Az időseket ünnepelték és köszöntötték az Aranykorban (Képgalériával!)
Karácsonykor lesz három éve annak, hogy Herendovics Imréné az Aranykor ellátottja. A 88 éves asszony érdeklődésünkre úgy fogalmazott, ebben a korban is aki akar, az talál magának elfoglaltságot – maga is szerepet vállalt a csütörtöki ünnepségen, kezdésként egy verset mondott el a lakók és a meghívott vendégek előtt. – Egyébként teszünk-veszünk a kertben, de nagyon szívesen segítünk a díszítéseknél is ünnepek alkalmával. Aztán kötögetni is szoktam, mindig találok magamnak elfoglaltságot – tette hozzá.
Az Aranykorban közel száz szépkorú él, ebből – tudtuk meg az intézmény szakmai vezetőjétől – tizennégyen már túl vannak 90. életévükön. Rézműves Gabriella úgy fogalmazott: a már hagyománnyá vált idősek hónapi rendezvényük alkalmat nyújt arra, hogy a rohanó világban megálljunk egy kicsit, és „kifejezzük megbecsülésünket és érzéseinket önök felé”. – Otthonunk törődést biztosít az itt élők számára, gondoskodásunk a fenntartó miskolci önkormányzat számára is kiemelten fontos – fűzte hozzá.
Krajnyákné Papp Henrietta intézményvezető-helyettes hozzátette, mind az Őszi Napsugár Otthonban, mind a tagintézményekben csatlakoztak Az idősek hónapja rendezvénysorozathoz: vetélkedőkkel, kirándulásokkal, kulturális műsorokkal, de kávéházi délutánokkal is kedveskednek az ellátottaknak. Az intézményvezető-helyettes egyébként saját festményeiből is elhozott több mint egy tucatot, hogy ezzel is otthonosabbá és még személyesebbé tegye a kapcsolatot a szépkorúakkal.
Az egészségügyért és szociális ügyekért felelős polgármesteri biztos köszönetét fejezte ki a város és a program fővédnöke, Kriza Ákos polgármester felé, hogy a Salkaházi programot elindították. Papp Csaba aláhúzta, polgármesteri biztosként mindenben számíthat a városvezetésre és a terület önkormányzati képviselőjére, Novák Józsefnére. Köszönetet mondott az otthon munkatársainak is, majd kiemelte: Miskolc egy gondoskodó város.
Az ország és a város is továbbra is támogatja és megbecsüli a nyugdíjasokat, hangoztatta Hubay György. Az országgyűlési képviselő, a Salkaházi program vezetője emlékeztetett, 2010 óta átlagosan 26 százalékkal nőttek a nyugdíjak, az alacsony inflációnak köszönhetően ráadásul mintegy 10 százalékkal nőtt a vásárlóértékük.
– A városvezetés megbecsüli azokat a szépkorúakat, akik ezért a városért dolgoztak. Igyekeztünk is ezt meghálálni a Salkaházi programmal és a 10 ezer forintos támogatással. Biztosítom önöket arról, hogy a programokat a jövőben is folytatjuk és ha lehetőség lesz rá, a támogatás mértékét is igyekszünk majd növelni – mondta el Hubay György.
Az ENSZ közgyűlése 1991-ben nyilvánította október 1-jét Az idősek világnapjává. Az Aranykor otthon lakóit kulturális műsorral is meglepték és külön köszöntötték a 90 évnél idősebbeket.
11 ezer új növény a Szemere kertben
Kiss János rámutatott, a miskolciak régóta szerették volna, hogy fejlesszék, szépítsék a belváros pakjait, növeljék a virágosított felületeket.
– Ez a parkosítási folyamat most megkezdődött, de ez csupán az első lépése egy nagyszabású belvárosi virágosítási programnak – húzta alá az alpolgármester.
Mint elmondta, mintegy bruttó 45 millió forintot fordítanak a Szemere kertben elvégzendő munkákra, melynek eredményeként teljes egészében megváltozik a terület karaktere. Az utóbbi években ugyanis inkább már csak közlekedési útvonalként érintették a miskolciak a kertet, ezen szeretnének most mélyrehatóan változtatni: modern pihenőparkot álmodtak meg a belváros szívében.
