A Civil Összefogás Fórum (CÖF) Klub Miskolc, együttműködve az Életfa Társadalom- és Környezetkultúra Alapítvánnyal, az Életműtárs Művészeti és Civilitikai Egyesülettel, valamint az 1956-os Vitézi Lovagrend Baráti Társasággal szervezett újabb előadást csütörtökön a Tudomány és Technika Házában.

Lengyel Attila, a CÖF Klub Miskolc vezetője érdeklődésünkre elmondta: civil szervezetként múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel foglalkoznak a Sorskérdések című sorozatban. Ugyanakkor ki is tárják a világot, és - mint például a mostani előadás alkalmával - globális témákat is tárgyalnak. Minden hónap utolsó csütörtökjén tartják ingyenesen látogatható rendezvényeiket.

– Azt is feladatunknak érezzük, hogy integráljuk a közelünkben működő civil szervezeteket, együttműködjünk velük, bemutassuk meg, és kölcsönösen látogassuk egymás rendezvényeit – sorolta Lengyel Attila. A Sorskérdések sorozatban ezúttal „a globalizált gazdaság jótéteményeiről és átkairól” tartott előadást Boros Imre közgazdász, aki a globalizációt a tűzhöz hasonlította. – Ha túl közel vagy hozzá, akkor megégsz, ha viszont túl távol vagy tőle, akkor nem érdekes az egész. Kellő távolságot kell tehát tartani tartani, ugyanakkor nem lehet tőle teljesen elszakadni sem. Nemzeti szinten kell megmondani, hogy adott esetben, egy-egy üzlet tekintetében mi a jó nekünk és mi nem – fogalmazott.

Hozzátette, ha egy ország kézben tartja a saját pénzét és a nemzeti adósságát, akkor ez a tűz nem fogja agyonégetni. – Ha azonban túl közel megy hozzá, és Magyarországon erre is volt példa, akkor jön a megszorítások tömkelege. Azaz perzsel ez a tűz bennünket – fogalmazott a közgazdász.

– Ha mi azokat a tőkebefektetéseket vesszük igénybe, amelyek magas hozzáadott értékű munkahelyeket teremtenek és komoly munkabéreket tudnak fizetni a munkavállalóknak, az rendben van. Hátrányt az jelent, amikor pusztán összeszerelési munkákat biztosítanak, és a legkisebb baj esetén is kivonul az adott cég az országból – ecsetelte Boros Imre.

A magyar gazdaság jelenlegi állapota kapcsán úgy fogalmazott, a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozásokat regionálisan és lehetőség szerint világviszonylatban is versenyképessé kell tenni. – Ebben még le vagyunk maradva. A multinacionális cégek szerencsére özönlenek Magyarországra, mert itt stabil a piaci környezet, és fizikai biztonság is van. Velük most elég jó alkupozícióban vagyunk, a saját belgazdaságunkkal kell törődnünk – hangsúlyozta.

Beregi László képgalériája

Boros Imre egyebek mellett szólt még a pénz szerepéről, valamint a régi és az új pénzügyi-gazdasági válságok közötti különbségekről is. – Ma a válság nem spontán, nem kiszámíthatatlan, ez hazugság; akik csinálják, azok pontosan tudják, hogy mikor és mekkora összeomlást akarnak kirobbantani, és kinek a nyakába akarják ezt varrni. Ez fontos üzenet számunkra, 2008-ban ebből már elég nagy hasalás lett – fogalmazott a közgazdász.

Kedd este eldőlt, hogy a DVTK Jegesmedvék a MAC Újbuda csapatával találkozik a Tippsport Liga kvalifikációs körében. Egri István, a DVTK Jegesmedvék elnöke előbb azonban örömmel és büszkén jelentette be, hogy Vas János a következő 2 évben is a miskolciakat erősíti. – Úgy gondolom, hogy minden csapat, menedzser és edző számára ő egy ideális játékos: vezér az öltözőben és a jégen is. Rendkívül jó játékos, ezt a Tippsport Ligában is bebizonyította – húzta alá.

Vas János a döntéséről úgy nyilatkozott, bár kecsegtető, hogy egy ennyire rangos ligában játszhat még a következő időszakban, de inkább az szólt a DVTK mellett, hogy egy jól megtervezett koncepció szerint működik a klub: minél több magyar játékost igyekeznek foglalkoztatni, és minőségi játékot mutató külföldiekkel erősítenek. Ráadásul gyorsan fejlődnek. – Ugyanakkor a családom is nagyon megszerette a várost, a szurkolókat, a DVTK-családot – fogalmazott a játékos, aki azt is elárulta, hogy alig fél óra alatt megszületett a megállapodás.

Glen Hanlon vezetőedző úgy kommentálta Vas maradását, hogy véleménye szerint egy olyan játékossal sikerült szerződést hosszabbítani, aki más európai bajnokságban is megállná a helyét. – Örülök és büszke vagyok, hogy elkötelezte magát a DVTK-hoz – fűzte hozzá.

A kvalifikációs szakasz mérkőzéseire rátérve Egri István úgy fogalmazott, hogy a Jegesmedvék képesek legyőzni a MAC-ot. Vas János hozzátette: magabiztosan mennek bele a párharcba. – Ismerjük az ellenfelünket, tesszük a dolgunkat, és akkor győzelmeket fogunk aratni – hangsúlyozta. Glen Hanlon pedig rámutatott, az augusztusi szezonkezdet óta megvívott 57 meccs a play-offra készítette fel a csapatot. – Nekem az a dolgom, hogy a legjobbat hozzam ki a játékosaimból. A rájátszás érzelmekkel teli, nekem a kiegyensúlyozottságot kell biztosítanom – fogalmazott.

Az első mérkőzést pénteken, a másodikat szombaton rendezik a Miskolci Jégcsarnokban, a három nyert meccsig tartó párharc első két felvonását tehát hazai pályán játszhatják a Jegesmedvék. A kezdési időpont mindkét találkozón délután 6 óra.

