A sportág barátai jól tudják, hogy a nyári időszakban szinte teljesen kicserélődött a Miskolci VLC kerete. Sok fiatal érkezett és Bachner András szakmai igazgató szerint eljutottak oda, hogy a bajnoki elsőség kiharcolása teljesen reális célja lehet az együttesnek. Éppen ezért kíváncsian vártuk a bemutatkozást, a debreceniek elleni találkozó ugyanis egyfajta felmérőnek számított. Nos, kiderült, hogy megalapozottak a miskolci remények, a gárda ötletes, taktikus, olykor egészen lenyűgöző teljesítményt nyújtott és tizenegy gólos különbséggel kerekedett ellenfele fölé.

Egy percet sem kellett várni az első hazai találatra, ezt Szilvasán Patrik akcióból szerezte. Nem sokkal később Hegedűs Bence következett, aki ugyancsak akcióból bizonyult eredményesnek. Jakab László emberelőnyből köszönt be, és máris három volt a különbség a csapatok között! Soltész ugyan szépített, de erre ismét két miskolci válasz érkezett: Jakab László és Kovács Zoltán köszönt be a vendégek kapujába.

A második negyedben két percnél is többet kellett várni, amíg gól esett, ezt akcióból Kovács Zoltán szerezte. Újabb hosszú szünet után Hegedűs Bence vágott be egyet, és a lefújás előtt nem sokkal Somlai Tamás használt ki egy emberelőnyös helyzetet. Picit szokatlan volt, hogy a gólokban bővelkedő első negyed után visszafogták magukat a csapatok, de ennek az is oka lehetett, hogy mindkét oldalon javult a védőmunka.

A harmadik játékrészt Keresztúri Márton gólja vezette be, aztán két debreceni találat következett (10-6). Hogy ne legyen ok az izgalomra, arról egy hármas miskolci sorozat gondoskodott: Szilvasán és Hegedűs Bence egyaránt akciót zárt le góllal, míg a harmadik Jakab László nevéhez fűződött, aki büntetőt értékesített nagy erővel.

A negyedik negyedben aztán ismét begyújtotta a rakétákat az MVLC! Zsinórban öt gólt értek el a miskolciak, és ezzel végleg padlóra küldték ellenfelüket. Hegedűs István a center posztjáról talált be, Szilvasán megúszás után volt eredményes. Jakab László emberelőnyt használt ki, Keresztúri akciót fejezett be pontos lövéssel. Az ötödik Kovács Zoltán nevéhez fűződött, aki emberelőnyös helyzet végén tette fel az i betűre a pontot. A vége tizenegy gólos különbség és az a tapasztalat, hogy a sikerre éhes, fiatal miskolci csikócsapat valóban ott lehet a végelszámolásnál!

Eredmény: PANNERGY Miskolci VLC – Debreceni Vízilabda SE 20-9 (6-3, 3-1, 4-3, 7-2). Miskolc, Kemény Dénes Városi uszoda, 100 néző. Vezette: Sándor, Kovács Cs. MVLC: Bendes – Hegedűs B.(4), Kerschbaum (1), Kovács Z.(3), Salamon, Hegedűs I. (2), Szilvasán (3), Jakab L. (4), Jakab D., Török, Somlai (1), Keresztúri (2), Benedek. Edző: Bíró Attila.

Pedig nem tűnt ennyire könnyűnek a feladat! A Tisza-partiak a korábbi években rendre komoly ellenállást fejtettek ki, több esetben még borsot is törtek a miskolciak orra alá. Most erre szemernyi esélyük sem volt, pedig a létező legerősebb összeállításban érkeztek a borsodi megyeszékhelyre.

A párosok után semmi nem dőlt el, ugyanis a Kővári Balázs, Tóth Zsolt miskolci egység négy játszmában verte a Sipos, Lukács duót, míg a Doros Szilárd, Nemes Vince kettős ugyanilyen különbséggel szenvedett vereséget, így 1-1-ről rugaszkodhattak neki a folytatásnak a felek. Nos, az első egyéni kör el is döntötte a csapatmérkőzés sorsát, ugyanis mind a négy parti a remek formában játszó miskolciak zsákmánya lett. Kővári megverte Sipost (3-1), Tóth legyőzte Koszót (3-0), Doros döntő játszmában kerekedett Lukács fölé (3-2), míg Nemes igazi bravúrt hajtott végre Erdélyi ellen (3-2). A szegedi fiú a döntő játszmában már 10-7-re vezetett, ilyen állásnál nem sokan tennének a szorult helyzetben lévő sikerére. Nemes azonban nem adta fel, három remek pörgetése is célba ért, ellenfele megzavarodott, a miskolci fiú pedig kihasználta az adódó lehetőséget és nyert!

