A Miskolci Jegesmedvék egy egészen kiváló amerikai csatárt igazoltak pár hete. Jon Booras a CHL-ben, az ECHL-ben igazi klasszissá nőtte ki magát, ám az is igaz, hogy a hoki náluk családi tradíció, nagybátyja ugyanis egy valódi NHL-legenda.

A most 55 éves Andy Moog részese volt az Edmonton Oilers aranykorának, a kanadai csapattal ugyanis háromszor hódította el a Stanley-kupát, az 1983-84, az 1984-85, és az 1986-87-es szezonban. Ez volt az a csapat, amelynek egészen kiemelkedő sztárja volt Wayne Gretzky, aki ezekben a szezonokban, 205, 208 és 183 pontot termelt csak az alapszakaszban.

Andy Moog tehát ezekből a diadalokból vette ki a részét nem is akárhogyan, hiszen ezekben a bajnoki években 38 (+7 playoff), 39 (+2 playoff) illetve 46 (+ 2 playoff) mérkőzésen védett. Ezt követően hat szezonon át a Boston Bruins, négy éven át a Dallas Stars, majd utolsó aktív évében a Montreal Canadians kapusa volt. Háromszor szerepelt az NHL All Star mérkőzésen, 1986-ban, 91-ben és 97-ben.

Játékos pályafutása után is maradt a hokiban, hiszen 2002 és 2006 között a Dallas Stars kapusedzője és másodedzőjeként dolgozott. Kétszer is tagja volt a Team Canada stábjának, a 2001-02-es és a 2005-06-os szezonban. Még arra is volt ideje, energiája, hogy 1998-tól 2013-ig franchise tulajdonosa legyen a Fort Worth Brahmas csapatának, amely előbb a WPHL-ben, majd a CHL-ben vitézkedett.

Úgy tűnik, Jon Boorasnak tényleg volt honnan magába szívnia a hokitudást, a jégkorong szeretetét.

Alakul a Miskolci Jegesmedvék jövő évi játékoskerete. A csapat vezetése a szerződtetésekor nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a tavalyi aranycsapat minél több jégkorongozóját sikerüljön megtartani.

Ez az erőfeszítés sikeres volt, hiszen a három győzelmet szerző gárda játékosainak többségével meg tudtak egyezni a folytatásról.

Most újabb három arany-triplázó látta el aláírásával új szerződését, így jövőre is sárga-fekete mezt húz Popovics Patrik, Ritó László és Szilágyi Levente.

A 22-es keretből így már 18 játékos neve ismert, ebből 12 a tavalyi sikercsapatnak is a tagja volt. 

Nem sokkal azután, hogy aláírtad a vezető edzői szerződésedet, milyen érzések munkálnak benned?

Nagyon fontos tudni rólam, hogy előbb játékosként, majd edzőként, vezetőként folyamatosan résztvevője, sőt alakítója voltam sokféle poszton a miskolci jégkorong fejlődésének. Csak egyetlen példát említenék: 2010-ben, két, vezetőedzőként eltöltött szezon után én javasoltam a klub vezetésének, hogy onnantól profi működésre, működtetésre van szükség, mert az amatőr/félprofi keretekből kihoztuk a legtöbbet. Akkor érkezett az első kanadai edző, Bob Dever személyében, az első kanadai légiósok, és teljesen új fejlődési pályára állt ismét a miskolci hoki. Akkor szereztük első felnőtt bajnoki érmünket, egy MOL Liga bronzot. Azóta épül egyre sikeresebben a rendszer, amely a tavalyi évben csúcsosodott ki a három aranyéremben, de én ide sorolom a miskolciak részvételét a válogatott feljutásában is. Szóval ha mindezeket összevetem, akkor egyrészt büszke vagyok arra, amit eddig elértünk, másrészt nagyon örülök a lehetőségnek, hogy ezt egy olyan poszton építhetem tovább, amely egy ilyen vertikumnak a csúcsát jelenti.

