„Intellektuális utazás, amely pallérozza az elmét” – Györgyike, drága gyermek Miskolcon
Györgyikét, pesti kispolgárok tizennyolc éves lányát feleségül kéri egy gazdag bécsi gyáros, Hübner Félix. Györgyike a szerencsés fordulat előtt színésznőnek készült és egy fiatal művészbe volt szerelmes. Most azonban nem tudja, mit válasszon: a romantikus ábrándokat vagy a gondtalan életet?
Keszég László rendező elmondta, a századeleji polgári világot ma egyfajta nosztalgiával szemléljük, pedig valójában akkor sem volt más az élet. – Az ilyen átmeneti időszakokban, mint a kiegyezés utáni is volt, a társadalomban jelentős változások zajlanak: vannak, akik a helyzetet kihasználva meggazdagodnak, a többiek viszont lemaradnak, lesüllyednek. Györgyike családja éppen ebben a korban igyekszik fordítani a sorsán azzal, hogy lányukat – akarata ellenére – a milliárdos bécsi gyároshoz adják. Ez a színmű nagyon pontosan ábrázolja azt a folyamatot, hogy hogyan dönt a kispolgár és a nagypolgár éles helyzetben az életéről. Ami pedig talán a legizgalmasabb, hogy hogyan válik végül a fiatal lányból, Györgyikéből igazi nagyasszony, akit körülzsonganak férfiak, rokonok, szolgálók. Pontosan ugyanúgy forrong a mai társadalom mélyén is valami, mint akkor: ugyanúgy jelennek meg új társadalmi rétegek, és csúsznak le, emelkednek ki, távolodnak el mások – teszi hozzá a rendező.
A szerző kapcsán Keszég László megjegyzi, Szomorynál saját szecessziós nyelvezet születik, amely minden egyes pillanatában pontosan megkomponált. – Aprólékosan megépített, rendkívül sűrű mondataiban az igazság legmélyebb rétegeit fedezhetjük fel. Azért érdemes a XX. század eleji darabokra odafigyelni, mert pallérozzák az elmét. Egy ilyen intellektuális utazás segít abban, hogy érdekesebben, színesebben tudjuk élni a saját éltünket.
Györgyikét, aki a család kedvence, féltett kincse, belekényszerítik egy olyan helyzetbe, amit nem akar és nem ért. A három felvonás alatt naiv lányból megkeseredett társasági nagyasszonnyá válik. A címszerepet alakító Tenki Dalma szerint Györgyikében ott él a vágy, hogy ő álljon középpontban, hiszen színésznőnek készül, a családja pénz utáni vágya miatt pedig benne is megvan a hajlam, hogy a gazdagságot válassza a szerelem helyett.
– Györgyikében már az első felvonásban ott van a csírája annak, hogy mivé válik majd később, de ebbe a váltásba belekényszerítik, nem maga választja. Hatalmas lelki utat jár be a lány ez alatt a pár hét alatt, megtörik és megkeseredik. Azt hiszem, két út áll Györgyike előtt az előadás végén: Vagy a gyereke tölti ki majd a napjait és benne találja meg a boldogságot – amiben én kételkedem –, vagy, és ez a valószínűbb, luxusfeleségként éli a mindennapjait, akit nem érdekel a világ, csak ő maga – mondja a színésznő.
– Úgy érzem, sok ponton tudok azonosulni Györgyike gondolkodásával. A szüleivel való kapcsolata visszaidézi az én fiatalkoromat is: nagyon makacs, dacos gyerek voltam én is, borzasztóan nehéz lehetett velem – meséli nevetve. Bár a szép ruhák és cipők engem se hagynak hidegen, mégsem motivált soha a gazdagság utáni vágy. Azt hiszem, én inkább a szerelmet és a színészi pályát választanám, ha Györgyike helyében lennék – teszi hozzá Tenki Dalma.
