A napkirály szívét egyszerűen megették – állítólag babbal. A francia forradalom során fosztották ki a hét évtizeddel korábban elhunyt XIV. Lajos francia király sírját. Magukkal vitték a király bebalzsamozott szívét is, ami végül William Buckland angol geológus és őslénykutató birtokába került. Buckland nagyon furcsa férfi volt, háza tele volt halott állatokkal, és szeretett enni is belőlük. Amikor hozzá került a szív, állítólag egy karácsonyi vacsorán sok babbal körítve szépen megette azt.

Raszputyin levágott férfiassága csak legenda. A nőket – és nem mellesleg a cári családot – szédítő, erőszakos, erkölcstelen „varázslót”, Raszputyint 1916-ban sikerült megölnie Juszupov hercegnek. A herceg először hiába adott ciánnal dúsított bort és süteményt a férfinak, az meg sem rezdült, így a herceg végül hátbalőtte. Ezután dobták bele a januári viszonyoknak megfelelő hőmérsékletű folyóba, ahol végül nem a lőtt seb végzett vele, hanem – ahogy a boncolás során kiderült – fulladás. Az országszerte hírhedt férfiasságot állítólag levágták a testről, de a boncolási papírok bizonyítják, hogy a férfias szerv ott volt, ahová nőtt, csupán összezúzták. Ennek ellenére hatalmas hisztériát keltett az állítólagosan levágott szerv, termékenységi amulettnek tartották, s Raszputyin lánya őrizte azt egészen az 1970-es évekig, ám halála után a szakértők megállapították, hogy a becses ereklye csupán egy tengeri uborka.

Napóleon férfiassága is nagy port kavart. Napóleon orvosa állítólag levágta a híres férfi nemes szervét 1821-es boncolásakor, és egy korzikai papnak adta. A testrész 1977-ben került egy New Jersey-i urológushoz, aki az ágy alatt tartotta, míg lánya meg nem örökölte, és el nem adta.

Mussolini agyát az interneten árulták. Az 1945-ben kivégzett olasz fasiszta diktátor, Benito Mussolini agyát és vérét unokája, Alessandra Mussolini árulta az interneten néhány évvel ezelőtt. Mussolini agya először nem hozzá, hanem egy milánói klinikára került, ahol felboncolták, egy részét elküldték Amerikába, a többit pedig megsemmisítették. Amerikából 1966-ban érkezett vissza az agy egy része Mussolini özvegyének tulajdonába, onnan kerülhetett Alessandrához. Az aukciót akkora felháborodás övezte, hogy végül az egészet leszedték a netről, így nem lehet biztosan tudni, tényleg az egykori diktátor agyáról volt-e szó.

Einstein agyát pedig felszeletelték. Halála előtt Einstein ugyan fontolgatta, hogy testét a tudománynak ajánlja fel, de ezt sosem írta le, így családja a hamvasztás mellett döntött. Igen ám, de a halottszemlét végző orvos, Dr. Thomasd Harvey csak azért is eltávolította a zseni agyát, és ezt csak a többi rész hamvasztása után mondta el a megdöbbent családtagoknak.Végül az agyat rengeteg szeletre osztották: egy részük tudományos intézetekben pihen, van egy a Princeton Kórháznak is, s azt sikerült megállapítani, hogy a híres tudós agya barázdáltsága eltért a megszokottól, és agyának egyes területein sokkal több idegsejt volt, mint egy átlagos ember agyában.

Zeneszerzők ellopott koponyái: Fogalmunk sincs, miért találta bárki is jó ötletnek zeneszerzők koponyáit ellopni, de több ilyen esetről is tudni. Az egyik Mozarté, az ő fejét állítólag egy Joseph Rothmayer nevű sírásó tette el magának „szuvenírnek”, ám egy 2006-os elemzés nem mutatott egyezést a koponya és Mozart leszármazottjainak DNS-ei között. Mozart mellett Ludwig van Beethoven és Joseph Haydn maradványait is meglovasították.

Sokszor majdnem elfújta a szél magát az embert is, aki kúszva-mászva, fekve, „tíz körömmel kapaszkodva” próbált ellenállni az orkánnak.

A spanyol hódítók annak idején rengeteg arany reményében vágtak neki a vidéknek, ám csak kevesen tértek vissza élve, ők meséltek a folyóról, ami olyan forró, hogy akár ölni is képes, kígyókról, amik le tudnak nyelni egy embert, égig érő fákról, mérgezett nyílvesszőkről, és madarakat evő pókokról. Akkoriban szinte senki sem hitt nekik, így maradhatott a forró folyó is legenda státuszban.

