A református püspök kiemelte: a 21. századi ember megrémül a csendtől, és attól, hogy magára marad. „A csend azonban segít, hogy a lényegre figyeljünk”.

Úgy fogalmazott: az ünnepé beszélő csend, „arra való, hogy meghalljuk benne a karácsony történetét. Ebben a csendben végre nem mi beszélünk, hanem az angyalok énekelnek, nem mi kiabálunk, hanem a pásztorok buzdítják egymást, hogy menjenek Betlehembe, nem mi mondjuk a mondókánkat, hanem meghalljuk a három királyok hódolását. És végül talán meghalljuk annak a gyermeknek is a halk és szelíd hangját, aki igazi életre hív bennünket”.

Bogárdi Szabó István beszélt arról is, hogy az ember mohón vágyik Isten és a másik ember közelségére. Életünk szerves része a bensőségesség, az intimitás, nélküle elpusztul az ember, a 21. századi civilizáció azonban erőszakosan és durván rátör legbelső világunkra.

Az emberek életük legszentebb, legbensőségesebb pillanatait osztják meg egymással a közösségi médiában, ugyanakkor kétségbeesnek, ha valaki „beletrollkodik” nyilvánossá tett életükbe. Minden intimitás föl van tépve, minden meg van mutatva és túl van harsogva. Isten azonban, noha képes lenne a világot megrengető erővel szólni az emberhez, mégis alig hallható szóval, a saját lélegzetünknél is halkabban szólít meg minket, mert közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz – mondta a református püspök.