A kormányfő úgy fogalmazott: “Lesznek választások 2019-ben, de a mi horizontunk 2030. Nyolc év közös munkájának eredményeképpen új korszak előtt állunk, és hiszek abban, hogy nemcsak megindultunk, de meg is érkezünk.”

A napokban tartott ellenzéki tüntetésekkel kapcsolatban Orbán Viktor azt emelte ki: a politika olyan világ, ahol akár karácsony estéjén is dúlhatnak a küzdelmek, a tüntetések is hozzátartoznak a demokrácia mindennapjaihoz. Az erőszak, a rombolás, a vandalizmus viszont nincs rendben.

A miniszterelnök szerint a helyzet könnyen átlátható: a kormány képviseli a munkát, az otthont, a családot, a biztonságot, ezzel szemben áll az ellenzék politikája, amely egyszer már tönkretette Magyarországot. Az egyik oldalon az országot megvédeni akaró nyugodt erő, a másikon pedig az agresszió, az erőszak, a bevándorlás támogatása és az adóemelések.

Hozzátette: aki a munka törvénykönyvének módosítása ellen beszél, az a dolgozók ellen beszél, mert a lépés az ő érdekeiket szolgálja, a bérek növekedését eredményezi majd. Felhívta a figyelmet arra, hogy a gyarapodó béreket “az ellenzéki hazugságokkal szemben” ugyanúgy, mint eddig, havonta kell kifizetniük a munkaadóknak.

Orbán Viktor szerint az ellenzék a kétharmados parlamenti többségnek csak egyetlen intézkedését lenne képes támogatni: a lemondását. Még az otthonápolási díj emelését sem szavazta meg az ellenzék, amely mindenáron kormányt akar buktatni – mondta -, ezért elutasítja a konstruktív együttműködést. Kormánybuktatásról azonban kizárólag a választópolgárok dönthetnek, ennek pedig legközelebb 2022-ben jön el az ideje – figyelmeztetett a miniszterelnök.

Az európai helyzetről szólva a kormányfő azt emelte ki: a nagy nyugati országok vegyes civilizáció létrehozásával kísérleteznek, “úgy gondolják, hogy a keresztény Európából legyen keresztény-muszlim Európa”. Közép-Európa azonban úgy döntött, hogy ebbe a kísérletbe bele sem kezd, mert a kockázatok rendkívül nagyok.

“Nem akarjuk, hogy kevert népesség lakja az országainkat, ezért védjük a határainkat, és ellenezzük a bevándorlást. Mindenki láthatja, hogy a nyugatiak ezt a döntésünket nem tartják tiszteletben. (…) A magyar ellenzéket eszközként használják. Soros György és hálózatai nem tűrik el, hogy Közép-Európa kimaradjon az ő nagy társadalomalakító kísérletükből (…) Ebben a küzdelemben lesz fontos mérföldkő az európai parlamenti választás, ekkor mérik össze az erejüket a keresztény Európát védelmező, illetve a bevándorláspárti politikai erők. Ismét kialakul az a történelmi helyzet, hogy Magyarország nemcsak önmagáért, hanem egyben a keresztény Európáért is küzd” – jelentette ki Orbán Viktor.

A bevándorlás rendkívüli kockázatokat hordoz, és a civilizációk együttélése olyan nehézségekbe ütközik, amelyekkel nem biztos, hogy Európa meg tud birkózni – jegyezte meg. “Ha odáig jutunk, hogy biológiailag sem tudjuk fenntartani magunkat, azt jelenti, hogy magunknak sem vagyunk fontosak. Miért lennénk hát fontosak a világnak? A demográfia tehát sorskérdés” – hangsúlyozta a miniszterelnök. Hozzátette: az emberek persze nem ilyen távlatban alakítják az életüket, inkább azt nézik, támogatja-e őket a hazájuk a gyermekvállalásban.

A magyar kormány mindent megtesz a családok megerősítéséért – mondta Orbán Viktor, mert “hisszük, hogy a magyar történelem folytatásának az esélye, azaz a nemzet jövője a családokban van”.

