Állati séta az állatok között az állatkertek napján
A miskolci állatkertben augusztus 9-én a barna medvék, a szibériai tigrisek és a gyűrűsfarkú makik világában tehettek sétát az érdeklődők. Természetesen ebből az alkalomból a kulisszák mögé is bepillanthattak, Krajnyák Zoltán zoopedagógus vezényletével.
Ha már ott jártunk a hatalmas ragadozók és apróbb emlősök tárházában, eljátszottam a gondolattal, melyiket választanám címerállatnak képzeletbeli királyságomba. Előre is elnézést kérek a sok "Trónok harca" utalásért, de szerintem nagyon sokan megtapasztalták már olvasóink közül is, milyen egy-egy sorozat megszállottjává válni. Az említett, kultikus tv-műsor nagy házainak pedig mind jellegzetes címere van – miért ne lehetne nekem is, legalább képzeletben?
A barna medvéknél álltunk meg először. Álltunk, – mondom – de ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor azt írnám, hogy bezsongva ficánkoltam egy helyben, majd kibújva a bőrömből. Egészen pici koromtól plüss barna macit szorítva aludtam el minden este, így különleges kapcsolat fűz a cammogó jószágokhoz. Persze csak akkor, ha biztonsági kerítés választ el tőlük, egy igazi medvét ugyanis nyilván nem tudnék alvópajtásnak befogni. Címerállatomnak viszont kikiálthatnám; a medve határozottan az első jelölt!
Ezután a szibériai tigrisek birodalma felé vettük az irányt. A legnagyobb termetű macskafélék két miskolci képviselője már várta a tízórait, a berepülő húsokat igazi ragadozóként vadászták le. Csak ámultam ezeken a hatalmas termetű, csodás szőrű, félelmetes emlősökön, ám amikor egyikük leheveredett az árnyékba, és felvette a macskák jellegzetes „kenyér-pózát,” egy pillanatra elfelejtettem, milyen veszélyesek. A következő „kisebb” morgás azonban rögtön emlékeztetett is, hogy tigrist tartani sem lenne célszerű otthon - második címerállat-jelöltnek viszont kiváló volt.
A szemem sarkából összegyűlt tömeget vettem észre, odasettenkedtem, hogy kiderítsem, mi az érdeklődés tárgya. Aztán láttam, hogy nem tárgyról van szó, hanem egy kis termetű állatkáról, az észak-amerikai kúszósülről. Első látásra vicces kis teremtménynek tűnnek, hatalmas fogakkal, vicces séróval. Krajnyák Zoltán azonban figyelmeztetett: az apró lény hátát és farkát mintegy 30 ezer tüske borítja. A kúszósül védekezésképpen fúrja ezeket támadóiba, s mivel igen lazák, így a legapróbb érintésre is beleállnak az ellenségbe. Pici, ártatlannak tűnik, de rendkívül veszélyes tud lenni – tökéletes harmadik címerállat-jelöltnek.
A gyűrűsfarkú makik ugrándozását már távolról kiszúrtam. Fel-alá, oda-vissza rohangáltak, fekete-fehér „csíkos” – hivatalosan gyűrű, – mintájú farkukat nem lehet eltéveszteni, egyensúlyozásra és kommunikációra is használják egymás között. Divatos szóval élve, koedukált csoportokban élnek, amelyben a nőstények a dominánsak – nem is kellett több, ez az információ biztosította a makik helyét a címerállat-jelöltjeim között.
Elsétáltunk még a szurikáták leselkedő szemei előtt is - ezek a kis figyelő-masinák képesek 1-2 kilométert is megtenni, hogy táplálékot szerezzenek, ha az túl kevésnek bizonyulna.
A vörösorrú ormányosmedvéket is megnéztük: ezek addig akrobatáztak a vékony faágakon, míg végül lepottyantak - viszont rögtön fel is álltak, és folytatódhatott a móka.
A lámákhoz érve máris megvolt a közös pont: egyikük éppen olyan „kecsesen” csuklott le az árnyékba, mint én egy hosszú nap után az ágyba… vagy igazából bárhova a lakásban.
Sétám véget ért, döntenem kellett, ki lesz nálam a győztese az idei állatkertek napjának. Rangsoroltam, pro és kontra listát írtam, fel-alá járkálva mérlegeltem, de végül megszületett a döntés: képzeletbeli királyságom címerállata az észak-amerikai kúszósül lett.
Apró termete kedvességet, szelídséget sugároz - ez tökéletesen megtéveszti az ellenséget - tüskéivel viszont igazán súlyos sérüléseket tud okozni. Éppen ilyen címerállatot kerestem, aki méltó arca lesz királyságomnak, és igen csak sok meglepetést tud okozni a birodalmamra törőknek!
