Közel kétezer diák élvezte a színház ifjúsági programjait az évad első felében
A 2012/2013-as évad óta a Miskolci Nemzeti Színház minden évben szervez a megye oktatási intézményeibe olyan előadásokat, melyek az ifjúságot célozzák. A színház nevelési programja több évtizedes múltra tekint vissza: már a kilencvenes években is fontos része volt az évadok műsortervének. A felújított Játékszín – ami akkoriban a Theat-Room nevet viselte – az Antigoné beavató előadásával nyílt meg. Ezt követte három évadon át egy-egy új bemutató (Hamlet, Csongor és Tünde, A szecsuáni jólélek), melyek után a diákok szintén beszélgethettek az alkotókkal.
Seres Ildikó színművésznő – aki végzett drámapedagógus is – idén vette át a program művészeti vezetését. – Színházi nevelési programunk nagy reneszánsza a jelenlegi színházvezetés szándékának és az erre irányuló pályázatoknak köszönhető. A „Színház és Tudás” (SZI-TU) és a „Színház és Világ” (SZI-VI) című komplex színházi nevelési programoknak hála, mára kiváló együttműködés alakult ki a város iskoláival – mondja Seres Ildikó.
A 2017/2018-as évadban 15 intézménybe jutottak el beavató és tantermi előadások. Összesen 2085 fő vett részt a programokon, melyek között szerepeltek táncbeavató előadások, nyílt próbák, érzékenyített és tantermi előadások. Idén az Édes Anna és a Három nővér megtekintése előtt és után beszélgetnek a színészek a tanulókkal a darab tartalmáról, és arról, miért is fontos a színház mint élő műfaj. Az ifjúsági programok legnépszerűbb elemei az úgynevezett tantermi előadások.
A színházi szakma, a pedagógusok és a közönség egyaránt hitet tesznek a műfaj kivételes fontossága mellett. Az elmúlt évek miskolci tantermi előadásai a Cyber Cyrano, a Kövek, a Csendes Óceán, a Szociopoly, valamint a Pirézek voltak. Az idei új bemutató a Szőcs Artur rendezte Pályaválasztás című darab, melynek szereplője Somhegyi György. Évek óta nagy sikerrel fut a Klamm háborúja is – Fandl Ferenc színművész rendezésében és előadásában –, amely már túl van az 50. előadáson. A történet egy paranoiás tanár és egy osztály különös háborújának történetét tárja a diákok szeme elé.
Fandl Ferenc arra akart rávilágítani az előadás során, hogy milyen fontos az egymás közti kapcsolatok építése, ápolása, az egymásra való odafigyelés, az empátia, a tolerancia az életünkben. Nem csak egymás közt, hanem a pedagógusok irányába is.
– Nagy öröm számunkra, hogy mindkét futó produkcióra óriási az érdeklődés, idén 18 iskolába volt lehetőségünk eljutni. A tantermi előadások általában a középiskolás korosztályt foglalkoztató témákat, problémákat feszegetik: kiközösítés, bántalmazás, bizonytalan jövőkép, stabil családi háttér hiánya, kommunikációs problémák. Mindemellett az aktuális társadalmi feszültségekre is reagálnak – teszi hozzá Seres Ildikó.
Somhegyi György a Pályaválasztás című előadást viszi el a borsodi intézményekbe, ahol a diákok előtt álló komoly döntésről beszélget több száz tanulóval a foglalkozások során. A színművész tapasztalata, hogy a fiatalok nagyon gyakran kérdeznek vissza, érdeklődnek az előadás alatt. Elindul közöttük egy diskurzus arról, amin mindannyian átestek vagy át fognak esni, és ez rendkívül fontos ennél a tantermi produkciónál.
A diákoknak szóló produkciók mellett a színház lehetőséget biztosít iskolai csoportoknak színházbejárásra, ahol megismerkednek a színház történetével, valamint a kulisszák mögé is beleshetnek. Céljuk, hogy a miskolciak közelebb érezzék magukat a színházhoz, és beleláthassanak a színház különleges világába. Tavaly 27 alkalommal több mint 720 fő vett részt színházbejáráson, idén pedig az évad kezdetétől általában heti két alkalommal érkeznek a teátrumba osztályok, diákcsoportok.
Ünnep - dán kultuszfilm a Miskolci Nemzeti Színház színpadán
Thomas Vinterberg Születésnap című filmje az avantgárd Dogma-mozgalom első alkotása. A technikai trükkök háttérbe szorításával a történetet, a színészi munkát, a témaválasztást helyezi előtérbe. Szabó Máté rendezésében is visszaköszön a kultikus film hangulata. A különleges díszlet és élő kamerafelvételek segítségével mélyebben és más síkon láthatunk fontos pillanatokat az előadásban, mint ahogy a színházi látásmód azt lehetővé teszi.