Úgy fogalmazott: “Mi, magyarok csak magunkra számíthatunk. Ezért meghirdettük a családokról szóló nemzeti konzultációt. Ezt tartom a legkomolyabb ügynek a mai magyar politika napirendjén.” A válság lehetőségére vonatkozó újságírói kérdésre a kormányfő úgy válaszolt: “Nem dughatjuk homokba a fejünket.” Kifejtette: létező kérdés, hogy a magyar gazdasági sikerek fenntarthatók lesznek-e egy európai vagy világméretű gazdasági válság idején. Emlékeztetett 2008-ra, amikor Magyarország “az elsők között került a padlóra”. Most azonban a magyar gazdaság erős lábakon áll, és képesnek tartja arra – tette hozzá -, hogy nehezedő körülmények között is megállja a helyét.

Orbán Viktor szerint válság idején felértékelődik, ha egy országnak stabil a kormánya, ilyenkor felértékelődik a kétharmad, mert a cselekvőképesség fontos erőforrás. “Nyolc évbe telt, amíg a magyaroknak sikerült meggyőzniük egymást, hogy van értelme a munkájuknak. Lassan ott tartunk, hogy többen dolgoznak, mint valaha. Ezért a magyar gazdaság ma ütésálló” – mondta.

Az ünnep emlékeztet a politika korlátaira. A politika segíthet az embereknek abban, hogy jobban éljenek, de abban nem, hogy szebben is éljenek. A saját életét mindenki csak maga teheti szebbé. Jó lenne, ha ez minden magyarnak sikerülne – mondta a Magyar Időknek adott interjúban a kormányfő.

Orbán Viktor boldog, békés, áldott karácsonyt kívánt mindenkinek.

A református püspök kiemelte: a 21. századi ember megrémül a csendtől, és attól, hogy magára marad. „A csend azonban segít, hogy a lényegre figyeljünk”.

Úgy fogalmazott: az ünnepé beszélő csend, „arra való, hogy meghalljuk benne a karácsony történetét. Ebben a csendben végre nem mi beszélünk, hanem az angyalok énekelnek, nem mi kiabálunk, hanem a pásztorok buzdítják egymást, hogy menjenek Betlehembe, nem mi mondjuk a mondókánkat, hanem meghalljuk a három királyok hódolását. És végül talán meghalljuk annak a gyermeknek is a halk és szelíd hangját, aki igazi életre hív bennünket”.

Bogárdi Szabó István beszélt arról is, hogy az ember mohón vágyik Isten és a másik ember közelségére. Életünk szerves része a bensőségesség, az intimitás, nélküle elpusztul az ember, a 21. századi civilizáció azonban erőszakosan és durván rátör legbelső világunkra.

Az emberek életük legszentebb, legbensőségesebb pillanatait osztják meg egymással a közösségi médiában, ugyanakkor kétségbeesnek, ha valaki „beletrollkodik” nyilvánossá tett életükbe. Minden intimitás föl van tépve, minden meg van mutatva és túl van harsogva. Isten azonban, noha képes lenne a világot megrengető erővel szólni az emberhez, mégis alig hallható szóval, a saját lélegzetünknél is halkabban szólít meg minket, mert közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz – mondta a református püspök.

A két táviratban, amelynek szövegét az Országgyűlés Hivatala juttatta el az MTI-hez, Kövér László arra reagált, hogy szombat este cunami keletkezett a Jáva és Szumátra szigetek közötti Szunda-szoros térségében, az indonéziai Banten és Lampung tartományokat érintve. Hétfői adatok szerint kétszáznyolcvanegyre emelkedett a szökőár halálos áldozatainak száma, több mint ezren megsérültek és legalább ötvenhét embert tartanak nyilván eltűntként.

A magyar Országgyűlés elnöke Bambang Soesatyónak, az indonéz törvényhozás képviselőháza elnökének és Oesman Sapta Odangnak, az indonéz törvényhozás Regionális Képviselők Tanácsa elnökének küldött gyásztáviratot.