Új káplán a Mindszenti plébánián
Versler Sándor 1989. április 22-én született Ungváron. Szülei Rahón laknak, általános- és középiskolát itt végezte. 2004-ben felvételizett a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumba, ahol három évet töltött. – Itt kezdtem érdeklődni a papi hivatás iránt, gyermekkoromban is sokat jártam ministrálni. Aztán ez az érdeklődés alábbhagyott, nem nagyon volt lehetőség, hogy minden nap elmenjek templomba. Éreztem azonban magamban az űrt, amit először szórakozással és más dolgokkal próbáltam betölteni, de nem sikerült – mondta el portálunknak.
Később, 2006-ban egy szülővárosából ismert plébános vezette vissza az egyházhoz. - Beszélgetésekkel, kirándulásokkal... olyan dolgokkal, amelyek nem szó szerint az egyházra irányítják az ember figyelmét, de felkeltik az érdeklődését a lelki értékek iránt. Aztán egyszer, egy esti beszélgetés alkalmával megkérdezte, nem szeretnék-e pap lenni? Akkoriban az informatikai illetve műszaki pálya vonzott, ezért nemet mondtam, de sok álmatlan éjszakán át - csaknem egy évig - gondolkodtam ezen.
– Pro és kontra érveket sorakoztattam fel, s végül eldöntöttem: pap szeretnék lenni. Volt még egy évem a líceumban, majd miután befejeztem, az egyházmegye területén maradtam, egy úgynevezett hivatástisztázó évre. Segédkeztem a plébánia dolgaiban, a szentmiséken segédkeztem, mellette pedig egy informatikai cégnél dolgoztam - emlékezett vissza Versler Sándor. Hamarosan az ukrajnai Aknaszlatinára helyezték, majd Vácra küldte a megyés főpásztor, ahol szemináriumi előkészítőn vett részt. Itt sikerült nagy küzdelmek árán olyan szinten elsajátítania a magyar nyelvet, hogy folytathassa a tanulmányait.
2009-ben került az egri szemináriumba, ahol hat évet töltött. Ötödéves korában úgy döntött, Magyarországon marad. Ternyák Csaba egri érsek felvette őt a papnövendékei közé, diakónusszentelése 2014-ben már az Egri Főegyházmegye szolgálatára történt.
2014. szeptember elsejétől Mezőkövesdre, a Szent László plébániára helyezték, diakónusi gyakorlatra. Ezután visszatért a szemináriumba, lediplomázott, és 2015. júniusában pappá szentelték. Újabb két évet töltött káplánként a Szent László plébánián, 2017. augusztus elsejei hatállyal pedig Miskolcra helyezték a Mindszenti plébániára.
– Miskolcon már jártam, 2014-ben, amikor diakónussá szenteltek. Van egy hagyomány, hogy a diakónusok mindig eljönnek Miskolcra, a Mindszenti plébániára, ahol bemutatkoznak. Éppen ezért számomra nem volt ismeretlen a plébánia, bár főként a templom képe élt bennem, amikor idejöttem – nyilatkozta.
A miskolci hívek múlt vasárnap találkozhattak először az új mindszenti káplánnal. – Alapvetően nagyon pozitív tapasztalataim vannak. Az emberek itt is nagyon kedvesek, akár csak Mezőkövesden – mondta el erről.
Minden papnak van egy újmisés jelmondata, Versler Sándoré a következő: „Isten kegyelméből vagyok az, aki vagyok.” – Ez egy vezérfonal, sokszor vannak olyan élethelyzetek, amikor nehéz dönteni, mit csináljunk. A világ erre azt mondja, a véletlen műve, hogy az embernek esetleg eszébe jut, hogy mit kell tennie, és talán meg is teszi. Én viszont azt mondom, a gondviselésnek köszönhető, ha az embernek éppen akkor, éppen a megfelelő a szavak vagy tettek jutnak az eszébe.
Student Police – munkatársunk egy napra diákrendőrré vált!
Biztosan mindenkinek megvannak még a gyerekkori emlékei arról, hogy „mi lesz, ha nagy lesz.” Először űrhajósok szerettünk volna lenni, színésznők… vagy én például balerina. Később aztán jöttek a „komolyabb” célok: tűzoltó, orvos... régész, esetleg nyomozó. Rejtélyes bűnügy megoldásában ugyan nem vehettem részt, de lehetőséget kaptam, hogy egy napra én is a Student Police tagjává váljak.