Szomory Dezső:
GYÖRGYIKE DRÁGA GYERMEK
színmű
Györgyike TENKI DALMA
Hübner Félix GÁSPÁR TIBOR Jászai-díjas, Érdemes művész
Mikár Ferencné NÁDASI ERIKA
Mikár Ferenc SZATMÁRI GYÖRGY
Anna SZIRBIK BERNADETT
Stefi PROHÁSZKA FANNI
Tersánszky László BODOKY MÁRK
Pavlits Lóri MOLNÁR ANNA
Ida HORVÁTH ALEXANDRA
Szobalány KEREKES VALÉRIA
Glanz Húgó MOLNÁR SÁNDOR TAMÁS
Sofőr MÁRTON B. ANDRÁS
Halász RÁKAI ANDRÁS
Díszlettervező: CZIEGLER BALÁZS
Jelmeztervező: SINKOVICS JUDIT
Dramaturg: ARI-NAGY BARBARA
Zene: ZSÁGER-VARGA ÁKOS
Ügyelő: GAZDÓF DÁNIEL
Súgó: BÍRÓ KLÁRA
Rendezőasszisztens: PÖLTZ JÚLIA
Rendező:
KESZÉG LÁSZLÓ
Bemutató előadás: 2018. április 6. - Kamaraszínház
Idén is lesz miskolci előadás a POSZT versenyprogramjában
A Miskolci Nemzeti Színház az előadást szeptemberi bemutatása óta töretlen sikerrel, folyamatos teltházzal játssza. A POSZT meghívás is azt mutatja, hogy a nézők elismerése mellett a szakma is felfigyelt a produkcióra. Szőcs Artur a fesztiválszereplés kapcsán elmondta, ez egy olyan darab, amivel öröm találkozni rendezőként és színészként is. – Nagyon régóta vártam, hogy valahol színpadra állíthassam ezt a színművet, amelynek majdnem hetven szerepét itt tizenkét színész játssza. Iszonyatos munkát, tehetséget, alázatot igényel mindenkitől, amire megérett a miskolci társulat. Nagyon hálás vagyok ezért a közös munkáért, és büszke vagyok a csapatra, mindenkire, aki ennek az előadásnak a létrehozásában részt vett – tette hozzá.
A válogatók három A kaukázusi krétakör előadást is méltónak találtak a bemutatásra, köztük a Szőcs Artur rendezte miskolci darabot. Hogy mi a miskolci előadás különlegessége? Az az egyedi színházi forma és nyelv, amelytől azok számára is izgalmas, új élményt ad az előadás, akik már látták a darabot más feldolgozásban. Brecht remekül megírt drámája fantasztikus zenével párosul, és igen fontos mondanivalója van: – Azoknak is szól ez a darab, akik nem találkoztak élesben a háború borzalmaival – és reméljük, nem is fognak –, mert időről időre fel kell hívnunk rá a figyelmet, hogy békében élni különleges állapot, és ezt nem szabad elveszítenünk – mondja Szőcs Artur.
Bertolt Brecht és Paul Dessau művében a főbb szerepekben Láng Annamária, Harsányi Attila, Simon Zoltán, Rózsa Krisztián lép színpadra.
A versenyprogramba Béres Attila kecskeméti rendezése, a Csárdáskirálynő is bekerült, így két miskolci kötődésű előadást is láthat a közönség a 2018-as POSZT-on.
„Az élet egy számmal kisebb cipő” – Mohácsi János rendezésében mutatják be a Kabarét Miskolcon
Mohácsi János nagyon sokat foglalkozik rendezéseiben a történelemmel, a történelem által megkísértett, megdarált emberekkel, ezért is fogadta nagy örömmel a felkérést a Kabaré színpadra állítására.
– Nagy szerelmem a film, rengetegszer láttam. Nagyon jó feldolgozása ennek a – valljuk be – világhírű, de sok problémával küzdő musicalnek – mondta a rendező. – Mi igyekeztünk a rengeteg felszínes párbeszédet, az elnagyolt karakterábrázolásokat elmélyíteni. Például a szerzők nem vesztegettek egyetlen szót sem a Kit Kat Klub közönségére, pedig általuk ismerjük meg azt a társadalmi közeget, amelyben a darab játszódik, így nem lehet, hogy csupán bársonyosan éneklő tömegként jelenjenek meg. De sokat dolgoztunk azzal is, hogy hogyan szólal meg két zenekar az előadásban, egy a színpadon, egy pedig az árokban. Azt hiszem, hogy sikerült ennek az alapvetően nem túl erős történetnek nagyon durván a mélyére ásnunk – tette hozzá.
Az előadás ikonikus mondta, „Az élet egy kabaré” kapcsán megjegyzi, mint minden frappáns mondat, lehet ez nagyon igaz, de akár nagyon mesterkélt is. – Én nem hiszek abban, hogy egy mondattal meg lehetne oldani az életet. Hozzám például sokkal közelebb áll az a mondat az előadásból, amit Felhőfi-Kiss László színész barátom mondott egy másik darab próbája során: „Az élet egy számmal kisebb cipő” – fűzi hozzá Mohácsi János.
A Kit Kat Klub énekesnőjét, a szertelen, bolondos Sally Bowlest váltott szereposztásban játssza Czakó Julianna és Radnay Csilla. Czakó Julianna kislánya születése után most áll először színpadra.
