Több száz lábnyomot hagytak a dinoszauruszok a középső jura korszakból, körülbelül 170 millió évvel ezelőttről Skóciában. A lábnyomok többsége 70 centiméter átmérőjű, ami azt jelenti, hogy nem származhat T. Rexektől. Bár a ragadozó dinoszauruszok is ebben a korban és ezen a területen éltek, lábuk viszont kisebb volt a most talált nyomoknál.

A kutatók szerint a Sauropodáktól, a több mint 20 tonnás, növényevő dinoszauruszoktól származhatnak a nyomok.

Más területeken is találtak már a kutatók hasonló dinoszaurusz lábnyomokat, de a mostani felfedezés az eddigi legnagyobb azonosítható nyom. Ennek segítségével a tudósok kideríthetik, milyen korán költöztek el erről a területről az állatok. Stephen Brusatte, az egyik kutató azt mondta, ezek a dinoszauruszok nem voltak jó úszók, de tökéletesen mozogtak a mocsaras területeken.

Érdekessége a felfedezésnek, hogy Brusatte pusztán véletlenül akadt a nyomokra, amikor egy sikertelen maradványvadászat után autójához indult vissza.

Tim Peake szereti a kihívásokat. Nem elégedett meg azzal, hogy december 15-én az űrbe utazik, hanem extra feladatként vállalta, hogy maratont fut a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén. Ez lesz az első alkalom, hogy valaki lefutja a nagy távolságot az űrben.

42 kilométert tesz majd meg magyarországi idő szerint 2016. április 24-én pontban 12 órától. Ezzel egy időben egyébként több ezer versenyző rajtol majd Londonban is, ők azonban a szokásos földi környezetben futják le a távot. Ellentétben a londoniakkal, Peake-nek egy futópadra lesz szüksége.

Az egyik legnagyobb kihívás a gravitáció hiányának leküzdése lesz – nyilatkozta az űrhajós.  „Egy hátizsákszerű hám lesz a vállamra és a derekamra erősítve, hogy rajta tudjak maradni a futópadon. Ez olyan 40 perc elteltével elég kényelmetlen és megterhelő, ezért nem hiszem, hogy bármilyen rekordomat megdöntöm majd. Mindenesetre saját célom, hogy 3 és fél – 4 óra között fussam le a távot.” Ennyi idő alatt gyakorlatilag a megszokott gravitációval sem mindenki tudja lefutni a maratont.

Peake Kazahsztánból indul a Nemzetközi Űrállomásra a tervek szerint december 15-én. Nemcsak ő lesz az első, aki lefutja a maratont az űrben, hanem ő lesz az első brit, aki az űrállomás fedélzetére érkezik.

Óriási kozmikus felfordulásról adtak hírt a tudósok a bolygókutatók éves találkozóján. Munkájuk során új modellezési technikákat használtak, amivel a Phobos felszínén lévő sekély barázdákat mutattak ki. Ezeket a töréseket, úgy tűnik, hogy a Mars gravitációs vonzása okozta. A barázdák korai jelei a hold szerkezeti hibáinak. Tehát 30-50 milliárd év múlva egyszerűen darabjaira szakad majd a Phobos.

– Úgy gondoljuk, hogy a Phobos felszínén már elkezdődött a szétesés folyamata, a barázdák az első jelei ennek – mondta a NASA egyik csillagásza, Terry Hurford.

A csillagászok most úgy vélik, hogy a Phobos belseje porszerű űrtörmelékből áll a felszín alatti 100 méter vastagságban. Tehát a jövő marsi generációja hatalmas porfelhőre számíthat, amikor darabjaira szakad a Phobos.

Egy holland postás több ezer levelet gyűjtött össze egy fatörzsbe, ami valamilyen módon évszázadokon keresztül figyelmen kívül maradt. A rendkívüli gyűjteményben az akkori társadalom legkülönfélébb tagjainak levelei is megtalálhatók. Arisztokraták, kereskedők, színészek, zenészek, kémek és – nem meglepő módon - szerelmespárok írásai olvashatók bennük. A 2600 levél közül legalább 600 sosem volt felbontva.

A farönköt a hágai postamúzeum szerezte meg 1926-ban, a szakértők azonban csak a közelmúltban figyeltek fel a különös gyűjteményre. Most egy nemzetközi kutatócsapat vizsgálja a csomagot.

A levelek elraktározása nagy üzletet jelentett akkoriban a postásoknak. Ugyanis a címzett fizetett a kézbesített levélért, tehát, hogyha a postás elveszett, bontatlan levelet talált, abban reménykedett, hogy valaki keresni fogja és megkapja majd jussát a megőrzésért.

Rebekah Ahrendt, a Yale Egyetem munkatársa szerint ezek a levelek kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy megismerjük a múltat, mert nem szánt-szándékkal a nagyközönségnek írták, pusztán egy véletlen folytán maradtak meg ilyen hosszú időn keresztül. A levelek csodálatos történeteket tartalmaznak, sokszor nagyon személyes üzenetekkel.