Több mint 11 ezer növényt ültetnek el, ebből 8835 évelő virág, 2242 pedig cserje. Ezen felül cseresznye és kőrisfákat is kiültetnek. Teljes egészében megújul a park gyepfelülete is.
Egy pihenőpark természetesen nem tudná betölteni funkcióját ülőalkalmatosságok nélkül, ezért több új, korszerű padot helyeznek majd el a Szemere kertben. Kiépítenek egy öntözőrendszert is, emellett megújulnak a járdafelületek. A kerítésként szolgáló támfalat úgynevezett homokfúvásos technikával újítják fel.
– A park minden egyes négyzetméterét, szegletét a mai, korszerű kertépítési elvárásoknak megfelelően alakítjuk át – hangsúlyozta az alpolgármester, reményét fejezve ki, hogy a Szemere kert a miskolciak egyik kedvenc pihenőparkja lesz a jövőben.
Dolgoznak a Városház téri platánsornál is, itt bruttó 2 millió forintból építik újjá a fák gyökérzetét védő gyűrűket, és kijavítják az utcaburkolatot. – Reményeink szerint a Lillafüredi Függőkerthez hasonló hatást vált majd ki a miskolciakból a megújult pihenőpark és a platánsor – zárta szavait Kiss János.
A tervek szerint heteken belül végeznek a belvárosi parkosítási folyamat első lépésével.
Hősi halált halt diósgyőri katonák emlékműve előtt tisztelegtek
Ünnepi beszédében vitéz Csantavéri Tivadar Károly székkapitány ismertette, idén immár hatodik alkalommal szervezték meg a megemlékezést. – Közvetlenül érintve is vagyok, hiszen apai nagyapám, vitéz Csantavéri István őrvezető 56 hónapot szolgált a szerb és az olasz fronton a „nagy háborúban”. Személyesen is jelen lehetett 90 évvel ezelőtt az emlékmű avatásánál.
1928. június 10-én egy rendkívül ünnepélyes rendezvényen avatták fel az emlékművet a Táncsics téren. Mintegy 10 ezer miskolci és diósgyőri polgár vett részt rajta. Az emlékmű több nekifutásra készült el, Diósgyőr község lakossága még 1917-ben határozta el, hogy a hősöknek emlékművet állít – mondta el a székkapitány. Gyűjtötték adakozásból a pénzt, de az ország és gazdasága összeomlása után ez a terv, ha feledésbe nem is került, de a megvalósítása váratott magára. 1926-ban tűzték újra napirendre, a pénzt is sikerült összegyűjteni, így ’28-ban felavathatták.
– Kettőszáznégy, az I. világháborúban hősi halált halt diósgyőri katona neve szerepel az emlékművön. Úgy gondolom, minden évben meg kell emlékezni róluk és arról a gigászi küzdelemről, amit a világháborúban vívtak – húzta alá Csantavéri Tivadar Károly.
Az elesett katonákról megemlékeztek a történelmi egyházak képviselői is.
Majd az emlékezés koszorúit, virágait helyezte el a miskolci önkormányzat nevében Papp Ferenc kulturális főtanácsos, továbbá civil szervezetek, egyesületek, pártok képviselői is fejet hajtottak az emlékmű előtt.
„Az embernek képesnek kell lennie tudatosan figyelni önmagára”
A Kutatók Éjszakáján rendkívül színes programokkal várták az érdeklődőket a Rákóczi utcában, a Grabovskynál. Színművész, költő-képzőművész és képzőművész beszélgetett például az alkotói válságról, települések vezetői tárgyalták a közösségek válságát és sikerét, de a résztvevők gyakorlati ízelítőt kaphattak egy komplex művészeti terápiás módszerről is.