Mi motivált, hogy elfogadd a felkérést?

Tavasszal új folyamatok indultak el a magyar hokiban, amely teljesen átrendezte az eddigi viszonyokat. Két új csapat lépett be a MOL Ligába, játékosok szabadultak fel, ám mindez jelentős időveszteséggel járt, hiszen a bizonytalanság miatt szinte mindenki csak kivárt. Tavaly már május elején teszteltük a csapat tagjait, most pedig már lassan június végét írunk, és erre még nem volt mód. A tavasz folyamán egyre erősödtek azok a jelek, amelyek azt mutatták, hogy Majoross Gergely távozhat Miskolcról. A klub vezetése éppen ezért nem ülhetett ölbetett kézzel, így több irányba is indult tapogatózás, de szinte hetente mondták a vezetők, hogy annak örülnének a legjobban, ha én vállalnám. Ezek a beszélgetések jutottak el arra a pontra, hogy végül mikor egy szűk hete valóban szükségessé vált új szakember igazolása a felnőtt csapathoz, akkor igent mondtam. Ennek a változatnak az is az előnye lehet bárkivel szemben is – legyen akár kellően mély tudású és kellően kvalifikált külföldi edzőt is az illető -, hogy nincs szükség több hónapra a csapat, a liga, az ellenfelek és a közeg megismerésére, a munka sokkal hamarabb, gyakorlatilag valós időben kerülhet az elvárt mederbe, ami például a Kontinentális Kupa szempontjából nem mindegy.

Mennyire tudtál részt venni a keret kialakításában, ez mennyire a te csapatod is?

A március végén befejeződött szezon után szinte azonnal elkezdődött a munka a klubnál. Egri Gergő iszonyú sok munkát fektetett bele a játékosokkal való tárgyalásokba, az új légiósok felkutatásába. Az, hogy a keretünk olyan szinten áll, ahogy most áll, az legnagyobb részt neki köszönhető. Szakmai kérdésekben folyamatosan egyeztettünk, tehát a kiválasztásnál az én véleményem is számított. Ez egy több hónapos munka, hiszen senki sem gondolhatja azt, hogy miután kiderült a ligabővítés, utána két hét alatt össze lehet hozni egy olyan keretet, mint a miénk. Összességében tehát azt tudom mondani, hogy ezt a keretet teljesen a magaménak érzem, nincs benne olyan játékos, akiben nem bíznék.

Milyennek érzed most a jövő évi csapat erősségét?

A játékoskeret csak egy névsor, igazi csapat az emberi kapcsolatoktól és az elvégzett munkától lesz. Most azt mondanám, hogy ez a mostani az egyik legversenyképesebb névsor a klub történetében, ám ehhez nagyon sok munkára lesz majd szükség, hogy igazolni tudjuk.

Milyen hoki áll hozzád a legközelebb, mire számíthat tőled a csapat és persze a szurkolók?

Immár tíz éve, hogy részt vehetek a különböző korosztályos válogatottak munkájában, és a legmélyebb hatást az ezekben az években kollégaként látott kanadai edzők tették rám. Ugyanakkor szerencsés vagyok, mert volt módom remek szlovák, cseh és finn kitekintésekre is az évek során. A gyors, hatékonyan egyszerű, alázatos hoki áll hozzám a legközelebb, ami ha éretten működik, akkor a játékosok magabiztossága miatt rendkívül szerethető képet is mutathat. Azért nem mondom, hogy kanadai hoki, mert ez a sport is annyira globalizált már, hogy nem lehet egy nemzeti jelleget kiemelni csupán. A Jegesmedvék tavalyi stílusa, arculata nagyon olyan volt, amit én magam is látni szeretek. Az egyik fontos feladatom, illetve a stábbal együtt a feladatunk éppen az lesz, hogy a végleges keret ismeretében meghatározzuk: mely elemeket visszük tovább, mert fantasztikusan működtek és ezt vétek lenne piszkálni és melyeken kell – a körülmények, a csapatok, a keret változása miatt – módosítani. Butaság lenne egy tollvonással eltörölni mindent azért, mert az egy másik edző munkája volt. Ugyanígy nagy hiba lenne azt hinni, hogy mert tavaly minden összejött, az idén magától sikerülni fog. Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt ezen elemek között, a játékosok helyét a csapatban, a sorokban, és ez nem lesz egyszerű.