Ahrendt példaként említette azt, amit egy nő operaénekes barátnője nevében írt. Így szól: „Egy közös barátunk nevében írok, aki rájött, hogy szörnyű hibát követett el, amikor otthagyta a hágai operát és Párizsba költözött. Most szüksége van a segítségedre a hazajutáshoz. Leírhatnám fájdalmának igazi okát, de szerintem pontosan tudod.” Emellett vannak olyan levelek, amelyek témái ma is aktuálisak, szülők aggódnak gyerekükért, vagy éppen dühödt feleségek szapulják rossz férjüket.

A kutatók nem akarják kibontani és ezzel megrongálni a zárt leveleket, ezért speciális technikákkal világítják át ezeket, hogy tartalmukra viszont fény derüljön.

Általában a jég és a tűző nap elképzelhetetlen párosítás. Svédországban viszont úgy tűnik, egy igazi jéghotel várja majd a látogatókat fagypont alatti hőmérséklettel egész évben.

A világ első jéghotelje eddig késő ősztől kora tavaszig üzemelt, majd minden évben felújították, kicserélték a jégtömböket és a havat. Most azonban az Icehotel tulajdonosai bejelentették, hogy építményüket kiegészítik, a tetőteret napelemekkel szerelik fel, amivel téli időjárást tudnak biztosítani akár nyáron is. A fejlesztés végére egy több mint 1200 négyzetméteres hókamra jön létre bárral, művészeti galériával és húsz lakosztállyal kiegészülve.

A különleges szálloda egy svéd faluban, Jukkasjärvi-ban található, ami majdnem 200 kilométerre helyezkedik el az Északi sarkkörtől. A jégtömböket a közeli Torne-folyóból szerzik, és minden évben különböző művészek tervezik meg a hotel kialakítását. Nyáron azonban a szálloda elolvadt. Eddig legalábbis!

Az ötlet, hogy napenergiával hűtsék a kamrákat, onnan jött, hogy a nyári hónapokban a térségben 24 órán keresztül süt a Nap, amit a helyiek csak éjféli napnak neveznek. Így a hűtéshez elég energiát tudnak termelni és a szálloda egész évben üzemelhet. A tervek szerint az új lakosztályok jövő év végéig nyithatnak meg.

    A megbuktatott rendszerekkel kapcsolatban mindig fennáll a kérdés: mi legyen a rezsimhez kapcsolódó szobrokkal? A Szovjetunió első vezetője, Vlagyimir Iljics Lenin szobrait több helyen is ledöntötték, de mi lehet azokkal az alkotásokkal, amik még állnak?

Egy ukrán városban, Odesszában egy kreatív helyi művészre, Alexander Milovra bízták a szobor újragondolását. Újra is gondolta, nem is kicsit. Leninből ugyanis Darth Vadert alkotott.

Ukrajna középső részén előírták, hogy a régi kommunista szimbólumokat egytől-egyig el kell távolítani a közterekről. De ahelyett, hogy egyszerűen csak lerombolták volna, átváltoztatták Lenint. Milov a régi szobrot úgy egészítette ki, hogy teljesen más formát kapott. Ezen felül a szobor ingyenes internet-elérési pont lett, amit egyébként Darth Véder is biztos megkövetelt volna.

Lehetne vitatkozni azon, hogy melyikük a sötét oldal jelentősebb képviselője, bár egyre több rajongó úgy tartja, Darth Vader valójában nem is volt gonosz.   

Egy nagy törmelékdarab kering a Föld körül, még a Holdon is túl, a csillagászok számításai alapján azonban november 13-án megtörténik a hazatérés, az anyag belép a Föld légkörébe. A WT1190F objektum egy-két méter hosszú és valószínűleg üreges szerkezetű, de ezen kívül a csillagászoknak fogalmuk sincs, hogy valójában mi is közeledik bolygónk felé.

Az anyag legnagyobb része, sőt, talán az egész elég, mire eléri a Földet. Az esetlegesen fennmaradó darabok Srí Lankától délre, az Indiai-óceánba csapódnak majd. Az esemény gyakorlatilag érdektelen a Föld életében, de a csillagászok mindig is az objektumon tartották fél szemüket.

A WT1190F légkörbe való belépése jó lehetőség a tudósoknak arra, hogy tanulmányozzák, hogyan kerül kölcsönhatásba az ismeretlen tárgy a légkörrel. A csillagászok emellett lehetőséget kapnak, hogy teszteljék azt a hálózatot, amit akkor léptetnének életbe, ha egy veszélyesebb objektum közelítene a Föld felé.