Elsősegélynyújtás, baleset- és sebimitáció, drogprevenció, egészséges életmód, véradás – interaktív előadások várták az önkéntességgel még csak ismerkedő fiatalokat a központban. Az ezen a téren már több tapasztalattal rendelkező kortársaik tartottak számukra bemutatókat, illetve beszéltek az önkéntesség fontosságáról. Alföldi Erik, a Miskolci Szakképzési Centrum Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakgimnáziumának gyakorló mentőápoló szakos tanulója (lenti képünkön a Magyar Vöröskereszt pulóverében) érdeklődésünkre elmondta, áprilisban lesz 6 éve annak, hogy önkénteskedik. Volt területi ifjúsági elnök, jelenleg az Ifjúsági Vöröskereszt északkelet-magyarországi régiójának vezetője.

– Az önkéntesség számomra leginkább a segítségre szorulók ellenszolgáltatás nélküli segítését jelenti. Embereknek, embereken segíteni alapvetően nagyon jó dolog, és amellett, hogy köszönetet kapunk érte, tapasztalatszerzésre sem utolsó. Rengeteg önkéntes van ma már a megyében – mondta el.

Az Önkéntesség fejlesztése Borsod megyében című projekten belül tartottak önkéntes napot, aminek vendége az ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkár volt. Illés Boglárka kiemelte, az önkéntesség többről szól, mint a másoknak nyújtott segítségnyújtás. – Olyan kompetenciákat lehet ezen keresztül elsajátítani, olyan képességekre lehet szert tenni, amire nem biztos, hogy más módon van lehetőség. Fontos, hogy bizonyos szervezeteknél már tradíciója van az önkéntességnek – mutatott rá.

Elmondta azt is, hogy 2012. óta van egy önkéntes stratégia, létrejött a Nemzeti Önkéntes Tanács, és elindult az iskolai közösségi szolgálat. – Ötévente végzünk egy nagy kutatást az önkéntességről. Mostanra elmondható, hogy már nincs hiány önkénteseknek helyt adó programokból, de azt is látjuk, hogy egyre többen önkénteskednek rendszeresen, akár hetente is. A cél, hogy minél többen érezzenek erre indíttatást, hogy folyamatosan és tartósan be tudjanak kapcsolódni egy-egy olyan terület munkájába, ahol segíthetnek – hangoztatta a helyettes államtitkár, hozzátéve: ma már a teljes magyar felnőtt társadalom több mint fele végzett valamilyen önkéntes tevékenységet.

Grubert Roland megyei igazgató rámutatott, nem a mostani az első ilyen önkéntes nap a szervezetüknél. A projekt a vége felé közeledik, a központot is ennek keretében alakították ki a Sarolta utcában.

Önkéntes munkáért cserébe mintegy félszáz fiatalt segít nyelvvizsgához vagy jogosítványhoz 2017-19. között a Magyar Vöröskereszt megyei szervezete. Közülük 44-en már aktívan részt vesznek a programjaikon; van, aki már befejezte a hathónapos turnust, más tovább maradt a szervezetnél.

– Vannak még szabad helyeink, úgyhogy tudunk még fogadni önkénteseket. De a következő 2 évben további szabad kapacitásokat kínál a projekt – mutatott rá a megyei igazgató. – Büszkék vagyunk arra, hogy amit az önkénteseink megtanulnak nálunk, utána azt táborokban, bemutatókon stb. át tudják adni.

Olyan, 18-22 közötti fiataloknak támogatják a jövőjét, akik vállalják, hogy minimum fél, maximum 1 évig önkéntesként és/vagy társadalmi szolgálaton keresztüli tanulásban vesznek részt a segélyszervezet irányítása alatt. Elsősorban azokat a fiatalokat szólítják meg a programmal, akik pályaorientációs nehézséggel küzdenek, megadva az esélyét annak, hogy elkötelezetté váljanak az egészségügyi vagy a szociális terület irányába. A Magyar Vöröskeresztnél végzett önkéntes tevékenység az első munkatapasztalatok megszerzését is jelentheti a fiatalok számára. Segíti, megalapozza a tudatos pályaválasztásukat.

A programra jelentkező fiatalok magabiztos tudást szerezhetnek a sérültek ellátásában. Felkészülnek tudásuk átadására is, és elsajátítják a baleset- és sebimitáció gyakorlati fogásait. Az önkéntes munka során megtapasztalják a véradás-szervezéssel járó feladatok nehézségeit, és részt vesznek drogprevenciós előadásokon.

A kétéves projekt 100 százalékos állami és Európai uniós támogatással, közel 37 millió forintból valósul meg. A projektpartnerek: az Új Nemzedék Központ, a Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház, valamint a Miskolci Szakképzési Centrum Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakgimnázium.

Egy ismerkedős olasz kirándulás, egy törökországi nászút örök, kitörölhetetlen emlék marad. Utazni jó, főleg, ha szeretteinkkel élhetünk át feledhetetlen pillanatokat. Az, hogy idén már huszonhatodik alkalommal rendezik meg a miskolci utazási kiállítást, jól mutatja, hogy a régióban igenis van kereslet a bel- és külföldi utak iránt – némi változás azonban tapasztalható az utazási szokásokban – vezette fel a „Menjünk világgá…!” utazási kiállítást beharangozó szerdai sajtótájékoztatón a főszervező.

– Az elmúlt egy-két évben jelentősen megváltoztak az értékesítési és foglalási szokások, és ezek kihatással vannak a kiállításokra is – mutatott rá Bárdos István. – Míg korábban az utazni vágyók gyakran a last minute ajánlatokra várva, az utolsó pillanatokra hagyták a foglalásokat, mostanra a helyzet átrendeződött: kedveltebbek az előfoglalások.

Az előfoglalási kedvezmények időszaka januártól március végéig tart, így erre az időpontra érdemes tenni az utazási kiállításokat is, tette hozzá. Az idegenforgalmi szakma és az utazni vágyók is felismerték ugyanis az előfoglalásokban rejlő lehetőséget. A kiállításon és utána még 4-5 napig 10, 20, 25 százalékos kedvezménnyel lehet utakat foglalni.

Bárdos István elmondta azt is, hogy az országban (több kisebb hasonló rendezvény mellett) három jelentős kiállítást tartanak számon. A fővárosi Utazás kiállításhoz igazodva rendezik meg egy héttel később a debreceni, és két héttel később pedig a miskolci rendezvényt.

