Kiállítással és fotódokumentációval színesített előadással emlékezik meg az 1956-os miskolci eseményekről a Miskolci Galéria. A Rákóczi-ház földszintjén felállított 4 tabló a galéria 56-os miskolci fotóanyagából válogat, és október 17-étől egy hétig várja a közönséget.

A közelgő ünnep alkalmából egy rendhagyó Művészeti szabadegyetemi előadást is rendeztek pénteken. Mivel a sorozat most az 1945-től a 60-as évekig tartó időszakkal foglalkozik, minden téma taglalásakor szóba kerül 1956. Kis József levéltáros a történelmi tényekről beszélt – de kiváló hátteret adott a korszak művészeti életének taglalásához is. És természetesen sok információt a történtekről, és a látható tények hátteréről.

Az előadást hallgatva egységes, logikus rendszerré, eseménysorrá álltak össze azok a részinformációk, az emlékhelyekhez kötődő történetek, amiket a miskolciak többsége ismer. Így például az egész 1956 nyarával, az akkor kialakult, úgynevezett miskolci vitával kezdődött, ami innen indulva különböző lapok hasábjain – a Művelt Néptől az Északmagyarországig – zajlott, többek között Bihari Sándor költő, Szekrényesi Lajos író, sőt, Földvári Rudolf akkori megyei párttitkár, később a munkástanács elnöke részvételével, és először merte nyíltan bírálni a pártvezetést. A legfontosabb mégis az volt, hogy egyáltalán volt vita.

Azután következtek a DIMÁVAG munkástanácsa és a diákparlament által megfogalmazott követelések október 22-én, amelyek között megtalálható nemcsak az, hogy március 15-e legyen ünnep, hogy az orosz csapatok menjenek haza, hanem az is, hogy engedjék haza a foglyokat a Szovjetunióból. Emögött az utóbbi, természetes kérés mögött borzasztó igazság lapult: a foglyokat már hazaengedték. De a magyar lakosság tudta, hogy nagyon sokan nem tértek vissza – azt viszont nem tudta, hogy ők nem foglyok, hanem már áldozatok.

Kis József beszélt az október 25-ei, nagyszabású tüntetésről, mintegy 30-40 ezer ember részvételével, a miskolci egyetemen az országban elsőként megalakult megyei munkástanácsról. Arról, hogy a Pestre indult küldöttséget elfogták, Miskolcon fogságba vetették, az ő kiszabadításukra szerveződött a második nagy tüntetés, ahol a sortűz eldördült. A 16 halottról és 80 sebesültről, a visszatérő tömeg lincseléséről.

Az állam- és párthatalom ezzel megszűnt itt létezni, és elkezdődött a forradalmi intézményrendszer kialakítása, a konszolidáció, aminek egyik fontos lépése lett volna a munka november 5-ei felvétele. Ám november 4-én bevonultak az orosz csapatok. Tűzharc az egyetemen volt, amikor két hallgató meghalt. A megyei munkástanács újjáalakult, de már nem volt a régi, és a november 10-ei, a tüntetők közül sok halálos áldozatot követelő újabb sortűz után már csak a megtorlásról lehet beszélni – százak bebörtönzéséről és a kivégzésekről, amik közül az elsőt itt hajtották végre Soltész József cipészen, fegyverrejtegetés miatt, december 15-én.

A vázlatos tények mögött még nagyon sok minden rejtőzik, ami árnyalja vagy épp színesíti, mélységében is érthetővé teszi a képet. Kis József számos ilyennel segített nemcsak emlékezni, hanem megérteni, felismerni is. Az előadást rögzítette a Miskolc Televízió, és az ünnep napján, október 23-án este fél 7-től levetíti. 

Szondy Sándor fafaragó népi iparművész, a népművészet mestere, Király Zsiga- valamint Kondor Béla-díjas – és ebben az évben 70 éves. A kerek évforduló alkalmából életmű-kiállítást rendezett a Miskolci Galéria, végigkísérve az alkotó munkásságát az első grafikáktól az utóbbi évek faragásaiig. Maga Szondy Sándor, és ami magyarságunkat jellemzi, ott látható a Kondor-terem falain, hangzott el a megnyitón.

