Bangkokban nyílt meg a rangos Nemzetközi Grafikai és Rajz Triennálé. A rendezvényre 56 országból 940 művész küldött munkákat. Magyarországról 16 alkotó pályázott, közülük hárman szerepelnek most a kiállításon, amelyen majd 150 grafikát és rajzot láthatnak az érdeklődők.

– Ez egy hosszú szakmai tevékenységnek az elismerése, azt is mondhatnám, hogy aratás – kezdi Borgó. Ez is itt van a bogárgyűjteményemben – teszi hozzá. Arról is kérdezem, hogy hogyan jellemezné a saját stílusát, ami ezer közül is pontosan felismerhető. – Pontosan ezt mondta nekem az Egyesült Államokban az ottani grafikai szövetség elnöke is – mondja válaszképpen. Pedig csak arról van szó, hogy nagyon komolyan vettem a művészettörténetet. Ami megérintett belőle, azt leképeztem. Nagyon sokat tanultam az ortodox ikonrendszerről, lenyűgözött az a szigorú szabályrendszer, amihez mindig tartják magukat. Ha valami ilyen sokáig fennmarad, az csak jó lehet – mondja. – Úgy gondolom egyébként, hogy nem egyik napról a másikra alakult ki, hogy ilyenek a munkáim.

– A kiállításon szereplő kép címe Silvica, ami latinul erdőt jelent. Szoktam latin címeket adni, most is latin szöveget olvasok –  mondja. –„O fortuna velut luna” – idézi a Carmina Buránából, majd hozzáteszi, éppen ennek a szövegét tanulja.

– Nekem tetszik az az anekdota is, amely szerint Végvári Lajos művészettörténész és Szalay Lajos grafikus, a 20. századi magyar rajzművészet megújítója a diófa alatt ülve, versengve mondták egymásnak az idézeteket a Divina Commediából. Én visszafelé úszom a történelemben, ókori és középkori szövegeket olvasok – mondja Borgó.

– Egy nemzetközi válogatásban benne lenni, ami ráadásul nem is ezen a féltekén van, az egy művésznek nagy dicsőség – ezt már Drozsnyik István képzőművész mondja. Tetszett az is, ahogyan odafigyeltek a szervezők, már három vagy négy levelet is kaptam tőlük, amiben megköszönik a részvételt. A Jelenés című munkámat választotta be a kiállítás anyagai közé a nemzetközi zsűri.

Ha jellemezni kellene a művészetemet, akkor azt mondanám, hogy absztrakt expresszionista vagyok, ugyanakkor konstruktivista is. Az alkotásaimban mindhárom benne van. Témáimban megjelenik a biblikusság és a hit. A Jelenés című grafikám is egy angyalt ábrázol. A szék mint szimbólum is gyakran megjelenik a rajzaimon, ezt a motívumot azért szeretem, mert különböző asszociációkat hordoz, és felruházható számos emberi tulajdonsággal is. Az egyik sorozatomban például van gyilkos szék is.

Arra a kérdésre, hogy éppen min dolgozik, azt válaszolja, hogy ő sorozatpárti.

– Addig dolgozom egy témán, amíg le nem rágom, le nem csontozom azt. Úgy készülnek a sorozataim, hogy igyekszem egy témáról sok újat elmondani. Szeretek hosszú címeket adni, ilyet például: A székek a vadonban éjszakáznak, és keresik az eltűnt bárányfelhőket. 

Drozsnyik István: Improvizáció Bartókra

 

A görögdinnyék szezonja is elkezdődött, a hazai dinnyék megjelenése kissé leverte az árakat.  Hogy melyik lesz mézédes, azt nem mindig egyszerű eldönteni. Szakértők szerint a kopogtatás a leghatékonyabb módszer, ha úgy kong, mint egy üres szoba, akkor van remény arra, hogy tényleg jól érettet viszünk haza. A görögdinnyék kilóját 140 és 200 forint között találjuk a Búza téren, a sárgadinnyéket 200 és 300 forint közötti áron adják, természetesen kilónként.  

