Vannak napok, amikor legszívesebben elmenekülnél. Amikor már minden és mindenki idegesít. Amikor a körülötted rohanó sok ember látványa is már az agyadra megy. Amikor úgy érzed, megfojt a város, és szinte már levegőt sem kapsz. Pontosan így éreztem magam pénteken. Elfáradtam, nyűgös voltam, nem volt kedvem és lelki erőm az emberekhez, csak ki akartam szabadulni a mókuskerékből, a megszokott hétköznapokból.