Bató István (1812. március 25. – 1890. április 6.), az egyik legismertebb miskolci polgár volt. Dúsgazdag kereskedő és egyben hírhedten különc, öntörvényű figura volt, számos helyi történet és legenda szereplője.

Felesége egy vagyonos árvalány, a szintén 1812-es születésű Imre Eszter (1812–1900) volt. Két lánygyermekük született, 1836-ban Eszter, 1842-ben pedig Borbála. Borbála, azaz „Birike”, aki kisgyermekként, öt éves korában meghalt.

Bató főleg gabonával, de borral is kereskedett, jelentős vagyonra tett szert. Több háza volt a városban, vagyonos emberként a közéleti és az egyházi életben is szerepet és tisztségeket kapott. Rendszeresen részt vett a városi és a megyei gyűléseken, és – egy korabeli újság szerint – mindig és mindenhez hozzászólt, de témája általában az volt, hogy „egy Istenem, egy életem, én az adót nem fizetem”.

A polgárság előtt ezért egy ideig bizonyos népszerűségre tett szert, de a sajtó hamar támadta: a helyi élclap Dörögi Dömötörnek titulálta. Magának való ember volt, csak az üzlet érdekelte, a sajtó szerint „hét vármegye ismerte”. Különc módon öltözött, nagy kalapot, „tengert lépő” csizmára feltűrt, „iszonyatosan bőséges” fekete nadrágot, „felleghajtó köpönyeget” hordott.

A Bató-legendák egyike idősebbik lányához fűződik. Eszter a Karacs Teréz által vezetett felső leánynevelőben tanult, majd 1855-ben férjhez ment Piskóty János ügyvédhez. A házasság csupán kilenc évig tartott, mert a férj 1864-ben, 42 éves korában meghalt. Eszter ekkor hazaköltözött szüleihez, és egy év múlva, 28 évesen ő is meghalt. A szóbeszéd szerint Eszter halála a szigorú atya lelkén szárad: a lány egy alkalommal túl későn tért haza, ezért apja nem engedte be. Eszternek a hideg éjszakát a szabadban kellett töltenie, és az így szerzett tüdőgyulladásba halt bele.

Bató István hatalmas temetést rendezett a lányának, és ettől kezdve maga is csak a halállal foglalkozott, a maga és családja halál utáni emléke megőrzésének élt. Lánya kérésének megfelelően hatalmas harangot öntetett (az Eszter-harang máig Miskolc legnagyobb harangja), amelybe beleolvasztatta a család összes ékszerét. A harangot a Kossuth utcai református templom tornyában helyezték el 1866. május 13-án, Eszter halála évfordulóján, és azóta is minden évben megszólaltatják ezen a napon. A harang oldalába a következő szöveget öntötték bele: „Isten dicsőségére és egyetlen kedves kislányunk, Bató Eszter emlékére, aki született 1837. szeptember 11-én, meghalt 1865. május 13-án; a miskolci helvét, hitvallást tartó evangéliomi egyháznak öntették a fájdalmas szivű szülők, Bató István és neje Imre Eszter. Öntötte 1865. évben Bécsújvárosban Hilzer Ignácz. Súlya 53 q. 68 font. Értéke 4558 forint.”

Bató részletes végrendeletet készített. Meghagyta, hogyan és hol történjen a temetése, mit énekeljenek, és hogy a kripta vasajtajának lezárása után annak kulcsát hogyan kell megsemmisíteni. A síremlék a Deszkatemetőben található. Nagy pénzösszeget hagyományozott a Deszkatemplom felújítására, előírva, hogy a templomnak – ha akár leég is – mindig is fából kell készülnie (azóta két alkalommal épült újjá a nevezetes templom).

Leírta, hogy Eszter szobáját háborítatlanul meg kell tartani, évente egyszer lehet bemenni, se többször, se kevesebbszer. Így is volt ez jó 100 évig, amikor is ház útjába került a nagy városrendezési terveknek. 1974-ben a mai Szentpáli-Corvin utcák összekötésekor lebontották, helyére épült egy áthidaló építmény, az úgynevezett "lábas-ház", amelyhez a Batóház nevű kereskedőház és az Ipartestület székháza csatlakozott.

Eszter szobáját átköltöztették a Palóczi utcai református egyházi hivatalba.  A Deszkatemplom alatt álló, csúcsos tetejű házat, amelyben – szintén Bató István végrendelete értelmében – a temetőgondnok lakott, 1974-ben bontották le – útjában állt a panelépületek építésének. A Széchenyi út 109. szám alatti házat is lebontották, helyén az egykori Húsáruház és a mai Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara székháza épült. Bató neve ma leginkább az egykori házával szomszédos telken álló, az 1990-es években épült Bató-ház üzletközpontról ismert.

Beregi László képgalériája