A rendező elmondta, a film és a dráma is nagyon sokoldalúan és ítélkezés nélkül mutatja meg a családon belüli erőszak felszínre kerülésének olvasatait. – Sokszor abszurd vagy egészen szürreális momentumokat is láthatunk színpadon. Már kisgyermekként megtanulunk sablonokat, viszonyulási módokat az élet különböző szituációihoz. Amikor azonban olyan helyzet áll elő, amivel még nem találkoztunk, eszköz nélkül maradunk – magyarázza Szabó Máté. – Megijedünk az ismeretlentől és elutasítjuk a problémát, vele együtt pedig az áldozatot is. A bűnös kapcsán pedig azzal nehéz szembesülnünk, hogy évekig rosszul ítéltünk meg valakit, nem láttuk, milyen is valójában, hogyan képes valaki, akit nagyra tartottunk, ilyet tenni. Ilyenkor saját magunk előtt is leszerepelünk. Ha ez az előadás elindít a nézőkben egy gondolkodási folyamatot, azzal talán esélyt adunk arra, hogy egy ilyen helyzetben ne álljunk eszköztelenül, és esetleg képesek legyünk jól reagálni – hangsúlyozza a rendező.
Lajos András az abúzust elszenvedett Christiant alakítja, aki édesapja hatvanadik születésnapi ünnepségén számol be családja előtt azokról a sérelmekről, amiket apja követett el a fiú és ikertestvére ellen gyermekkorukban. – A húga öngyilkossága az, ami miatt ki kell mondania Christiannak azt, ami történt. Nem képes ezt a terhet tovább cipelni, de nem tudja, hová vezet majd a vallomása. Látjuk, hogy az apjával nem képes erről beszélni, amikor kettesben maradnak, azonnal visszakozik, hiszen az apa mentális elnyomása még mindig hatással van rá – mondja a színművész. Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet egy apának mindezt megbocsátani, Lajos András azt válaszolta, saját döntésünk, hogy az életet választjuk-e, mint Christian, vagy sem, mint Linda. – Ebben nagy szerepe van a környezetünknek, annak, hogy valaki előtt fel merjük-e vállalni, ami történt, és aki előtt felvállaljuk, hogyan viszonyul majd hozzánk, segítőnkké tud-e válni? De mégis a saját elhatározásunk a legfontosabb: dönteni arról, hogy éljük, és arról is, hogy milyen minőségben. Drogba, alkoholba menekülve, vagy a múltunkat hátrahagyva egy jobb, teljesebb életet kialakítva – teszi hozzá Lajos András.
Gáspár Tibor elárulta, nem könnyű számára az apa szerepébe belehelyezkedni. – Sokáig kerestem, hogy ki is ez az ember? Hogyan tudnám igazul, érthetően, a maga valójában megmutatni. Apaként, magamból kiindulva nem tudtam megfejteni, megérteni, hogyan vetemedhet valaki arra, hogy megerőszakolja a saját gyermekeit. Helge egy köztiszteletben álló ember, aki rengeteget tett a családjáért, környezetéért, számára feledésbe merült ez az eset, nem érti, miért kell egyáltalán felemlegetni. Ő abban a tudatban él, hogy életének ezt a részét ellensúlyozza az a sok jó, amit adni tudott. Bele sem gondol, hány életet tett tönkre, hogyan nyomorította meg gyermekei lelkét. Bízom benne, hogy ez a történet azt erősíti majd a nézőben, hogy másképp szemléljük a világot: ne „használjuk” a másikat, hanem éljünk együtt a másikkal, nyitottsággal, tisztelettel – figyelmeztet a színművész.
David Eldridge: Ünnep – dráma
Készült Thomas Vinterberg, Mogens Rukov és Bo Hansen Dogma-filmje alapján
Fordította: Hamvai Kornél
Rendező: Szabó Máté
Ma van Helge, a családfő hatvanadik születésnapja. A fényűző családi kastélyban minden készen áll a vendégek fogadására, az ünnepi asztal megterítve, a vacsora tálalva. Megérkezik Helgéék három felnőtt gyermeke is, a hirtelenharagú Michael, nővére, Helene, és Christian, aki mindhármuk közül a legsikeresebb. De most meglepően csendes. Egészen addig, míg a vacsora közepén, a rákleves után szólásra emelkedik. Édesapja születésnapjára szeretne felolvasni egy levelet. És feltárul az eddig eltitkolt, szörnyű családi múlt.
A dráma Thomas Vinterberg Születésnap című dán Dogma-filmje alapján született, Hamvai Kornél fordításában kerül a Miskolci Nemzeti Színház színpadára. A családon belüli erőszak tabutémájával foglalkozó mű egy igazán megdöbbentő, mélyreható színházi élményt ígér.