Miskolcon mindig kiemelt feladata az aktuális edzőnek a saját nevelésű játékosok beépítése. A fiatal miskolci játékosok a szemed előtt nőttek fel, soknak az edzője is voltál. Ez könnyebbséget jelent számodra?

Minden edző a szezon előtt bátran beszél a fiatalok beépítéséről, ám a bajnoki satuban, az eredménykényszerben ez rendre háttérbe szorul. Nekem előnyt jelenthet, hogy régóta követem a játékukat, ismerem az erényeiket és a gyengeségeiket, így talán könnyebben megtalálom a megfelelő helyüket a csapatban. A felnőtté, vagy pontosabban a felnőtt játékossá válás egy hosszabb folyamat, van akinek elég egy, másnak 3-5 év, megint másnak még több idő kell. Az biztos, hogy tőlem megkaphatják a lehetőséget a bizonyításra, ha megérdemlik és remélem élni is tudnak vele. Fontos ugyanakkor, hogy ez a törekvés nem mehet az eredményesség rovására.

A csapat előtt álló egyik legfontosabb feladat az idén a Kontinentális Kupán való jó szereplés. Hogyan látod az esélyeket?

A játékoskeret kialakításánál ez egy nagyon fontos szempont volt. Három éve a csapat megtette az első lépését a nemzetközi porondon, így természetesen ezen a téren is szeretnénk előrelépni. Októberben lett, szlovén és spanyol ellenfelünk lesz. Úgy gondolom, hogy van keresnivalónk a csoportban, de nagyon kemény meccsek várnak ránk. Úgy vágunk neki a tornának, hogy azt szeretnénk megnyerni és továbbjutni. Ebben nagy előnyünk lehet, hogy hazai pályán játszhatunk.

Jelent-e neked valamilyen pluszt, hogy te magad is miskolci vagy?

Ez nem is lehet kérdés. Bencés Miklósnak sem kellett elmagyarázni, hogy milyen érzés diósgyőrinek lenni, én is itt nőttem fel, ezt lélegeztem be a kezdetektől, így pontosan tudom, hogy mit jelent a hoki a városnak és a miskolci szurkolóknak. Nem szeretnék szlogeneket puffogtatni, de gyerekkorom óta a miskolci hokiban élek, a drukkerek jó részét személyesen is ismerem, tudom mire gondolnak, mit várnak a csapattól, milyen hihetetlen és önzetlen szeretetet és támogatást nyújtanak. Ez számomra nemcsak egy munka, vagy a karrierem egyik állomása, egy újabb sor az önéletrajzban, hanem egy olyan küldetés, amely rengeteg embernek, egy városnak, egy régiónak jelent szintén nagyon sokat. A kinevezésem után elképesztően sok pozitív üzenetet kaptam például a szurkolóktól, és a tőlük kapott bizalomnak szeretnék most megfelelni.

Ugyanazt akarjuk látni mindannyian. Őszinteséget a pályán és azon kívül, a lehető legtöbb és legjobban elvégzett munkát és a Miskolci Jegesmedvék győzelmeit.

  Az igencsak elcsépelt mondás szerint egy kitűnő csapat építése úgy kezdődik, hogy „végy egy jó kapust”. A Miskolci Jegesmedvék vezetői ezt alaposan megszívlelték, és a következő idényre egy igen sokatmondó előélettel rendelkező kapust igazoltak.

A most 26 éves amerikai Mark Guggenberger már 20 évesen letette a névjegyét, amikor a 2008-09-es szezonban az egyik legjobb tengerentúli junior ligában, a WHL-ben lett bajnok.

