Kislány koromban rengeteget álmodoztam arról, hogy ha felnövök, egy kastélyban fogok lakni, királylányként természetesen. Ahogy az évek múltak, ez az álmom el-eltünedezett, de bármikor a Diósgyőri várban jártam, újból feléledt bennem a vágy, hogy egyszer hatalmas folyosók és báltermek között járva, királyi környezetben éljem mindennapjaimat. Tisztában vagyok persze azzal, hogy a 21. században nyilván már nem úgy működik a várbéli élet, mint évszázadokkal ezelőtt, viszont ha szeretnék egy kicsit visszarepülni a lovagok korába, Miskolcon megtehetem. Irány tehát a Diósgyőri vár!

Gyönyörű napnak néztünk elébe, viharnak jelét sem lehetett látni a kék égen, így hát a szoknya – szandál – hátizsák kombináció mellett döntöttem. Éreztem, hogy ismét előtörnek gyerekkori álmaim, ez alkalommal azonban új terveim voltak: nem fiatal királylányként, hanem harcias, tekintélyt parancsoló királynőként szerettem volna róni a vár termeit és folyosóit.

Ezúttal nem Csipkerózsika szerepében akartam tetszelegni, sokkal inkább a Merida, a bátor című mese főhősnőjének határozott és harcias kiállású karakterét szerettem volna megidézni, így első utam a fegyverterembe vezetett.

Buzogány, szúrófegyverek, használati tárgyból fegyverré alakított darabok, páncélingek, és mindegyikhez egy érdekes háttértörténet. A „Várnagy úr” részletesen beszélt nekem egy-egy fegyverről, és aki elsőre azt gondolná (többek között én is magamról), hogy nem érdeklik őt a harcias tárgyak, nagyot téved!

A páncéling szemeinek darabszámától kezdve, a pajzsok különböző fajtáin át, a buzogány helyes használatáig mindenben volt valami érdekes, ami bizony nem csak a férfiakat érdekelheti. Elvégre is, ma a harcias uralkodó szerepét vettem fel, úgyhogy elengedhetetlen volt a „Fegyvertani alapismeretek” elvégzése.

Az elmélet után pedig jöhetett a gyakorlat, a mindent eldöntő próba, ahol kiderül, hogy a nap végén méltó uralkodó válik-e belőlem… Legalábbis képzeletben. Az íj és a nyíl használata hozzátartozott a mindennapokhoz, harcias királynői vágyaimnak pedig szintén elengedhetetlen tulajdonsága ezen fegyver pontos ismerete.

Természetesen nem autodidakta módon kívántam elsajátítani ezt a veszélyesnek mondható harcnemet. A Várnagy úr itt is a segítségemre volt, a videóból kiderül, hogy lesepertem-e Katniss Everdeen-t a pályáról.

Számtalan nyíl kilövése után vágytam valami megnyugtatóra, ahol kipihenhetem az íjászkodás fáradalmait. Elindultam hát, és követtem a friss gyógynövények hívogató illatát, mígnem egy teremben találtam magam, ahol csak ámultam. Hetven féle növény található itt, illatosabbnál illatosabbak, felhasználásukról és jótékony hatásaikról pedig a „gyógynövények ifjú mestere” adott útmutatót. Ha valaki meg akarja tudni például, hogy mit neveznek „halálnövénynek,” az mindenképp látogasson el az apró gyógynövényes kuckóba.

Többek között a levendula nyugtató hatásáról is tanulhattam, valamint megtudtam, hogy a fagyöngy kedvező a szív- és érrendszeri problémákban szenvedőknek… Ami végülis logikus, ha belegondolunk a – főként amerikai – hagyományba, miszerint ha két ember a fagyöngy alatt áll, meg kell csókolniuk egymást. Ez valóban lehet jótékony hatással a szívünkre is… Vagy egyéb szerveinkre.

Elméleti és gyakorlati oktatásban is részesültem, így már csak egy dolog volt hátra: elfoglalni méltó helyemet a trónon. A Lovagterem felé vettem az irányt, ahol egy udvarhölgy fogadott.

Na, jó, nem éppen egy Vastrón, de ha nagyon erősen koncentráltam, akkor egy pillanatra elhittem, hogy uralkodhatok akár a Hét Királyság felett is.

Természetesen nem hagyhattam el relikvia nélkül az uralkodói széket, ezért begyűjtöttem néhány apróságot, amik mindig egynapos uralkodásomra fognak emlékeztetni.

Az érmeket jómagam vertem, erre kifejezetten büszke voltam, hiszen nem egy másfél méteres apró uralkodónő fizikumához vannak tervezve az érmék elkészítésére szolgáló eszközök.

„Királynő-létemre” nem vetem meg a fizikai megterhelést, úgyhogy a nap végén a vár tetejéből is meg akartam csodálni képzeletbeli királyságomat, így felmentem a toronyba, ahová 75 lépcsőfok vezet fel. Megérte, hiszen csodás volt a látvány, büszkén tekintettem körbe királyságomon, ami egy napig, képzeletben az enyém volt.