– Eleinte tartottam tőle, hogy hogyan is fog ez működni – meséli a színésznő. Bár rendkívül intenzív ez a próbafolyamat, rengeteg segítséget kapok a férjemtől, a rendezőtől, a kollégáktól, a kislányom pedig hihetetlenül okos és tüneményes, így szerencsés helyzetben vagyok. Azt hiszem, csak én aggódtam túl ezt a helyzetet - mondja nevetve. Sally karakterével kapcsolatban így nyilatkozott: rendkívül izgalmas számomra ez a nő, nagyon végletes, tűz és víz egyszerre. Talán más vagyok most anyaként, másképp látom ezt a szerepet is, de ez még csak egy benyomás, azt hiszem, még kell idő, hogy meg tudjam fogalmazni, miben is áll ez a változás – tette hozzá.
Radnay Csillát Sally Bowles szerepében láthatja először a miskolci közönség. Elmondta, Mohácsi János rendezéseiben a színészek maguk is alakítják a karaktereket, belőlük épül a szerep, így Czakó Juliannával mindkettejüknek aktív része volt Sally figurájának megteremtésében, amely az utolsó pillanatig alakul. – Ha belőlünk születik egy karakter, evidens, hogy közelebb érezzük magunkhoz. Mindenképpen hálás feladat Sally megformálása kapcsán az ember saját személyes végletességében, elveszettségében, őrültségében kutakodni – mondja a színésznő. A nézőkhöz szólva hozzáteszi: a nagyszerű slágerek mellett azért is ajánlaná ezt az előadást, mert csakúgy, mint a cselekmény idején, most is olyan történelmi kort élünk, amelyben teljesen eltorzul annak a jelentése és jelentősége, hogy hová tartozunk, merre tartunk, honnan jöttünk. – Felvetődik a kérdés, hogy hogyan foglaljunk állást, vagy kell-e egyáltalán állást foglalnunk? Az előadás válaszokat nem ad a szánkba, de reagál ezekre a kérdésekre, és ez szerintem borzalmasan fontos nekünk, a mai társadalomnak – hangsúlyozza a színésznő.
„A színházi beavatás szertartása” – a varázsfuvola Miskolcon
Rusznyák Gábor első operarendezése A varázsfuvola, amely a Csokonai Nemzeti Színházzal együttműködésben jött létre először Debrecenben, majd most Miskolcon. A rendező elmondta, nagyon közel áll hozzá Mozart zenéje, mert érezhetően színházi gondolkodású zeneszerző, nagyon dramatikus egy-egy téma kibontása az operában.
A rendező arra biztatja az opera műfajától ódzkodókat is, tegyenek egy próbát az előadással. Nemcsak a zenei anyag gazdag, de a történet is több módon értelmezhető: nézhetjük meseként, vagy saját életünk próbáinak szimbólumaként. – Mozart zenéje fülbemászó és mindenki számára élvezhető, a történet pedig képes minden korosztályt megfogni, magával ragadni. Minden néző eldöntheti, hogy számára ez a varázslatos világ hol létezhet: mese, fantasy birodalom, vagy a videójátékok virtuális valósága – mondja.
Rusznyák Gábor a gyermekek játékához hasonlítja ezt a világot: – Én úgy nézem ezt a történetet, mintha a gyermekeimet látnám játszani. A gyermekek fantáziája által teremtett világban elfogadjuk azt, hogy ami az előbb barlang volt, most űrhajóvá válhat. Másrészt ez egyfajta beavatási szertartás is, amelynek kulcsa az egymáshoz való kötődés érzése, a szerelem, szeretet, barátság. Mi a színházba való beavatásként értelmeztük a történetet, hiszen nekünk minden előadással ez a célunk: a néző valami misztérium részese lesz, történik vele valami, átél egyfajta megtisztulást, miközben nézi a darabot. A díszlet és a jelmez (Khell Zsolt, Ignatovic Krisztina) is ezt erősíti: egy színházi világban járunk, ahol a kulisszák mögé is benézhetünk, egyszerre látjuk magát a játékot, és a játékot létrehozó színház működését is – teszi hozzá a rendező.
Eperjesi Erikát két szerepben is láthatja majd a közönség, hol Dámaként, hol Papagénaként lép színpadra az adott napi szereposztástól függően. A művésznő elmondta, a két szerep valójában három különböző női karakter. – Papagena egy könnyedebb szerep, hiszen csupán egyetlen duettet – bár az egyik legismertebbet – énekel Papagenoval az opera végén, de a második felvonás prózai jeleneteiben elmaszkírozva, öregasszonyként már megjelenik. Dámaként pedig egy démonikus nőt jelenítek meg, aki társaival együtt háromfejű sárkányként irányítja a szereplők sorsát. Korábban is volt már szerencsém játszani ebben a darabban, akkor Paminát is megformálhattam, így szinte minden női karakterrel találkoztam már az évek során, és mindegyikben fel tudtam fedezni valamit magamból – mondja.