Christian LAJOS ANDRÁS
Michael RÓZSA KRISZTIÁN
Helene SZIRBIK BERNADETT
Mette PROHÁSZKA FANNI
Helge GÁSPÁR TIBOR Jászai-díjas, Érdemes művész
Else MÁHR ÁGI Jászai-díjas
Helmut PAPP ENDRE
Poul SIMON ZOLTÁN
Nagypapa KINCSES KÁROLY
Pia TENKI DALMA
Kim FANDL FERENC
Lars KOKICS PÉTER
Yousef Al-Hussein FECZESIN KRISÓF
Mette és Michael kislánya BARÓCZI HANNA/ZELENKA JANKA
Kamera HAJDUFI PÉTER
Díszlettervező CZIGLER BALÁZS
Jelmeztervező FÜZÉR ANNI
Dramaturg SÉNYI FANNI
Zene NAGY NÁNDOR
Video HAJDUFI PÉTER
Ügyelő GAZDÓF DÁNIEL
Súgó BÍRÓ KLÁRA
Rendezőasszisztens PÖLTZ JÚLIA
Rendező SZABÓ MÁTÉ
Bemutató előadás: 2019. január 25. - Kamaraszínház
„A színpad a vásznam, a táncosok pedig a festékem” – amerikai koreográfussal dolgozik a Miskolci Balett
Az Egyesült Államokban született táncművész, koreográfus az évek során számos elismerést szerzett. 13 évesen a New York City Táncszövetség versenyének győztese lett, 16 évesen a Kiemelkedő Férfi Ifjúsági Táncos címet kapta meg, ezenkívül egyike volt azon 20 kiválasztott diáknak, akik elnyerték a művészeti Miniszteri Ösztöndíjat. A 2002-es nyári olimpiai játékok nyitó ceremóniájában is részt vett, a Norvég Nemzeti Balett, a Houston Balett, a New York City Balett társulatait is megjárta már, 2009-ben és 2014-ben koreográfusi munkáját is rangos elismerésekkel jutalmazták. A Norvég Nemzeti Balettben, majd Moszkvában, a Bolsoj Balettal volt alkalma dolgozni, ezután döntött úgy, hogy szabadúszó koreográfusként folytatja munkáját.
A közleményből kiderül, Garrett Smith mozgalmas időszak elé néz: koreográfiát készít majd Kanadában, Norvégiában, Franciaországban és az Egyesült Államokban is.
„Tehetséges, fiatal, ambiciózus koreográfus” – így jellemezte Kozma Attila Garrett Smith-t. – Szerencsénk van, hiszen pont az előbb említett tulajdonságai miatt, néhány éven belül már nem biztos, hogy el tudtuk volna csábítani Miskolcra – mondja a Miskolci Balett művészeti vezetője.
– Fontos, hogy fejlődjünk, hogy új színt vigyünk az együttes életébe, ezért keresünk olyan koreográfusokat, akik különböző stílusokat képviselnek – részletezi Kozma Attila. Mint mondja, cél, hogy a táncosok ne csak mozgásstílusokban legyenek sokszínűek, hanem a gondolkodásmódban, a kivitelezésben is.
Az elmúlt hét hetet Moszkvában töltötte Garrett Smith, ahol A hattyúk tava egy új, különleges produkcióján dolgoztak, színpadon és jégen egyaránt többek között Jevgenyij Pljuscsenko jégtánc-világbajnokkal. A miskolci táncosoknak most kreativitást szeretne adni. – Arra próbálunk fókuszálni, hogy mást csináljanak, mint az évad során; sok improvizációt viszünk a gyakorlatokba, azt tanítom nekik, hogyan tudják „manipulálni” mindazt, amit már eddig tudnak – fejti ki a koreográfus.
Fontosnak tartja, hogy manapság a művészek sokoldalúak legyenek a táncban, hogy nyitottak legyenek több stílus felé, és össze tudják ezeket hangolni.
A koreográfusi hivatást a festészethez hasonlítja, ahol a színpad a vászon, a táncosok pedig a festék. – Szerintem erről szól a művészet: azt használni, ami előtted van. A legfontosabb számomra pedig az, hogy valami közös jöjjön létre, ami részben belőlük, részben pedig belőlem fakad – fejti ki a koreográfus.
– A miskolci táncosok csodás „mozgók.” Nem a skatulyán belül gondolkodnak, és ez rendkívüli! Már a második napon úgy éreztem, hogy sokkal intimebb és nyitottabb az, amit csinálunk, határozottan jó irányba haladunk – magyarázza. Hozzáteszi, a táncosok hozzáállása elengedhetetlen, hiszen emberekkel dolgozik, és mindvégig kapcsolatot kell velük tartania. – A nyitottság a legeslegfontosabb. Egy alkalommal azt a feladatot adtam nekik, hogy egy üveggel úgy táncoljanak, mintha az nem egy élettelen tárgy lenne, hanem a partnerük – avat be a részletekbe Garrett Smith. Mint mondja, ezeken a feladatokon keresztül ő is látja a táncosok hozzáállását, az érzelmeiket, hogy mennyire nyitottak arra, amit átadhat nekik.
Hat ország tíz táncelőadása szerepel idén a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál programjában (Videóval!)
A tánc határokon átívelő közös nyelv, a kortárs mozdulatművészet pedig a legizgalmasabb műfaj ma.
A fesztiválról tartott sajtótájékoztatón a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, Béres Attila kiemelte, jó döntés volt egy hiánypótló táncművészeti rendezvénysorozat elindítása Miskolcon. – A Miskolci Balett az utóbbi években hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Az a tudás, alázat és szakmaiság, ami ezt az együttest jellemzi, méltóvá teszi arra, hogy egy olyan fesztivál origójában álljanak, amely már a második évében ilyen jelentős helyre pozícionálta magát a hazai és nemzetközi táncéletben – tette hozzá a direktor.