– A „Menjünk világgá…!” sikerét jelzi, hogy a visszatérő kiállítók mellett számtalan új is megjelenik. Idén – a tavalyihoz hasonlóan – közel száz kiállítóra és 6-8 ezer látogatóra számítunk – mondta el Bárdos István, aki felhívta arra is a figyelmet, hogy a kiállítás és a kísérőrendezvények látogatása a kezdetektől fogva díjmentes.

A kiállítás idei külföldi díszvendége a Kanári-szigetek lesznek, a belföldi pedig a Kolorcity, azaz Kazincbarcika. Szitka Péter polgármester úgy fogalmazott, a kiállításon való részvétel nagy büszkeség az idén 65 éves városnak. Hozzátette, örömmel mutatják be értékeiket, hiszen – mint hangsúlyozta – nagy változáson ment át a megye és benne Kazincbarcika is.

A „Menjünk világgá…!” kiállításon Miskolcnak évek óta önálló standja van, így lehetősége van megmutatni büszkeségeit. Pfliegler Péter alpolgármester ismertette: szeretnék bemutatni a város azon idegenforgalmi és turisztikai attrakcióit, fejlesztéseit, amikért érdemes eljönni Miskolcra. Ide sorolta a Diósgyőri várat, Miskolctapolca és a belváros fejlesztését.

Az alpolgármester emlékeztetett, a budapesti kiállításon is gyönyörű és rendkívül informatív standdal jelent meg Miskolc, rendkívül sok pozitív visszajelzést kaptak. – Itt is érzékelhető volt a változás: az emberek ma már másképp állnak a borsodi megyeszékhelyhez, melynek büszke vagyok a múltjára, de még inkább a jelenére – hangoztatta Pfliegler Péter.

A XXVI. „Menjünk világgá…!” Utazási kiállítás március 8-án és 9-én, jövő héten pénteken és szombaton várja azokat, akik Magyarországra, vagy a világ bármely tájára szeretnének utazást foglalni.

minap.hu: Személyes vonalon kezdem: évtizedes ismeretség a miénk, ha jól emlékszem, az első nagylemezetek után, valamikor 2008-ban készítettem veled interjút még az egyetemi lapnak, a MERt-nek… Ezért is maradnék, ha megengeded, a tegező módnál.

Melegh Gábor (M. G.): Várj csak… A 2005-ös megalakulást követően az első demó 2006-ban készült el, az első nagylemezt pedig, igen, 2008-ban adtuk ki. Ez után beszélgettünk. Igen, emlékszem, az első demó nagyon rossz lett. Mi persze úgy gondoltuk, hogy az évszázad demóját készítettük el, aztán néhány kritika után pár hónappal magunk is beláttuk, hogy: nem. Az a demo egy nagy piece of shit volt. (nevet) Pedig hát azt hittük, hogy megdöbbentően jó hangzást hoztunk össze, felháborodtunk a kritikus véleményeken. Egy tagcserét követően, 2007 tavaszán aztán felvettük a második demót, amiről már az újságírók is pozitívabban szóltak – és amire kaptunk is egy lemezszerződést egy osztrák kiadótól, és ezután nem sokkal, 2008-ban meg is érkezett az első korong, az Explanation: Unknown.

minap.hu: Válaszvonal volt ez az életetekben? Kitárult előttetek a világ?

M. G.: Uhh, mindenünk az égnek állt! (nevet) A barátnőink is örültek neki… tudod, végre őket is nyúztuk masszívan, nem csak a hangszereket… ha érted mire gondolok… (nagy nevetés). Aztán persze sokat hallgathattuk megint, hogy csak a zenekar, csak a buli, csak a hol vagy már megint és kivel, de gondolj például csak abba bele, hogy a megalakulás óta szinte nem is jártunk külföldre fellépni – ez a szerződés ezen a téren is nagyot dobott rajtunk. Azért Axl Rose nem hívott fel minket személyesen, hogy „én ugyan nem szeretem a thrash metalt, de amit ti csináltok, az eszméletlenül jó” – na, ez azért nem történt meg, de csomó olyan dolog viszont igen, amire nagyon büszkék voltunk. Már maga az, hogy bementünk egy lemezboltba, és az „S” betűnél, a Slayer vagy a Sepultura mellett ott van a Slytract lemez is! Szóval nagyon úgy tűnt, hogy „gyerekek mi is elértük, hogy huszonévesen világsztárok lettünk”, pedig mennyire nem. Nyilván nem változtattunk, 2011-ben ugyanaz a kiadó jelentette meg a második lemezünket is. Rég volt, most már nem fáj, de a két lemez között nagyon sok olyan dolog történt a zenekarral, ami végül megpecsételte a sorsunkat; 2012 decemberében feloszlott a banda. Akkor úgy tűnt, végleg.

minap.hu: Együtt értetek, nőttetek fel a zenekarral? Érettebb, kiforrottabb a 2019-es lemezetek? Mennyiben lesz más hangzásban, témákban; a zenei világban, mondanivalóban újat hoz a rajongóknak?

M. G.: Meglepetést nem okozunk, mert ugyanúgy tetszeni fog a rajongóknak vagy az ezt a stílust kedvelő embereknek (nevet). Persze ebben inkább csak reménykedem. 2017 júniusában találtuk ki, hogy újra lemezt készítünk. Mind a három album különbözik, nyilván a laikusok számára még az első demó is tök ugyanolyan, mint mondjuk a 2019-es nagylemez: egy állat, aki egyébként én vagyok, üvölt. De komolyra fordítva a szót: az első nagylemez egy nagy energiabomba volt, tele agresszióval, domináns személyes gondolatokkal. A második már letisztultabb hangzást hozott, a szövegben is megjelentek olyan új elemek, mint például az Istennel kapcsolatos érzések. A mostani pedig: az életművünk. Azt szoktuk mondani egymás között, hogy ha ez a lemez meg sem jelenik, csak elkészül, az is tök jó, annyira kikívánkozott belőlünk, és annyira jó lett. Van rajta majdnem hatperces dal, amelyben például egy ausztrál lány játszik zongoraszólót, de több vendégzenésszel is dolgoztunk. Ennyi vendég korábban nem volt jellemző. A keverést és masztert pedig egy nagyon komoly arc, Mick Kenney végezte, akit az Anaal Nathrakh soraiból ismerhetnek az extrém zene kedvelői. A szokás szerint angol nyelvű szövegek sokkal kifinomultabbak lettek. Az ének is másabb talán, bár egy laikusnak – mint mondtam –, ez továbbra is hörgés. Jóval letisztultabb, bölcsebb lemez lett szerintem, hangzásában pedig egyedi.

minap.hu: Ha már változások: manapság könnyebb elérni és megszólítani a közönséget a zenemegosztók és a közösségi oldalak segítségével? Fontos egyáltalán ez az út számotokra?