Az előadással kapcsolatban hozzátette, azzal, hogy a mai világunkhoz közel álló helyzetbe képzelték bele A varázsfuvola történetét, talán közelebb tudják hozni az opera világát a fiatalokhoz is. – Mivel gazdag mesei elemekben a történet, akár a gyerekek számára is beavatást jelenthet az opera műfajába. Könnyen emészthető, de varázslatos zene, rengeteg humorral megírt átvezető prózai jelenetek, kedves, mesei karakterek egy hozzájuk közel álló fantáziavilágban – hívja fel a figyelmet Eperjesi Erika.
Monostratos szerepét Böjte Sándor alakítja, aki úgy érzi, ez a karakter olyan, mintha rá írták volna. – Ez egy fantasztikus karakterszerep, nagyon magaménak érzem ezt a furfangos, határozott, karizmatikus férfit. Azt hiszem, mindent meg tudtam valósítani benne, amit én a színházról gondolok. Bár már énekeltem korábban is ezt a szerepet, ebben a rendezésben egészen más oldalról kellett megközelítenem. Korábban egy játékosabb, bolondosabb figuraként jelenítettem meg őt, egy mesevilág szereplőjeként. Ebben az előadásban egy komorabb, keményebb jellem, egy nagyon célratörő karakter, ami tőlem is többet követelt – mondta. Hozzátette, fontos, hogy a tudjunk hinni a mesei üzenetben: ha kiálljuk az élet próbáit, megtalálhatjuk a boldogságot és legyőzhetjük a zsarnokságot.
Újra Kritikus óra a Miskolci Nemzeti Színházban
A Miskolci Nemzeti Színházban két éve indult Kritikus óra sorozatban idén először a William Shakespeare azonosnak tűnő műve alapján készült előadás kerül terítékre – tájékoztatta szerkesztőségünket az intézmény. A programban a látott darabról beszélgetnek a meghívott vendégek: Bujdos Attila, Csáki Judit és Török Ákos kritikus – pro és kontra. A beszélgetést Papp Tímea kritikus moderálja.
A kritikusok mellett ez alkalommal is közreműködnek a Slam Poetry Miskolc tagjai, akik slamreflexüket, versbe foglalt kritikájukat osztják meg a nézőkkel.
A Kritikus órát az előadást követően a Kamaraszínházban tartják, az eseményre a belépés díjtalan.
Csongor és Tünde a miskolci Kamarában
A rendező elmondta, már régóta szeretné színpadra állítani ezt a művet. – Még ma is emlékszem rá, hogy édesanyám diafilmként vetítette le nekem először a Csongor és Tündét a gyerekszoba falára. Már akkor nagyon erősen megragadt bennem a történet, és azóta is sokszor találkoztam vele: az általános iskolában, egy sajnos rossz színházi előadáson középiskolás koromban, felnőttként aztán újra és újra elővettem, most pedig úgy adódott, hogy rendezőként is megtalált a feladat, éppen abban az életszakaszomban, amikor a főhős problémakörével én is szembesülök – mondja. – Az az életút, életkaland, amit Csongor megél ebben a műben, velem nemrég történt meg, sőt, azt hiszem, még most is történik: a pályaválasztás, a munkahelyválasztás, a párválasztás, a mindennapi küzdelmek, a boldogulás. Túl tehát a rendezőn, emberileg fogott meg leginkább Vörösmarty gondolatvilága – vallja be Szőcs Artur.
Azzal kapcsolatban, hogy meseként vagy valóságos emberi történésekként értelmezik-e az előadást, a rendező szerint a néző dönt majd. – Van, akinek az egész élet egy mese, és van, akinek a mese maga az élet. Mi a színészekkel elmeséljük ezt a történetet, beletesszük azt, amit nekünk jelent, a néző pedig hozzáteszi a saját fantáziavilágát – hangsúlyozza rendező.
– Számomra nagy élmény ezzel a szöveggel újra találkozni es dolgozni. – mondja a Tündét alakító Prohászka Fanni. – Vörösmarty örökérvényű igazságokat fogalmazott meg gyönyörű verssorokban. Úgy érzem, minél többet érik bennem a szöveg, annál több dimenziója tárul föl előttem. Öröm volt tapasztalni a próbák folyamán, és hallani a partnereken, hogyan formálódik ez a nehéz szöveg. A szerelemről sem egyoldalúan beszél, hanem minden gyötrelmével együtt mutatja meg azt. Ha a mesevilágot lefordítjuk az emberi érzésekre, a gonosz jelenlétét lefordíthatjuk a bizalmatlanságra, Csongor álomkórját az ember beteljesüléstől való félelmére, a darab vége pedig nyitva hagyja szerelmük további sorsát, nincs egyértelmű happy end – véli a színésznő.