A rendezvénysorozat szervezője, Kozma Attila elmondta, a tavalyi évben a cél az volt, hogy bemutatkozzon az induló fesztivál, megismertesse és megszerettesse a városban a kortárstánc műfaját. – Már a legelső fesztiválon minden előadás teltházzal ment, olyan nyitottságot tapasztaltunk a nézők részéről, hogy idén már bátrabban válogattunk az előadások között. A repertoár kialakításánál a kulcs a műfaj sokszínűségének bemutatása, igyekszünk tehát a teljes palettát lefedni. Arra koncentráltunk, hogy a nagyon friss irányzatok is megjelenjenek a programban. Az idei repertoár sokkal bővebb és nívósabb a tavalyinál: világhírű alkotókat, együtteseket sikerült meghívnunk, így egy igazán izgalmas, a hazai és a nemzetközi táncélet jeles képviselőit felvonultató fesztiválprogramot állítottunk össze – hangsúlyozza a Miskolci Balett vezetője.
Az idei programban a hazai táncélet nagyjai mellett francia, brit, osztrák, szlovén és erdélyi együttesek is bemutatkoznak.
A fesztivál öt napja alatt rendkívül sokszínű programra készülhetnek a nézők, hat ország 10 produkciója vendégszerepel Miskolcon. A francia Retouramont társulat egészen különleges bemutatóra készül a színház előtti téren: produkcióikat nem színpadra tervezik, hanem épületek homlokzatán kötelek és beülők segítségével táncolnak. A Nagy-Britanniából érkező Marc Brew Company szintén egyedi stílust képvisel. Az együttes kerekesszékes vezetője szólóelőadásában autóbalesete óta első alkalommal közvetlenül a testéről beszél, amilyenné a 19 évvel ezelőtti baleset tette, vizsgálja és felfedezi megváltozott formáját. A legkisebbeket egy különleges előadás várja, amely a színházat a legújabb digitális technikákkal ötvözi. Rajzolt látványvilág, okos LED kosztüm, egy robotlabda és egy drón is színesíti ezt a csodálatos mesevilágot, amelyet a Bandart varázsol a színpadra.
Az erdélyi András Lóránt Társulat a Médea történet metaforáit jeleníti meg a színpadon, míg Simkó Beatrix és Grecsó Zoltán duójukban Orfeusz és Eurüdiké mítoszát helyezik a mai viszonyok közé. Az egri GG Tánc Eger egy brazil koreográfus munkáját mutatja be Miskolcon Szegfűk és Rózsák címmel, a Pécsi Balett pedig – amely még soha nem szerepelt Miskolcon – Carmen című előadását hozza a fesztiválra.
Az osztrák Editta Braun Paula című produkciójában a magányról és az otthontalanság érzéséről beszél. A fesztivál zárásaként két bemutatót is láthat április 28-án a közönség. A Miskolci Balett új előadását, a Julie kisasszonyt a Játékszínben állítja színpadra Velekei László rendező-koreográfus, míg a Kamaraszínházban az EnKnapGroup szlovén együttes Josef Nadj legendás koreográfiáját gondolja újra. A Sötét frigy (A pekingi kacsa nyomán) címet viselő produkció először a Horizont Fesztiválon lesz látható!
A fesztiválprodukciók mellett kísérőprogramokkal és egy kiállítással is készül a színház. Április 24-én a Magyar Táncművészek Szövetsége kihelyezett ülést tart Miskolcon. Szintén ezen a napon az érdeklődők beülhetnek a Julie kisasszony nyílt próbájára, amely után az alkotók beszélgetésre is várják a nézőket. Az előző év hagyományát folytatva a Nagyszínházban Éder Vera fotós kiállítása látható a fesztivál ideje alatt. A tárlat a Miskolci Balettről készült különleges fotósorozatból született. A Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál minden előadása után közönségtalálkozóra várják a nézőket, így többek között lehetőség nyílik személyesen találkozásra Marc Brew-val vagy Josef Nadj-gyal is.
A szervezők nagy szeretettel várnak minden kedves nézőt és résztvevőt a Horizont Fesztiválra, ahol a mai hazai és nemzetközi táncélet kiemelkedő együttesei oszthatják meg munkáikat a miskolci közönséggel és egymással! A fesztiválról minden fontos információt megtalálnak az érdeklődők a rendezvény honlapján.
Fesztiválprogram:
Déryné kert:
Április 24. kedd 17:00 FÜGGŐLEGESEN
(Retouramont – Franciaország)
A francia társulat koreográfiája egy játékos, mégis versengő küzdelem az építészet, az űr és az emberi test között, amely eleinte szenvedélyes akarattal, később a létéért küzd. A test könnyűvé és egyre légiesebbé válik, e légiesség pedig lehetővé teszi számára, hogy életteli és boldog játékokat folytasson.