Életközépi krízis, házassági válság, válás, szakmai kiégés, veszteség, betegség – rajtunk múlik, hogy maguk alá gyűrnek, vagy új irányt adnak az életünknek. Hogyan lehet túlélni, kibírni, és javunkra fordítani életünk kríziseit, váratlan hullámvölgyeit? Van-e rá módszer? Ezekre a kérdésekre is választ kaphattunk egy másik előadás során, sőt: test-tudatosság a válságkezelés szolgálatában és stílustanácsadás örökös megújulóknak is szerepelt a programban.
minap.hu: Fent és lent az életvasúton volt a mottója az intézet programjainak a Kutatók Éjszakáján. Mennyire aktuális a téma egy olyan korban, ahol számtalan „eszköz” áll rendelkezésre az életválságok leküzdésére?
Szabó-Tóth Kinga (Sz-T. K.): Azt mondhatom, hogy ez egy örökzöld téma, hiszen ahogy az emberiség történetében, úgy az egyén életében is mindig jönnek hullámhegyek és kerülünk újra és újra hullámvölgybe. Ez az egész egy ciklikus folyamat. A kérdés az, hogy amikor lent voltunk, hogyan tudtunk visszakapaszkodni, illetve hogy legközelebb, amikor hasonló helyzetben találjuk magunkat, akkor ügyesebbek leszünk-e, be tudjuk-e építeni a korábbi tapasztalatainkat az életünkbe. Szociológusként, szociális munkásként közösségeket, családokat, de egyéneket is fejlesztünk, segítünk. Természetesen fontosnak tartjuk azt a tudást és tapasztalatot, amit a szociológia, a szociálpszichológia tud ezekben a kérdésekben mondani. A Kutatók Éjszakája programjait a Pránaház Egészségközponttal rendeztük meg, hiszen ők is a prevencióra, az egészségtudatosságra hívják fel a figyelmet, arra, hogy ha a test beteg, akkor a lélekkel is kezdeni kell valamit, és viszont. Ezeket a „fent” és „lent” helyzeteket ők is ugyanúgy vizsgálják és kezelik, ahogyan tesszük azt mi is.
minap.hu: Az intézet több terület szakembereit fogja össze, így pontosan tud ezekre a kérdésekre válaszolni, akár lelki, társadalmi kérdésekről van szó?
Sz.-T. K.: Reményeink szerint aki eljött hozzánk a Kutatók Éjszakáján, választ kapott a kérdéseire. De hozzá kell tennem, ha jó kérdéseket teszünk fel, az már önmagában is fél siker. A Csepeli Györggyel folytatott beszélgetés során is az egyik legfontosabb pont az volt, hogy az embernek képesnek kell lennie tudatosan figyelni önmagára. Ez is egy fontos üzenete az estének: tudatosan kell élni, önmagunkra is állandóan reflektálni kell, tükröt kell tartani egymásnak, ahogy például egy szociológus a társadalomnak, vagy ahogy az egyének interakcióban egymásnak. Ez fontos dolog.
minap.hu: Mik a tapasztalatok, a magyarok ebben mennyire jók, vagy éppen ellenkezőleg: rosszul csinálunk valamit?
Sz.-T. K.: Én azt látom, hogy nagyon sok ember nem mer szembenézni magával, valahogy ódzkodunk ettől. Illetve például addig járunk terápiára, amíg tetszik az a tükörkép, amit látunk magunkról. Gyerekcipőben jár a magyar társadalom az önreflexióban, van még hová fejlődni.
minap.hu: Ez a magyar néplélek sajátja, vagy – ahogy a Csepeli György szociálpszichológussal folytatott pódiumbeszélgetés során is utalás történt rá – van valamiféle közép-európai „hagyománya” annak, hogy ennyire képtelenek vagyunk szembenézni önmagunkkal és a problémáinkkal? Illetve ki lehet ezt „nőni”, meg tudjuk ezt haladni egyéni és társadalmi szinten?
Sz.-T. K.: Egy kettős tükörről beszélhetünk, mert egyrészt nem nézünk szembe a problémákkal, másrészt pedig hajlamosak vagyunk arra is, hogy felnagyítsunk dolgokat, amit lehet, hogy nem kellene. Meglátásom szerint mindkettő megvan Közép-Kelet-Európában.
minap.hu: És milyen megoldás van mindezekre, hogyan tudunk kikerülni ebből a körből?