Tünde megformálása kapcsán kiemelte, nem egy mesebeli lényt igyekezett megformálni, hanem arra törekedett, hogy az érzések, célok alkossák meg benne ezt a nőt, és hogy Tünde finomságát ne felvett gesztusok, vagy külsőségek jelenítsek meg. – Az én elképzelésem szerint idegenül mozog a földön, érzékeny, sérülékeny, nehezen alakít ki kapcsolatot az emberekkel, tulajdonképpen mondhatjuk, hogy introvertált személyiség, aki azért akar emberré válni, mert vágyik a szerelemre – jellemzi a karaktert Prohászka Fanni.
A világot bejáró szerelmest, Csongort, Bodoky Márk játssza, aki elárulta, rengeteg munkát adott számára is Vörösmarty szövege. – Nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy ezek a gyönyörű sorok valóban eljussanak a nézőkhöz. Először persze nekünk magunknak kellett megérteni a versekben foglalt mondanivalót, de ez nem elég, át is kell adnunk a közönségnek – mondja.
– Már csak a kihívás miatt is izgalmas számomra ez a szerep, és nagyon szeretem az előadást, mert különleges módon beszél a szerelemről. Újra és újra elolvasva és elmondva, minden egyes mondat értékes gondolatot rejt számomra. Az a keresés, amiről a darab szól, tulajdonképpen a színész számára is keresés, nem csupán Csongor számára. Én is keresek, nemcsak a szövegben, hanem az értelmek, gondolatok, eszmék között: mi az, amivel azonosulni tudok, mi az, ami kihívást jelent, mi az, amit meg szeretnék mutatni magamból és abból a rengeteg dologból, ami ebben a darabban mind benne van. Ezért tartom nagyon különleges műnek a Csongor és Tündét – meséli Bodoky Márk.
Független és kőszínház közös produkciója: emberek alkonya bemutató Miskolcon
Az előadást a K2 rendező- és szerzőpárosa, Benkó Bence és Fábián Péter állítja színpadra, akik elárulták, az egész csapatnak ez az egyik legjobban várt bemutatója idén. – Először készítünk kőszínházzal koprodukciót, ezért most új kihívásokkal és lehetőségekkel találtuk szembe magunkat. Egy reménybeli trilógia második darabja lesz az idei Emberek alkonya, amelyet akár az Elza, vagy a világ vége folytatásának is tekinthetünk. Akik szemfülesek, észrevehetik az apróbb utalásokat a tavalyi darabra, de enélkül is teljes mértékben befogadható a mostani előadás – mondják. – Az alapgondolat szintén egy jövőbeli, apokaliptikus világkép, egy olyan kor, amikor már közeleg az összeomlás. Ebben a közegben tesszük fel a minket érdeklő, és a mai helyzetre is reflektáló kérdéseinket. Az előadás egyfajta figyelmeztetés is próbál lenni, hogy el kell kerülni az itt bemutatott jövőt. Fontos, hogy mi nem adunk receptet arra, hogy ezt a romlást hogyan kerüljük el. Itt minden egyes szereplő más-más megoldást kínál, és mindegyiknek megvan a maga igazsága és a maga defektje. Ezek összeütközéséből alakul ki tulajdonképpen a dráma – magyarázzák a rendezők.
– Azt gondoljuk, egy olyan színházi nyelvezetet sikerült a tavalyi Elzával a miskolciaknak megmutatni, ami egészen más, mint amit eddig ismertek, és nagyon jól fogadták. Hasonló lesz az Emberek alkonya is, de gondolatiságában és szövegében is egy fokkal finomabb, visszafogottabb. A nagy sci-fi eposzokból és sorozatokból próbáltunk átemelni olyan finomságokat, amelyek megidézik a filmes világot. A krimi szál pedig nagyon erősen jelen van az előadásban: közös nyomozásra hívjuk majd a nézőket, hogy együtt találjuk meg Hölzen Albin gyilkosát és közben megismerjük azt a fiktív társadalmat is, amit megidéztünk. Mindezt pedig rengeteg humorral tesszük, hogy eközben mindenkinek kellemes estét szerezzünk – mondja Benkó Bence és Fábián Péter.
Miskolci Elza szerepében Máhr Ágit láthatja a közönség. A színművésznő elárulta, a két fiatal rendezővel nagyon izgalmas volt együtt dolgozni. – Az a fajta sci-fi világ, amit megidézünk ezzel az előadással, nem áll igazán közel hozzám, de a rendezőkkel megvan az összhang, bízom bennük. Nagyon tehetségesek, okosak, műveltek, öröm velük közösen gondolkodni – meséli Máhr Ági.
– A fiatalabbakat meg tudjuk szólítani ezzel a friss szemlélettel és nyelvezettel, az idősebb korosztályhoz pedig a krimi szállal és a finom humorral szólunk. A nyelvünk, kultúránk megtartásához fontos, hogy megtanuljunk gondolkodni, de az is, hogy ismerjük a saját irodalmunkat, még ha egyre kevesebb memoritert kell is megtanulnunk. Az előadásban is számos alkalommal szólal meg egy-egy versidézet, remélem, a nézőkben ezek a sorok felidéznek majd emlékeket, és ez arra ösztönzi őket, hogy elővegyenek egy verseskötetet – hívja fel a figyelmet a művésznő.