Nagyszínház:
Április 26. csütörtök 19:00 CARMEN
(Pécsi Balett – Magyarország)
Carmen a szabadság szimbóluma. Története az olthatatlan vad szerelem drámája. „Az egyszerű és becsületes, tiszta szívű férfit kifordítja önmagából a Carmen iránt érzett őrült szerelem. Vágya legyőzi a benne lakozó erényt, míg végül eszét vesztve a legnagyobb bűnt követi el: elveszi Carmen életét, ha már az övé nem lehet. Don José lelki tusája szenvedélyes férfi-dráma. Ezt kívánom megjeleníteni a színpadon.” (Vincze Balázs)
Kamaraszínház:
Április 24. kedd 19.00 EGYENLŐRE ÉN VAGYOK…
(Company Marc Brew – Nagy-Britannia)
Szólóelőadásában a kerekesszékes táncművész, Marc Brew – 1997-es autóbalesete óta első alkalommal – közvetlenül a testéről beszél, amilyenné a 19 évvel ezelőtti baleset tette – vizsgálja és felfedezi megváltozott formáját. Az előadás középpontjában az összetörés, az újjászületés, a megtisztulás fogalmai állnak.
Április 25. szerda 11.00/14:00 ANN-DROID
(Bandart – Magyarország)
A különleges előadás a színházat a legújabb digitális technikákkal ötvözi. Rajzolt látványvilág, okos LED kosztüm, egy robotlabda és egy drón is színesíti ezt a csodálatos mesevilágot! A 21. századi Pinokkió-átiratban Ann, a kis robotlány célja az emberré válás, ehhez pedig földön, vízen, levegőben rengeteg kaland és megpróbáltatás árán vezet az út.
Április 27. péntek 17.00 #ORFEUSZ#EURÜDIKÉ
(Simkó Beatrix-Grecsó Zoltán – Magyarország)
Grecsó Zoltán és Simkó Beatrix duója Orfeusz és Eurüdiké mítoszát a mai viszonyok közé helyezi, egészen sajátosan értelmezve át az oly sokszor feldolgozott szerelmi történetet. Eurüdiké most kortárs világunk poklába száműzetik. Ide is követi őt szerelme, ám Orfeusz számára kiismerhetetlen ez a világ, egyszerre ügyefogyottá és tehetetlenné válik – nincs ereje szembemenni a 21. század világképével.
Április 28. szombat 20.30 SÖTÉT FRIGY (A PEKINGI KACSA NYOMÁN)
(EnKnapGroup – Szlovénia)
Josef Nadj koreográfussal együttműködésben az EnKnapGroup bemutatja Pekingi kacsa / Komor szövetség c. előadását, amely egy 1987-es kiemelkedő darab újragondolásával a nyolcvanas évekbe repíti vissza a nézőket. A karakteres táncanyag egy tragikus szerelmi kapcsolat és az azt kísérő, érzelmekkel teli baljós események sorozatán alapul, s az élet mulandóságának kérdését feszegeti, miközben párhuzamot von két alapvető kapocs – a férfi és nő közötti, valamint az élet és a halál közötti kapcsolat – között.
Játékszín:
Április 25. szerda 19.00 FEMME
(András Lóránt Társulat – Románia)
„Ez a darab számomra a belső törvények harcáról szól. A küzdelem az emberi természet bonyolultságában rejlik: önfeláldozó és egyben bosszúszomjas, mindent fölülmúlóan szeretni és engesztelhetetlenül gyűlölni képes, életet adó, mentő és kioltó. Az előadás a drámai szöveg (Euripidész: Médeia) dramaturgiai ívétől elrugaszkodik, azonban egy non-verbális, vizuális, auditív, metaforikus nyelvezetben a dráma mélységét törekszik eljuttatni a befogadóhoz.” (Bezsán Noémi)
Április 26. csütörtök 17.00 SZEGFŰK ÉS RÓZSÁK
(GG Tánc Eger – Magyarország)
A szerelem évszázadok óta mozgatórugója az emberi gondolkodásnak, valamint meghatározó szerepet tölt be az antik mitológia, a vallások, a filozófia és a művészetek világában. Clébio Oliveira- a GG Tánc Eger idei stúdiószínpadi előadásának koreográfusa- ezúttal az agy szemszögéből vizsgálja a szerelmet, szenvedélyt.
Április 27. péntek 19.00 PAULA
(Editta Braun – Ausztria)
A Paula a magányról, az eltűnésről és az otthontalan létezésről szól – valamint az emlékezés kísérletéről, az eredet és a lényeg kereséséről. Egyedül: emberi lény a fémtárgyak között, élet az élettelen anyagok között. Néha fájnak az emlékezés korlátai, néha az emlékkel örömet szerzünk magunknak, de van, amikor kitör belőlünk a harag és a felidézés ereje hirtelen elsöpri a határok. A fantázia mindent elpusztít, ami korlátozza a lényeg keresését.
Április 28. szombat 19:00 JULIE KISASSZONY
(Miskolci Balett Bemutató előadás – Magyarország)
A svéd naturalizmus vezéralakja, a nőgyűlölőként is aposztrofált August Strindberg 1888-ban fejezte be egyik legtöbbször játszott színművét, az egy felvonásos Julie kisasszonyt. A grófkisasszony, a lakáj és a szakácsnő szerelmi háromszögét bemutató mű olyan merésznek és nyersnek számított, hogy a cenzúra először betiltotta. Az előadás rendező-koreográfusa a Harangozó-díjas Velekei László.
Próbatáncot hirdet a Miskolci Balett a 2018/2019-es évadra!
A jelentkezéshez, táncos fotóval ellátott szakmai önéletrajz elküldése szükséges, melynek határideje: február 8.