Most kezdődött, de már csak napok vannak hátra, hogy valódi baracklekvárnak valót vehessünk a piacon. A sárgabarack gyorsan megérett idén. Kilogrammonként már 260 forinttól kapható, de a legszebbekért akár 500 forintot is elkérnek. Ez utóbbiak nagy valószínűséggel nem kerülnek majd lekváralapanyagként a befőttes üvegekbe, de kompótnak és frissen fogyasztva kiválóak lehetnek. Nektarint már 300 forinttól árulnak, a legdrágábbak kilója 340 forint körül van, őszibarackot 400 forint körül vehetünk.

Nincs még lecsószezon. Ezt nem csak a paprika és a paradicsom árából lehet tudni, hanem abból is, hogy lecsópaprika még nincs is a Búza téren, esetleg csak elvétve. Paprikából azonban szinte felsorolni sem lehet, hányféle van az árusok pultjain. 200 forinttól már árulnak paprikát, a csípős fajták ára azonban sokszor árusonként változik. Vagyis, továbbra is érdemes végignézni a kínálatot a miskolci piacon.

  Magyarországot kézművesek is képviselik az expón. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége tett ajánlásokat arra, hogy kik legyenek hétről-hétre azok a népi iparművészek, ötvösök, gyöngyfűzők és többek között fafaragók, akik a világkiállítás zárásáig, vagyis október végéig kiállítanak a milánói expón.

Majd kéthéten át 8 kézművessel együtt a magyar nevet, a magyar minőséget képviseltük a milánói világkiállításon – kezdi Farkas Béla hagyományőrző népi iparművész. Az Expo 2015 rendezvényén mint fafaragó mutatkozott be és bemutatót is tartott arról, hogyan kell teknőt készíteni.

Csodálatos dolog, amikor az ember szépen felöltözik, a kalapjára teszi a nemzeti szín szalagot és Magyarországot képviseli – mondja Farkas Béla. Sokan jöttek megnézni, hogy mit készítek, olyan svédországi magyar emberekkel is találkoztam, akiknek a családja még nagyszüleik idejében hagyta el az országot – mondja. Mindenkinek nagyon tetszett, hogy a magyar pavilonban nem előadások vagy videokonferencia fogadta őket, hanem igazi kézművesség.

Egy magyar és francia orvosokból álló csoporttal is találkozott, akik egy konferencián vettek részt Milánóban, és meglátogatták a magyar pavilont. Elkezdtem a nagy kapocskával dolgozni – mondja a fafaragó mester. Csak úgy hullott, pattogott a forgács, a franciák pedig el voltak ragadtatva – idézi fel a Milánóban történteket. Az egyik francia orvos szerette volna kipróbálni, így adtam neki egy kevésbé éles eszközt – mondja Farkas Béla. – Mondtam neki, hogy csak óvatosan, mert ha megszalad a szerszám, akkor többet nem műt! A férfi nagyon élvezte, hogy kipróbálhatta a teknővájást.

Farkas Béla nagyszülei, de még dédszülei is ismerték a teknővájó mesterséget. Vándorcigányok voltak – mondja a fafaragó mester, aki 20 évvel ezelőtt – ahogy ő fogalmaz – vette vissza a tudást. Fafaragó mesterektől tanult, és most már maga is népi iparművész. A kétkezi munka nem áll messze tőle, amikor éppen nem farag, akkor az MVK karosszérialakatos mestereként, gyakorlati oktatóként dolgozik. Nemrégiben ezért a munkájáért is kitüntették. Erről itt olvashatnak bővebben.

A Fügedi Márta Népművészeti Egyesület tagjai közül még három népi iparművész képviseli majd  Magyarország kézművességét Milánóban. Egy szűcs, egy gyöngyfűző és egy kosárfonó kapott még meghívást Miskolcról, illetve Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből az EXPO 2015-re. 

