A Hősök terén áll Miskolc város elesett hőseinek emlékműve, de szinte minden városrésznek megvan a maga emlékhelye (a címben idézett felirat a diósgyőrin olvasható), ahol együtt tisztelegnek az első, a második világháború és az 56-os forradalom áldozatai előtt. Sőt, a MÁV Központ épületének sarkánál is a vasút hősi halottai előtt hajtja meg zászlaját a bronz katona.

A „legmiskolcibb” emlékmű azonban – ha létezik egyáltalán ilyen – mindenképp a Tízes honvéd emlékmű. Miskolcon 1890-ben jött létre a 10. honvéd gyalogezred. Bár a városban volt másik csapattest is – a 65. közös gyalogezred – ennek legénysége zömében nem környékbeliekből állt, így a város mindig is a „tízeseket” tekintette sajátjának.

Az I. világháború éveiben mintegy negyvenezer katona állomásozott a miskolci József laktanyában, és indult onnan harcba. A 10-es honvédeket 1914. augusztus 17-én küldték először hadba, harcoltak az orosz, majd a román fronton. A Magyaros hegytömbjénél aratták legnagyobb győzelmüket. Ennek 10. évfordulóján avatták fel a Vass Viktor által készített emlékművet, a jobb kezében földre támasztott puskát, bal kezében zászlót tartó honvédfigurát „A hősi halált halt Tizes-honvédek emlékére”. A talapzat pedig nemcsak az emlékállításhoz adakozó községek nevét őrzi, de az ezred szerencsés kimenetelű ütközeteinek napjait is.

Ez év áprilisától már a 10-es Honvéd Hagyományőrző Egyesület is ápolja emléküket. Érdemes ellátogatni közösségi oldalukra, sok érdekes információt, fotót, írást lehet ott találni (facebook – 10-es Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a korabeli képeket mi is onnan vettük, köszönet érte). Ahogy a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége is szervezett zarándokutakat határon túli katonai temetőkbe, ők is szeretnének ellátogatni a 10-es honvédek sírjaihoz. Az idén Tarnawatka és Limanowa van soron.

És ha már temető. Csak a miskolci hadikórházakban ötezernél többen estek a kolera áldozatául, emiatt nyitottak két új temetőt, a Hősök temetőjét és a Koleratemetőt. Ma mindkettőben emlékmű is áll, és a sírok gondozását cserkészcsapatok vállalták – azonban Fekete Dénes, a Doni Bajtársi Szövetség elnöke szerint ezen a téren még lenne tennivaló.

– Igyekszünk mi is és a vitézi rend is rendben tartani a katonasírokat, a miskolciak mellett a bükkieket és a határon túliakat is, de állami támogatás nélkül nehéz. Összességében évente egyszer-kétszer tudjuk gondozni a területet. Ahhoz, hogy egész évben méltó nyughelyük legyen az áldozatoknak, ennél több kellene. A kolerakápolnára is ráférne egy kis felújítás. Közmunkát vagy akár a diákság önkéntes munkáját is lehetne oda szervezni – mondta.

Ugyanilyen fontos lenne szerinte, hogy az iskolai történelemórákon hangsúlyosabban foglalkozzanak a helyi eseményekkel, harcokkal, a temetőkkel, hogy felkeltsék a fiatalok érdeklődését.
– Gondolom, hogy nem indulnának meg százak, de ha egy-egy mag kicsírázik, akkor már össze tudnak fogni, el tudják vállalni sírok gondozását – fogalmazott.

A centenáriumi év, pontosabban évek jó lehetőséget kínálnak erre a figyelemfelhívásra. A város június 27-én a Tízeshonvéd-szobornál, koszorúzással emlékezett az 1914. június 28-ai szarajevói merényletre, ami után egy hónappal mozgósítást rendeltek el a nagyhatalmak, és kezdetét vette az I. világháború.

Az állami megemlékezés-sorozat ma kezdődik, de a miskolci rendezvényeknek sincs még végük. A Herman Ottó Múzeum például két kiállítással is készül. A Meilinger Dezső I. világháborús rajzaiból rendezett már idén, a Lövészárok a hátországban című várhatóan jövő tavasszal nyílik. A Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár programját is érdemes figyelni, mert a Görgey utcai épületben és a fiókhálózatban is voltak és lesznek programok – történelmi és irodalmi előadások, kiállítások. És természetesen különböző civil szervezetek is szerveznek versenyeket vagy épp megemlékezéseket az évfordulókon, mert a négy vérzivataros év alatt sok nap vált fontos vagy szomorú emlékké a miskolciak számára.