A próbatánc időpontja:
2018. február 10. 12:00
Helyszín: Miskolci Nemzeti Színház balett-terme (Miskolc, Déryné u. 1. III. emelet)
A sikeres felvételt nyertek az intézményben az évad során színházi produkciókban és önálló táncszínházi bemutatókban vesznek részt, sokszínű műfaji formában.
Jelentkezni lehet: guzi.emese@mnsz.hu; tel.: +36/46 516-704
Felvételit hirdet táncművészeti képzésre a Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnázium
Az együttműködés nem titkolt célja az utánpótlás-nevelés: az iskolát elvégző táncművészek a Miskolci Nemzeti Színház és a Miskolci Balett művészeinek új generációját jelenthetik, így a tehetséges diákok elhelyezkedési lehetősége is biztosított.
Minden érdeklődőt várnak február 26-án a színházba, a szeptemberben induló képzés felvételi vizsgájára.
A Felvételi vizsga részletei:
Felvételi tájékoztató a 2018/2019. tanév
Táncművészeti képzésére
Időpont:
2018. február. 26. 10.00
Regisztráció: 9.00-tól
Helyszín:
3525, Miskolc Déryné u.1.
Miskolci Nemzeti Színház
Kamara színházterme
Felvételi vizsga menete:
1. Alkalmassági vizsga:
- pályaalkalmassági és esztétikai (alkati és fizikai adottságok) felmérés
- egészségügyi alkalmassági igazolás, melyet, a felvételit megelőzően szakorvos állít ki, és a felvételire szükséges hozni
2. Gyakorlati vizsga:
- képességfelmérés és a mozgással összefüggő készségek vizsgálata egy táncóra keretében (modern/jazz), mely tánctanár irányításával történik
- saját koreográfia, mozgásetűd bemutatása maximum 1.30 perc, hozott zenére, pendrive-on
Ruházat:
- kényelmes, a tánchoz alkalmas dressz, nadrág és trikó
- zokni vagy balettcipő
- törülköző
„Ilyen közelségben lebukik a színész, ha hazudik”
A hetvenes évek végén, New Yorkban játszódó történet szereplői Vernon, a sikeres zeneszerző és Sonia, a kezdő dalszövegíró. Jellemük összeférhetetlensége és állandó „pengeváltásaik” dacára a munkakapcsolatból hamar szerelem lesz. A lány volt barátja azonban - láthatatlan harmadikként - folyamatosan zaklatja őket telefonhívásaival.
Miért éppen erre a darabra esett a választása?
Seres Ildikó: Két éve, a „C’est la vie” sikere kapcsán felmerült, hogy rendezzek a Játékszínben egy újabb kamaramusicalt. Már akkor ajánlottam az „Édeskettes hármasban”-t, de végül még sem fért bele az elmúlt évadba, helyette egy varázslatos meseelőadást rendeztem a Kamaraszínházban, A Sötétben Látó Tündért. Amikor tavaly tavasszal igazgatóváltás történt, Szabó Máté közölte velem az örömhírt, hogy Szirbik Bernadettnek és Cservenák Vilmosnak találtak egy remek zenés darabot, amit én rendezhetek meg! Nagyon boldog voltam, hogy végül mégis megtalált ez a feladat. Mivel két művész kapcsolatáról szól, bőven van lehetőség önmagunkról is vallani. Igazi jutalomjáték mindkét színész számára, és szívből remélem, hogy olyan előadást sikerül létrehoznunk, amiben tehetségük eddig kevésbé ismert oldalát is megmutathatják.
Egy szerelmi háromszögről szóló romantikus zenés komédiát láthatunk, kedves történettel és fülbemászó slágerekkel. Hogyan lehet ebben a „habkönnyű amerikai zenés komédiában” megtalálni és megmutatni a történet mélységeit is?
Az operett műfaja megtanított arra, hogy még a legsilányabban megírt librettókat is meg lehet tölteni élettel, valódi érzelmekkel, ha az embernek igénye van hús-vér embereket megformálni. Neil Simon viszont az amerikai vígjáték legnagyobb mestere! Frenetikus humora, sziporkázóan szellemes párbeszédei, lélekismerete mindig is lenyűgözött. Igazán semmi szégyellnivaló nincs azon, ha szeretjük! „Akinek humora van, az mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes!” Két olyan jó ízlésű színésszel dolgozhatok, akik partnerek abban, hogy Sonia és Vernon jellemének mélyére ásva, óriási érzelmi hullámvasúton száguldjanak két órán keresztül. Mindketten rengeteget adnak önmagukból. A próbák során sokszor szorult össze a torkom, és nem csak a nevetéstől kellett törölgetni a könnyeimet…
A darabot a Játékszínben mutatják be, bár a musical előadások általában nagyobb térben játszódnak. Hogyan működik majd, vagy hogyan működtethető az előadás a Játékszín terében?
Ez egy kamaramusical, két szereplővel. (Igaz, a szereplőiknek vannak alteregóik, akiket 3-3 táncos/énekes szokott megjeleníteni.) A jelenetek nem kívánnak nagy teret, bár a sokféle helyszín miatt gyakran teszik forgószínpadra az előadást, hogy megkönnyítsék a változásokat. A mi esetünkben ezt másként kellett megoldani, a bútoraink sokfunkciósak és vetítést is használunk. Szeretem a Játékszín intimitását. Izgalmas, hogy karnyújtásnyira van a néző. Ilyen közelségben lebukik a színész, ha hazudik! Bár igaz, hogy a Kamaraszínházban egyszerre többen láthatták volna az előadást.