Bornemissza Gergelyként láthatjuk Borsányi Dánielt, a K2 társulatának tagját, aki szerint egy műfajában egyedülálló produkciót sikerült létrehozni itt Miskolcon. – Színházban nem gyakran találkozunk a tudományos fantasztikus világgal, ami szerintem rendkívül izgalmas. Közben pedig olyan aktuális problémákat boncolgatunk, olyan kérdéseket vetünk fel, amin szerintem most kulcsfontosságú, hogy elgondolkozzunk. Minden csoportosulás más irányvonalat képvisel, de nincs egyértelműen jó oldal. Olyan kérdéseket vetünk fel, hogy van-e szükséges jó, vagy szükséges rossz? Valóban szentesíti-e a cél az eszközt? Fontosabb-e az ország jövője, mint a saját gyermekem élete? – mondja Borsányi Dániel.
A közös munkával kapcsolatban elmondta, nagyon jó találkozás volt ez a próbafolyamat az itteni színészekkel. – Azt a fajta fiatalos lendületet, amit a mi csapatunk képvisel, nagyon hamar magukévá tették ők is. Nagyon élvezem a munkát és nagyon szeretek itt lenni. Adott például egy olyan műszaki háttér, amiben bármit kérünk, segítőkészek és megoldják. A független szférában mi építjük-bontjuk például a díszletet, ami a csapatépítésben sokat segít, de rengeteg energiát is kivesz belőlünk. Most pedig, amikor reggel megérkezünk, már áll a díszlet, és kezdhetjük a próbát. Így sokkal jobban tudok a saját szerepemre koncentrálni, hiszen csak ezzel kell foglalkoznom – tette hozzá a színművész.
Magyarország a XXII. század hajnalán. Ország szerte járvány tombol. Hölzen Albin professzort, a gyógymód utolsó kutatóját egy nap vérbe fagyva találják laborkabinjában. Esti Kornél, a doktor egykori tanítványa magánnyomozásba kezd, melyhez segítségül hívja Miskolczi Elzát, a hajdani Kazinczy Társaság alapítóját, aki mindenkinél jobban ismerte az áldozatot – és aki talán segíthet megmenti az országot a szótlanság pestisétől. Azonban a hatalmon lévő Testvériség is ráállítja az ügyre helytartóját, ezzel pedig kezdetét veszi a hajsza a gyilkos után, aki elvezethet a gyógymódhoz. Kinek állhatott érdekében megállítani a kutatásokat végző professzort? A gyilkosság miatt a rejtőzködő Árvák, a Testvériség és az utolsó, még egészséges populációt jelentő Szimpozionisták közötti feszültség egyre nő. Vajon képesek lesznek Elzáék megakadályozni a polgárháborút? És hogy jönnek ide a szíriusziak?
Furcsa pár: Neil Simon fergeteges vígjátéka a Miskolci Nemzeti Színházban
Béres Attila, az előadás rendezője elmondta, hogy a darab az együttélés kényszeréből fakadó problémák és a barátság számtalan komoly igazságával szembesíti a nézőt. – Miközben a két férfi történetét nézzük, saját magunkra is ráismerhetünk, hiszen mindenkiben van egy kis Oscar és egy kis Felix is. Neil Simon fergeteges komédiája a humor mellett megmutatja a magány vívódásait, fájdalmát is. Ez a kegyetlen igazságokkal teli darab rengeteg kérdést vet fel a férfi-nő kapcsolatokról, a barátság határairól és az egyedüllét, a hiány elviseléséről – hangsúlyozza a rendező.
Béres Attila hozzátette, két fantasztikus színészt láthatunk a főszerepekben. – Görög László és Gáspár Tibor alakítja a két elvált férfit, akik konfliktusokkal teli együttélésre kényszerülnek. A szerepek számukra igazi kihívást jelentettek, hiszen nem a várt karaktert játsszák az előadásban. Gáspár Tibor Felixe érzékeny lelkű, rendmániás, míg Görög László Oscarja cinikus és nagyon rendetlen. Azt gondolom, ez a két nagyszerű színész felejthetetlen pillanatokat szerez majd a nézőknek – tette hozzá.
Gáspár Tibor elárulta, ez az előadás sem a filmre, sem más Furcsa pár előadásokra nem fog hasonlítani. – Azzal, hogy az igazságokat, a valódi emberi sorsokat keressük az előadásban, nem egy felszínes vígjátékot, hanem egy keserédes, jó humorú produkciót hozunk létre, sablonos figurák nélkül. Ez a két nagyon szélsőséges férfi az együtt töltött idő hatására formálódik, mindkettőjükben nyomot hagy a másik személyiségének hatása. Az, hogy mindezt kibírja a barátságuk – még ha hajszálon múlik is – jelzi, hogy mennyire fontosak egymásnak.