Kilenc órakor történt meg az eligazítás a rendészetnél. A diákrendőröket beosztották a város területeire – azokra a frekventált helyekre, amelyeket sok turista látogat (Diósgyőr, Tapolca, Barlangfürdő, belváros.) A Student Police idegen nyelveket beszélő diákjai főleg azoknak lehetnek a segítségére, akik külföldről vagy másik városból érkeztek hozzánk, és útbaigazításra, információkra van szükségük.
Az eligazítás után elindulunk – Balla Béla 4-es számú körzeti rendész felügyelete mellett Csege Martinhoz és Finda Bencéhez csatlakoztam egy napra, hogy lássam hogyan, mivel telik egy ilyen szolgálat.
Mindkét fiú a Berzeviczy Gergely Szakgimnázium diákja; ez lesz az utolsó évük, és az érettségihez szükséges 50 órás közösségi szolgálatot a Student Police program keretében végzik.
Bence másfél hónapja diákrendőr. A közösségi szolgálat 50 óráját is teljesítette már, de azt mondja, annyira megtetszett neki a munka, hogy szívesen jön magától is. Martin augusztusban kezdett, ő még „újoncnak” számít, de gyorsan tanul; ebben Balla Béla, és jó barát módjára, természetesen Bence is segít neki.
A Barlangfürdőben máris szükség volt a srácokra, egy anyuka és kislánya kért útbaigazítást a helyszínekről, szolgáltatásokról.
Később, már a tapolcai strandon, ismét többször szolgálatba kellet állniuk fiatal társaimnak. A könnyed kommunikáció és az útbaigazítás egyiküknek sem jelentett problémát, a nagy forróságban is lelkesen rótták a fürdő ösvényeit, tájékoztatták a segítségre szoruló turistákat.
A program egyenpólói eltéveszthetetlenek, messziről is könnyen ki lehet szúrni a feliratot. Én is magamra ölthettem egy napos "szolgálatom" idejére, s egy kicsit valóban a Student Police tagjának érezhettem magam.
Hőségriadó, biztonságban – ezekre figyeljünk a kánikula idején
– A megelőzés a legfontosabb – mondta el Kódor Éva gyógyszertári szakasszisztens. – A folyamatos folyadékbevitel elengedhetetlen, azonban ezzel is vigyázni kell, hiszen testsúlyunkhoz arányosan mért mennyiséget szabad csak meginnunk. Egy negyven kilós embernek nyilvánvalóan nem szükséges öt liter vizet meginnia. Kerüljük a szénsavas és nagyon cukros italokat, mindig tartsunk magunknál vizet, bárhová is indulunk a nyári melegben. – Ha valaki alkoholt fogyaszt, ügyelnie kell a folyadékpótlásra. Ha vízparton vagyunk vagy medence közelében, bármennyire is hívogató a hűs víz, ittas állapotban ne menjünk bele, mert könnyen baleset történhet.
Az UV-B sugárzásra is ügyelni kell, naptej használata még akkor is erősen ajánlott, ha nem a strandra megyünk, hanem csak a városba indulunk el. Ha pedig megtörténik a baj, mindenképpen használjunk leégés utáni készítményeket; ezek hűsítik és gyógyítják a sérült bőrfelületet. Nem árt, ha rovarcsípés elleni készítményt is tartunk magunknál, ezen kívül pedig valamilyen antihisztamint, kalciumot arra az esetre, ha allergiás reakciót váltana ki egy csípés.
Napszúrás ellen kalappal is lehet védekezni, a tarkónkra, homlokunkra vagy a csuklónkra helyezett hideg vizes zsebkendő vagy törölköző is segít a túlhevülés megelőzésében.
A városban kihelyezett vízosztó pontok ezekben nagy segítségünkre lehetnek, a párakapuk szintén. Lázcsillapítót viszont ajánlott magunknál tartani, ha mégis bekövetkezne a napszúrás.
Ha légkondicionált helyiségben kívánunk hűsölni, ügyeljünk rá, hogy ne legyen túl alacsony a hőmérséklet, és ne is üljünk közvetlenül alá, hiszen az ízületekre igencsak káros hatással van. – 22 foknál ne állítsuk hidegebbre a készüléket, hiszen az ennél alacsonyabb hőmérséklet nem egészséges, főleg ha belegondolunk, hogy milyen következményekkel járhat, ha a benti 17 fokból kimegyünk a 35-40 fokba. A hirtelen hőmérsékletváltozás nem tesz jót szervezetünknek – emelte ki Kódor Éva. A szellőztetést az ablak kinyitásával is meg lehet oldani, rendkívül fontos a levegő cserélődése a zárt térségekben.