Sz.-T. K.: Azt gondolom, bár szociológus vagyok, és társadalomban gondolkodom, de ezt egyéni szinten kell kezdeni. Mindig azt tapasztaltam, hogy ha egyénileg, magunk tudjuk elszórni a cselekvés, a tisztán látás vagy a jó kérdések magvait, akkor van nyert ügyünk. Mi ezt igyekszünk elültetni a hallgatóinkban. Nagyon hiszünk abban a tanítás során, hogy ha a diákok szemét sikerül felnyitnunk, értelmes és érvényes kérdéseket teszünk fel nekik és ezt ők is megtanulják; ha magukra tudnak reflektálni, akkor az nekem már rendben van. Mert ők aztán majd ezt viszik tovább a világban. Az egyéni és a kisebb közösségek között kell ezt elkezdeni, aztán lehet társadalmi szinten tovább építeni.
„Mindenkinek megvan a maga deficitje”
A Kutatók Éjszakáján a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Társadalomtudományok Intézete (ATTI) és barátai különleges programokkal készültek. A helyszín a Rákóczi utcai Grabovsky coworking & more volt.
Az ME BTK ATTI, a Pránaház Egészségközpont és a Grabovsky közös szervezésében életünk válságai és napos csúcsai körül forogtak az esti események. Arra a kérdésre kereshettük a választ szakemberek segítségével, hogy mire jó a válság személyes és közösségi életünkben, mire tudjuk használni, hogyan tudunk megújulva kijutni életünk labirintusaiból, hogyan tudunk legközelebb már felvértezve, tapasztalatokkal ellátva, szemléletet váltva ügyesebben mozogni a lejtőkön – és hatékonyabban küzdeni a szakadékokban…
„Sorshúzó” címmel tartottak beszélgetést ups and downs-ról Csepeli Györggyel, a szociálpszichológia professzorával, személyes pillanatokkal fűszerezve most megjelent, azonos című életrajzi kötete kapcsán. A beszélgetőtárs Szabó-Tóth Kinga intézetigazgató volt (vele készített interjúnkat külön cikkben olvashatják majd).
Csepeli György rengeteg hasznos válság- és problémakezelési tanáccsal szolgált. Személyes életstratégiája abból áll, hogy nagyon sok dologba belekezd, hiszen – mint fogalmazott – rengeteg zsákutca, mutáció volt az evolúciós fejlődésben is.
– Nekem is természetes taktikám, hogy magas kockázatot vállalok, és sok dologba kezdek bele. Kísérletező alkat vagyok, sok szálon fut az életem, így az esetleges veszteségeimet is fedezik a sikereim – mondta el a szociálpszichológus. – A saját hibáim többnyire nem frusztrálnak, ilyet érzést igazán csak az vált ki belőlem, ha valami jó dolgot kitalálok, minden a helyén van, de végül a körülmények miatt kudarc ér.
Rámutatott arra is Csepeli György, hogy a saját rossz döntéseiből tanul az ember a legtöbbet, és talpon maradni csak akkor tudunk, ha valóban tanulunk a kudarcainkból. A hiány hiányát ecsetelve pedig leszögezte: ha valami hiányzik, az sokszor kreatívvá teszi az embert, nem engedi eltespedni.
– Az ismert mondás szerint a jóllakott macska nem fog egeret, ezt például Amerikában is megtapasztaltam. Mi itt, Közép-Kelet-Európában azonban nem vagyunk jóllakott macskák, állandóan résen vagyunk és keressük az egeret. Ez a térség sajátossága, mindenkinek megvan a maga deficitje. Minden itt élő nép a maga módján boldogtalan – fogalmazott a szociálpszichológus.
Újabb ülőköveket helyeztek ki Miskolcon
Elvarázsolt békakirályfi, fürge gyíkocska, tovaröppenő szitakötő – mindezek a témák megjelennek Szelekovszky Magdolna ülőkövein. Mint mondta, örömmel fogadta az iskola vezetőjétől a felkérést – azért is, mert a visszajelzések szerint a gyermekek kedvelik leginkább a köztereken kihelyezett ülőköveket.
