Átadták a Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat [1]
A méltatások szerint a Magyar PEN Club elnöke, Szőcs Géza által 2012-ben alapított, 50 ezer euróval, oklevéllel és egy Janus Pannonius-szoborral járó kitüntetést Charles Bernstein a figyelmet rejtett ellentmondásokra felhívó, megindító, a költészetről és a világról való másként gondolkodásra indító, míg Giuseppe Conte a létezés és a természet eredeti forrásának megtalálását, a mindennapos megújulásra ösztönző költeményeivel érdemelte ki.
Bollobás Enikő irodalomtörténész Charles Bernstein laudációjában elmondta: a díjazott költészete figyelemköltészet, a nyelvre figyelés költészete. Bernstein a nyelvről radikálisan gondolkodó filozófusok és költőelődök által kijelölt szellemi erőtérben alkot négy évtizede, amely alatt több mint negyven verses és esszékötete jelent meg.
– Meggyőződése, hogy a nyelv nem az önkifejezés és a kommunikáció átlátszó médiuma, s a világgal való foglalatosságunk mindenekfölött a nyelvvel való foglalatosságot jelenti – közölte. – Bernstein költészetében a nyelv anyagként van jelen, érzékeinkkel fogadjuk be, a szavakat látjuk, halljuk, tapintjuk.
Tomaso Kemény szavai szerint Giuseppe Conte munkássága az ismeretlennek szóló kihívást jelent, vég nélküli kaland értelmét hordozza, s szótagonként, szavanként fedi fel a természet és az univerzum létének, változásának szükségképpen bevégzetlen látomását.
– A Nietzschére hajazó örök visszatérés Conte korszerű költői hangjában születik újjá, amely hang egyúttal paradox módon a múlt szellemi kalandjait is megőrzi, és ezeket a jövő felé nyúló formavilágba rendezi – mondta.
Páva Zsolt, Pécs fideszes polgármestere az eseményen reményét fejezte ki, hogy a költészeti díjnak is köszönhetően ismertebbé válhat a városhoz kötődő Janus Pannonius életműve, a vers mint műfaj visszakapja régi fényét, s többen olvasnak majd költeményeket.
Szőcs Géza azt közölte, hogy a Janus Pannonius Költészeti Nagydíj révén Pécs és az elismerés átadásának helyszíne, a dóm mögötti várfalsétány kultikus hellyé vált irodalmi körökben.
Charles Bernstein költő, esszéíró, irodalomtörténész, fordító és szerkesztő 1950-ben született New Yorkban, tanulmányait a Harvard Egyetemen végezte. Tanított a Buffalo Egyetemen, ahol Robert Creeley-vel költészeti programot hozott létre, majd ugyanitt Loss Glazierrel megalapították az elektronikus költészeti központot. Újító, kísérletező költészetében többek közt a politika, a kultúra, a reklám és az irodalomelmélet nyelvi eszközeit vegyíti. Az elmúlt harminc év válogatott versei All the Whiskey in Heaven címmel 2010-ben, válogatott esszéi pedig Attack of the Difficult Poems: Essays and Inventions címmel 2011-ben jelentek meg.
Giuseppe Conte költő, regény- és színműíró, kritikus, irodalomtörténész és műfordító 1945-ben Imperiában született, a milánói egyetemen tanult irodalmat. A Guanda kiadó költészeti szerkesztőjeként dolgozott, emellett az olasz televízió számára sikeres költészeti műsort készített és vezetett. Költeményei a mitológia és a természet témakörét ölelik fel, mint a Montale-díjjal jutalmazott La Stagione (Évaszakok, 1988) című könyve, illetve Ferite e rifioriture (Sebek és újravirágzások, 2006) című munkája, melyért Viareggio-díjjal tüntették ki.