– A fa az, ami körül Szondy Sándor élete forog. Ahhoz, hogy meglássa a fában a szépet, a lehetőséget, istenáldotta tehetsége vezette el. Rajztudását jól mutatják ifjúkori grafikái, és ez a tudás vezeti a faragókését is. Rajztanár szeretett volna lenni, de nem volt rá lehetősége. Így végül, József Attilát idézve, nemcsak egy-egy diákot, de egész népét taníthatja munkáival – mondta a kiállítás megnyitóján S. Kovács Ilona.

Az etnográfus felvetett fontos kérdéseket: a mai faragóknak mi közük van a népművészethez? Mitől művészet a faragás? Népművészet-e, ha virágmotívumot farag? Az utolsót viszonylag egyszerű megválaszolni: nem. Szondy Sándor is hosszú utat tett meg az 1972-ben, a pataki fafaragó tábor előadásai során megszületett felismeréstől, amíg valóban népművész lett.

– A pásztorok, a parasztemberek olyan, esztétikai értékkel bíró faragványokat készítettek, amelyeknek gyakorlati hasznuk is volt. Itt is szinte minden faragvány, a falitékától a hangszerekig „működnek”, használhatók – emelte ki S. Kovács Ilona.

Szondy Sándor faragásainak motívumai, formái „idézik” a somogyi, erdélyi, hortobágyi, de leginkább a cserépfalui matyó faragást. Munkásságába beemeli a vadászfaragást, tehát az élethű portrékat. De akármit készít, medált, fejfát vagy koporsót, kezét az érzelmek, a szeretet vezérli, és ezt minden látogató felfedezheti, aki alaposan szemügyre veszi munkáit, mondta az etnográfus.

A megnyitó népes közönsége közvetlenül is megtapasztalta ezt a „vezérelvet”. Az alkotó kezéből, dedikálva, ajándékként kapta meg mindenki a könyvet, amit emlékei, fiókban lapuló „kockásfüzet-jegyzetei” alapján Szondy Sándor írt – Szondy Sándorról, és a fáról, az ezerarcú szépségről.

– Kis koromtól arról ábrándoztam, hogy legyen egy könyvem, mert egyszer azt hallottam, érett ember akkor végzi el a feladatát, ha ültet egy diófát, és ír egy könyvet. Talán nem nagyképűség. hogy 70 évesen ez utóbbira adtam a fejem. Életem legnagyobb feladata volt – fogalmazott az alkotó. Aki képes az eltűnő múltat is frissé tenni, mint ahogy a holt fát élővé faragni.

Eltörik egy korsó – bármilyen értékes darab is, valójában egy apróság. Ha azonban a vétkes egyszerre bíró is, és még ráadásul ellenőrt is kap maga fölé, az már olyan helyzet, amit érdemes kibontani. Igazi komédia! Vagy tragédia.

– Komédia – szögezi le Szőcs Artur rendező. – Ez az előadás az lesz, nevetni lehetni majd rajta.

De először is a szerzőről és a darabról, érdemes.

– Heinrich von Kleist tragikus sorsú, szenzációs szerző volt. Tragikus sorsú, mert szerelmével együtt öngyilkos lett, és azért is, mert életében egyetlen darabját mutatták be: Az eltört korsót. Méghozzá nem is akárhogy, hiszen Goethe rendezte meg Weimarban. Nem véletlen azonban, hogy Kleist reneszánszát éli. Ebben a darabban is fantasztikus a dramaturgia, ahogy kibomlik a történet, és kiderül, ki törte el a korsót. Csodálatos figurák, igazi hús-vér emberek szerepelnek benne remek jelenetekben – mondta a rendező.

Ennek nem mond ellent a főszerepet, Ádám bírót játszó Gáspár Tibor sem, azonban vannak más szempontjai is.

– Ahogy a cserép eltörik, kibomlik a világ. Sorban jönnek az apróságok, amik alakítják a történetet, és amiket hitelesen sorba rakni emberpróbáló feladat. Komédia, amiben nem viccelődünk, hanem egy hiteles emberi történetet, egy emberi drámát játsszunk el.