A közlekedésiek ezzel 5-1-es vezetésre tettek szert, és miután a második körben is hoztak három partit, az előny nőtt (8-2). Ahogy haladtak a csapatok, egyre inkább lehetett a szegedieken látni a beletörődés jeleit, érezték, hogy ezen a napon nem teremhet a számukra babér. A harmadik egyéni körben Tóth Zsolt kétjátszmás hátrányból egyenlített Erdélyi ellen, a döntőben azonban elegendő volt egy-két apróbb hiba és elment a meccs.

Ha valaki a találkozó előtt azt mondja, hogy három mérkőzést nyerek, akkor azt egyszerűen kinevettem volna – kommentálta saját szereplését a miskolci játékos.

Kitett magáért mind a négy hazai sportoló, de közülük is kiemelkedett Kővári Balázs, aki legszebb napjait idézte. Úgy eljátszadozott például a legjobb formát mutató Erdélyivel, hogy néha a szegedi asztaliteniszező azt sem tudta, hol a labda. A Volán játéka megnyugtatónak tűnt,különösen annak a fényében, hogy a jövő heti, negyedik fordulóban a közlekedésiek utaznak Szegedre, ahol a másik Tisza-parti alakulattal szemben szeretnék folytatni jó sorozatukat.

Eredmény: Borsod Volán – Floratom Szegedi AC 15-3. Miskolc, NB I Keleti csoport, férfi. Győztek: Kővári (4), Nemes (4), Doros (3), Tóth (3), a Kővári, Tóth pár.

Ez az érem volt az első, amelyet Borsod-Abaúj-Zemplén megyei sportoló szerzett ötkarikás játékokon.

Kiss tagja volt az 1958-as prágai világbajnokságon ezüstérmet nyert 4x500 méteres váltónak is. Búcsúztatására szeptember 8-án, hétfőn délután Miskolcon, a Sportcsarnok közelében lévő Mindszenti temetőben került sor. Ebből az alkalomból idézzük fel pályafutása legfontosabb pillanatait.

Egy nyitott csónakkal, úgynevezett szandolinnal és egy kajakos lapáttal kezdte a Sajón, ahol minden portyakajakot lehagyott. Kolozsvári István hívta, így került a DVTK kajakszakosztályába. Az idén tavasszal mondta a Tiszalúcon élő sportember:  

"Apám meghalt a háborúban, anyánk a három fiút igen nehéz körülmények között nevelte. A kajakozási lehetőség egy kis színt vitt a családunk kemény életébe. Mivel dongalábbal születtem, eleve hátrányos helyzetben voltam, hiszen nekem többet kellett produkálnom, ezért folyamatosan hajtottam. Szerencsére a nagybátyám be tudott ajánlani a Diósgyőri Gépgyárba lakatos inasnak, ahol ingyen ebédet és még fizetést is kaptam. Majd átmehettem a Lenin Kohászati Művekbe, ahol később műszerészként végeztem."

Két évben, 1955-ben és 1956-ban is ő nyerte K-1 1000 méteren az országos bajnokságot, így ott lehetett a melbourne-i olimpián,ol bronzérmes lett. A párosban való szereplés lehetőségét azonban nem kapta meg, s a szólóban kiérdemelt harmadik hellyel sem volt maradéktalanul elégedett.

Az 1954-es, franciaországi, maconi világbajnokságra nem vitték ki, azt mondja, hogy a hat magyar aranyéremhez hozzátehetett volna még egyet, de az elvtársak azzal intézték el az ügyét, hogy nem készült el az útlevele. Nagy veszteségnek tartotta, hogy szétugrasztották a Boros Gyulával alkotott egységet, ők messzire juthattak volna. Ugyancsak fájdalma az 1960-as, Rómában megrendezett olimpia, ahová ugyan kivitték, de addig sakkozgattak, amíg versenyszám nélkül maradt, így a lelátóról nézhette a küzdelmeket.