Bár sok ezer darab űrszemét kering nem messze a Földtől - műholdas törmelékek, régi burkolatok – a tudósok már csak körülbelül 20 objektumot követnek figyelemmel. A WT1190F különlegességét azonban keringésének távolsága adja. Az elliptikus pályája ugyanis kétszer olyan messze van tőlünk, mint a Föld - Hold távolsága.  

A Harvard asztrofizikusa, Jonathan McDowell úgy nyilatkozott, lehet, hogy az űrtörténelem egy régen elveszett darabja jön kísérteni minket, talán egy régi rakéta töredék közeledik az Apollo-korszakból.

Amikor belép az ember a Lowline Lab nevezetű helyre, az első, amit megérez az oxigén, a hihetetlenül tiszta levegő. Ezt a föld alatti „labort” egy régi raktárban nyitották meg ideiglenesen, várhatóan 2020-ban vehetik birtokba a new yorkiak. A labor kísérleti terepként szolgál, de most már több mint valószínű, hogy egy nap a földi paradicsom jön létre Manhattan alatt.

A labor feltűnő ajtaját átlépve egy szürreális világba kerül az ember, a tájépítészek által létrehozott látvány egészen lenyűgöző. A projekt egyik központi gondolata, hogy a növények minél több fajtája, minél több színben pompázzon. Az alkotók James Ramsey és Dan Barasch célja, hogy létrehozzanak egy egyedülálló ökoszisztémát a föld alatt. Úgy tűnik, ez sikerült is.

A napfény pótlására a legmodernebb technikát használják, így több mint 1800, a természetben különböző helyen, éghajlaton élő növény nő egy helyen. Egy különleges naptelep juttatja a fényt az egyébként koromsötét helyre. A felszínről egy csövön keresztül jutnak le a napsugarak, melyeket tükröződő felületek vernek vissza a föld alatt.

A kutatók azt is megfigyelik, melyik növény él meg legkönnyebben és nő leggyorsabban a szokatlan környezetben. "Kihívásnak tekintjük az olyan növényeket, melyek nehezebben fejlődnek, mint például az eper vagy az ananász" – nyilatkozta Barasch. Ezeket külön helyen, a Lower East Side-on figyelik, szintén a föld alatt, ahol jelenleg sok apró, teniszlabda nagyságú ananász nő.

A napfény majdnem 500 négyzetméteren oszlik szét, a területet pedig még tízszeresére bővítik majd. Barasch szerint ez egy nagyon is valós tudományos kísérlet, eddig hihetetlen eredményeket tapasztaltak. „Minél többet kutattam, annál jobban elhittem, hogy belső terekben is létre tudjuk hozni a természetet. A legújabb technológiával ugyanis bármilyen sötét helyre napfényt tudunk varázsolni. El tudják képzelni, hogy esetleg a metróállomások gyönyörű dzsungellé változzanak?”

Kétéltű járművekkel közelít a part felé az amerikai tengerészgyalogság. Szerencsére ez csak egy gyakorlat, melyet az Egyesült Államok és Dél-Korea tartott közösen. Hajóktól nyüzsög a tenger, melyek robbantások közepette érnek partot, majd tovább közlekednek a szárazföldön. Nem sűrűn látható ilyen felvétel, érdemes megénzni.

Bizonyítékokat találtak a kutatók a Föld eddigi legnagyobb szökőárjára, ami egy óriási csobbanással kezdődött. 73 000 évvel ezelőtt az Atlanti-óceán Fogo szigetén vízbe omlott a Cape Verde’s Fogo vulkán. A hullámok 240 méteresek is lehettek, ami az Empire State Building magasságának harmadával egyenlő. Ma apokaliptikusan hatna egy ilyen katasztrófa, a tengerparti városok nem élnének túl egy ekkora szökőárat. Ugyanakkor nincs biztosíték arra, hogy a jövőben nem történik meg hasonló eset.

Ma az Azori-szigeteken, a Kanári-szigeteken és Hawaiion is vannak a Cape Verde’s Fogo-hoz hasonló, viszonylag fiatal óceáni vulkánok, melyek nagyon magasak és meredekek, így gyakorlatilag bármikor bekövetkezhet a több mint 70.000 évvel ezelőtti eset – nyilatkozta Ricardo Ramalho, az óriási cunamiról írt tanulmány társszerzője.

A Zöld-foki Köztársaság Santiago-szigetén találták meg a bizonyítékot a tudósok. Itt ugyanis egy fennsík hatalmas szikláin tengeri fosszíliákat találtak. A kőtömbök 200 méterrel a tengerszint felett, több mint 600 méterre a parttól helyezkednek el. A sziklákat tengeri kőzetek alkotják, amik egyébként a vízparti kövekre jellemző.

Az egyetlen ésszerű magyarázat a sziget belsejében található tengeri fosszíliákra egy óriási hullámlökés, ami elég erős volt ahhoz, hogy elbírja a hatalmas sziklákat. Fogon található egyébként a világ egyik legnagyobb és legaktívabb vulkánja.