Borsodi Fonó - beharangozó, képgaléria: Juhász Ákos

A Szinvavölgyi Néptáncműhely táncosai, Barsi Csaba és az Agyagbanda zenészei csalogatnak majd minket csütörtökön délután a pénteken kezdődő Borsodi Fonóba. A főutcai felvonulás részletei és folkfesztivál programja itt olvasható.

A Csík Zenekar is fellép, Majorosi Marianna szerint a koncertjük idén is sokszínű lesz. Népzenék mellett egy Hobószám is felkerült a lemezükre, és igyekeznek azokat a dalokat is a repertoáron tartani, ami már ki sem hagyható a koncertekből. Mint mondja, ezeket szinte kántálják a rajongók, kénytelenek vagyunk játszani őket, de mivel szeretjük ezeket a dalokat is, így nem esik nehezünkre – mondja Majorosi Marianna.

A fesztiválok egyre több embert vonzanak Miskolcra, ezt mutatják a turisztikai adatok is - mondta Kiss Gábor alpolgármester. Mostantól Miskolc sem kezeli külön a kulturális eseményeket. Kiss Gábor szerint megújuló koncepcióra van szükség, amiben a kultúrát, a városmarketinget és a turizmust együtt lehet értelmezni. Ezeknek nagyon fontos eleme az évről-évre visszatérő fesztiválok, mint a Borsodi Fonó, ami idén 19. alkalommal kerül megrendezésre.

Jövőre már újabb helyszínnel bővül a Borsodi Fonó. A nyár végére ugyanis elkészül a Lovagi Tornák tere, ami újabb helyszíneket adhat a miskolci fesztiváloknak.

Nagyon megtisztelő érzés volt ott lenni és azt érezni, hogy politikai hovatartozástól függetlenül ezt most mindenki akarja – mondja Béres Attila. Az ügyvezető igazgató szerint ez azt mutatja, hogy a miskolci képviselőtestületben azt a fajta politikai csatározást, ami alapvetően meghatározza a politikusi létet, Miskolcon fölülírja egy fontossági sorrend, és ebben a színház mindenkinek egyformán fontos. Ez nekem nagy segítség, nagy bizalom és ugyanakkor óriási felelősség is. Ők testületileg megbíztak bennem, így nekem be kell bizonyítanom, hogy a legrégebbi színház a legjobb színház.

Művészi értelemben nehéz váltásról beszélni – mondja a direktor. A Miskolci Nemzeti Színház ugyanis továbbra is megtartja korábbi státuszát, miszerint nagy művészi igényű és magas esztétikai igényességű előadásokat szeretnénk létrehozni. Amiben változásra van szükség, az a szervezettség és a kihasználtság. Olyan közeget kell létrehoznunk, amelyben a színész, mint alkotó a legjobban tud dolgozni. Egy atléta sem tud egy nap alatt ötször lefutni 100 métert, közben pedig mind a tízszer 10 másodperc alatt teljesíteni.

Népszínházat szeretnénk, illetve ahogy a pályáztunkban neveztük, XXI. századi modern népszínházat – utal a többes számmal a Művészeti Tanáccsal közösen elkészített pályázatra. Kellenek olyan előadások, amik közvetlen hangon szólítják meg a nézőket – mondja. Ezek a zenésdarabok, a musicalek, az operettek. Ebben nagy előnyünk  van, hiszen én 6 évig voltam az Operettszínház főrendezője – hangsúlyozza Béres Attila. A népszínházhoz ugyanakkor hozzátartozik a kísérletezés is. Olyan darabok is beleférnek ebbe a kategóriába, ahol a színházi kísérletezés végső határát is meg tudjuk mutatni. Ugyanakkor elmaradhatatlanok a klasszikus színdarabok és a kortárs magyar és világirodalmi előadások is. Több gyerekdarab kell, hiszen ha nem csinálunk a legfiatalabbaknak előadást, akkor 15 év múlva nem lesz nézőnk. Nyílván kell olyan darab is, ami a populárisabb színházat szeretőknek szól. Mindig van egy néző, akit meg lehet szólítani. Nekünk az a dolgunk, hogy azt a nézőt megtaláljuk és becsalogassuk a színházba.

