Amikor dolgozni kezd - mert muszáj , mert úgy érzi beleőrül, mert felspanolt lelke, idegrendszere húrjai pattanásig feszülnek - érzi, lépésként távozik belőle a bánat, a fájdalmakkal bélelt keserűség. Lassan elcsendesül, elfogy körülötte a világ és feloldódik a festékben. Drozsnyik István vallja ezt magáról. A képzőművészt műtermében kerestük fel.