M. G.: Valóban, kinyílt a világ, sok zenei felület van; aki most kezdi, szinte azt sem tudja, hogy mit csináljon, mihez nyúljon, mondjuk ez mindennel így van. Hogy mi változott? Én inkább onnan közelíteném meg a kérdést, hogy a zenészi attitűdnek milyennek kell lennie szerintem. Alapvetően az a fontos, hogy a legjobb tudásod szerint zenélj, higgy benne hosszú távon is, és minél inkább próbáld magad kívülről is szemlélni. 2008 után, amikor jöttek az első sikerek – komoly zenekarokkal játszottunk együtt, olyanokkal, akikről 15-16 évesen csak álmodoztunk (God Forbid, DevilDriver, Hypocrisy, Soilwork, stb.) – és úgy éreztük, minden vágyunk teljesül… Érted amikor Dez Fafarával (DevilDriver, azelőtt Coal Chamber énekes) a basckstageben tolod a partyt és akkor ott van minden cucc – ezt mindenkinek a fantáziájára bízom –, csak kérned kell, akkor elhiszed magadról, hogy húúú apukám. Aztán valami megváltozott. 2010-ben, az új lemez készítésekor már annyira sikeresek akartunk lenni, hogy szinte semmi más nem érdekelt minket. Úgy akartunk a metal stíluson belül maradni, hogy közben mainstream-ek, könnyebben befogadhatók is legyünk. Ezzel kicsit torzult a személyiségünk is, kicsit kiestünk a szerepünkből. Meg kell jegyezzem, hogy ez elsősorban rám volt igaz, velem szaladt el a ló. Csak idő kellett, mire ezt beláttam. Ezért mondtam, hogy ha a mostani lemez meg sem jelenik, az sem érdekel minket – mert ez egy tisztelgés a Slytract előtt.

minap.hu: Kicsit talán paradox a megfogalmazás, de a rétegzene soha nem fog kimenni a divatból, hiszen soha nem is volt trendi. Ugyanakkor mindig megtalálja a közönségét.

M. G.: Ez igaz, de látjuk azt is, hogy bizonyos rétegzenék több százezer embert elérnek a legnagyobb zenemegosztókon, és elképzelhető, hogy a rádiók meg még életükben nem hallottak – teszem azt – egy hip-hop csapatról, vagy egy DJ-ről. Tartom: egy dolog a legfontosabb: őszintén kell csinálni mindent. Mi mindig őszinték voltunk, még akkor is ha néha rossz volt az irány. Szerintem ha erőltetett, amit teszel, vagy amit gondolsz magadról, a világról, akkor inkább hagyd az egészet a francba, ne hazudj magadnak, előbb-utóbb csapdába kerülsz. Így is (nevet), de legalább tudod, hogy mi miért történt. Meg tudd levezetni a feszültséget! Mi kellően maximalisták, akaratosak és „pszichók” vagyunk, sok vitánk van, de ez egészséges, hiszen ma már tudjuk, hol van a határ; kezelem a dolgot, mert tisztelem a másikat, és mert tudom, hogy ez is megéri… Ma már előre tudunk gondolkodni, és ha le is száll az agyra a lila köd, akkor is biztos vagyok benne, hogy jobb lesz.

minap.hu: Legjobb családban is előfordul…

M. G.: Ha nem ezekkel a srácokkal (dob – Galántay Tamás, gitár – Czeglédi Gyula, basszusgitár – Bencze Márton) dolgoznék együtt, akkor nem ez lenne a végeredmény. Persze több olyan korábbi tag is van, akik ha nincsenek, biztosan nem ez az ember vagyok ma. Egyébként ez igaz nagyobb általánosságban is, ugyanis nagyon sok embernek tartozom hálával, azok közül, akik valaha megfordultak az életem egyéb területein is, legyen szó munkáról, családról, bármi. Nem akarok nagyon pátoszos lenni, de a Slytract ma már nem csupán egy zenekar számunkra – hanem gyakorlatilag minden. Család vagyunk. Lemezeket készítünk, fellépéseink voltak/lesznek, rengeteg közös élmény, kapcsolatok – és ebben ti, újságírók is benne vagytok. Idáig el kellett jutni, ezt meg kellett élni.

minap.hu: Egy klipforgatáson már túl is vagytok…

M. G.: Igen a lemezre pikk-pakk összeraktunk 12 dalt, miután elhatároztuk, hogy újrakezdjük, nagyon gyorsan fel is tudtuk venni a lemezt. Tavaly novemberben pedig leforgattuk a klipet a SON című dalra. Kedden debütált a klip (lent meghallgatható). Tavasszal kijön a nagylemez, majd lemezbemutató koncert. Aztán meglátjuk, hogy mit hoz a jövő…

minap.hu: Hosszú távra terveztek?

M. G.: Érdekes, hogy 2017-ben úgy vágtunk bele, hogy lesz egy lemez, aztán annyi. A mostani felállás azonban nagyon stabil, jól érezzük magunkat, szóval miért ne? Hosszú távra tervezünk, de nem ész nélkül. Az a lényeg, hogy a Slytract neve, nimbusza megmaradjon. Már nem akarunk világsztárok lenni, nem ebből akarunk megélni, mint anno – pont ez az érzés őrölt fel és vitt szét minket, de mondom ebben főleg én voltam a ludas. Megélsz kisebb-nagyobb sikereket és annál sikeresebb akarsz lenni, annál inkább belehemperegsz a vágyba, rengeteget változol, és nem látod magad kívülről, hogy mennyire elmentél.