Versenyzői pályafutása befejezése után 1986-ban szívinfarktust kapott, majd leszázalékolták, elvált, egyetlen leánya pedig fiatalon, súlyos betegségben hunyt el. Élete egysíkú lett, visszahúzódott. 2006 óta súlyos betegségekkel küzdött, három lábujját amputálni kellett, s az óta járni is alig tudott. Örömet az jelentett életének utolsó szakaszában, hogy hat éve rászokott az internet használatára, így eljuthatott a világ bármelyik csücskébe.

Hétfőn délután barátai, ismerősei tisztelegtek előtte a Mindszenti temetőben. Úgy megy majd el, ahogyan érkezett: a Sajón kezdte egy nyitott csónakkal, és akaratának megfelelően egy későbbi időpontban ott szórják hamvait a folyó vizébe.

Két évvel ezelőtt, Szerbiában harmincegy ország csaknem négyszáz sportolója vett részt a rádiós tájfutó világbajnokságon, ahol a tizenhárom tagú magyar válogatott tíz férfi tagja közül egyedüli éremszerzőként a miskolci Kovács Attila Gábor az új, úgynevezett foxoring versenyszámban ért el második helyezést az M60 kategóriában. A sportolónak az volt a nyolcadik és egyben legeredményesebb világbajnoki részvétele. Négy egymást követő napon, pihenő nélkül kellett csúcsformát hoznia.

Most újra világbajnokság előtt áll a nagyszerű miskolci sportember, szeptember 6-ától Kazahsztán ad otthont az idei nagy csatáknak.  

– Mikor dőlt el, hogy kijut a világbajnokságra és mi kellett hozzá?
– Már a tavalyi Európa-bajnokságon megcéloztam, amikor a kazahok meghívták az ott lévőket. Azt reméltem, hogy az előző világbajnokságon elért egyéni második, negyedik és hatodik, valamint a két csapat hatodik helyezésem után megkapom az eredményességi támogatást és abból futja erre a viadalra és a felkészülésre is. De egy fillért sem kaptam! Így rendkívül csüggesztő és bizonytalan helyzetben kalapozni kényszerültem. Csapatunk zöme már áprilisban megvette a repülőjegyét, ami nekem csak az utolsó pillanatban sikerült – jóval több pénzért. Mindazonáltal hálásan köszönöm támogatóim, többek között a miskolci és a Borsod megyei önkormányzat segítségét.

– Milyen reményekkel kel útra?
– Tovább szeretném gyarapítani az eddigi 7 világ- és 8 Európa-bajnokságon szerzett, 15 darabból álló gyűjteményemet, bár tudom, nem lesz könnyű. Csapattársaim zöme 4 nappal előbb indul és módjukban áll mindegyik számban edzeni a rendezők szervezésében. Én meg a kezdő nap hajnalán épp hogy csak beesek a viadal helyszínére.

– Mikor kezdte meg a felkészülést a világbajnokságra és volt-e valamiféle zavaró körülmény?
– Közvetlenül a két évvel ezelőtti szerbiai vébé után. Sajnos, február vége óta sérüléssel bajlódok. Az ultrahangos vizsgálat a bal térdemben Bacer-cisztát diagnosztizált. A hagyományosok mellett egy új, úgynevezett Bowen kezelés sokat segített, de még most sem olyan a lábam, mint korábban.

– Hogyan lehet úgy készülni, hogy sokáig maga a versenyző sem tudja, utazik, vagy lemarad a gépről?
– Az utazásom bizonytalansága ellenére én ugyanúgy, teljes erőbedobással készültem, mint máskor, különben semmi értelme nem lett volna. A felkészülés során a vébéig az idén kereken 70 versenypályát teljesítettem, többféle zöld sportágban.