Három évvel később – azaz még mindig csak 23 évesen – eljött számára az igazi áttörés. Abban a szezonban a CHL-ben védett 91,2 százalékos hatékonysággal, és a következő díjakat nyerte el: az év újonca, a legkiemelkedőbb kapus(teljesítmény), beválasztották a legjobb újoncok csapatába (All Rookie Team), a CHL ligacsapatba (All CHL-Team), és játszott a CHL All-Star mérkőzésen.

A következő években a CHL-ben és az ECHL-ben védett 90 százalék fölötti hatékonysággal, egy mérkőzésen pedig bemutatkozott az AHL-ben is, ahol 97,6 százalékot produkált. A róla beszerzett információk mind arra vallottak, hogy egy egészen kitűnő kapusról van szó, a klub vezetői ezért döntöttek a szerződtetése mellett.

  Budapesten rendezték meg szombaton délután a Kontinentális Kupa lebonyolításáról szóló megbeszélést. A Miskolci Jegesmedvék a második körben csatlakoznak be a küzdelmekbe, amelyet október 23-25-e között rendeznek meg.

A magyar bajnok egy kemény, de nem reménytelen csoportba került, ahol a lett Mogo Riga, a szlovén Acroni Jesenice és a spanyol CH Jaca lesz az ellenfél.

Amit az ellenfelekről tudni érdemes:
A Mogo Riga a lett bajnok, amely a bajnoki döntőben 4-2-re bizonyult jobbnak a HK Kurbads csapatánál. A keretben a tavalyi szezonban nem szerepeltek légiósok. Nem adtak játékost a lett válogatottnak, amelyik 5 pontot elérve, jobb gólkülönbségével előzte meg a kieső Ausztriát az A-csoportos világbajnokságon.

Az Acroni Jesenice az INL-ben, azaz az osztrák másodosztályban vitézkedik, és a mögöttünk hagyott szezonban az alapszakasz harmadik helyén végzett. A rájátszásban az elődöntőben estek ki, ahol a Feldkirch 3-1-gyel búcsúztatta őket.  Az Acroni megnyerte a szlovén bajnokságot. A Miskolc mellett ők jelezték még előzetesen, hogy szívesen lennének vendéglátói a csoportmérkőzéseknek, amelyeket az 5800 fős jesenicei arénában rendeznének meg.

A CH Jaca a spanyol bajnok, amely a bajnoki döntőben 3-2 arányban diadalmaskodott a CG Puigcerda csapata fölött. A keretükben tavaly három 22 éves, és egy 29 éves kanadai játékos szerepelt.

A megbeszélésen a Jegesmedvék egy rövidfilmet vetítettek le a tavalyi, három aranyérmes szezonról, majd egy prezentációval mutatták be a klubot, a jégcsarnokot és persze Miskolcot. A döntés értelmében ezt a csoportkört Miskolcon rendezik meg, így a Jegesmedvéknek sikerült egy nagyon rangos nemzetközi sporteseményt a borsodi megyeszékhelyre hozni.

  Jesse Dudas fantasztikus szezont tudhat maga mögött, hiszen a Jegesmedvék abszolút húzóemberévé és a szurkolók első számú kedvencévé vált egyetlen év alatt.

Sokáig úgy tűnt, hogy Finnországba szerződik, ám az ügyben pénteken óriási fordulat állt be. Jesse finnországi szerződése tartalmazott egy pontot, amely bizonyos feltételek teljesülése esetén lehetőséget nyújt neki a távozásra. Ennek révén most újra megnyílt az út számára, hogy ismét Miskolcra szerződjön, és meg is tette: aláírta a következő szezonra szóló megállapodását!

Ezzel nemcsak a Jegesmedvék erősödtek iszonyú sokat, hanem megteremtődött számára a lehetőség, hogy ha minden feltétel adott, akár a jövő évi A-csoportos vébén a magyar válogatottban is szerepeljen.