Hogyan is lehetne összefoglalni egy három napba besűrített fesztivált? Melyek voltak a legmaradandóbb emlékek, hol, kinél ettük a legfinomabbat, melyik árusnál volt a legfinomabb a forralt bor, és melyik koncerten éreztük magunkat a legjobban? Leülünk vasárnap délután a barátokkal, hogy ezt megvitassuk – de eláruljuk: nem jutottunk dűlőre.

Mert hát van köztünk rockzene-megszállott, más a reggae-ért rajong, sokan a rádióbarát zenéket részesít előnyben, de olyan is van, aki a lemezlovasok szettjeire tudnak a legnagyobbat tombolni. Abban azért egyetértünk, hogy legalább 1-2 kilogrammot sikerült felszednünk, hiszen ki bírt ellenállni az ínycsiklandó illatoknak? Muszáj volt mindenbe belekóstolni, aztán egy finom pálinkával, forralt borral, már csak azért is, hogy bírjuk a fogvacogtató hideget...

Hogy mindenki fel tudja idézni a három nap emlékeit, itt megmutatjuk a Becherovka Miskolci Farsangon készült fotógalériáinkat. Kellemes böngészést!

1. nap, felvonulás. Mocsári László képgalériája

1. nap, hangulatképek a fesztiválforgatagról. Mocsári László képgalériája

Koncertfotók péntekről. Mocsári László képgalériája

Salkaházi farsang szombaton. Végh Csaba képgalériája

Így telt a szombat délután a Becherovka Miskolci Farsangon I. Végh Csaba képgalériája

Így telt a szombat délután a Becherovka Miskolci Farsangon II. Mocsári László képgalériája

Vasárnapi hangulatképek. Végh Csaba képgalériája

Kovács Kati Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar előadóművész, énekesnő, dalszövegíró, színésznő, a magyar könnyűzenei élet kiemelkedő egyénisége, aki a 20-21. század egyik legtermékenyebb és legsokoldalúbb művészei közé tartozik. Több mint ötven éve tartó pályafutása során több ezer sikeres koncert, több millió eladott lemez és számtalan sláger fűződik a nevéhez. Egyike azon kevés magyar könnyűzenei előadóknak, akik nemzetközi hírnévre tettek szert. A világ 5 kontinensén (Amerikában, Ausztráliában, Afrikában, Ázsiában, valamint Európa szinte minden országában) adott koncertet. Külföldön 6 nyelven (magyarul, angolul, németül, japánul, oroszul és lengyelül), 11 országban, 80 kiadásban jelentek meg felvételi. Dalait lefordították még cseh, francia, finn, olasz és spanyol nyelvre. Az „Év énekesének” választották többek között Angliában és Németországban is.

minap.hu: A nemrégiben indult retro slágereket játszó rádió óriási sikernek örvend, a 60-as, 70-es, 80-as évek zenéire táncol szinte az egész ország. Nosztalgia, minőség, tartalom? – mi miatt lehetnek ma is ennyire kedveltek ezek a dalok?

Kovács Kati (K. K.): A korábbi Sláger rádió indulásánál is mindenki megdöbbent, hogy az emberek szeretik a már akkor is réginek számító dalokat. Amik persze érzelmileg sokakat kötöttek valamihez. Az emberek aztán most újra felfedezték, hogy a régi dalok nem is olyan régiek, más mellett például mondanivalójuk miatt is aktuálisak. Persze rengeteg kiváló előadó neve fémjelezte ezeket az évtizedeket. A szövegek azonban egy picit mások voltak akkoriban, mintha az emberközpontúság jobban megjelent volna bennük, és jobban megérintették az emberek lelkét, mert valakiről valakinek szóltak. Szóval a szöveg tartalma döntő lehet abban, hogy ma is sokan szeretik ezeket a zenéket. Aztán ott van, hogy a régebbi dalok többségében melodikusak. A felgyorsult világban nagyobb tempóra kapcsoltak a zenékben is. Míg a régieknek van egyfajta természetessége, addig az új dalokban sok a technikai trükk.

minap.hu: Ha nem is meglepő, mindenesetre feltűnő, hogy rengeteg fiatalt is látni a koncertjeiken, pedig nekik, nekünk talán nem is olyan erős a kötődés, az emlék az önök slágereihez. Az az érzésem tehát, hogy sosem mennek ki a divatból.

K. K.: Igazából nem tudok magyarázatot adni erre, hiszen nekünk, akik énekeljük ezeket a nótákat, nem retró, ez az életünk – azt mondhatom, hogy most igazából „keresem a szót, keresem a hangot” (mosolyog). Amik akkoriban nagyon átütő erejűek voltak, az Illés zenekar dalai, az LGT tempója, azok nem mentek ki a divatból, mert olyanok, mintha maiak lennének. Ha elindulnának velük egy Euróvíziós Dalfesztiválon, lehet, hogy valamelyik nyerne is. Azt hiszem legalábbis, de nem szentírás, amit mondok… Hogy miért ismertek és kedveltek még ma is? Nagyon sokan énekelték ezeket a dalokat, a zenekarok vissza-visszatérnek koncertezni, vagy mások feldolgozták a számaikat. Az én dalaimat sokan éneklik ma is. Lehet, hogy valaki már nem is tudja, hogy én vagyok az eredeti előadója ezeknek a slágereknek. Ezen jót tudok nevetni.

minap.hu: Minden idők egyik legsikeresebb magyar énekesnője, akinek zenei stílusát számos műfaj alakította, a rock, a beat és a pop zenétől kezdve, hangja a legnehezebb dzsessz, blues dalok, sőt még az opera eléneklésére is alkalmassá tette. A siker titka mindezekben rejlik?

K. K.: Mondok valamit: mi Németországban olyan zenekarokkal dolgoztunk egy stúdióban, ugyanazzal a stábbal, mint például a Led Zeppelin. Akkor még persze nagy szó volt, hogy Magyarországról valaki Hamburgban stúdiózik. Odajöttek, megtapogattak minket, hogy na, ilyenek a magyarok… A stúdiótechnika is nagyon sokat fejlődött, ma tulajdonképpen számítógépek segítségével bármit el lehet énekelni, a gép szépen megoldja. De mi a siker titka? A sok gyakorlás; hogy képes átlépni a buktatókon, hogy nem sértődik meg, nem hagyja el magát. Ha az első kudarcnál feladnánk, akkor nem lennének világbajnokaink. Kitartás, szorgalom és persze tehetség, ezek kellenek. Az a bajom egyébként, hogy a kritikusok sokszor nem mondják meg kerek-perec, hogy ki lehet sikeres. Sokkal több őszinteség kellene. És nagy a pedagógusok felelőssége is, hogy iskolában felfedezzék a gyerekben rejlő értéket.

minap.hu: A zenei karrierben az áttörést egy Ki mit tud? hozta meg önnek. Manapság rengeteg tehetségkutató indul évente, több csatornán – ez az út megkönnyíti a pályakezdő fiatalok boldogulását, vagy éppen a nagy verseny miatt nehezebb érvényesülni?