Amit humorossá tesz a szerző – és a főszereplő, aki az igazságot elfedni kívánó sajátos ámokfutásával a kezében lévő hatalmi eszközöket, finoman szólva, nem mindig az eredendő igazságot képviselve használja. Másképp mondva: mindenáron megpróbálja megúszni a helyzetet, amibe került…

– A darab születésekor nem volt esküdtszék egy falusi bíróságon, most azonban hozzátartozik a tárgyalásról alkotott képünkhöz. Nálunk az esküdtszéket a nézők alkotják! Nem mindenki, hanem azok, akik talárjegyet váltanak. Ez a jegy olcsóbb a nézőtérinél, és azzal jár, hogy kapnak egy talárt, és közvetlen közelből, fentről, a színpadról nézhetik végig az előadást. Nem éri őket semmi „inzultus”, nem kell játszani, reagálni. Csak azzal, hogy ott ülnek talárban, és nézik a többieket, sajátos feszültséget keltenek a színpadon – mondta a különleges konstrukcióról a rendező.

Az előadás tartogat más meglepetést is, például hogy mindössze két kelléket – egy parókát és az eltört korsót – használnak. Nagy segítséget nyújtott a színészeknek ebben a helyzetben a két tervező, Boros Lőrinc (díszlet) és Kovács Andrea (jelmez), emelte ki a rendező. A színház művészei mellett – Simon Zoltán, Gáspár Tibor, Kokics Péter, Györgyi Anna, Czakó Julianna, Szegedi Dezső, Rusznák András, Máhr Ági, Simonfi Adrienn, Kerekes Valéria – egy miskolci gimnazista, Dávid Kamilla is megjelenik a színpadon.

Az eltört korsó premierjét október 18-án, este 7 órától tartják a Kamaraszínházban.

A történetet ismerjük. A háború alatt Tóték megszállottan dobozolnak a náluk vendégeskedő őrnagy kedvéért – pontosabban a fiuk kedvéért, aki az őrnagy alatt szolgál. Szolgált. Csak a postás szelektál a levelek között, és így nem kapták meg az értesítést, hogy immár hősi halott.

Sőt, azt is tudhatjuk, hogy Örkény István fél évet töltött az orosz fronton, aztán hadifogságba került. Ő túlélte. És nem hagyta nyugodni azok sorsa, akik a Don-kanyarban odavesztek. Saját bevallása szerint miattuk írta meg ezt a darabot. Az egyik legfelkavaróbb magyar tragikomédiát.

– Meddig lehet alámenni a másik akaratának, meddig lehet feltétel nélkül megfelelni? – tette fel az egyik alapkérdést a szombati premiert beharangozó sajtótájékoztatón Béres Attila. Tót Lajos végül nemet mond, de akkor már késő, addigra már sok minden elveszett – többek között maga Tót Lajos is.

Hogy mire kell a sok-sok fehér ing, amit a közönségtől kért és kapott az előadáshoz a színház? Benne vannak a díszletben. És majd mindenki asszociál róluk valamire, megválaszolja magának az előbbi kérdést.

– Nem szeretem lefordítani, mi miért történik úgy a színpadon, ahogy. Ilyenkor, a premier előtt már csak azt tudom, mi az a düh, ami mozgatott a rendezésénél. És ez a düh abból született, hogy egyre nagyobb teret nyer az országban a szélsőséges gondolkodás, az, ami egyszer már nagy bajt okozott! Szerintem, ha az emberek rasszok és vallások alapján kezdik megkülönböztetni egymást, az a humanizmus meggyilkolása. És erről a színháznak szólnia kell. Ezért örülnék, ha vitatkoznának az előadás után az emberek. Beszélnünk kell arról, hogy egyesek szabadsága addig terjedhet, amíg nem sért másokat! – fogalmazott a rendező.

A Tótéknak született egy legendássá vált televíziós feldolgozása, sokak számára ma is Latinovits Zoltán alakítása jelenti az őrnagyot.

– Azóta már sokan eljátszották ezt a szerepet, méghozzá emlékezetesen. És kijelenthetem: Görög Lászlóra is mindenki emlékezni fog! – reflektált a felvetésre a rendező.

Tóték tragikomédia a Kamaraszínházban Galéria

Örkény István Tóték című tragikomédiájának premierjét október 4-én, este 7 órától tartják a Kamaraszínházban. Az őrnagyot Görög László, Tótot Szatmári György, Tótnét Nádasy Erika, Ágikát Czakó Julianna játssza.