A színházban soha nincs demokrácia, miközben a legdemokratikusabb hely – mondja arra a kérdésre, hogy a Művészeti Tanács tagjaival (Rusznyák Gábor, Keszég László, Szőcs Artur, Szabó Máté) hogyan képzeli a további együttműködést. Ez együtt van jelen a színházban – mondja mosolyogva. Az elmúlt 3 évben ez az 5 ember együtt volt, az elkövetkező 5 évben is együtt lesz. Bizonyos előnyünk van, hiszen mi egy generáció tagjai vagyunk, egyszerre végeztünk a színművészetin, egy nyelvet beszélünk. Minden összeveszés csakis az előadásért történik. Egy huszonéves szakmai barátságot nem lehet fölülírni.

Mindegyik pálinkámra büszke vagyok- mondja Kovács András. A szeder egy gyümölcsös, fiatalos, lágy és illatos párlat, ezt a hölgyek szeretik leginkább. A kékszőlő törkölypárlat pedig egy férfias ital, elsősorban a férfiak szokták választani, mert ők általában a testesebb, karakteresebb pálinkákat keresik.

Kovács András a miskolci Hagyó Kft. ügyvezetője. Cége többek között borászati és pálinkafőző berendezéseket is gyárt. Természetesen ezeket az eszközöket használtam, amikor a pálinkát készítettem, de mint magánember indultam a megmérettetésen – mondja Kovács András.

Szerinte a pálinkát a gasztronómiában – gyakran ellentétben a borokkal – nem ételekhez kell választani, hanem inkább hangulatokhoz. Egy ünnepi alkalomhoz, akár egy kora délelőtthöz is jól illik a barackpálinka ízvilága. Egy naplementés estéhez a szőlőpárlatot ajánlja. A törköly és a testes szilvapálinka egy komolyabb beszélgetés mellé, családi, baráti vacsora mellé illik Kovács András szerint.

Farkas Boglárka 27 éves, a Magyar Postánál dolgozik eszközgazdálkodási munkatársként. Az egyik közösségi portálon fedezte fel, hogy létezik szépségverseny gömbölyűbbeknek is, és szilveszterkor határozta el, hogy elindul rajta. A döntőben 10 lánnyal mérkőzött meg és elhozta a koronát.

Kis súlyfeleslegessel is lehet dögös valaki – mondja. A versennyel olyan megerősítést kapott, hogy még jobban tudja motiválni a környezetét is, hogy fogadják el magukat úgy, ahogy vannak, illetve ha valami nem tetszik, azon próbáljanak meg változtatni.  

Pozitív embernek tartom magam, állandóan mosolygok - mondja. Boglárka sem volt mindig elégedett önmagával. Ma már gyakran sportol, kocog és tornázik. Szerinte így lehet még egy kicsit formásodni, bizonyos helyekről lefogyni.

Semmiképpen ne fedjük el magunkat! – válaszolja arra kérdésre, hogy hogyan öltözhetnek csinosabban a hozzá hasonló dundi nők. A földig érő zsák ruha nem áll jól erre az alakra. Amit a tükörbe nézve esztétikusnak találunk, azt emeljük ki, oda rakjunk egy kicsit világosabb színt, ami pedig nem tetszik, oda egy kicsit sötétebbet. Nekem például a derekam keskenyebb, azt hangsúlyozom, és nagyon szeretem a színeket – mondja a szépségkirálynő.

A férfiak nem hinném, hogy a kilókat nézik - mondja nevetve.  Ha a belsőben valami zűrös dolog van, akkor azt vetítjük ki, ha pedig harmónia van belül, akkor biztosan jobban észrevehetünk egy huncut nézést a buszon, és sokkal nyitottabbak leszünk az életre.  