K. K.: Figyelemmel követem a zenei tehetségkutatókat, és kicsit elszomorít, hogy a többség angolul énekel. Ezzel annyira nem is lenne baj, de mellette, párhuzamosan én kötelezővé tenném a magyart is. Legyen magyar nyelvű mondanivaló, és legyen egyénisége valakinek; ne próbáljon meg mindenképpen hasonlítani másokra, találja meg magát. Magyarországon sláger igazán magyar nyelven lesz az. Inkább azt javasolnám a fiataloknak, hogy ne tévedjenek idegen útra, mert annak nem lesz gyümölcse. Ha én azt éneklem, hogy „Ha legközelebb látlak, már nem figyelek rád”, akkor azt mindenki tudja, hogy ki énekli, és mi a mondanivalója. Egy előadónak saját repertoárral kell rendelkeznie, mert csak akkor lesz ismert, ha az arcához saját slágert tudnak kötni – és ezt hazánkban csak magyarul lehet.

minap.hu: És nemzetközi sikert magyar nyelvű dalokkal lehet elérni manapság? Önnek ez sikerült…

K. K.: Mára minden megváltozott, talán nehezebb eljutni magyarként külföldi fesztiválokra. Átalakult minden; ahogy a művelődési házak szerepe is megváltozott. Ma már a nagy tömegeket inkább azok a létesítmények és rendezvények vonzzák, ahol rengeteg szereplő van jelen egy időben. Mosolygok azon is, amikor megkérdezik tőlem a fiatalok, hogy „részt tetszik venni fesztiválokon?”. Csak azokon léptem fel, Írországtól kezdve egész Európában, Amerikában, Japánban szintén versenyeztem. Nagyon kalandos volt az utunk, mindenhol Magyarországot képviseltük, ami nagy felelősséggel járt. Nagyon kellett kontrollálnunk magunkat, mert tudtuk: úgy kell versenydalt választani, hogy az egy országot reprezentál.

minap.hu: Az a fajta vitalitás, életerő viszi ma is előre, ami a táncdalfesztiválokon annyira jellemezte önt? Óriási energia árad a színpadról, ha önt hallgatjuk.

K. K.: Az a jópofa benne, hogy olyan dalokat énekeltem, amik nagyon dinamikusak voltak, mert ezeket szerettem. Igazság szerint nem untam meg, mert ha mások is éneklik velem, az annyira hangulatos és magával ragadó. Szeretem, ha ez történik. Úgyhogy nem untam még meg az életemet, jól érzem magam a bőrömben.

minap.hu: Legutóbb szimfonikus nagykoncerten találkozhatott önnel a miskolci közönség. Milyen volt a fogadtatás?

K. K.: Korábban a zenekarommal már jártam a városban. Úgy érzem egy picit, hogy Miskolcon otthon vagyok. Egri származású vagyok, talán emiatt is, de itt mintha pontosabban értenék az emberek, hogy ki vagyok, mint mondjuk az ország másik felén. Errefelé egyféleképpen gondolkodunk. És a kedvesség is hatványozottabban megjelenik nálunk.

minap.hu: „Fürdik a lelkem”, énekli a Ladánybene 27. Ha meg akarom „fogni”, meg akarom fejteni a műfajt, közel járok az igazsághoz, ha azt mondom: a zene hullámzásától, ritmusától megnyugszik a lelkem és ki tudok szakadni a néha terhes valóságból?

Nahaj Péter (N. P.): Valóban, ez a zene abszolút a megnyugvásról és a pozitív energiákról szól. Számunkra is ezt jelenti, és ezt igyekszünk is sugározni a közönségünknek. Minket aztán tényleg nemcsak egy munkakapcsolat köt össze – mi egy baráti társaság vagyunk, egy család. De szerintem ennek nemcsak a reggae-zenekaroknál kellene így lennie, hanem mindenkinél. Én magam nagyon sok mindent csinálok a zenélés mellett, ami a reggae-hez kapcsolódik, és nekem is a békét jelenti, amit mindenhol előtérbe kellene helyezni a hétköznapokban. Igyekszünk aztán mindig közvetlenek is maradni; ha a színpadról lejövünk, akkor se tűnjünk önteltnek, hanem alázatosan állunk a zenéhez és a közönséghez is.

minap.hu: A ska-reggae-n belül is igen széles a műfaji kínálat. Ti hogyan határoznátok meg magatokat, melyik vállfaját követitek a műfajnak?

N. P.: Mi egy reggae-ska zenekar vagyunk, de alapvetően reggae-t játszunk. Viszont próbálunk egy picit populárisabbak lenni, hogy a közönségnek emészthetőbb legyen ez a zene. Azt szoktuk mondani, hogy igyekszünk egy saját stílust kialakítani és képviselni a reggae és a ska alapjaira építve. Ez a „Sky”, a „Sky Fanatic-műfaj”, így határozzuk meg magunkat.

minap.hu: Tavaly ünnepeltétek a fennállásotok hatodik évfordulóját, és ennek örömére ki is adtátok a második lemezeteket. Milyen volt a fogadtatás? Hogyan jellemeznéd az új dalokat?