Csaknem 2,5 milliárd forint értékben épül – az EU Kohéziós Alapja és a magyar állam által támogatott program keretében – Hejőpapiban a mechanikai hulladék-előkezelő mű. A csarnokszerkezet elkészült, most már a gépeket telepítik. Azután következik programozásuk, tesztelésük, és ha továbbra is minden a megfelelő ütemben halad, januárban már élesben is működhet az üzem. A munkát pénteken megtekintette Kriza Ákos, Miskolc polgármestere, a Miskolc Térségi Konzorcium Tanácsának elnöke.

– Nagyon fontos ez a beruházás, mert így az elejétől a végéig tudjuk követni a hulladék útját, saját kézben tudjuk tartani a kezelését. Ez nemcsak a környezetbarát hulladékkezelésre garancia, de az is látható, hogy így tudjuk a leghatékonyabban és a legalacsonyabb költséggel üzemeltetni a rendszert – mondta a projektről Kriza Ákos. Hozzátette: ez a beruházás az utószelektálást megoldja Az eztuán megmaradó hulladék hasznosításában kell tovább gondolkodni, és akkor le lehet zárni a hulladékgazdálkodási rendszer kiépítésének folyamatát. 

Január 1-jétől vette át a Miskolc Térségi Konzorcium 37 település, mintegy 243 ezer ember hulladékkezelését a begyűjtéstől a deponálásig. 36 Miskolc környéki településen már megkapták a szelektív hulladékgyűjtést szolgáló, 35 ezer darab sárga edényzet egy részét, és Miskolcon is a végéhez közeledik kiosztásuk. A kisebb településeken gazdára talált az 5000 házi komposztáló is. 

A szolgáltató MiReHuKöz Nonprofit Kft. hét nagyobb és egy kisebb, a szelektív hulladék gyűjtésére alkalmas járművet is beszerzett. A házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés rendszere a konzorcium településeinek családi házas övezeteiben már idén júniustól teljes körűen működik. A hejőpapi Mechanikai Hulladék-előkezelő mű a nem szelektíven gyűjtött, úgynevezett vegyes települési hulladék további hasznosítását szolgálja.

Majoros Róbert, a MiReHuKöz ügyvezető igazgatója elmondta: az üzemben folyó munka lényege az lesz, hogy a vegyes hulladékot itt mechanikai és optikai eszközökkel válogatják. Kinyerik az anyagában újrahasznosítható papírt, műanyagot, üveget. Az anyagában nem hasznosítható hulladék egy másik jelentős része aprítást követően ipari tüzelőanyagként kerül vissza rendszerbe. Ennek következtében 100 tonna bekerülő hulladékból 30-40 tonnát kell csak lerakni. 

A bejárás során Hercsik Dávid, a kivitelező MGH Miskolc Konzorcium vezetője azt is elmondta: a 4000 négyzetméter alapterületű csarnok mellett kiegészítő-kiszolgáló létesítmények is épülnek. Maga a rendszer pedig akár 53 ezer tonna/év hulladék kezelésére is alkalmas lesz.

A neonárnyalatokat felejtsük el erre a nyárra – viszont a színeket ne! Ez a férfiakra és a nőkre is igaz, viszont más-más árnyalatokkal. Közös pont a kék, a fehér, és bármilyen meglepő, még a pöttyös is!

Lehet maxiruha vagy térd feletti spagettipántos, aszimmetrikus megoldású vagy derékhangsúlyos, „A” vonalú vagy sellőszoknya – alkatuknak megfelelően bátran válogathatnak a hölgyek idén nyáron a fazonok közül. A jó színválasztással divatos lesz a megjelenésük!

Kékek és pasztellek

Továbbra is divatos a kék, bővíthetjük ebből a színből gardróbunk választékát – ugyanis ezen a nyáron egyértelműen a türkiz és az égszínkék a nyerő. Azért a többi kék ruhánktól sem kell megválni, megengedett a különböző árnyalatok együttes viselése, így például egy égkék felsővel nyugodtan hordhatjuk továbbra is a mélykék sortot.

A neonszíneket hagyjuk pihenni, de azért most is kiélhetik magukat azok, akiknek élénk színeket kíván meg az energiájuk: az erősebb, de nem rikító narancsos, mandarinos darabokkal fel tudják dobni megjelenésüket. Viszont érdemes vigyázni a többi ruhadarabbal, a fekete és fehér kiegyensúlyozottsága ajánlott ezekhez. A két klasszikus együtt is reneszánszát éli, egy fekete-fehér összeállítás garantálja az eleganciát!