– Milyen erős lesz a világbajnokság mezőnye, és mire lehet számítani Öntől?
– Augusztus elejéig 24 ország közel 300 sportolója nevezett, a világ legjobbjai. Mind a négy számban rajthoz állok. A tájfutáshoz leginkább hasonlító, de hosszú és nehéz foxoringban tavaly és tavalyelőtt is érmet nyertem, most azonban – főként sérülésem miatt – jóval nehezebb lesz. A másik egyéni számban, a sprinten bármi lehet. A két klasszikus verseny közül – amelyekben csapatértékelés is van – az RH futásban nagyon erős iramú, az URH trükkösebb. Inkább az utóbbiban lehet keresnivalóm.

– El tudta végezni azt a munkát, amit tervezett, és miben kellene javulni?
– A lehetséges 33 helyett 9 futó képviseli hazánkat. Ennyien tudtuk összegyűjteni saját zsebből és részben támogatóktól a költségekre szükséges személyenkénti félmillió forintot. Bár kicsi, de jó a csapatunk, szerencsés esetben akár 3-5 érmet is nyerhetünk. Egyáltalán nem tudtam úgy felkészülni, ahogyan akartam, például részt venni rangos külföldi versenyeken. Még edzőtáborunk sem volt, így fizikai hiányosságaimat igyekszem rutinommal kompenzálni és minden sportszerű eszközt bevetek majd. Az lesz még nagyon zavaró, hogy bedöglött a stopperes karórám, s mivel másikra nem futja, nem fogom tudni, hány másodpercig sugároznak még az éppen hallható jeladók.

És nem is akárhogyan! Már az első napon nagyot lapátolt, beverekedte magát a legjobb négy közé, így vasárnap az előöntőben is vízre kell szállnia! De pörgessük csak vissza egy kicsit a napokat! Aki a hazai eskütételen rápillantott a tokaji fiú arcára, mérhetetlen meghatottságot olvashatott le róla. Már az is egy életre szóló élményt adott számára, hogy tizenöt felnőtt olimpiai bajnokot láthatott egyszerre.

A tokajiak kajakosa ott érezhette meg először, mit vitt véghez, akkor fogta fel igazán, hogy ő is az olimpiai család tagjává vált, nagy feladat előtt áll, számít rá az ország, bíznak benne a szakemberek. Éppen ezért igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy minél nagyobb sikerrel térhessen haza. A verseny előtti hetekben napi két kemény edzéssel hangolt, gyakorolta a speciális pályát, amelyen a fordulók kulcsfontosságúak lehetnek. „Még sosem utaztam repülőn, tehát már ez nagy izgalmat jelentett számomra, a versennyel kapcsolatos nyomást pedig minden bizonnyal a pályán érzem majd meg.

Amilyen erős volt a hazai mezőny, annak függvényében szerintem már a kijutás is óriási dolognak számít, de természetesen mindent megteszek annak érdekében, hogy jól szerepeljek a versenyen” – mondta az elutazás előtt a 16 esztendős Mozgi Milán, akinek Kammerer Zoltán a példaképe. „Örülök, hogy Milánnak én vagyok a példaképe, remélem jó, hasznos tanácsokkal tudok szolgálni neki – reagált a felvetésre az országos szövetség honlapján Kammerer Zoltán. – Élete egyik nagy kalandja előtt áll, és a legtöbb, amit tehet, hogy koncentrál, figyel, tapasztalatokat gyűjt. Amit most tapasztal, az végigkíséri egész pályafutásán, hasznosítható és fontos dolgokat leshet el”. Nos, ezek után pedig a versenyről! Szombaton három magyar versenyző, a kajakos Homonnai Luca és Mozgi Milán, valamint a kenus Koleszár Zoltán mutatkozott be Nancsingban, az ifjúsági olimpián.

