A rendező elmondta, már régóta szeretné színpadra állítani ezt a művet. – Még ma is emlékszem rá, hogy édesanyám diafilmként vetítette le nekem először a Csongor és Tündét a gyerekszoba falára. Már akkor nagyon erősen megragadt bennem a történet, és azóta is sokszor találkoztam vele: az általános iskolában, egy sajnos rossz színházi előadáson középiskolás koromban, felnőttként aztán újra és újra elővettem, most pedig úgy adódott, hogy rendezőként is megtalált a feladat, éppen abban az életszakaszomban, amikor a főhős problémakörével én is szembesülök – mondja. – Az az életút, életkaland, amit Csongor megél ebben a műben, velem nemrég történt meg, sőt, azt hiszem, még most is történik: a pályaválasztás, a munkahelyválasztás, a párválasztás, a mindennapi küzdelmek, a boldogulás. Túl tehát a rendezőn, emberileg fogott meg leginkább Vörösmarty gondolatvilága – vallja be Szőcs Artur.

Azzal kapcsolatban, hogy meseként vagy valóságos emberi történésekként értelmezik-e az előadást, a rendező szerint a néző dönt majd. – Van, akinek az egész élet egy mese, és van, akinek a mese maga az élet. Mi a színészekkel elmeséljük ezt a történetet, beletesszük azt, amit nekünk jelent, a néző pedig hozzáteszi a saját fantáziavilágát – hangsúlyozza rendező.

– Számomra nagy élmény ezzel a szöveggel újra találkozni es dolgozni. – mondja a Tündét alakító Prohászka Fanni. – Vörösmarty örökérvényű igazságokat fogalmazott meg gyönyörű verssorokban. Úgy érzem, minél többet érik bennem a szöveg, annál több dimenziója tárul föl előttem. Öröm volt tapasztalni a próbák folyamán, és hallani a partnereken, hogyan formálódik ez a nehéz szöveg. A szerelemről sem egyoldalúan beszél, hanem minden gyötrelmével együtt mutatja meg azt. Ha a mesevilágot lefordítjuk az emberi érzésekre, a gonosz jelenlétét lefordíthatjuk a bizalmatlanságra, Csongor álomkórját az ember beteljesüléstől való félelmére, a darab vége pedig nyitva hagyja szerelmük további sorsát, nincs egyértelmű happy end – véli a színésznő.

Tünde megformálása kapcsán kiemelte, nem egy mesebeli lényt igyekezett megformálni, hanem arra törekedett, hogy az érzések, célok alkossák meg benne ezt a nőt, és hogy Tünde finomságát ne felvett gesztusok, vagy külsőségek jelenítsek meg. – Az én elképzelésem szerint idegenül mozog a földön, érzékeny, sérülékeny, nehezen alakít ki kapcsolatot az emberekkel, tulajdonképpen mondhatjuk, hogy introvertált személyiség, aki azért akar emberré válni, mert vágyik a szerelemre – jellemzi a karaktert Prohászka Fanni.

A világot bejáró szerelmest, Csongort, Bodoky Márk játssza, aki elárulta, rengeteg munkát adott számára is Vörösmarty szövege. – Nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy ezek a gyönyörű sorok valóban eljussanak a nézőkhöz. Először persze nekünk magunknak kellett megérteni a versekben foglalt mondanivalót, de ez nem elég, át is kell adnunk a közönségnek – mondja.

– Már csak a kihívás miatt is izgalmas számomra ez a szerep, és nagyon szeretem az előadást, mert különleges módon beszél a szerelemről. Újra és újra elolvasva és elmondva, minden egyes mondat értékes gondolatot rejt számomra. Az a keresés, amiről a darab szól, tulajdonképpen a színész számára is keresés, nem csupán Csongor számára. Én is keresek, nemcsak a szövegben, hanem az értelmek, gondolatok, eszmék között: mi az, amivel azonosulni tudok, mi az, ami kihívást jelent, mi az, amit meg szeretnék mutatni magamból és abból a rengeteg dologból, ami ebben a darabban mind benne van. Ezért tartom nagyon különleges műnek a Csongor és Tündét – meséli Bodoky Márk.