– Az állatfigurák fogják meg leginkább a fantáziájukat. Szerettem volna a természet színeit visszahozni, azokat, amelyek nem harsányak, kellemesek a szemnek. A kövek – ahogy a gimnáziumba járó diákok is – különböző nagyságúak, de követik a természetes formákat, leginkább talán a csiszolt, némelyikük a lapos kavicsokra hasonlítanak. Úgy érzem, rájuk ülve kicsit megnyugodhatunk – mondta az iparművész. Hozzátette: a Balázs Győző gimnázium igazgatója nagyon odafigyel az inspiratív, szép környezetre. További terveik között szerepel egy csobogó felállítása, de kerámialámpákkal is szeretnék majd feldobni a délutáni, kora esti foglalkozásokat.
Fotó: Végh Csaba
Az alkotásokat Sziráki Szűcs Gábor igazgató adta át. Mint mondta, az iskola művészeti képzéséhez, de hangulatához is kitűnően passzolnak ezek az ülőkövek. Színeikben, formáikban illeszkednek az intézmény mediterrán belső környezetébe. Fontosnak tartják, hogy az épületben legyenek olyan pihenőhelyek, ahol a diákok le tudnak ülni, el tudnak csendesedni egy rövid időre.
– Ezek varázskövek, ha rajtuk ültök, jobban meg fogjátok érteni Adyt, József Attilát – hangoztatta a diákokhoz fordulva Sziráki Szűcs Gábor. – Bármikor megtalálhattok itt egy szeretetteljes érzést, egy boldog pillanatot, egyszóval érzelmi hullámokat élhettek át ezeken az ülőköveken. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg élményt, kedves pillanatot szereznek majd nektek – zárta szavait az igazgató.
Szelekovszky Magdolna azt kívánta a fiataloknak, mindig örömmel használják az ülőköveket, s teljen bennük sok gyönyörűségük.
… mert a verset mondani kell!
Az Országos Könyvtári Napok rendezvényei között tartották meg a Kányádi Sándor emlékestet a Szabó Lőrinc Könyvtárban. Az intézmény erdélyi költők munkásságát bemutató sorozata egyébként Szilágyi Domokossal kezdődött volna, de Kányádi halála szomorú apropót adott az életművéről való megemlékezésnek. (Aki Szilágyi költészetére kíváncsi, annak sem kell aggódnia: november elején hallhatunk majd a művei közül jópárat az Irodalmi Fonó sorozatában.)
Kányádi Sándor verseit sokan tudják idézni – mégis, az egyik legismertebb mondatát prózában mesélte el. Először nem is ő mondta ki, de ő tette valóságunk részévé az egykori kisfiú válaszát a lehetetlen kérdésre: mondd, mi a vers? A vers az, amit mondani kell – hangzott az irodalomtörténet részévé vált válasz.
Kányádi Sándor: A vers az, amit mondani kell
Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben - mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot -, ijedtemben visszadobtam:
- Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers?
- A vers az - kapaszkodott tekintetembe bátorításért -, amit mondani kell.
Derültség tarajlott végig a termen. Csak mi ketten álltunk megilletődve.
Ő egy kicsit a bumerángtól szabadulás könnyebbségével, s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki. Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek s el-elmondok, ha nem is ilyen egyszerűen.
A vers az, amit mondani kell.
Mintha valami távoli, az idők kezdetétől hirtelen ideért fuvallat legyintett volna meg.
Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét.
Mintha a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna.
Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk.
A vers az, amit mondani kell.