Főként az idős embereknél fontos az elővigyázatosság; náluk ajánlott, hogy ne a legforróbb időpontban vágjanak neki az útnak, inkább a reggeli órákban érdemes elindulniuk. Fontos, hogy hűvös szobában legyenek, és folyamatosan vigyenek be folyadékot. A gyógyszertári szakasszisztens arra is felhívta a figyelmet, hogy ha valaki szív- és érrendszeri problémákkal küzd, rendesen szedje a felírt gyógyszereit. Különböző gyógynövénytartalmú készítmények, például vadgesztenyét tartalmazó kenőcsök jók a visszeres problémákra, a melegben fokozottan kell figyelni az erek tágulására, ezért ajánlatos ilyeneket használni.
Az is fontos, hogy könnyű, lenge, kényelmes anyagú ruhákat viseljünk; ha száraz a levegő, és égető a napsütés, érdemes úgy védenünk bőrünket, hogy nagyon vékony hosszú ujjú felsőrészt viselünk, esetleg hosszú, lenge ruhát. Hosszabb utazásra érdemes fertőtlenítő és frissítő, nedves törlőkendőt is csomagolni, valamint napozás utáni készítményt.
Különleges hangzás a történelmi falak között - újra szól az avasi templom orgonája
2008-ban adták át először a most felújított hangszert, akkor azonban egy idő elteltével elektromos meghibásodás miatt sokáig nem szólalt meg az orgona – tudtuk meg Hangó István református lelkésztől. Most azonban az orgonaművészek ismét megszólaltathatják a szépséges hangszert, június 15-re elkészültek a helyreállítással. A javítás megszervezését és a helyreállítást a város támogatta Pfliegler Péter alpolgármester vezetésével.
– Hosszú egyeztetések és szervezések eredménye ez. Rendkívül megtisztelő és örömteli számunkra, hogy a városnak is ennyire fontos volt az orgona helyreállítása - hangoztatta a lelkész.
Sárosi Dániel orgonaművész már a felújítás előtt játszott a hangszeren, most pedig, a helyreállítás után szintén megszólaltatja az orgonát. – A régi hangszer nagyon hamar elhangolódott, a hőmérsékletet sem bírta valami jól. A különbség nyilvánvalóan érzékelhető, jó tapasztalataim vannak, nagyon sok darab játszható rajta – tájékoztatott az orgonaművész.
A helyreállítást nem kellett a nulláról kezdeni, szerencsére nem adódtak komoly problémák. Ezért, és az önkormányzat támogatásának köszönhetően volt lehetséges, hogy már az Operafesztivál idejére elkészültek a helyreállítással, és már ekkor meg tudott szólalni a hangszer. Mint megtudtuk, egy másik orgona is található itt; Magyarországon rendkívül ritka, hogy két orgona legyen egy templomban. A másik orgona kisebb, de nagyon különleges és szép hangzású darab. A kettőt egyszerre is meg lehet szólaltatni, kiválóan összehangolhatók, viszont külön-külön is tökéletesek.
Augusztusban többször is rendeznek az Avasi Templomban orgonakoncertet, a 20-i azonban igazán különlegesnek mondható. Ez hálaadó ünnepség lesz, amihez jótékonysági koncert is kapcsolódik. Hálaadó, mert sok évnyi hallgatás után ismét szól a templom orgonája, egyben pedig emlékezés az Avasi Református Templomban több mint öt évtizede megszólaló orgonahangversenyekre, és Lehotka Gábor professzorra, aki ezeket az orgonahangversenyeket egykor, a 60-as években elkezdte. Augusztus 20-án két tanítványa, Bundzik Tímea és Sztahura Ágnes vállalták a fellépést. Jótékonysági pedig azért lesz a rendezvény, mert a még hiányzó két síp beszereléséhez gyűjtenek - ezzel befejeződne az orgona teljes helyreállítása.
Középkori időutazáson a Diósgyőri várban (Élménybeszámoló képgalériával)
Visszatértem. Egynapos uralkodásom ugyan véget ért, de valami nem hagyott nyugodni. Nyüzsgölődésre lettem figyelmes a városban, főként hőn szeretett váram irányából. Valami készült, nekem pedig tudnom kellett róla, így tehát felöltöttem legszebb palástomat, és elindultam Diósgyőr várába.
Érkezésemkor egy pillanatra azt hittem, hogy rossz évszázadban vagyok. Muzsikusok, lovagok, várnagyok… és Nagy Lajos király? Biztos voltam benne, hogy csak álmodom. De csupán csak balra kellett fordítanom napsütötte orcámat, hogy ráeszméljek: az éves Középkori forgatag zajlik éppen a Diósgyőri várban. Nekiindultam hát, hogy felfedezzem, milyen is volt az élet a középkorban, imádott váramban, no és persze szándékomban állt keríteni magamnak egy lovagot… vagy legalább egy jó sültet.