N. P.: Nagyon sokat dolgoztunk a nagylemezen, teljesen elégedettek vagyunk, szerintünk jól sikerült. Az első korong is jó lett, de akkor azért még gyerekcipőben járt ez az egész nálunk… A közönség is jól fogadta, a dalok pedig azokat a témákat járják körül, ami most a zenekarunkat foglalkoztatja, ami most történik velünk. Most nagyon együtt van a csapat, és nagy lendülettel haladunk előre.

minap.hu: Milyen várakozásokkal léptetek be az új évbe? Vannak olyan kitűzött, deklarált célok, amiket idén szeretnétek megvalósítani? A Facebook-oldalatok szerint technikailag sikerült előrelépni például. Készítettetek egy új klipet a Várj című számhoz, ami decemberben jött ki…

N. P.: Valóban, technikailag nagyon sokat fejlődtünk, ez elsősorban a koncert-felszerésünket érinti. Ezekkel az eszközökkel sokkal profibban tudunk játszani. Továbbra is fontosnak tartjuk, hogy sok helyre eljussunk, ezzel eddig sem volt gond. Nyáron megyünk újra a Reggae Campre, amit a Ladánybene 27 szervez. Itt már visszatérő vendégek vagyunk, de rengeteg más helyre is hívtak minket, többek között Marosvásárhelyre, ahol rengeteg nagyzenekar mellett léphetünk fel. A Becherovka Miskolci Farsangon egyébként először lépünk fel, és ez is egy nagyon jó lehetőség, főleg, hogy szerintem a lehető legjobb időpontban, este fél 9-kor kezdünk.

minap.hu: Nemrégiben ünnepelte volna Bob Marley 74. születésnapját. Korszakos előadó volt, nem csak a saját műfajában – hatása ma mennyire érződik? A reggae még mindig belőle építkezik?

N. P.: A zenekarunknak egyfajta példaképe, ez szinte természetes. Ő volt az, aki a szétvitte a világba és mindenkivel megismertette a műfajt. Pozitív energiát sugároz, ha hallgatjuk a zenéjét. Nekem van egy külön történetem, élményem: rádiózok a Reggae Campen, és a tavalyi fesztiválon Julian Marley, Bob egyik fia is fellépett. Tudtunk vele készíteni egy interjút. Ez nagy-nagy energiabomba volt számomra, hiszen egy legenda fia mellett ülni és interjúzni vele egy olyan dolog volt, amiről nem is mertem álmodni korábban. Véleményem szerint egyébként Bob Marley sokak példaképe lehet, és nemcsak zenei pályafutása miatt, hiszen emberi jogi aktivistaként is igyekezett a jó dolgokra rámutatni. Politikusokat békített ki, sőt: ismert a történet, hogy egyszer rálőttek a saját házában, de szerencsére nem halt bele. Másnap, mintha mi sem történt volna, megtartotta a tervezett koncertjét. Megkérdezték tőle, hogy miért állt ki? Erre azt válaszolta, hogy ha a rossz akaratú emberek nem alszanak, akkor én miért pihennék? Mi is igyekszünk jótékonykodni, szívesen közvetítünk szeretetet az embereknek.

minap.hu: Ti is megemlékeztek a farsangon róla?

N. P.: Terveztük, hogy eljátsszuk egy dalát, de idő hiányában ez most kimarad. De nyilván megemlékezünk róla a koncert során, fel fogjuk hívni rá a figyelmet.

minap.hu: Aki esetleg most ismerkedik a reggae-vel, annak mit tudnátok ajánlani, rajtatok kívül mely zenekarokkal kezdje az ismerkedést? A kortársak közül kikre érdemes odafigyelni? Én személy szerint például nagyon szeretem a Stick Figure-t, de Damien Marley néhány száma is közel áll hozzám…

N. P.: Igazából mindenkivel (mosolyog). Mindenkit, aki magyar reggae-t játszik, szerintem érdemes meghallgatni. Ez egy rétegzene, de így is van legalább 70-80 zenekart minimum, akiket fel tudnék kapásból sorolni. Én azonban azt javaslom, hogy a zenemegosztókra fellépve hallgassanak minél több magyar reggae-t, hiszen attól, hogy nekünk nem jamaicai gyökereink vannak, attól még ugyanúgy át tudunk adni pozitív töltést.

minap.hu: Villámkérdésekkel kezdjük: mindig ilyen elegánsan öltözöl?

Szécsi Viktória (Sz. V.): Köszönöm, az alkalomtól, illetve a fellépéstől függ, hogy egy világosabb, feltűnőbb színű ruhát veszek-e fel – egy nagyszínpados koncertnél ez javasolt –, vagy egy nagyon elegáns ruhában állok ki báli közönség elé. A vidám színeket szeretem egyébként, feketét például nagyon keveset hordok, a fehéret viszont nagyon szeretem.

minap.hu: Láthatott már azért valaki melegítőben?

Sz. V.: Na, melegítőt azt nem sokat hordok (nevet). Sportcipőm sincs például, egy-kettő maximum… Ugyanakkor eljárok edzeni, egyszerűen muszáj, rájöttem ugyanis, hogy 30-40 perc, pörgős éneklés után nem bírom az iramot a színpadon. Ilyenkor egyszerűen kell a jó kondi, hogy bírjam energiával, levegővel, lendülettel.

minap.hu: Ha már lazítás és kikapcsolódás: álmaid úticélja?

Sz. V.: Húú, Izlandra nagyon szeretnék eljutni! Jó lenne látni egyszer a sarki fényt. A Távolkelet is szép lehet, és szeretem Indiát is.

minap.hu: De ha mondjuk nem Izlandra, hanem egy lakatlan szigetre keverednél, melyik könyvet szeretnéd magad mellett tudni?

Sz. V.: A kedvencemet, Borisz Paszternak Zsivago doktor című regényét.

minap.hu: Bírnád egyébként az egyedüllétet? Szoktad magányosnak érezni magad, vagy sikerül annyira lefoglalnod magad, hogy elkerül ez a kellemetlen érzés?

Sz. V.: Van, hogy egyedül érzem magam, és nagyon nehezen is bírom azt… Így aztán nem is tudok egy helyben maradni, nagyon sok energia van bennem, és szükségét is érzem annak, hogy ezt kiadjam magamból. Nem szeretem az egyedüllétet.

minap.hu: És milyen egyedül állni a színpadon? Szerintem félelmetes érzés lehet...

Sz. V.: Teljesen hozzászoktam. Mostanában főleg zenekarral léptem fel, a mostani farsangi koncertem tehát egy különleges alkalom, egyedül leszek a színpadon, hiszen a hideg miatt nem tudtam zenekarral jönni, a csellónak nem tesz jót a hideg.

minap.hu: Most főként könnyűzenei darabokkal lépsz színpadra. Ez a műfaj mennyire áll közel hozzád?