Két nyárfa, Harmat a csillagon, Álmodó, Holtomig ismeretlen, Bántani én nem akarlak, Egyszer majd szép lesz minden – közel 1 órában is csupán egy pici szeletét hallgathattuk meg a Kányádi-életműnek Koncz Károly, Balázs István és Perecsenyi Attila előadásában. Néhány vers csupán, de azt érezhettük: lelassul a szív, megnyugszik a pulzus, szorításból szabadul a mellkas, letisztulnak a gondolatok. S magunk is együtt suttogjuk a sort az előadóval: „a legeslegnagyobb öröm félelem nélkül élni” (Útravaló ének)! És talán egy pillanatra áthat minket is, „ahogy az isten észrevétlen/beléd épül minthogyha volna/ahogy te is valamiképpen/vagy a ház és annak lakója” (Ahogy). Egyet tudunk érteni Koncz Károly méltatásával: örök érvényű, mindenkit megérintő gondolatokat adott nekünk Kányádi, akitől ezzel a versével búcsúzunk:
Valaki jár a fák hegyén
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
(A pénteki emlékesttel nem fejeződött be a költőről való megemlékezés Miskolcon. Az Irodalmi Fonó sorozatban október 12-én, pénteken ismét Kányádi Sándor verseket hallgathatunk a Feledy-házban)
„Minden meccsen a vérünket fogjuk adni”
A szurkolói találkozó előtt a DVTK Akadémia junior csapata a Törekvés SE gárdáját fogadta a sportcsarnokban, és kiélezett mérkőzésen, az utolsó 5 percben gyakorlatilag fej-fej mellett haladva, de végül 62-56-os győzelmet aratott a hazai csapat. A mérkőzésen igen szép számban jelentek meg szurkolók, akik aztán maradtak a felnőtt csapat bemutatkozására is.
Az Aluinvent DVTK vezetőedzője ki is fejezte örömét, hogy ilyen sokan ellátogattak a fiatalok mérkőzésére és az ankétra. Cziczás László elmondta, közel hatvan edzésen van túl a csapat, „több mint megfelelőnek” nevezte a játékosai hozzáállását és az edzésmunkájuk intenzitását.
A keret kialakítása kapcsán elmondta, egy kicsit későn találták meg a magas posztokon bevethető játékosukat, Eglė Šulčiūtėt, és a bedobó Shatori is csak a napokban érkezett meg, idő kell még, hogy őket is be tudják építeni a csapatba. – Nagyon sok munka van még előttük, de úgy látom, felvették a ritmust, ahogy a fiataljaink is – mutatott rá a vezetőedző.
Cziczás László beszélt arról is, hogy szeretnék, ha a diósgyőri utánpótlásból is egyre többen helyet követelnének maguknak a felnőtt csapatban, ez a klub hosszútávú célja.
Kifejezte azt, is, hogy „ez a csapat nagyon szerethető lesz”, és bízik abban, hogy a közönséggel egymásra találnak majd a szezon során. – Annyit tudok ígérni, a játékosok nevében is, hogy csúszni-mászni fogunk a pályán a győzelem megszerzéséért. Ha nem is nyerünk majd mindig, de minden meccsen a vérünket fogjuk adni. Hajrá, Diósgyőr! – zárta rövid felvezetését a vezetőedző, nagy tetszést kiváltva a szurkolók soraiban.
Az ankéton lehetőség volt kérdéseket is feltenni a szakmai vezetésnek és a játékosoknak. Előbb a keret összeállítása került szóba. Egy szurkoló megjegyezte, hogy egy stabil, több éven át egyben tartott csapatmagot kellene összeállítani, és értetlenségének adott hangot, hogy miért nem lehet hosszabb távra igazolni meghatározó játékosokat. „Pénz kérdése? Vezetőségi kérdés?”, vetette fel a szurkoló, megjegyezve, hogy tudja, nyilván nem az edző dönt erről elsősorban. Válaszként elhangzott, hogy Diósgyőrben a minél több saját nevelésű játékos beépítésére törekednek, velük hosszabb távra kötnek szerződést.
Érkezett kérdés a keret rotálásáról is. Cziczás László annyit elárult, hogy senkinek sincs előre leosztott játékideje, mindenki annyi időt fog a pályán tölteni, amennyit kivív magának az edzéseken. – Csak azért nem fogunk rotálni, hogy minél többen játszanak, az fog játszani, aki megérdemli, nincs öreg, nincs fiatal, csak pillanatnyilag jó és kevésbé jó játékos – húzta alá.
Az Aluinvent DVTK női kosárlabdacsapata október 3-án, szerdán, este fél 7-től játssza első mérkőzését a 2018/19-es bajnokságban. A Zalaegerszeg csapatát fogadják hazai pályán, a sportcsarnokban.