Ilyen jelzőtábla nincs a KRESZ-ben – erősítette meg kérdésünkre Süttő István, a B.-A.-Z. Megyei Kormányhivatal közlekedési ügyekben illetékes vezetője. A kihelyezés önkényes volt – tette hozzá a szakember.

A táblán árulkodó nyomok is vannak arról, hogy nem lehetett egyszerű ráhelyezni a kamera jelét. A csavarok mellett ugyanis látszik, hogy nem éppen szakszerűen vehették le az oszlopról ahhoz, hogy felkerüljön rá egy olyan szimbólum, amit ilyen formában még nem használtak KRESZ táblák készítése során.

A kreatívnak nevezhető táblakihelyezők már nem sokáig csodálhatják alkotásukat, ugyanis a városüzemeltetési osztály munkatársai hamarosan leszerelik a táblát és valódi, minden tekintetben barkácsmentes KRESZ tábla jelzi majd, hogy az utcába mindkét oldalról behajtani tilos.

Ezt a fórumot is azért szervezték, hogy szakemberekkel és a helyi képviselővel együtt megvitathassák azokat a problémákat, amelyek a vasgyárban élők mindennapjait nehezítik.

– Egy portán van két ház, egyedül vagyok, úgyhogy hátul, ha történik velem valami, a lányom úgyse fogja meghallani. Hogyha lenne valami, amivel tudna az ember jelezni neki, az nagyon jó lenne. Nem csak neki, hanem a szomszédoknak is, mert akkor jobban vigyázhatnánk egymásra – mondta özv. Majoros Lajosné.

Erre is megoldást jelenthetnek azok az ingyenes riasztó eszközök, amelyeket a Salkaházi Programban az önkormányzattól, illetve a helyi képviselőktől igényelhetnek az idősek. A helyi képviselő azt ígérte, felméri a vasgyárban élő 60 éven felüliek igényeit és segíti őket abban, hogy eljusson hozzájuk a védelmüket szolgáló ingyenes eszköz.

– Többen jelentkeztek már és nagyon várják, hogy megkapják. Ezen a területen szerintem sok igény lesz erre a riasztóberendezésre. Sok egyedülálló, idős ember lakik itt és ez némi biztonságot nyújt nekik – mondta Gazdusné Pankucsi Katalin, a Fidesz-KDNP önkormányzati képviselője. 

Sokan panaszkodtak egy olyan csoportra, amelyik estefelé botokkal zörgeti végig a kerítéseket nagy riadalmat okozva a kutyák, de elsősorban az idősek körében. Sok a csellengő diák, rájuk már korábban felfigyelt a rendőrség és a rendészek is, így a reggeli órákban gyakrabban veszik célba az iskolák környékét. Egyesek gyanúja szerint kábítószer-elosztóhelyek vannak a vasgyárban. A közbiztonság témája sok embert érdekelt.

– Itt is látszik, hogy ez egy kulcstéma, hiszen pótszékeket kellett kiosztani, nem fértek el a teremben az érdeklődők. Nem elégszünk meg azonban ennyivel, szeretnénk minden városrészben külön-külön megkérdezni az ott lakókat, hogy milyen problémájuk van, amit mi még nem látunk, ám mivel ők ott élnek mindennap, így jobban látják. Ha ezeket a válaszokat megkaptuk, szeretnénk feldolgozni és további intézkedéseket hozni annak érdekében, hogy a közbiztonság még jobb legyen Miskolcon – nyilatkozta Kiss János alpolgármester.

Vannak olyan közterületek a vasgyárban, ahol éjszaka nem égnek a lámpák, ezeket a helyeket az ÉMÁSZ szakemberei látogatják majd végig – hangzott el a fórumon. Voltak, akik több térfigyelő kamera kihelyezését javasolták. A magas hegyen hamarosan - egy most futó programnak köszönhetően - beüzemelnek egyet.