Sz. V.: Szeretem ezeket a számokat is, még ha nem is ez teljesen az én műfajom. De nagyon szívesen éneklek könnyedebb slágereket, persze ilyenkor is próbálok belecsempészni olyan dalokat, amik közel állnak a személyiségemhez.

minap.hu: Az Akvarellben egy kicsit más Szécsi Viktóriát ismerhetünk meg – így vagy teljes egész? Van egy populárisabb dalokat éneklő Viki, és egy verseket megzenésítő énekesnő zenekarral?

Sz. V.: Még gyerek voltam, amikor Misával (Vihula Mihajlo – a szerk.) megismerkedtünk a Miskolci Nemzeti Színházban; én gyerekszínészként álltam a színpadon, ő pedig a zenekari árokban gitározott. Utána rengeteg koncerten találkoztunk, aztán amikor először felkértek egy önálló estre, akkor én szerettem volna élőzenei kíséretet. Őt kértem fel erre, és Misa boldogan igent mondott. Ez 6-7 éve volt. És igen, így érzem magam teljesnek, sőt: szeretnék még többféle irányba elmozdulni.

minap.hu: Mindig zenekarban gondolkodtál egyébként, vagy a szóló karrier az álom? Vagy mindkettő fontos?

Sz. V.: Alapvetően a kettő összefügg. Misa szokta azt mondani, hogy hiába van mögöttem zenekar, úgyis csak engem látnak. Jól esik, persze, de fontos a zenekar mögöttem. Így egy kicsit összeolvad az, hogy szólóban is szeretek énekelni, de a zenekar élén, frontemberként is működni.

minap.hu: Újabb villámkérdés: mely költőket olvasod legszívesebben?

Sz. V.: József Attilát nagyon szeretem, illetve sok kortárs verset is olvasok, miskolciaktól főleg.

minap.hu: Már csak azért is kérdeztem, mert az Akvarell-lel miskolci és környékbeli kortárs költők verseit zenésítitek meg.

Sz. V.: Azt vallom, hogy a zeneszövegek versek. Ha elolvassuk például Máté Péter vagy a Republic számainak szövegeit, akkor azt láthatjuk, hogy önmagában, versként is megállják a helyüket – plusz még egy jó zenét is írtak hozzá, és kaptak egy jó előadót is.

minap.hu: Tagja voltál a Rock és Musical Színháznak, több művészeti ágban is aktív vagy. Akkor most elárulhatod nekünk: festesz is…

Sz. V.: Festői ambícióim azért nincsenek (nevet). A színházi vonal sajnos jelenleg nem él, de most éppen annyi felé vagyok, hogy nem is férne nagyon bele. Óriási élmény volt számomra egyébként a színház, hiszen 17-18 évesen egy színpadon állhattam mások mellett Bodrogi Gyulával, Nádas Györggyel, Szolnoki Tiborral. Szinte fel sem fogtam. Szeretném folytatni, de beláttam, hogy nem feltétlenül ez az én utam; én nem vagyok színművész, énekesnőnek vallom magam. Ha adódik persze olyan alkalom, hogy zenés színházban léphetek fel, akkor annak nagyon örülök, de alapvetően az énekesi karrieremre koncentrálok.

minap.hu: Ha a festményeidet nem is láthatjuk, mindenesetre egy kiállítás-megnyitón is felléptél pénteken. Honnan az ismeretség?

Sz. V.: Tiborral (Képes Tibor – a szerk.) pár évvel ezelőtt ismertük meg egymást, egy kiállításának a megnyitójára hívott meg énekelni. Akkor felfedeztük, hogy jól működünk együtt. Felkértük aztán, hogy alkossa meg az Akvarell logóját.

minap.hu: Ő is sokoldalú, hiszen ismerjük verseit…

Sz. V.: Igen, és pont amikor elkészítette a logónkat, akkor elmondta, hogy álma, hogy az egyik versét megzenésítsük. El is készült egy dal, amikor a logót bemutattuk, akkor egy dalpremierrel is készültünk.

minap.hu: Mesélj kérlek arról a munkafolyamatról, amikor verset zenésítetek meg.

Sz. V.: Sok verset kapunk, aztán amelyikben látunk fantáziát, el tudunk rá képzelni dallamot, akkor nekiállunk. Általában Misa kezdi a megzenésítését, ő a zeneszerző, utána én finomítom „magamra” a dalokat. Igazából inkább már könnyűzenei számként tituláljuk ezeket a darabokat, mert egy kicsit azt láttuk, hogy az emberek ódzkodnak a megzenésített verstől mint műfajtól.

minap.hu: Hogy-hogy?

Sz. V.: Visszafogottnak gondolják, nincs benne slágergyanús dallam…

minap.hu: … mert ugye a könnyű hangvételű, befogadható popzenék eluraltak mindent…

Sz. V.: Azért vitatkoznék veled, mert valami megmozdult hazánkban is; sok olyan magyar zenekar van, akik nagyon igényesek a szövegvilágukra. Gondolok itt például a Margaret Islandre, vagy aki a nagy kedvencem: a Honeybeastre. Hál’ Istennek az emberek vevők erre is, befogadják, és elkezdtek jobban figyelni a szövegekre. Persze kell egy olyan zenekar, akik nemcsak profik a szakmájukban, hanem tudnak lelkesedni is, oda tudják tenni magukat. Ez nagyon fontos számomra.

minap.hu: Szóval akkor a festés kizárva? A viccet félretéve: mik a terveid a közeljövőre nézve?

Sz. V.: Új dalokat készítünk Misával, azokat igyekszünk népszerűsíteni, szeretnénk minél több rádióba, televízióba bekerülni, ez a kulcs a sikerhez, az ismertséghez. Nyáron rengeteg fesztiválon és más rendezvényeken fellépünk. Mostanában nagyon megkedveltem a jazzt, a szvinget. Efelé is szeretnék majd elmozdulni. És közben pedig dolgozom a fővárosban, egy multicégnél az ELTE-n szerzett holland nyelvtudásomat kamatoztatom, kapcsolattartóként.