciakat, és mondhatni, szinte minden jegy elkelt az előadásra. A lelátókon még voltak ugyan szabad szektorok, de azokat szándékosan zárták le a szervezők, mert nem lehet jól rálátni onnan a színpadra. A Lovagi Tornák Tere augusztus elején megtelt a 90-es évek rajongóival – a RAPülők koncerten –, most pedig a nyári színházak és a fekete-fehér világ rajongói töltötték be ezt a hatalmas teret. Plédekbe burkolózva, és párnákra huppanva vártuk, hogy begördüljön a Meseautó a színpadra.

A darab alaptörténete szerint – és a film alaptörténete szerint is – Szűcs János bank-vezérigazgató úr nagy nőcsábász hírében áll, akit folyamatosan ostromolnak a nők szerelmükkel. A „vezér” azonban szeretné, ha valaki végre önmagáért szeretné, és nem a pénze miatt. Elhatározza, hogy elutazik egy kis nyaralásra, ám előtte még bemegy az autókereskedésbe a 20.000 pengőt érő, vadonatúj automobiljáért. Itt találkozik Kovács Verával, aki olyannyira megtetszik neki, hogy úgy intézi, Vera kapja meg a kocsiját ajándékba, ő pedig felajánlja sofőri szolgálatait. Kíváncsi rá, vajon a lány a rangja nélkül is szerelmes lesz-e belé. A pár elutazik Lillafüredre, ahol kiderül az igazság, s Vera megtudja, hogy akit ő sofőrnek hitt az a vezérigazgató.

A legjobban a Halmost alakító Magyar Attila előadására voltam kíváncsi. Igen nagy falat a Kabos Gyula által életre keltett szereplőt megeleveníteni a nézők előtt, hiszen a film abszolút kedvencéről beszélünk. A stemplizési módszere, a humorba bújtatott őszintesége, az „ő Szűcsük nem a mi Szűcsünk” című eszmefuttatása bárhol, bármilyen körülmények között mosolyt csal a nézők arcára. A Lovagi Tornák Tere egy emberként nevetett Magyar Attila hamisítatlan alakításán. Egy az egyben hozta azt a Halmost, akire mindenki várt.

Dobos Judit titkárnőjét látva, megmondom őszintén el is felejtettem, ki játszotta Kerekes Annát a filmben. Olyannyira magával ragadott a játéka, az olykor-olykor rekesztett hangja, és a Halmost hajcsárként ugráltató egyénisége, hogy eszembe se jutott, kihez kellene őt hasonlítanom.

 A szerelmesek hozták a tőlük elvárt bájos, őszinte, csillogó szemű szerelmespár alakját. Molnár Nikolett hangja magával ragadó volt. Nem csak éneklés közben simogatta a kis lelkemet, hanem beszéd közben is. Olyan kellemes hangja van a színésznőnek, hogy olyan érzésem támadt, igazából teljesen mindegy lett volna, mit mond, akkor is szerettük volna. Nagy Sándorral olyan kedves, összeszokott, szerelmespár benyomását keltették, hogy szinte drukkoltam nekik, annak ellenére, hogy tudtam mi lesz a végkifejlet. Nagy Sándor szó szerint tökéletesen passzolt az általa alakított szerephez: a nőcsábász alkat, és a széles váll abszolút megvolt.  

A Madách Színház színészei nem csak brillíroztak a színpadon, de olyan apróságokkal kedveskedtek a miskolciaknak, amelytől még bájosabb lett az egész előadás: a lillafüredi kirándulás megbeszélése közben szó esik például a Diósgyőri Vár körüli kirándulásról. A másik édes kis semmiség, amikor az egyik jelenet közepén a Vera édesapját alakító Szerednyey Béla, Kabos Gyula hangján szólal meg egy mondat erejéig. Ilyen és ehhez hasonló dolgok miatt jelenthetem ki teljes meggyőződéssel, hogy fantasztikus táncosok és abszolút humor jellemezte a tegnap esti darabot. A színészek egyszerre voltak autentikusak és a 21. századból valók: a szöveg egyszerre volt régmúltat idéző és 21. századi, a poénok akkor is és most is megállták volna a helyüket.

„Ez a Szűcs az nem az a Szűcs, vagyis az ő Szűcsük, de nem a mi Szűcsünk”