Kiváló körülmények között a diósgyőri fiatal kosarasok
A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének főtitkára a csütörtöki átadó ünnepségen leszögezte: a magyar kosárlabdasport eredményes, az elmúlt 5 évben válogatottjaink több és jobb eredményeket értek el, mint előtte 40 éven keresztül. Bodnár Péter rámutatott ugyanakkor arra is, hogy a sikerek előtt teljesen egyértelmű vált számukra: stratégiai céljukat, a tömegesítést nem lehet megfelelő intenzitással végrehajtani, ha nem nyújtanak megfelelő infrastrukturális feltételeket, eszközparkot a fiatal kosárlabdázóknak. Ebbe pedig bele kell érteni az olyan sportinfrastrukturális fejlesztéseket is, mint a sportcsarnokok, tornatermek építése és felújítása – valamint mindezeken túl a lakhatási körülmények biztosítása, javítása.
– Bízom benne, hogy a számunkra nagyon fontos miskolci akkreditált kosárlabdaakadémia is hozzá tud járulni majd a sportág további sikereihez – fogalmazott a főtitkár.
A felújítás 40 millió forintból, TAO-támogatással valósult meg. A szobákban összesen tizenhatan férnek el. Modern szobák, tágas terek, új bútorok – a szobák inkább egy szállodai apartmanra hasonlítanak. A szinten a DVTK női kosárlabdacsapatának utánpótlás tagjai laknak majd, azok a lányok, akik nem miskolciak, de itt tanulnak és itt is sportolnak. Ilyen Kababik Bianka is, aki Sátoraljaújhelyről származik, ott is kezdett el kosarazni, de aztán négy évvel ezelőtt köszönthettük Miskolcon, három éve pedig már ide is jár iskolába.
Király Sándor, a DVTK Nemzeti Akkreditált Kosárlabda Akadémia szakágvezető igazgatója érdeklődésünkre elmondta, a szinten négy lakást és egy tanári szobát alakítottak ki, a folyosókat is felújították. Először kilencen laknak majd itt, de rövid időn belül teljes létszámmal fog üzemelni a kollégium.
László István, a Miskolci Tankerület igazgatója köszöntőjében elmondta, a vagyonkezelésükben lévő ingatlanon egy nagyon magas színvonalú beruházást valósítottak meg a kivitelezők. Ismertette: a projekt szorosan kapcsolódik a tankerület kollégium-fejlesztési elképzeléseihez.
– Nem áll meg ezen a szinten a kollégium fejlesztése; az előtér pályázati forrásból újult meg, illetve egy 240 millió forintos beruházás során pedig lecseréljük a nyílászárókat, de szigeteljük a homlokzatot és a tetőt is. Továbbá napelemrendszer fogja segíteni a korszerű energiaellátását az intézménynek – sorolta a tankerületi igazgató.
Csöbör Katalin, az Aluinvent-DVTK női kosárlabdacsapatának társadalmi elnöke büszkeségét fejezte ki, hogy sikerült egy ilyen magas színvonalú kollégiumi emeletet létrehozni, hiszen az eredményes sportolók megérdemlik a támogatást.
– Az ő sikereik a mi sikereink is, és mi igyekszünk minden szinten, kormányzati támogatással megteremteni a megfelelő körülményeket. Ez szolgálja a fiatalok fejlődését mind a tanulásban, mind a sportéletben – húzta alá.
Újjászülető épületben várják a könyvek szerelmeseit a könyvtári napokon
Augusztus 21. után ismét fogadta már látogatóit a könyvtár, ekkora, alig két hét befejeződött a felújítás a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. Összesen közel 1000 négyzetméreten sikerült kicserélni a padlóburkolatot, az első emeleten a megkopott, szakadozott, nehezen tisztítható filcborítást eltávolították és nagy kopásállóságú PVC-vel burkolták le a padlót. Ehhez kapcsolódóan a földszinti szolgálati övezetben is cserélték a padlóburkolatot és elvégezték a tisztasági festést is. A felújítást – amely az olvasók, a könyvtárlátogatók kényelmét szolgálja – a Miskolci Közintézmény-működtető Központ munkatársai végezték.