Zeneszó minden sarokból, hangos kacajok a piciny apródoktól, isteni illatok a kifőzdék mellől, kardcsattogás a távolból. Megannyi látnivaló, és még több felfedeznivaló! De nem volt vesztegetnivaló időm, hiszen elhangzott a kiáltás „Utat a királynak!” Megkezdődött hát a királyi pár és udvartartásuk felvonulása, a hangos zeneszó az egész városban hírét vihette, hogy mekkora ünnepség is zajlik városunkban.
A felvonulás megtörtént, én is a Lovagi Tornák Tere felé vettem az irányt. Az embertömeg szintén megérkezett, a hangulat felfokozott volt, én pedig csak reménykedtem benne, hogy senki nem veszíti majd el a viadal végén a fejét. A történelemórákról, filmekből és sorozatokból mindnyájan tudjuk, hogy is ment ez akkoriban, de azért bíztam benne, hogy egy-egy csata végén Nagy Lajos király kegyelmet ad majd a legyőzötteknek.
A bevonulás kezdetét vette, a Pavane zászlóforgatók pedig úgy reptették magasba a színes lobogókat, mintha csak varázslattal irányítanák őket. Kassai Lajos világrekorder lovasíjász olyan messziről talált célba sebes nyilaival, hogy megbántam, hogy otthon hagytam a távollátó okulárémat. A Vermes törzs bemutatóját mágia hatotta át, Krekács Zoltán lovas solymászt pedig akár „madársuttogónak” is ki lehetne kiáltani, olyannyira összhangban volt szépséges madaraival. A Visegrádi Szent György Lovagrend tagjai úgy hajították egyik fegyvert a másik után, hogy alig győztem kapkodni a fejem… ha viseltem volna koronát, bizonyos, hogy lerepül a kobakomról. A Fekete Sereg íjászbemutatóját pedig biztosan örökre az emlékezetembe véstem, mint ahogyan a Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend korhű felszereléseit és eszközeit is.
A taps elhalkult, a mutatványosok levonultak, nyugalmat árasztó zene töltötte meg a Lovagi Tornák Terét. Ez csak egyet jelenthetett: valami még készült, ennek az estének még nincs vége, és lehet, hogy fejek fognak repkedni, ha nem vagyunk elég óvatosak. A királyi gárda levonult a színtérről, az este elején kiszemelt lovagomat is szem elől vesztettem, a zene pedig gyanúsan egyre nyugtatóbb lett.
Elhangzott az első csatakiáltás, eldördült az első ágyúlövés, egy valódi harc vette kezdetét! A szemem előtt hullottak a harcosok és repültek a nyilak. Már kezdtem kétségbeesni, és járt az eszem, hogy rohanjak-e segítségért a kint álló, modernkori orvosokhoz, esetleg én magam kezdjem el kivonszolni a sebesülteket a csatatérről és lássam el a sebeiket, netán ledobjak egy fehér zsebkendőt, jelezvén, hogy megadjuk magunkat… egyik sem tűnt a legjobb megoldásnak. Mikor azonban körbenéztem, és láttam a mellettem ülő embereket, akik ámulattal figyelték az eseményeket és rögzítették is azokat okostelefonjaikon, visszatértem a valóságba: ez az egész csupán színjáték, és senki nem sérült meg igazán. A színészi játék, a pirotechnika, a látványelemek annyira élethűek voltak, hogy egy pillanatra tényleg elbizonytalanította az embert, akiben felmerülhetett a kérdés – most maradjak nyugodtan és nézzem végig az egészet vagy fussak az életemért?
A legvégén persze a győztes fél megkegyelmezett a vesztesnek, és mindenki életben maradt. A tapsvihar magáért beszélt, Miskolc rég látott már ilyen színvonalú, ilyen valósághű produkciót. A szereplők levonulása közben alaposan pásztáztam a seregletet, hátha még egyszer megpillantom az ifjú lovagot… ámbár az is megeshet, hogy nem is lovag volt, csak a sokat használt kifejezés mondatta ezt velem, abban viszont biztos vagyok, hogy Diósgyőr várában szolgál. Úgy tűnik a várban tett kalandozásaim még nem értek véget…
"A magyarok nyilaitól..." - Táborban ismerkedtek a gyerekek az ősi harcmodorral
Nagy volt a készülődés csütörtökön a Diósgyőri várban, a Lovagi Tornák terénél. Az íjak sorba állítva, a lovak megfésülve, felszerelve – de a táborozókon egyáltalán nem látszott az idegesség vagy a lámpaláz; mintha minden nap ezt csinálnák. És valóban, egy hétig ez minden délelőtt így is volt!
