Rusznyák Gábor nem először állítja színpadra Shakespeare vígjátékát. 2004-ben Bozgorok címen a Honvéd Kamaraszínház színészeivel már készült egy előadás, amely a határon inneni és túli magyarság viszonyának szemüvegén keresztül láttatta a történetet. A rendező elmondta, mindig az Ardeni-erdő volt az, ami a műből leginkább érdekelte, azoknak a kitaszítottaknak a közössége, akik itt tengetik mindennapjaikat. – A vígjáték nevettető jeleneti mögött megbújnak az aktuális problémák, amelyek színházi alkotóként engem is foglalkoztatnak, mint a kirekesztettség, az ellenségképek gyártása, amivel a világban gyakran találkozunk. Ez veszélyes játék a tűzzel, hiszen az eldobott gyufa nem csak az erdőt égeti fel, hanem – ahogy a történelemben már sokszor láttuk – városokat, országokat is lángra lobbanthat – hangsúlyozza Rusznyák Gábor.

Az Ardeni erdő egyfajta Zónaként jelenik meg az előadásban, ahol a társadalom száműzöttjei élnek. Ezen a helyen mindenki a szerelembe próbál menekülni, amelynek sokféleségét is megmutatja a vígjáték. Rusznyák Gábor szerint a fő kérdés az, hogy miért kapaszkodnak ennyire a szereplők a szerelembe. – Szerintem a kitaszítottság magányát nem tudja oldani csak az a közösségi élmény, amit a sorstársakkal, a többi kirekesztettel együtt élnek meg, ezt a hiányérzetet csak a szerelem tudja megszüntetni. Még ha társadalmunkban háttérbe is vagyunk szorítva, fontosságérzetet adhat nekünk a másik szerelme, és ő is fontosnak érezheti magát a mi szerelmünktől – tette hozzá a rendező.

Jacques-ként Görög Lászlót láthatja a közönség, aki elárulta, nem áll messze tőle ez a fajta gondolkodó, bölcselkedő mentalitás. Nagyon könnyen lehet azonosulni ezzel a figurával, aki mindenről elmélkedik, mindent kritikusan szemlél, de csak beszél, valódi alternatívája neki sincs a problémák megoldására. – Rusznyák Gábor nagyon könnyedén közelíti a karaktereket a színészekhez, és ilyenkor az ember magáról is vallhat a szerepében – mondja a színművész. – Ez jó érzés, hiszen mindannyiunk lelke, gondolkodása gazdag, és mindez megjelenhet a színpadon is. Itt én is elengedhetem azt a dühöt, ami az emberben a saját életét nézve kialakul olyan dolgok miatt, amelyeket Jacque is fejteget: hogyan alakulnak a kapcsolataink, miket tartunk fontosnak az életben, milyen az a világ, amelyben vergődünk, és tehetünk-e valamit a megváltoztatására? Én is szeretek ezeken a kérdéseken gondolkozni, de ez sokszor olyan logikai eszmefuttatásban ér véget, ami önmagába záródik: cinikussá, szarkasztikussá, önironikussá válhatunk, saját tehetetlenségünket gúnyoljuk ki. Amikor a mondataink mögé tudunk állni, akkor nem kaphatjuk a színészt mórikáláson, rossz értelemben vett színjátékon. Nem megmutatnunk kell az érzelmeket, mint a tévésorozatokban, hanem valódi gondolatokat tenni mögéjük – állítja Görög László.

A történet fő cselekményszála Orlando és Rosalinda viszontagságos egymásra találása. A szerelmes ifjút alakító Simon Zoltán szerint az emberek boldogság kereséséről, a vágyakozásról, valamint, a szerelem természetének kettősségéről egyaránt érzékenyen és olykor szívbemarkolóan beszél ez a darab. Maga a szerelem egyszerre a világ legcsodálatosabb és legádázabb dolga tud lenni. Művészeti alkotások kimeríthetetlen forrása a szerelem, amely képes a mennyországtól a pokolig juttatni minket. A másik ember iránt érzett elmúlhatatlan szeretet csodálatosan eufórikus érzés, de a szeretett lény hiánya olyan kínt tud okozni, ami szinte elviselhetetlen. Nincs más olyan érzelem, amely ilyen amplitúdókat képes bejárni – mondja a színművész.

William Shakespeare - „Ahogytetszik” - vígjáték

rendező: Rusznyák Gábor

Az előadást 16 éven felüli nézőinknek ajánljuk!

Orlandót, apja halála után, elűzi bátyja a közös birtokról. Rosalinda, aki első látásra beleszeret Orlandóba, férfiruhában követi őt az Ardeni-erdőbe. Ezen a varázslatos helyen pedig minden megtörténik. Az iróniával teli darabban öt szerelem természetét is megismerhetjük, miközben egyre beljebb kerülünk az erdő közösségének életébe.
Az Ahogy tetszik sokrétegű, bonyolult mű. Rusznyák Gábor 2004-ben rendezett egy előadást Shakespeare vígjátéka alapján. „Bozgorok” címen az akkori Honvéd Kamaraszínház színészeivel. A "bozgor" román kifejezés, jelentése: hazátlan. Pejoráló és bántó jelzője mindazoknak, akik sehova sem tartoznak. Most úgy érezte, újra tudja fogalmazni, hogy milyen hely is az Ardeni-erdő, ahol száműzöttek, kitaszítottak, menekülők élik néhol nevetséges, néhol torokszorítóan drámai életük.