Mivel a nyári melegben általában mindenki világosabb színeket választ, sokaknak lesz testhezálló az idei divat. Érdekes módon, amíg a férfiaknál hódít a tiszta fehér – és, mint írtuk, a nők is használhatják kombinációkban –, a hölgyeknél most a bézs, a gyöngy- és csontszínek, a törtfehérek is nagy szerepet kapnak. Ezek a kifinomult árnyalatok sokféle színhez jól illenek, és ezen a nyáron nem csak elegáns alkalmakkor hordhatjuk – bár kétségtelenül elegánssá tesznek.

A rózsaszín és a lila árnyalatai maradnak a kínálatban, de sokkal visszafogottabban: a babarózsaszín, a barackszín és az orchidealila bizonyul ezen a nyáron jó választásnak. És ezzel el is jutottunk a virágokhoz! Szinte mindegy, mennyi és milyen méretű virágot hordunk magunkon – a lényeg, hogy a divatszíneket használjuk, és máris miénk a nyár friss hangulata!

Csík, pötty – még férfiaknak is!

A pöttyök is tartják magukat, sőt, kezdenek átcsúszni az extrém tartományba – így például, mivel az átlátszó is divat, trendi az olyan felső, aminek átlátszóak a pöttyei. Azért vigyázzunk vele, függ az alkattól és az alkalomtól is, hogy helyesnek bizonyult-e a pöttyösválasztásunk. Ugyanakkor biztosra mehetünk pöttyös kiegészítőkkel, vagy a most szintén divatos beillesztett pöttyökkel – tehát olyan ruhadarabokkal, amiknek csak egy részük pöttyös.

Ezek ráadásul meg sem kötik a kezünket, mert bátran lehet keverni az eltérő mintákat. Így a pöttyöst és a csíkost – hát még a „csak egy csíkban pöttyöst” a teljesen csíkossal! Utóbbiban egyébként a kaotikus a legdivatosabb, ami igen jó szolgálatot tesz a hölgyeknek, hiszen mi formálhatná jobban az alakot, mint néhány jól elhelyezett függőleges, kereszt- vagy épp ferde csík?

A férfiaknál e téren nincs káosz, keresztben, hosszában is divat a csíkos, méghozzá viszonylag szélesen. A matrózdivat piros-kék-fehér csíkjai nemcsak pólón, de zakón is kifejezetten jól mutatnak! És csúsznak át hozzájuk a pöttyök is! Ha Messi pöttyös zakójával nem is fogunk mostanában gyakran találkozni, egy-egy nagypöttyös, könnyű, laza sál vagy aprópöttyös rövidnadrág nem nőiessé, hanem divatossá teszi a férfiak megjelenését.

Szinte bármit bármivel – de azért óvatosan!

Ezen a nyáron sincs nagyon megkötve a férfiak keze, amikor a gardróbszekrényben turkálnak: lehet ismét karakteres sportcipőben menni az utcára, tornacipőt húzni a könnyű nyári zakóhoz, választhatnak fagylaltszínű nadrágot, öltözhetnek tiszta fehérbe – sőt, még a karakteres színű nadrág nyomott mintás pólóval párosítás is elfogadható.

Csak a körítésre kell odafigyelni. Így például a fagyi színű nadrágot a semleges színű örök darabok is feldobhatják, viselőjük pedig biztosra mehet, hogy divat szempontjából sem nyúlt mellé. A színes sportcipőhöz kell választani még egy ugyanolyan színű darabot, a többi ruha, kiegészítő pedig legyen semleges. A tornacipő esetében az a legjobb választás idén nyáron, ha a zakó színe harmonizál vele! Az alul-felül hangsúlyos összeállításnál a színharmóniára kell figyelni, a kiegészítők pedig legyenek visszafogottak.

A divatszínek közé becsúszott a fehér – akár a tiszta fehér szerelés is divatos lehet, de színes kiegészítőkkel még jobban fel lehet dobni a megjelenést. Vagy épp fordítva: egy fehér nadrág, divatszínű pólóval-inggel megalapozhatja a könnyed, de trendi megjelenést. Ugyancsak tarol a szürke, méghozzá minden árnyalata, akár egymással is kombinálva! Különösen egyszerű így elegánsan megjelenni egy-egy nyáresti partin!