Versenyzőink közül Homonnai és Mozgi bejutott a vasárnapi elődöntőbe, Koleszár Zoltán a legjobb nyolc között búcsúzott. Homonnai Luca és Mozgi Milán egyaránt magabiztosan szerepelt: Homonnai minden felvonásban a második legjobb időt evezve jutott tovább, míg Mozgi Milán folyamatosan „melegedett be”, egyre jobb eredményt produkált, így vasárnap mindkettőjüknek esélye nyílhat az éremszerzésre. „Luca a vasárnapi elődöntőben egy spanyol lánnyal csap össze, akinél a futamok során négy-öt másodperccel volt gyorsabb, így nagy esélye van a döntőre. Milán egy szerb fiúval csatázik majd a fináléba jutásért, az utolsó futamában már majdnem három másodperccel volt jobb ennél a srácnál, vagyis az ő esetében is reménykedhetünk a döntőben” - értékelt Hüttner Csaba, utánpótlás vezetőedző. Így aztán nekünk, borsodiaknak van kiért szorítani! Természetesen Mozgi Milán sikeréért, ugyanis az utánpótlás vezetőedző szavaiból egyértelműen kiderült, hogy jók az esélyei a tokaji fiúnak a döntőbe kerülésre. Ha pedig már ott van, bármi előfordulhat!

A Magyar Birkózó Szövetség ugyanis a napokban hivatalos körlevélben tájékoztatta az előzetesen nevező sportolókat, hogy a házigazdák hoztak egy kellemetlen döntést. Nem sikerült kedvezményt szerezni, így azok a veteránok, akik mindkét fogásnemben indulnak a belgrádi világbajnokságon, nem öt, hanem nyolc napra kötelesek akkreditálni, vagyis a költségük 390 svájci frankkal nő.

Mint ismeretes, augusztus 26-31. között Belgrádban rendezik meg a veterán-világbajnokságot. A magyar szövetség, tárgyalást kezdeményezett a szerbbel, azt kérve, hogy – a hagyományoknak megfelelően – a mindkét fogásnemben indulni szándékozó veteránok kapjanak kedvezményt az akkreditációs díjra.

Nos, megszületett a szerb szövetség végső, elutasító döntése. Ez azt jelenti, hogy a két fogásnemben indulók teljes költsége 650 helyett 1040 svájci frank lesz, amihez járul még a FILA bélyegért kifizetendő száz frank is. A magyar versenyzőknek is dönteniük kell: vállalják-e a többlet terhet, vagy inkább csak az egyik fogásnemben indulnak. Annak megfelelően persze át kell alakítaniuk az eredeti utazási tervüket is.

Egészen döbbenetes a döntés – kommentálta a történteket Jászkai Imre, az egykori kiváló diósgyőri birkózó, aki javában készült a kiruccanásra, ám minden bizonnyal át kell gondolnia, melyik utat választja. – Az eredeti, 650 svájci frankos költség sem alacsony, de most, hogy szinte a duplájára emelkedett a részvételi díj, csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak a kiruccanást.

Az esetleges változásról egyébként már több szó is esett a magyar veteránbirkózók között, ugyanis augusztus 18-án, hétfőn Budapesten, a Müller Ferdinánd-edzőteremben közös edzésre került sor. Ezen sokan arról tájékoztatták a csapatvezető Katona Gézát, hogy eltekintenek a részvételtől.

***

Van persze (szerencsére) üdítőbb hír is a sportág berkeiben! Baskó az elmúlt években került fel a birkózás térképére, ugyanis a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, alig 300 főt számláló településen immáron a nyáron harmadik alkalommal indítottak birkózótábort. A rendezvényt az Észak-keleti Regionális Mr. Tus Birkózóiskola Egyesület szervezte, és ifjú birkózók vettek rajta részt. Az egyesület elnöke, Horváth Béla oroszlánrészt vállalt a tábor létrehozásában, elindításában, finanszírozásában, sőt mindehhez magukénak tudhatták a szövetség elnökének, Hegedüs Csabának az erkölcsi támogatását is. Az olimpiai bajnok, korábbi szövetségi kapitány minden évben meglátogatja a gyerekeket, és sportruhába öltözve be is mutat néhány fogást a birkózópalántáknak.

Most augusztusban kilencven gyerek munkáját irányította az ugyancsak jól ismert, egykori diósgyőri tréner, Rusznyák József, aki a DVTK sportolójaként a mexikói és a müncheni olimpián képviselte a magyar színeket. A tábor ebben az évben nemzetközivé szélesedett, a Kőrös-hegyi Fogadó Vendéglő előtti füves pályára leterített két szőnyegen gyakoroltak a gyerekek. Láttunk a szőnyegeken óvodás korú fiút és leányt, de a tizenhat évesek is felbukkantak. A magyar klubok közül Abaújszántó, Eger, Kazincbarcika, Adács, Miskolc, Püspökladány és Hidasnémeti képviseltette magát, de jöttek ifjú reménységek a szlovákiai Rimaszombatról, Erdélyből, Marosvásárhelyről, sőt, Norvégiából is.