Andrés Ruzó Peru geotermikusenergia-lehetőségeiről írta disszertációját, amikor eszébe jutott ez a legenda. Az általa megkérdezett kutatók, tudósok egyöntetűen állították, léteznek ugyan forró folyók, de mind egy vulkán közelében, hiszen szükség van egy hőforrásra. A kérdéses perui helyen azonban egyetlen vulkán sincs, így a forró folyó „nem is létezhet”.

A folyó azonban úgy döntött, hírt ad magáról, Ruzó egyik nagynénje még el is mesélte, hogy fürdött benne. Ezután már nem kellett sok, hogy a férfi ott találja magát a hat méter mély, 86 Celsius-fokos átlaghőmérsékletű folyó mellett, amitől 700 km-re volt a legközelebbi vulkán, mégis szinte bugyogott. A férfi szerint még a víz íze is kitűnő, és állítólag a környéken lakó emberek onnan veszik ivóvizüket, ezzel főznek, takarítanak. A vizet Ruzó szerint hidrotermikus rendszer tarthatja ilyen melegen, azaz a víz az Andok gleccseréből ered, lejut a föld mélyére, ahol felmelegszik.

A folyót egyébként egy sámán őrzi. Ruzó elmondása szerint:

– A sámán és az ott élők számára ez szent hely. Számomra tudósként egyedülálló geotermikus jelenség. Az illegális fakitermelőknek és az állattenyésztőknek viszont csak egy újabb vidék, amelyet kizsákmányolhatnak. A perui kormánynak pedig olyan terület, amely nem áll védelem alatt, fejlesztésre kész. Olyan világban élünk, amelyben a sámánok még mindig énekelnek az erdő szellemeinek, amelyben forr a folyók vize és a legendák életre kelnek – összegezte a kutató.

Ez a Museo Atlantico.

Itt a szobrok minden egyes nap különlegesebbek lesznek majd a rájuk telepedő vízinövényektől, a körülöttük úszkáló élőlényektől.

A műalkotásokat  Jason deCaires Taylor-nak köszönhetjük.

A művész egyik célja egyébként a menekültválságra való figyelemfelhívás volt.

Videó is készült a lenyűgöző fényjátékról, íme:

1932-ben forgatták a cseh Funebrák című filmet, amelyben van egy olyan jelenet, ahol a színésznek úgy kell beszélnie, mintha magyarul mondana el valamit. A szereplő azonban nem magyarul szólal meg, hanem egy, a magyar beszédhangokat, hanglejtést imitáló halandzsanyelven. A színész sikeresen megoldja a feladatot: a szavak hangzása és a hangsúlyozás meglepő módon hasonlít a mi nyelvünkre…

A tanár a beadandó írásbeli feladatlap végén egy egyszerű kérdést tesz fel: Plusz 2, vagy plusz 6 pontot kérsz az eredményedhez? Vigyázz, mert ha a hallgatók több mint tíz százaléka kéri a hat pontot, akkor senki sem kap semmit!

A hallgatók nem játszhatnak össze, nem beszélhetik meg, ki mennyi pontot kér. Tehát biztonságosabb kettőt kérni, míg a hat pontot választva mindenki bónuszát veszélyeztetik. A plusz 6 pontok viszont nagyon is sokat jelenthetnek (esetleg egy jobb jegyet) az egyes hallgatóknak, ezért nem csoda, hogy eddig egyetlen osztálynak sikerült a plusz pontokat megtartaniuk, a többi osztály kapzsi volt, és a 6 pontot igénylők aránya meghaladta a tíz százalékot.

A dilemma az Egy csodálatos elme című filmből lehet ismerős, a lényeg pedig ugyanaz: együtt kell működni a többiekkel, ellenállni a kísértésnek, a kisebbet akarni, mert akkor mindenki jól jár.

A közlegelők tragédiája néven elhíresült dilemma, ami a közjó és az önérdek konfliktusát mutatja be, Garrett Hardin The Tragedy of the Commons című cikkéből kelt önálló életre. A cikkben egy angol közlegelő áll példaként, ami tíz tehenet tud eltartani, így mindegyik tíz liter tejet ad egy nap. Amíg minden gazda csak egy tehenet vitt ki a bizonyos legelőre, minden működött is, de amint egyikük úgy döntött, még egy tehenét kihajtja, a többi tehénnek már arányosan kevesebb fű jutott, és kevesebb tejet adtak. Az önzés pedig ragadós: egy másik gazda is két tehenét hajtja ki, így előbb-utóbb az egész csoport pórul jár, kivéve persze a két – vagy több – duplázó, önző gazdát. A tanulság az, hogy az emberi önzés teszi tönkre a közösséget, miközben ha mindenki beérné kevesebbel, sokkal többen játhatnának jól, a szabályok megszegése pedig csak átmeneti előnyökkel jár.