Egyebek mellett erről is szó volt csütörtökön, a megújult könyvtári térben megtartott sajtótájékoztatón. Prokai Margit, a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója köszönetét fejezte ki amiatt, hogy Kiss János alpolgármester figyelmének és közbenjárásának köszönhetően – soron kívüli támogatásként – vállalta a fenntartó, Miskolc város a 10 millió forintos beruházás költségeit.
Megtudtuk, hogy a burkolatcsere után kényelmes székek, megfelelő magasságú asztalok kerültek a Folyóirat-olvasóba, új szőnyeget kaptak a Gyermekkönyvtár látogatói és megújult a kamaszok számára kialakított Tinisarok is.
A felújítás támogatása is egy újabb bizonyságtétele annak, hogy a város számára fontos a közművelődés erősítése – húzta alá Miskolc alpolgármestere. Kiss János úgy fogalmazott: a tudás, az értékek felhalmozása, de az oktatás szempontjából is nagyon fontos, hogy a fenntartók foglalkozzanak a könyvtárakkal. Hiszen – folytatta – ezeken az intézményeken keresztül segítik azokat a könyvtárba járó polgárokat, akik itt pallérozzák az elméjüket.
Kiss János kifejtette azt is, hogy a könyvek értéket jelentenek és értéket közvetítenek, nincs ez másként az internet és a digitalizáció világában sem.
Az olvasás és könyvek szerelmeseit tehát már egy megújult környezet várja a 13. alkalommal megrendezendő Országos Könyvtári Napokon, október 1. és 7. között, a megyei könyvtárban. Az intézmény igazgatója ismertette, az egy hét „ívét” a családi programok adják: lesznek kiállítások, kézműveskedéstől kezdve a mézeskalács-készítésig, játékokig, társasjátékokig, ismeretterjesztő előadásig, író vendégek meghívásáig nagyon színes a felhozatal. A részletes program INNEN letölthető.
Az Országos Könyvtári Napok programsorozata hivatalosan ugyan október 1-jén, hétfőn kezdődik, de – mondhatjuk: hagyományosan – a miskolci könyvtárak előrendezvényeket is tartanak. Ilyen pénteken a Kányádi Sándor költő emlékére rendezett est, a Tompa-nap és a Petőfi Sándor Könyvtár szombati családi napja, amikor színpadi programokat és játékokat kínálnak kicsiknek és nagyoknak.
Az OKN rendezvényei egészen a következő családi napig, a Könyves Vasárnapig tartanak. És hogy mi lesz még ez alatt az egy hét alatt? Csak néhány elemet sorolunk itt fel: akciók és kedvezmények, megyei könyvtáros találkozó, de adományokat is gyűjtenek a könyvtárak a Miskolci Állatsegítő Alapítvány pártfogoltjai számára.
Október 6-án, szombaton most először rendeznek Könyves Szombatot a Szabó Lőrinc Könyvtárban. Ki lehet próbálni a könyvszoborkészítést, a foltvarrást és a csuhézást is.
Október 7-e pedig természetesen Könyves Vasárnap! Délelőtt 10 és délután 2 óra között műveltségi-ügyességi játékokkal, az egész épületet bebarangoló családi akadályversennyel, kézműveskedéssel várják a központi épületben a gyerekeket és a felnőtteket. A megyei levelezős irodalmi játék eredményei alapján ünnepélyesen megkoronázzák az olvasók királynőjét és királyát, és köszöntik a könyvtár legidősebb és legfiatalabb olvasóját is. Tehát ismét torta lesz a desszert az egész hetes „programlakoma” végén!
Prokai Margit végül azt is elmondta a sajtótájékoztatón, hogy a felújítással kapcsolatban vannak még terveik. Azt szeretnék, ha a második emelet is megújulna. A tervek szerint jövő nyáron folytatódhat a felújítás a könyvtárban: a következő lépés lenne a második emeleten a padlóburkolat cseréje, de egyre sürgetőbb az egész könyvtárban a polcrendszer megújítása is.