Meglehetősen szabadkezet kapnak a férfiak a farmer terén is! Egyrészt, már nem tilos kombinálni a különböző árnyalatú darabokat – sőt! És nemcsak a szabadidős-kirándulós farmer divatos, hanem a finomabb, vékonyabb anyagú és emiatt elegánsabb szabású is. Egy középkék farmerzakó egészen világoskék pantallóval egy délutáni eseményre is felvehető.

Divat minden, ami len, akár munkába is hordható a könnyű nyári anyag, de az ilyen holmik beszerzése előtt feltétlenül meg kell keresni a vasalót! Akárcsak a most divatos, általában vasalandó teniszpólók esetében, ezek fehér kiegészítővel lesznek igazán divatosak még a hétköznapi rohanásban is.

Akik hiányolják ebből a sorból a karakteres színeket, azok is megnyugodhatnak: bátran elő az élénk nadrágokkal – az óvatosabbak pedig kezdhetik erős (de nem rikító!) narancs, piros kiegészítőkkel.

Még egyértelműen építési terület a miskolctapolcai fürdő és környéke, de egyre több olyan munka kezdődik, sőt, közeledik a végéhez, ami már az utolsó etaphoz tartozik.

– A kivitelezés a tervezett ütemben halad, így például szerdán feltöltöttük vízzel a medencét, csütörtökön megtörtént a beüzemelés. Befejezés előtt áll a dombház, illetve azzal szemközt, az öltözőépületi lelátók is. A főépület a legkésőbbi üteme ennek a feladatnak, de azzal is időben vagyunk. Mindezzel párhuzamosan jól haladnak a külső munkák, a sétányra rakják le a térburkolatot, a lábteniszpályán már műfű van – sorolta Horváth József, a kivitelező ZÁÉV projektigazgatója.

Jó ütemben halad a tapolcai sportmedence építése. Fotó: F. Kaderják Csilla

Az építkezésen jelenleg 200-210 ember dolgozik, ezeknek több mint fele miskolci és Miskolc környéki vállalkozó. Közülük a miskolci Lanaxis Kft. például a főépület tetejének acélszerkezetét, illetve az íves terasz acélszerkezeti munkáit már be is fejezte és átadta. Most a kobox-szal ellátott kerítéselemek gyártását és helyszíni szerelését végzi. Mint Csuha Attila projektvezető elmondta, a szerelésen 10, az előkészítésen 15-20 ember dolgozik jelenleg is.

A több mint 1300 négyzetméternyi sportpályát, ami két, 330 négyzetméteres strandröplabda-, és két, 350 négyzetméteres műfüves lábteniszpályát jelent, a nyékládházi Sport-Bau Trade Kft. építi a dombház mögötti területen.
– Öt dolgozónk már a munka vége felé jár. A héten betöltjük, bekeféljük a műfű burkolatba a kvarchomokot, jövő hét elején elhelyezzük a pályatartozékokat és reményeim szerint, ha az időjárás is velünk van, akkor a hét közepére, végére készen is leszünk – adott helyzetképet Molnár Tamás ügyvezető.

A tervező és a kivitelező szerint is a tapolcai fürdőkomplexumnak, illetve magának Tapolcának fontos, közösségszervező erejű tere, egyik ékköve lesz a Fenyő sétány. A Hejő-parton már mutatja magát a kacskaringós mintázatú, rendkívül precíz munkát igénylő, térkőből kirakott sétaút, ami a régi strandot keresztülszelve visz majd ki a Fenyő utcára. A miskolci Bükk Közmű Kft. naponta 15-20 munkással dolgozik rajta. Balázs István ügyvezető csak az időjárás miatt aggódik. Az ő munkájuk tipikusan olyan, ami ki van téve a rossz időnek, így néhány nap esőszünettel jelentősen közelebb kerülnének a sétaút másik végéhez.

A Hősök terén áll Miskolc város elesett hőseinek emlékműve, de szinte minden városrésznek megvan a maga emlékhelye (a címben idézett felirat a diósgyőrin olvasható), ahol együtt tisztelegnek az első, a második világháború és az 56-os forradalom áldozatai előtt. Sőt, a MÁV Központ épületének sarkánál is a vasút hősi halottai előtt hajtja meg zászlaját a bronz katona.