A díszlet fontos eleme a vetítés, így jelennek meg a főszereplők alteregói is. Miért ezt a megoldást választották?
Szükségből. Amikor megtudtam, hogy nem kapok kórust az előadáshoz, mert párhuzamosan megy majd a Zorbával, először megijedtem. A darabban dramaturgiai szerepe van a három másik Soniának és Vernonnak. Általában a szereplőkkel azonosan öltöztetett jól éneklő táncosok, vagy jól táncoló énekkarosok szokták játszani. Aztán arra gondoltam, mindig is idegesített, hogy az előadásokban „klónozott” Soniákat és Vernonokat látni. Márpedig, ha a bennük rejlő sokféle személyiségről beszélünk, akkor azok miért nem más-más karakterek? Így jutottam arra, hogy a vokálos dalokhoz videó klipet forgassunk a két szereplővel, akik különböző alteregókként jelennek meg a vásznon és vitatkoznak élő önmagukkal. Hajdufi Péter vállalta, hogy megvalósítja az elképzeléseimet, az ő munkája a videó. Nagyon jó móka volt a forgatás, mindenki beleadott apait-anyait, még a műszak sem csupán „kiszolgáló személyzet” volt, ők is kreatív munkatársként működtek. Köszönet érte mindenkinek!
Édeskettes hármasban a Miskolci Nemzeti Színházban
Az előadás rendezője, Seres Ildikó elmondta, két éve, a „C’est la vie” sikere kapcsán merült fel, hogy rendezzen a Játékszínben egy újabb kamaramusicalt.
– Már akkor ajánlottam az „Édeskettes hármasban”-t, de végül még sem fért bele az elmúlt évadba, helyette egy varázslatos meseelőadást rendeztem a Kamaraszínházban, A Sötétben Látó Tündért. Amikor tavaly tavasszal igazgatóváltás történt, Szabó Máté közölte velem az örömhírt, hogy Szirbik Bernadettnek és Cservenák Vilmosnak találtak egy remek zenés darabot, amit én rendezhetek meg! Nagyon boldog voltam, hogy végül mégis megtalált ez a feladat. Mivel két művész kapcsolatáról szól, bőven van lehetőség önmagunkról is vallani. Igazi jutalomjáték mindkét színész számára, és szívből remélem, hogy olyan előadást sikerül létrehoznunk, amiben tehetségük eddig kevésbé ismert oldalát is megmutathatják – meséli a rendező.
Az előadás díszletében fontos szerepet kap a vetítés, sőt a szereplők alteregóit megformáló vokalisták is ebben a formában tűnnek fel a színpadon.
– Amikor megtudtam, hogy nem kapok kórust az előadáshoz, mert párhuzamosan megy majd a Zorbával, először megijedtem – mondta Seres Ildikó. – A darabban dramaturgiai szerepe van a három másik Soniának és Vernonnak. (Általában a szereplőkkel azonosan öltöztetett jól éneklő táncosok, vagy jól táncoló énekkarosok szokták játszani.) Aztán arra gondoltam, mindig is idegesített, hogy az előadásokban „klónozott” Soniákat és Vernonokat látni! Márpedig, ha a bennük rejlő sokféle személyiségről beszélünk, akkor azok miért nem más-más karakterek? Így jutottam arra, hogy a vokálos dalokhoz videó klipet forgassunk a két szereplővel, akik különböző alteregókként jelennek meg a vásznon és vitatkoznak élő önmagukkal. Hajdufi Péter vállalta, hogy megvalósítja az elképzeléseimet, az ő munkája a videó. Nagyon jó móka volt a forgatás, mindenki beleadott apait-anyait, még a műszak sem csupán „kiszolgáló személyzet” volt, ők is kreatív munkatársként működtek. Köszönet érte mindenkinek! – teszi hozzá a színész-rendező.
Cservenák Vilmos játssza Vernon szerepét, aki bevallotta, egy kicsit izgul a közelgő előadás miatt.
– Mivel egy kétszereplős darabról van szó, nehéz volt egyeztetni a próbaidőpontokat. Nagyon koncentráltan kellett dolgoznunk, mert nem volt sok időnk próbálni. Ettől függetlenül nagyon jó hangulatú próbafolyamat volt, élveztük a közös munkát. Régóta nem játszottam már főszerepet, ráadásul itt Miskolcon ez az első zenés szerepem, ezért nagyon készülök rá. Remélem a nézőknek is annyira szórakoztató lesz az előadás, mint ahogy nekünk – mondta a színművész.
Sonia, a kezdő dalszövegíró szerepében Szirbik Bernadettet láthatja a közönség. Nem először dolgozik együtt alkotótársaival, ez szerinte megkönnyíti a közös munkát.
