Két évvel ezelőtt, Szerbiában harmincegy ország csaknem négyszáz sportolója vett részt a rádiós tájfutó világbajnokságon, ahol a tizenhárom tagú magyar válogatott tíz férfi tagja közül egyedüli éremszerzőként a miskolci Kovács Attila Gábor az új, úgynevezett foxoring versenyszámban ért el második helyezést az M60 kategóriában. A sportolónak az volt a nyolcadik és egyben legeredményesebb világbajnoki részvétele. Négy egymást követő napon, pihenő nélkül kellett csúcsformát hoznia.

Most újra világbajnokság előtt áll a nagyszerű miskolci sportember, szeptember 6-ától Kazahsztán ad otthont az idei nagy csatáknak.  

– Mikor dőlt el, hogy kijut a világbajnokságra és mi kellett hozzá?
– Már a tavalyi Európa-bajnokságon megcéloztam, amikor a kazahok meghívták az ott lévőket. Azt reméltem, hogy az előző világbajnokságon elért egyéni második, negyedik és hatodik, valamint a két csapat hatodik helyezésem után megkapom az eredményességi támogatást és abból futja erre a viadalra és a felkészülésre is. De egy fillért sem kaptam! Így rendkívül csüggesztő és bizonytalan helyzetben kalapozni kényszerültem. Csapatunk zöme már áprilisban megvette a repülőjegyét, ami nekem csak az utolsó pillanatban sikerült – jóval több pénzért. Mindazonáltal hálásan köszönöm támogatóim, többek között a miskolci és a Borsod megyei önkormányzat segítségét.

– Milyen reményekkel kel útra?
– Tovább szeretném gyarapítani az eddigi 7 világ- és 8 Európa-bajnokságon szerzett, 15 darabból álló gyűjteményemet, bár tudom, nem lesz könnyű. Csapattársaim zöme 4 nappal előbb indul és módjukban áll mindegyik számban edzeni a rendezők szervezésében. Én meg a kezdő nap hajnalán épp hogy csak beesek a viadal helyszínére.

– Mikor kezdte meg a felkészülést a világbajnokságra és volt-e valamiféle zavaró körülmény?
– Közvetlenül a két évvel ezelőtti szerbiai vébé után. Sajnos, február vége óta sérüléssel bajlódok. Az ultrahangos vizsgálat a bal térdemben Bacer-cisztát diagnosztizált. A hagyományosok mellett egy új, úgynevezett Bowen kezelés sokat segített, de még most sem olyan a lábam, mint korábban.

– Hogyan lehet úgy készülni, hogy sokáig maga a versenyző sem tudja, utazik, vagy lemarad a gépről?
– Az utazásom bizonytalansága ellenére én ugyanúgy, teljes erőbedobással készültem, mint máskor, különben semmi értelme nem lett volna. A felkészülés során a vébéig az idén kereken 70 versenypályát teljesítettem, többféle zöld sportágban.

– Milyen erős lesz a világbajnokság mezőnye, és mire lehet számítani Öntől?
– Augusztus elejéig 24 ország közel 300 sportolója nevezett, a világ legjobbjai. Mind a négy számban rajthoz állok. A tájfutáshoz leginkább hasonlító, de hosszú és nehéz foxoringban tavaly és tavalyelőtt is érmet nyertem, most azonban – főként sérülésem miatt – jóval nehezebb lesz. A másik egyéni számban, a sprinten bármi lehet. A két klasszikus verseny közül – amelyekben csapatértékelés is van – az RH futásban nagyon erős iramú, az URH trükkösebb. Inkább az utóbbiban lehet keresnivalóm.

– El tudta végezni azt a munkát, amit tervezett, és miben kellene javulni?
– A lehetséges 33 helyett 9 futó képviseli hazánkat. Ennyien tudtuk összegyűjteni saját zsebből és részben támogatóktól a költségekre szükséges személyenkénti félmillió forintot. Bár kicsi, de jó a csapatunk, szerencsés esetben akár 3-5 érmet is nyerhetünk. Egyáltalán nem tudtam úgy felkészülni, ahogyan akartam, például részt venni rangos külföldi versenyeken. Még edzőtáborunk sem volt, így fizikai hiányosságaimat igyekszem rutinommal kompenzálni és minden sportszerű eszközt bevetek majd. Az lesz még nagyon zavaró, hogy bedöglött a stopperes karórám, s mivel másikra nem futja, nem fogom tudni, hány másodpercig sugároznak még az éppen hallható jeladók.