Mindenki tudta, mi a dolga, a lovakat felkészítették a bemutatóra, gyakorolták a lövéseket, a mozdulatokat – én pedig kicsit beleshettem a kulisszák mögé. Az egyhetes tábor alatt a fiatalok megismerkedhettek a lovaglás, az íjászat, valamint a lovas-íjászat alapjaival – mint megtudtam, nem teljes kezdőként érkeztek, a legtöbbjük már ült lovon, és íjat is fogott a kezében.
Bemelegítésnek az egyszerűbb lövési technikát mutatták be a kis harcosok. Előre céloztak, a kihelyezett céltáblába repkedtek a kilőtt nyilak. Sérüléstől nem kellett tartani, a nyilaknak burkolva volt a vége, nem okozhattak kárt senkiben.
Ami ezután következett, még így is nagy meglepetés volt. Piros Sándor lovas-íjász oktató azt az utasítást adta a kis Hunoroknak és Magoroknak, hogy most a másik lövési technikát használva, őrá célozzanak. Elkerekedett a szemem; tudtam, hogy nem okozhatnak egymásnak sérülést, de nem tudtam elképzelni, hogy ez fájdalommentes művelet lehet.
Pedig az volt – mint később kiderült, a tábor alatt is „egymásra lőttek” gyakorlás közben az ifjú tanítványok. Ennél a manővernél a buktatás technikáját mutatták be. Bár már nekem is volt már szerencsém kipróbálni magam íjászat terén, eddig a szintig nem jutottam el – de ami késik, nem múlik! Reszkess Diósgyőri vár, jövök még!
A lányok nyílzáport küldtek az oktatóra, én pedig azon töprengtem, mennyire nem szívesen lettem volna azoknak a helyében, akik valaha is ilyen harcias lánycsapattal találták szembe magukat. Mert a régi időkben bizony teljes egyenlőség volt – a fiúkat megtanították az íj és a nyíl helyes használatára, de a főzés művészetét is el kellett sajátítaniuk. A lányok viszont egyáltalán nem csak a tűzhely körül sertepertéltek – a lovas-íjászatban is remekeltek.
Ezután következett a bemutató leglátványosabb része: a tényleges lovas-íjászat! A növendékek felpattantak a lovakra, és kezükbe kapták az íjakat. Körbe vonultak – még jó, hogy ezúttal csak egy céltáblát ejtettek foglyul a kis íjászmesterek, akik mindkét kézzel megtanultak lőni. Hangos és éles puffanás jelezte a sikeres találatot, a gyerekek arcán pedig olyan határozottság látszott, amit bárki megirigyelhetett volna.
Piros Sándor elárulta, rendkívüli fegyelem szükséges a lovaglás és az íjászat – pláne a lovas-íjászat –elsajátításához. Ezek a fiatalok nem csak irigylésre méltó akaraterővel rendelkeztek, hanem kellő önfegyelemmel is.
Egy-egy hét alatt nyilván nem lehet tökéletesen elsajátítani a lovas-íjászkodás minden fortélyát, de az biztos, hogy a növendékek megfelelő alapot kaptak a későbbi folytatáshoz. Ahhoz, hogy megismerjék, megszeressék múltunkat, hagyományainkat, s ne csak a történelemkönyvekből ismerjék, hanem a napi gyakorlatban is együtt éljenek tradícionális értékeinkkel.
A tábor két turnusa júliusban már lezajlott, a harmadik augusztus 7-én indul. Délelőtt szakmai foglalkozások, délután különböző szabadidős programok várják a gyermekeket; várlátogatás, kézműves foglalkozások, kirándulás a Vadasparkba, és még számos más érdekesség.
Kárpátaljáról Miskolcra – gyermekcsoportot látott vendégül az ÉSZAKERDŐ Zrt.
Esti túrák, bátorságpróba, baglyok. Ezeket sorolta a legérdekesebb programok közé Dörr Nándor, az egyik táborozó. – Káprázatos ez a hely! Gyönyörű a természet, számomra nagyon érdekesek a baglyok is – lelkendezett a munkácsi fiú. – Az erdőről és az állatokról is rengeteg dolgot tanultunk, nagyon sok érdekességet megtudtam – tette hozzá.