A „legmiskolcibb” emlékmű azonban – ha létezik egyáltalán ilyen – mindenképp a Tízes honvéd emlékmű. Miskolcon 1890-ben jött létre a 10. honvéd gyalogezred. Bár a városban volt másik csapattest is – a 65. közös gyalogezred – ennek legénysége zömében nem környékbeliekből állt, így a város mindig is a „tízeseket” tekintette sajátjának.

Az I. világháború éveiben mintegy negyvenezer katona állomásozott a miskolci József laktanyában, és indult onnan harcba. A 10-es honvédeket 1914. augusztus 17-én küldték először hadba, harcoltak az orosz, majd a román fronton. A Magyaros hegytömbjénél aratták legnagyobb győzelmüket. Ennek 10. évfordulóján avatták fel a Vass Viktor által készített emlékművet, a jobb kezében földre támasztott puskát, bal kezében zászlót tartó honvédfigurát „A hősi halált halt Tizes-honvédek emlékére”. A talapzat pedig nemcsak az emlékállításhoz adakozó községek nevét őrzi, de az ezred szerencsés kimenetelű ütközeteinek napjait is.

Ez év áprilisától már a 10-es Honvéd Hagyományőrző Egyesület is ápolja emléküket. Érdemes ellátogatni közösségi oldalukra, sok érdekes információt, fotót, írást lehet ott találni (facebook – 10-es Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a korabeli képeket mi is onnan vettük, köszönet érte). Ahogy a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége is szervezett zarándokutakat határon túli katonai temetőkbe, ők is szeretnének ellátogatni a 10-es honvédek sírjaihoz. Az idén Tarnawatka és Limanowa van soron.

És ha már temető. Csak a miskolci hadikórházakban ötezernél többen estek a kolera áldozatául, emiatt nyitottak két új temetőt, a Hősök temetőjét és a Koleratemetőt. Ma mindkettőben emlékmű is áll, és a sírok gondozását cserkészcsapatok vállalták – azonban Fekete Dénes, a Doni Bajtársi Szövetség elnöke szerint ezen a téren még lenne tennivaló.

– Igyekszünk mi is és a vitézi rend is rendben tartani a katonasírokat, a miskolciak mellett a bükkieket és a határon túliakat is, de állami támogatás nélkül nehéz. Összességében évente egyszer-kétszer tudjuk gondozni a területet. Ahhoz, hogy egész évben méltó nyughelyük legyen az áldozatoknak, ennél több kellene. A kolerakápolnára is ráférne egy kis felújítás. Közmunkát vagy akár a diákság önkéntes munkáját is lehetne oda szervezni – mondta.

Ugyanilyen fontos lenne szerinte, hogy az iskolai történelemórákon hangsúlyosabban foglalkozzanak a helyi eseményekkel, harcokkal, a temetőkkel, hogy felkeltsék a fiatalok érdeklődését.
– Gondolom, hogy nem indulnának meg százak, de ha egy-egy mag kicsírázik, akkor már össze tudnak fogni, el tudják vállalni sírok gondozását – fogalmazott.

A centenáriumi év, pontosabban évek jó lehetőséget kínálnak erre a figyelemfelhívásra. A város június 27-én a Tízeshonvéd-szobornál, koszorúzással emlékezett az 1914. június 28-ai szarajevói merényletre, ami után egy hónappal mozgósítást rendeltek el a nagyhatalmak, és kezdetét vette az I. világháború.

Az állami megemlékezés-sorozat ma kezdődik, de a miskolci rendezvényeknek sincs még végük. A Herman Ottó Múzeum például két kiállítással is készül. A Meilinger Dezső I. világháborús rajzaiból rendezett már idén, a Lövészárok a hátországban című várhatóan jövő tavasszal nyílik. A Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár programját is érdemes figyelni, mert a Görgey utcai épületben és a fiókhálózatban is voltak és lesznek programok – történelmi és irodalmi előadások, kiállítások. És természetesen különböző civil szervezetek is szerveznek versenyeket vagy épp megemlékezéseket az évfordulókon, mert a négy vérzivataros év alatt sok nap vált fontos vagy szomorú emlékké a miskolciak számára.