A Miskolci Jegesmedvék vezetői egy évvel korábban úttörő szerepet vállaltak azzal, hogy egy fiatal, felnőtt klubcsapatnál ilyen beosztásban még nem dolgozó magyar vezetőedzőt bíztak meg a MOL Liga csapat irányításával. A húzás bejött, hiszen Majoross Gergely vezetésével a csapat három aranyérmet szerzett. A tréner távozása után a klub vezetői úgy döntöttek - bár megvizsgáltak más lehetőségeket is -, hogy ismét erre az útra lépnek.

Olyan fiatal magyar edzőt szerettek volna az immár aranycsapat élére, akinek szakmai felkészültsége és egyéb vezetői képessége alkalmassá teszi arra, hogy a tavalyihoz hasonló sikeres szezont érhessen el a klub. Hosszas tárgyalások után végül Mayer Péterrel egyeztek meg, aki jelenleg is a Jegesmedvék szakmai igazgatója. Ő korábban már kétszer is volt vezetőedzője a klubnak hosszabb-rövidebb ideig, ám az akkori körülmények, lehetőségek meg sem közelítették a mostaniakat. A klub vezetői abban bíznak, hogy a most kialakításra kerülő kerettel Mayer Péter meg tudja valósítani szakmai elképzeléseit, és sikerre vezeti a Jegesmedvéket.

  Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Hajós Rolandnak és Tóth Adriánnak a tavalyi volt karrierjük eddigi legjobb szezonja. Roland igazi kapitánya lett a csapatnak a jégen és azon kívül is, és mind a ketten csak úgy szórták a gólokat, a gólpasszokat: Roli 41 meccsen 14 gólt és 26 asszisztot, összesen 40 pontot, míg Adrián 42 találkozón 18 gólt, 33 gólpasszt, azaz mindent összeadva 51 pontot termelt és egyaránt 8-8 pontot értek el a rájátszásban.

– Nem vitás, hogy a tavalyi sikercsapat két alappilléréről, oszlopáról beszélünk, akiket a klubvezetés szeretett volna megtartani. A két játékossal a napokban vezettek sikerre a tárgyalások, így újabb két aláírt szerződéssel gazdagodott a Jegesmedve irattár – tájékoztatott közleményében a klub.

A Jegesmedvék tavalyi sikereiben óriási szerepet játszott a kitűnő védekezés, amelynek köszönhetően a Macik kapták a legkevesebb gólt az egész ligában.

Ebből a kitűnő eredményből alaposan kivette részét Gőz Balázs és Vojtkó Mátyás, akik igencsak megnehezítették az ellenfelek támadóinak dolgát. Gőz Balázs teljesítménye Rich Chernomaz szövetségi kapitány figyelmét is felkeltette, így a miskolci hátvéd részese lehetett a krakkói csodának.

A napokban mindketten újabb egy évre kötelezték el magukat a Jegesmedvékhez, így a csapat kerete egyre jobban formát ölt.

Justin Cseter már két éve egyetemi bajnok volt a University of Alabama-Huntsville csapatával, és a Huntsville Havoc gárdájában játszott az SPHL-ben (Southern Professional Hockey League). Egyébként a miskolci szurkolók nagy kedvence, Josh Bonar is ebből a ligából igazolt a Macikhoz 2010-ben.

A Jegesmedvék vezetői tehát felvették vele a kapcsolatot, de végül két év telt el, hogy Justin mire igent mondott. Eközben jó teljesítményt nyújtott, hiszen a 2013-14-es szezonban 56 mérkőzésen 9 góllal és 33 passzal, azaz 42 ponttal segítette csapatát. A tavalyi év első felében egy sérülés hátráltatta, és csak januárban térhetett vissza, így végül 42 meccsen 20 ponttal zárt. Justin rendelkezik magyar útlevéllel, ezért nem számít majd légiósnak.