Idén az ÉSZAKERDŐ Zrt. kapta a lehetőséget, hogy vendégül lássa a Munkácsról érkezett magyar iskola diákjait és kísérőiket. – Négy nagyon tartalmas napot igyekeztünk számukra megszervezni, úgy gondolom ez sikerült is. Volt lehetőség éjszakai erdei túrára, és a Diósgyőri várba is ellátogattunk. A Csanyiki erdőházban kézműves foglalkozásokat, sétalovaglást szerveztünk a tanulók számára. A fónagysági Bagoly-vár Erdészeti Erdei iskolában még több túrán vettek részt, az esték zenés programokkal zárultak. A kárpátaljai diákok nagyon szép magyar dalokkal készültek számunkra, igazán megható volt – mondta el Rencsiné Ágh Márta, az ÉSZAKERDŐ Zrt. humánpolitikai osztályvezetője.
Ugron Ákos Gábor, a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára is kilátogatott a tábor zárónapjára. – Fő célunk az volt, hogy ezek a hátrányos helyzetű gyerekek jól érezzék magukat. Otthonukban nem sok lehetőség van az ilyen élményszerű táborozásra, ezért gondoltuk, hogy szervezünk ide egy ilyen kirándulást. Nagyjából húsz fő érkezett ide Munkácsról, de jöttek csoportok Beregszászról, Kárpátaljáról, és Erdélyből is.
A fiataloknak ajándékcsomag is járt, melyet szintén Ugron Ákos Gábor adott át a kíváncsiskodó diákseregnek. De mielőtt ez megtörtént volna, egy apró táborozó mesemondó produkcióval kedveskedett a köré gyűlt közönségnek.
A helyettes államtitkár kiemelte, remélik, jövőre is lesz ilyen tábor, szeretnék fenntartani a programot. – Az erdőgazdaságok vállalásán múlik, de bizakodhatunk, hiszen azt látjuk, hogy az erdőgazdaság szívesen vállalja és a feladatának tekinti ezt – tette hozzá. Ugron Ákos Gábor elmondta, biztos benne, hogy ez egy életre szóló emlék lesz a tanulók számára. Ez a célkitűzésük is: szeretnék, hogy egy szép emlékkel gazdagodjanak ezen a nyáron a diákok, és szívesen gondoljanak vissza erre a néhány napra.
Miskolci közösségek - „Kertészkedj, művelődj, barátkozz, védd a természetet!”
A diósgyőri Kocsis Pál Kertbarát Kör története 1916. április másodikán kezdődött, azóta is töretlenül működik. A város több pontján tevékenykednek, és munkájuk nem merül ki csupán a kertművelésben! Mindenki tudja ugyanis, mekkora élményt jelent, amikor saját magunk termesztette zöldségekbe, gyümölcsökbe haraphatunk, de akkor is találkozhatunk a kezük munkájával, amikor a Lillafüredi Függőkert kanyargós sétányain barangolunk. A Kertbarát Körnek is köszönhetjük, hogy ilyenkor teljes pompájában élvezhetjük a csodás látványt, hiszen ők végzik itt a tavaszi lomtalanítást. A Vadaspark parkjainak tavaszi metszése, lombtalanítása is az ő nevükhöz köthető, az esetleges hiányokat saját nevelésű díszcserjékkel pótolják.
Rendszeresen részt vesznek a Diósgyőri várban rendezett ünnepségeken és rendezvényeken - ilyen például a Szőlő Venyige szentelés ünnepe - ezeket szeretnék hagyományként megtartani. A videóban az előző elnök, Nagy János beszél a Kör történetéről.
A hasznos időtöltés mellett céljuk a közösségi élmény, a közös időtöltés biztosítása is. Rendszeresen szerveznek kirándulásokat, kulturális programokat, emellett a szakmai tudásukat is gyarapíthatják. A tanulmányi kirándulásokon különböző kertészeti újdonságokkal ismerkednek meg - ilyen volt például a kecskeméti út, ahol névadójuk, Kocsis Pál egykori laboratóriumába látogattak el és megtekinthették azt a szőlőoltvány telepet, amelyet a szőlő nemesítő indított útjára. – A kecskeméti baracknemesítő gazdaságban is jártunk, ahol bemutatták a nemesített fajtákat, a gyümölcsfákkal kapcsolatos munkálatokat – mondta el érdeklődésünkre Búzáné Mariann, a Kör elnöke.
Az idősek vagy a mozgásukban korlátozott emberek segítségére is vannak; a gyümölcsfák és szőlőtőkék metszését elvégzik, ha kérik.
Régi álmuk, hogy kialakítsanak egy úgynevezett közösségi kertet. - Elterjesztenénk a magas ágyás művelést svájci mintára, megtanítanánk a kertészkedést kedvelőkkel, hogyan lehet kis területen is friss, vegyszermentes zöldségfélékkel ellátni konyhánkat – tette hozzá az elnök.