– Teljesen más két férfi együttélése, mint egy férfi-női kapcsolat esetén. Mivel a szexualitás nem része egy ilyen kapcsolatnak, nincs gyengédség sem, nincs feloldása a feszültségnek. Két férfi egymással sokkal nyersebb, durvább, kegyetlenebb tud lenni. Nem félnek kimondani az igazságot a vitás helyzetekben. Azt hiszem, arra tanít minket ez a darab, hogy ha kevésbé lennénk önzőek és jobban odafigyelnénk a másikra, nemcsak az emberi kapcsolataink válnának jobbá, hanem mi is jobban éreznénk magunkat a világban – mondja Gáspár Tibor.
Elhunyt Komáromy Éva, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja
Komáromy Éva, édesanyja nyomdokain, eleinte operaénekesnek készült, de hangi adottságai és kiváló tánctudása hamar a zenés színház felé irányították.
Egy év szolnoki színházi tagság után 1961-ben szerződött Miskolcra, ahol nyugdíjba vonulásáig a társulat tagja maradt, de nyugdíjasként is fellépett a színházban. Már első szerepeivel elnyerte a közönség tetszését és szeretetét. Erről egy 1967-es interjújában így vall:
„Nekem az adja a legtöbb örömet és erőt a munkámhoz, hogy érzem a közönség szeretetét. Érzem a színpadon egy-egy sikeres színházi estén, a sok levélből, amit kapok, és számos apró jelből is. Amikor a Közértben a legszebb narancsokat válogatják ki, amikor egy egész társaság átutazik Egerbe, hogy a My fair Lady-ben megnézzenek, amikor felhívnak telefonon és arra kérnek, hogy énekeljem be a hallgatóba a Tangolita-dalt. Olyan is előfordult már, hogy amikor a villanyrendőrnél tilosban mentem át, a szolgálatos őrmester büntetés helyett ennyit mondott: magának jobban kell vigyázni a lábára, mert még sok szép táncát akarjuk látni.”(Színházi esték)
Művészi alkata, karakterformáló készsége, kitűnő ének- és mozgáskultúrája rendkívül sokoldalú művésszé tette. Pályája elején elsősorban zenés darabokban játszott, szinte az operett irodalom valamennyi szubrett és revüprimadonna szerepében sikert ért el. Művészi munkájában a My far Lady Eliza szerepének eljátszása jelentett fordulópontot, ekkor hatalmas lépést tett színészi képességeinek kibontásában. A továbbiakban az új zenés műfajban, a musicalekben is megmutatta tehetségét. Prózai pályafutásának kezdete jelentette a következő fordulópontot, Shakespeare Macbethjének egyik boszorkányaként állt színpadra, melyet még sok sikeres szerep követett.
Művészi pályája második felében párhuzamosan futott zenés színházi és drámai karrierje. Primadonnaként tökéletes dáma volt, szubrettként könnyedén, felszabadultan komédiázott, magával ragadóan táncolt, a musicalekben az érzelmek sokszínűségét, drámaiságát is megmutatta. Prózai színészként színművekben, drámákban, komédiákban egyaránt emlékezetes alakításokat nyújtott. Fogékony volt az új színházi nyelvre is, nagy kedvvel vett rész Genet: Paravánok című előadásában is, Zsótér Sándor rendezésében. Utoljára 2001-ben, a Fekete Péter című zenés játékban lépett színpadra.
Munkásságát Miskolc város 1980-ban Déryné-gyűrűvel jutalmazta. 2006-ban Megyei Príma-díjat kapott. Több nívódíj tulajdonosa.
„Minek tartja magát: primadonnának vagy szubrettnek?
Mindkét szerepkört szeretem, szívesen csinálom, de akkor vagyok a legboldogabb, ha azt mondják rám: színésznő.” (1967, Színházi esték)
A kitaszítottság magányát csak a szerelem enyhítheti – „Ahogytetszik”
Rusznyák Gábor nem először állítja színpadra Shakespeare vígjátékát. 2004-ben Bozgorok címen a Honvéd Kamaraszínház színészeivel már készült egy előadás, amely a határon inneni és túli magyarság viszonyának szemüvegén keresztül láttatta a történetet. A rendező elmondta, mindig az Ardeni-erdő volt az, ami a műből leginkább érdekelte, azoknak a kitaszítottaknak a közössége, akik itt tengetik mindennapjaikat. – A vígjáték nevettető jeleneti mögött megbújnak az aktuális problémák, amelyek színházi alkotóként engem is foglalkoztatnak, mint a kirekesztettség, az ellenségképek gyártása, amivel a világban gyakran találkozunk. Ez veszélyes játék a tűzzel, hiszen az eldobott gyufa nem csak az erdőt égeti fel, hanem – ahogy a történelemben már sokszor láttuk – városokat, országokat is lángra lobbanthat – hangsúlyozza Rusznyák Gábor.