– Seres Ildikóval, mint rendezővel, harmadik alkalommal dolgozunk együtt, és nagyon értjük egymás nyelvét. Nagyon jó pedagógia érzékkel rendez, tudja, mikor kell a szigor, mikor a biztatás, a szeretet. Vilmossal is ismerjük már egymást, így nem volt az a kezdeti görcsösség, ami esetleg egy idegennel nehézséget okozhatott volna – meséli a színésznő.
– Igazi örömjáték ez számomra – mondja Szirbik Bernadett – egyébként is szeretem a vidám darabokat, úgy érzem, ezek közelebb állnak a lelkemhez. Komoly szakmai kihívás is, hiszen ez az első zenés darabom az évadban. Fontos volt számomra, hogy nagyon bensőséges volt a próbafolyamat is, és igazi műhelymunka. Minden alkalommal izgalommal vártam a próbákat – tette hozzá.
Újra Kritikus óra a Miskolci Nemzeti Színházban
Április 3-án ezúttal Tompa Andrea kritikus és Bujdos Attila újságíró elemzi a látottakat, a beszélgetést Cseh Dávid dramaturg moderálja.
A Kritikus órát az előadást követően, 18 órától a Kamaraszínházban tartják meg. A belépés díjtalan, minden érdeklődőt szeretettel vár a Miskolci Nemzeti Színház.
Modern táncjáték készül Don Quijote történetéből a Miskolci Nemzeti Színházban
Don Quijote, a búsképű lovag egy áhított, elképzelt valóságban él. Hite miatt viszont számos konfliktusba keveredik a korántsem lovagias való életben. Bár végső kijózanodása fájdalmas, sőt halálos, erős jellemén nem változtatnak az átélt kalandok. Esetlen szolgájával, Sanchóval olyan komikus párost alkotnak, akiknek igaza évszázadokon átível.
Don Quijote történetét már számos formában feldolgozták, a regényből készült színdarab, film, musical, most egy modern táncjátékhoz vette alapul a Miskolci Balett a búsképű lovag kalandjait. Kozma Attila szerint a társulat mindig igyekszik a feldolgozott anyagokat áttenni a mába, érthetőbbé, hétköznapibbá, fogyaszthatóbbá tenni, hogy a néző könnyebben tudjon azonosulni a látottakkal.
– A mi főhősünk egy ötvenes értelmiségi férfi, aki ugyanazokat az utakat és ugyanazokat a kálváriákat járja meg, mint Cervantes hőse. A középpontban egy út áll, az út az őrülettől a kijózanodásig. Engem a Don Quijote-i vágyódások foglalkoztattak igazán, mint a tisztesség, a becsületet, a nőkhöz való viszony, és hogy mik azok a dolgok, amikkel egy humánusabb beállítottságú ember a mai korban szembeszáll, ami miatt nem találja a helyét a világban – tette hozzá a koreográfus rendező.
– Az előadást kísérő zene is átíveli a korszakokat, egy XII. századi trubadúr dallal indul a darab, majd innen jutunk el Bachon, Sosztakovicson keresztül az előadás zenei világának gerincét adó egészen modern, dubstep stílushoz. Bozóki Mara díszlet- és jelmeztervei is a mai kort idézik. A díszlet egy múzeumi tér, ami tulajdonképpen egy Don Quijote emlékszoba. Itt őrizzük azokat az eszméket, amik mára talán muzeálissá váltak: az erény, tisztesség, becsület, és minden, amit a búsképű lovag képvisel – hangsúlyozta a balett művészeti vezetője.
A címszerepet Lukács Ádám alakítja, aki szerint a kilátástalanság, elszigetelődés, az igazságtalanság elleni küzdelem ma is ugyanolyan szélmalomharc, mint Cervantes korában.
– Don Quijote azért építi fel a saját a világát, hogy ebben vehesse fel a harcot az általa fontosnak tartott értékekkel - mint a bajtársiasság és a becsület - a valóság ellen. Az álomvilág nagy veszélye azonban az, hogy nehéz visszatalálni belőle a való életbe – mondta a táncművész.
– Nagyon megtalált engem ez a szerep, Kozma Attila, a rendező pedig segít benne, hogy tényleg a sajátommá váljon, ezért nagyon jól érzem benne magam. Közel áll hozzám a kortárstánc, ez a fajta mozgásvilág, sokkal szabadabb forma, mint a balett, és úgy érzem, sokkal kifejezőbben is tudom alkalmazni – állítja Lukács Ádám.
– Szerintem ma már nagyon ritka az a fajta hűséges, áldozatkész barátság, ami Sancho és Quixote között van – mondta Fűzi Attila, Sancho Panza, az esetlen szolga és barát megformálója. – Kevés olyan embert találni ma, akihez igazán hűségesnek lehet lenni, akire fel lehet nézni. Sancho egy nagyon egyszerű ember, aki kilátástalanul bolyong az életében, de talál valakit, akire felnézhet. Elvakítják őt Don Quijote céljai, álmai, amik számára elérhetetlenek. Ezért követi őt, bárhová is viszi a sors.
– Nagy kihívás számomra ez a szerep, hiszen csupán a mozdulatokból kell felépítenem egy karaktert és megmutatni az érzéseit. Viszont közel áll hozzám, mert én is egy egyszerű, de nagyon érzelmes embernek tartom magam, így nem nehéz azonosulni vele – tette hozzá.