Lestár Miklós táborvezető elmondta, hogy évről-évre fejlődik a 2012 óta működő regionális tábor, amelyben a gyerekek az időközben megépült kis faházakban laknak, gyakorlatilag néhány méternyire a birkózószőnyegektől. Az edzéseket Rusznyák József és az egri Gyöngy Attila, valamint Lakatos András irányította. És hogy mi a tábor célja? Nos, elsősorban természetesen a fejlődés elősegítése, de az eredményeknél a szakemberek fontosabbnak tartják, hogy minél több gyereknek tudnak értelmes elfoglaltságot adni.

A fiatal miskolci alakulat tagjainak jócskán van idejük az optimális forma elérésére, ugyanis a bajnokság első mérkőzését csak október 4-én játsszák.
A szombat délután 17 órakor kezdődő összecsapást hazai környezetben vívja az alakulat, ellenfele az MTK Budapest gárdája lesz. Az országos szövetség versenynaptárába pillantva azt is megtudtuk, hogy az október meglehetősen sűrű lesz a csapatok, így az MVSC számára is. Nehezen érthető a sietség, de négy bajnoki vár a miskolciakra: október 10-én, idegenben szerepelnek majd az Újpest gárdájánál, október 12-én hazai csarnokban fogadják a Nyírsuli gárdáját, október 24-én pedig a Budaörs lesz az ellenfél, erre az összecsapásra is házon kívül kerül sor.
Addig lehet gyűjteni az erőt, de így megy ez már évek óta a vasutasoknál.

– A nyári időszak kedvez nekünk, ugyanis minden játékos a rendelkezésemre áll, és a kilenc hét alatt el tudjuk végezni azt, amit tervezünk – mondta Toma Sándor vezetőedző. – Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy a bajnoki nyitányon rendre azt tapasztalhatták a vetélytársak, hogy csapatom duzzad az erőtől, jól játszik. A gondok mindig később jelentkeztek, akkor, amikor jött az iskolákban a vizsgaidőszak, és megoszlott a játékosok figyelme.

A vasutasoknál csak három hónapig tartott a nyári szünet, ezért is érthetetlen a szövetség „sietsége”, talán lehetett volna jobban széthúzni a versenyprogramot. A mostani ugyanis valósággal kizsigereli a röplabdásokat, akiknek aránytalan lesz a terhelése. A vasutasok egyébként a legutóbbi idényben lemaradtak a felső házi tagságról, végül a kilencedik helyen zártak. Most szeretnének majd bekerülni az első nyolc közé, ehhez azonban a tavaly tapasztalt kisiklások megengedhetetlenek. Ráadásul az csak menet közben derül ki, hogy milyen erőt képviselnek a vetélytársak, hiszen a nyári időszakban mindenhol nagy volt a mozgás. A zöld-fehérek azzal kerülhetnek ellenfeleik elé, ha kiváló felkészülés során megszerzik azokat az összetevőket, amelyek sokáig repíthetik őket előre.

A miskolciak a felkészülést saját, Csokonai utcában található csarnokukban kezdték meg, de később gyakran felbukkannak majd a Népkert árnyas fái alatt, illetve a Generali Aréna, kondicionáló termében is.
– Lesz elég időnk – mondta Toma Sándor. – Igaz, előfordult már tíz hétig tartó felkészülés is, de a rendelkezésünkre álló kilenc hét alatt nagyon sokat tudunk dolgozni. A kezdeti időben napi két foglalkozást tartok, így egy héten kilenc gyakorlásra kerül sor, csak a szerda délután lesz szabad. Szeptembertől aztán át kell állnunk a napi egy edzésre, hiszen kezdődik az iskola, és nálunk köztudottan nagyon sok a fiatal. A keret 15 fővel látott munkához, a nyáron egyedül Radomszki Boglárka távozott tőlünk.