A gyerekeket is szeretnék bevonni a növénytermesztésbe, gondozásba. – Szeretnénk továbbfejleszteni az óvodások és iskolások körében azoknak a magvaknak és palántáknak az ültetését, amelyeket a gyerekek akár egy panelház ablakában is felnevelhetnek. Láthatják a gyarapodását, az ültetéstől kezdeve a terméséig. Felelősséggel tartoznának értük, élményt jelentene számukra a termés betakarítása - emelte ki Búzáné Mariann. Az ifjú növendékpalánták biztosan élveznék a kreatív munkát, és nagyon örülnek, amikor munkájuk meghozná a gyümölcsét… vagy éppen a zöldséget.
Termékbemutatókat, kiállításokat szerveznek, metszés és oltásbemutatót is tartanak; a meghirdetett időpontokban az érdeklődők tanácsot kérhetnek a Kör tagjaitól. Facebook oldalukon rendszeresen megosztanak gyógynövények, fűszernövények házi felhasználásával kapcsolatos praktikákat, valamint érdekességeket, információkat dísznövényekről, gyümölcsökről és természetesen a kertészkedésről.
Rendszeres heti gyűlésüket minden héten hétfőn 16 órától tartják az Ady Endre Művelődési Házban. A gyűlésen bárki részt vehet, és eldöntheti, felkeltette-e az érdeklődését a szervezet munkája, szeretne-e a Kocsis Pál Kertbarát Kör tagja lenni. – Jelenleg 35 tagunk van - zömmel nyugdíjasok - ezért is várjuk mindazokat, akik azonosulni tudnak „Kertészkedj, művelődj, barátkozz, védd a természetet” jelszavunkkal, és így akarják élni a mindennapjaikat – hangoztatta Búzáné Mariann.
Ha pedig éppen nem a növények gondozásán szorgoskodnak, akkor énekkarukkal lépnek fel. A kórust városi rendezvényeken, nemzeti ünnepeken is kérik fellépésre, kórusművek, népdalok egyaránt szerepelnek a repertoárjukban.
Első helyezést értek el az Országos Mezőgazdasági Kiállításon, 2008-ban elnyerték a Miskolci Önkormányzat által adományozott „Miskolci Gyémántok” kitüntetést. Ők nyerték el a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége XXI. Kongresszusának rendezési jogát, a 100 éves centenárium alkalmából pedig könyvet adtak ki, a Mezőgazdasági Minisztérium támogatásával „Nem űzetünk ki a paradicsomból” címmel. Ebben bemutatták a 100 éves kertbarát mozgalmat. 2016-ban „Az Év Civil Szervezete” díjat vehették át, Miskolc Város Napján.
Ez most a legdivatosabb plasztikai műtét
Azt talán már megszokhattuk, hogy nap mint nap kitalálnak valami újat, valami őrültséget, főként a divat terén; gondoljunk csak a szőrös papucsokra, vagy az átlátszó táskákra, hogy a kamu-szeplőkről már ne is beszéljünk.
Az orvostudományba is beszivárgott már néhány furcsaság (fenéknagyobbítás, kedvenc sztárunk orrának lekoppintása), most azonban egy talán ezeknél is bizarrabb trend ütötte fel a fejét. A gödröcskének nevezett apró szépség-mélyedés arcunkon található, valakinek csak egy, vagy akár mindkét oldalon van. Katalin hercegnő orcáján is felfedezhetjük a pici gödröt.
Vagy Christopher Nolan legújabb filmjében, a Dunkirk-ben szereplő Harry Styles is büszkélkedhet egy csinos kis mélyedéssel. Styles-t legtöbben a One Direction nevű fiúzenekarból ismerik, viszont amíg a banda szünetel, az ifjú énekes a színészi pályán próbálgatja szárnyait.
Ezeket az apró gödröcskéket egyre többen akarják magukénak tudni, és ezért képesek akár plasztikai sebészhez fordulni.
A brit Metronak nyilatkozó plasztikai sebész elmondta, hgy a páciens száján belül először egy apró vágást ejtenek, ahol így egy „hiányosság” keletkezik az arcizomban. Ezt az izmot ezután hozzákapcsolják a bőr alsó részéhez, így a gödröcske csak mozgás, azaz beszéd vagy mosolygás közben lesz látható.
A pici arcbemélyedések féltartósak lesznek; beavatkozás után két hónappal, miután a szövet beágyazódott, csak mosolygás közben jelenik majd meg az arcon a pici gödör.