Az Ardeni erdő egyfajta Zónaként jelenik meg az előadásban, ahol a társadalom száműzöttjei élnek. Ezen a helyen mindenki a szerelembe próbál menekülni, amelynek sokféleségét is megmutatja a vígjáték. Rusznyák Gábor szerint a fő kérdés az, hogy miért kapaszkodnak ennyire a szereplők a szerelembe. – Szerintem a kitaszítottság magányát nem tudja oldani csak az a közösségi élmény, amit a sorstársakkal, a többi kirekesztettel együtt élnek meg, ezt a hiányérzetet csak a szerelem tudja megszüntetni. Még ha társadalmunkban háttérbe is vagyunk szorítva, fontosságérzetet adhat nekünk a másik szerelme, és ő is fontosnak érezheti magát a mi szerelmünktől – tette hozzá a rendező.
Jacques-ként Görög Lászlót láthatja a közönség, aki elárulta, nem áll messze tőle ez a fajta gondolkodó, bölcselkedő mentalitás. Nagyon könnyen lehet azonosulni ezzel a figurával, aki mindenről elmélkedik, mindent kritikusan szemlél, de csak beszél, valódi alternatívája neki sincs a problémák megoldására. – Rusznyák Gábor nagyon könnyedén közelíti a karaktereket a színészekhez, és ilyenkor az ember magáról is vallhat a szerepében – mondja a színművész. – Ez jó érzés, hiszen mindannyiunk lelke, gondolkodása gazdag, és mindez megjelenhet a színpadon is. Itt én is elengedhetem azt a dühöt, ami az emberben a saját életét nézve kialakul olyan dolgok miatt, amelyeket Jacque is fejteget: hogyan alakulnak a kapcsolataink, miket tartunk fontosnak az életben, milyen az a világ, amelyben vergődünk, és tehetünk-e valamit a megváltoztatására? Én is szeretek ezeken a kérdéseken gondolkozni, de ez sokszor olyan logikai eszmefuttatásban ér véget, ami önmagába záródik: cinikussá, szarkasztikussá, önironikussá válhatunk, saját tehetetlenségünket gúnyoljuk ki. Amikor a mondataink mögé tudunk állni, akkor nem kaphatjuk a színészt mórikáláson, rossz értelemben vett színjátékon. Nem megmutatnunk kell az érzelmeket, mint a tévésorozatokban, hanem valódi gondolatokat tenni mögéjük – állítja Görög László.
A történet fő cselekményszála Orlando és Rosalinda viszontagságos egymásra találása. A szerelmes ifjút alakító Simon Zoltán szerint az emberek boldogság kereséséről, a vágyakozásról, valamint, a szerelem természetének kettősségéről egyaránt érzékenyen és olykor szívbemarkolóan beszél ez a darab. Maga a szerelem egyszerre a világ legcsodálatosabb és legádázabb dolga tud lenni. Művészeti alkotások kimeríthetetlen forrása a szerelem, amely képes a mennyországtól a pokolig juttatni minket. A másik ember iránt érzett elmúlhatatlan szeretet csodálatosan eufórikus érzés, de a szeretett lény hiánya olyan kínt tud okozni, ami szinte elviselhetetlen. Nincs más olyan érzelem, amely ilyen amplitúdókat képes bejárni – mondja a színművész.
William Shakespeare - „Ahogytetszik” - vígjáték
rendező: Rusznyák Gábor
Az előadást 16 éven felüli nézőinknek ajánljuk!
Orlandót, apja halála után, elűzi bátyja a közös birtokról. Rosalinda, aki első látásra beleszeret Orlandóba, férfiruhában követi őt az Ardeni-erdőbe. Ezen a varázslatos helyen pedig minden megtörténik. Az iróniával teli darabban öt szerelem természetét is megismerhetjük, miközben egyre beljebb kerülünk az erdő közösségének életébe.
Az Ahogy tetszik sokrétegű, bonyolult mű. Rusznyák Gábor 2004-ben rendezett egy előadást Shakespeare vígjátéka alapján. „Bozgorok” címen az akkori Honvéd Kamaraszínház színészeivel. A "bozgor" román kifejezés, jelentése: hazátlan. Pejoráló és bántó jelzője mindazoknak, akik sehova sem tartoznak. Most úgy érezte, újra tudja fogalmazni, hogy milyen hely is az Ardeni-erdő, ahol száműzöttek, kitaszítottak, menekülők élik néhol nevetséges, néhol torokszorítóan drámai életük.