A zöld-fehérek természetesen felkészülési tornákon is részt vesznek majd, Toma Sándor tervei között három ilyen jellegű esemény szerepel, Rimaszombat, Miskolc mellett esetleg Békéscsaba, vagy Gödöllő jöhet szóba.

A szerencsét hozó plüssmókus ezúttal is ott lapult Szabina utazó táskájában. Nem titok, hogy a miskolci leányt immáron évek óta elkíséri a versenyekre, és a kedvenc eddig bizony sok sikert hozott. Flórusz János edzőtől az elutazás előtt megtudtuk, hogy tanítványa nagy tervekkel készült a versenyre.

A cél nem is lehet más, mint az olimpiai aranyérem megszerzése, hiszen korábbi eredményei erre predesztinálják! Szabina tavaly olyan menetelést mutatott be, amely párját ritkítja! Megnyerte az ifjúsági világ-, és Európa-bajnokságot, ráadásul a felnőttek között sem számít tapasztalatlannak: tavaly, vagyis 2013-nam tatamira lépett az erős mezőnyben és 16 évesen (!) a hetedik helyen végzett. Így semmi túlzás nincs abban a megállapításban, hogy esélyesként utazott a kínai ötkarikás játékokra.

És hogy mire alapoztuk kijelentésünket? Nos, arra, hogy a miskolci leány kifejezetten jó versenyzői alkat! Soha nem izgul, nem száll inába a bátorsága. - A hazai rendezésű Európa-bajnokság előtt egyáltalán nem izgultam, mert akkor nem nehezedett rám semmiféle teher. Az ifjúsági olimpiára az aranyéremért utazom, ez teljesen más szituációt jelent, de így is csak a sorsoláskor izgulok majd, hiszen azon sok minden múlik, de a versenyen már biztosan nem – nyilatkozta az utanpotlassport.hu-nak Szabina.

Flórusz János osztotta Gercsák véleményét, hogy a judóban egy-egy érem megszerzése sok tényezőn múlhat. Elegendő, ha „csak” a sorsolást, illetve a bíráskodást említjük. Az edző (aki civilben egyébként elnöke is a miskolci klubnak) természetesen bizakodó, hiszen tanítványával úgy ismerik a mezőnyt, mint a tenyerüket! - Számomra semmilyen meglepetést nem jelentene, ha Szabina az eredményhirdetésnél a dobogón állna - mondta.

– Keményen dolgoztunk, az elmúlt hónapokban rengeteg munkát végeztünk el, éssok versenyen is rajthoz álltunk, amelyek azt voltak hivatottak lemérni, hol tartunk a felkészülésben. Szerencsére sérülés sem zavart bennünket, így jó előjelekkel várhatjuk a rajtot. Egyébként az ifjúsági olimpián nyolc súlycsoportban összesen száznégy versenyző vesz részt, azaz csak a szűk elit judózik kategóriánként két csoportba osztva, amelynek nyertesei a döntőben találkoznak egymással. Szabina a 63 kilósok között lép tatamira. (Annyi magyar emlék van a 2010-ben megrendezett első ifjúsági olimpiáról, hogy a 44 kilogrammban versenyző Batizi Barbara ezüstérmet, a 81 kilós Tóth Krisztián pedig bronzérmet nyert).

A cselgáncsozók augusztus 17-én, vasárnap (Sárecz Márton, 66 kg, Gemenc JK), és 18-án, hétfőn (Gercsák Szabina, 63 kg, Hell-Miskolci JC) az egyéni küzdelmekben, 21-én pedig a csapatversenyben lépnek tatamira Kifejezetten jó hír, hogy pénteken több sportágban, így a cselgáncsozásban is elkészítették a sorsolást. A lányok 63 kilogrammos mezőnyében tizenhatan mérlegelnek.

Gercsák Szabina a zambiai Banda ellen lép először a tatamira, győzelem esetén a kolumbiai-olasz összecsapás győztese következhet a negyeddöntőben. Ez a párosítás arra enged következtetni, hogy a magyar leánynak egyenes lehet az útja, és ha nem követ el hibát, akkor valóra válthatja nagy álmát, az olimpiai aranyérem megszerzését! A lányok versenyét hétfőn rendezik, a kezdés magyar idő szerint reggel hét órakor lesz.