Kövér László úgy fogalmazott: mély megdöbbenéssel értesült a szökőárról, amely többszáz ember halálát okozta. A magyar Országgyűlés valamennyi tagja nevében is részvétét fejezte ki a házelnököknek és az indonéz népnek. Mint írta, biztos abban, hogy a hatóságok és az önkéntesek erőfeszítései jelentős segítséget nyújtanak a bajba jutottaknak és mérséklik a természeti csapás következményeit.

Arra kérte az elnököket, hogy továbbítsák együttérzését az áldozatok hozzátartozóinak és a katasztrófa sérültjeinek.

A karácsonyt, melynek latin neve Nativitatis Domini, Natalis Domini (Az Úr születése), a nyugati kereszténység december 25-én, a Julián-naptárt használó keleti keresztény egyház január 7-én tartja.

A keresztény tanítás szerint Jézus Krisztus Szűz Máriától született Betlehemben, ennek Dionysios Exigius apát által az 5. században kiszámított időpontja lett az egész földkerekségen általánosan elfogadott időszámítás kezdőpontja. A magyar karácsony szó gyökere valószínűleg a latin incarnatio (megtestesülés), más felfogás szerint a szláv jövevényszavaink legősibb rétegéből származó, a téli napfordulóra utaló korcun (átlépő) igenév. E szóval a magyaron kívül csak a keleti szlovákok, a máramarosi ruszinok és a huculok jelölik az ünnepet. A magyarban él a „két karácsony” kifejezés is: a „nagykarácsony” december 25., karácsony napja, a „kiskarácsony” pedig újév napja, január 1-je.

Mivel az evangéliumok nem nyújtottak támpontot Jézus pontos születésnapjának megállapításához, kezdetben többféle időponthoz kötötték, majd évszázadokig január 6-án, vízkeresztkor ünnepelték. A karácsony időpontja a 325-ben tartott niceai zsinaton különült el a vízkeresztétől, és került át december 25-ére. 

Karácsonyt megelőzi a négyhetes advent (Úrjövet), ennek első vasárnapjával kezdődik az egyházi év. A karácsonyi ünneplés a szentestével, karácsony vigíliájával kezdődik, amelyen régen virrasztottak, böjtöltek és imádkoztak, e hagyomány nyomai maradtak fenn az ilyenkor feltálalt halételekben. A karácsony katolikus liturgiájának sajátossága a három szentmise: az éjféli mise, a pásztorok miséje 25-én hajnalban-reggel és a karácsonyi ünnepi szentmise délelőtt. A liturgiamagyarázat szerint az éjféli mise Jézus (azaz az Ige) örök születését, a pásztorok miséje a megtestesült Ige földi születését, az ünnepi mise mindezekkel együtt az ember kegyelmi újjászületését ünnepli. A pápa karácsony napján délben ünnepi Urbi et Orbi (a városnak, azaz Rómának és a világnak szóló) áldást ad.

A karácsonyfa-állítás a 17. századtól német területről terjedt el, a magyar karácsonyfák ma már elmaradhatatlan dísze, a szaloncukor csak a 19. század elején jelent meg hazánkban. A hagyományos magyar paraszti kultúrában a népszokások közé tartozik a betlehemezés, a paradicsomjáték és a kántálás.

A tűzhöz, a vízhez, a zöld ághoz kötődő szokások és a zajcsapás mind a jövő bőségét próbálta elősegíteni karácsonykor. A tűz a karácsonyfa gyertyáiban jelenik meg, a vizet a kútról hozták hajnalban, mert úgy tartották, hogy abban fürdött meg a kis Jézus, zöld ágat azért vittek be a házba, hogy a természetet megújulásra serkentsék, a pásztorok pedig azért csaptak zajt az éjféli mise idején a magyar falvakban - dudáltak, ostort pattogtattak -, hogy a gonosz ne férkőzhessen az emberekhez.

Tátrai Zsuzsanna a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában beszélt bővebben a kántálásról is. Elmondta, a gyerekek karácsonyi énekekkel mennek házakhoz, ezért kapnak ajándékot, elsősorban ételeket. A betlehemezés eredetileg egyházi szokás volt, a templomokból került ki; a magyar nyelvterület különböző részein más-más betlehemes játékok voltak, a legkülönlegesebbek Erdélyben - tette hozzá.