„Nagyon szeretek itt fellépni” – Telt házas Majka koncert a Sportcsarnokban (Képgalériával!)
minap.hu: Elég sűrűn jössz ide hozzánk Miskolcra, vagy Miskolc környékére. Milyen érzésekkel jössz szinte haza?
Majoros Péter (Majka): Szeretnek itt minket sokan, hál’ Istennek, úgyhogy hívnak is. És ráadásul nincs ez messze tőlünk, 60 km-re van Ózdtól. Én egyébként voltam miskolci lakos, tehát én éltem itt a szüleimmel 1-2 évet. Meg dolgoztam is Miskolcon, tehát nekem azért ez egy igen sok borsodi emléket idéző város. Persze nyilván nem olyan, mint Ózd, de nagyon szeretem Miskolcot, tehát én mindig nagyon örülök, amikor ide jövök. Nagyon szeretek itt fellépni.
minap.hu: Nagyon sok mindent csinálsz: zene, TV, család – hogy tudod ezeket összeegyeztetni?
Majka: Sehogy – mondta nevetve. – Ezen röhögünk most, de ez tényleg így van. Megpróbálom valahogy. Tartok benne valami egészséges egyensúlyt, bár igazából ez sem mindig jön össze. Most mondjuk nincs is annyi munka, ez egy kicsit pihenősebb időszak. Egyébként most kezdem el érezni, hogy fáradt vagyok, amikor megpihenhetek egy kicsit. Ilyenkor jön elő bennem az előző pár hónap szívása, úgyhogy most éppen ezt az időszakot élem. De hogy mégis, hogyan tudom összeegyeztetni? Vannak olyan dolgok, amiket betartok: például öthetente bármilyen szezon van, megállunk a zenekarral. Mi ugye egy olyan zenekar vagyunk, ahol mindannyian 40 felett vagyunk, meg a 30-as évek utolsó éveiben, tehát mindenkinek van már család. Mindenkinek van mit csinálni ezen kívül is. Ez nekünk már nem egy nyaralás, amikor elmegyünk fellépni, ahol 21 emberrel össze vagy zárva, három nap alatt hetvenszer (ha a nyári időszakot vesszük). Ilyenek után azért jó megpihenni, meg a családdal lenni: mindenkinek van gyerek, meg feleség. Ez nagyon fontos nekünk, tehát ez már nem egy osztálykirándulás.
minap.hu: Zsuzsi már itt van veletek?
Majka: Nem, nem. Vagyis itt van, de csak a LED-en.
minap.hu: …mikor fog veletek újra színpadra állni?
Majka: Ez a Kollányin múlik. Én azt mondtam, hogy bármikor jöhet, ez az ő döntése, hogy mikor jön.
minap.hu: Hogy telt az évetek?
Majka: Ez nem volt egy rossz év, ez a 2018., sőt kifejezetten jó volt. Gyakorlatilag végig munka volt. Év elején megcsináltuk az Arénát, aztán nyáron letoltuk a nagy menetet, és én utána szeptemberben elutaztam egy komoly forgatásra Máltára. Azóta pedig, ahogy hazajöttem, egy picit pihenősebb időszak van.
minap.hu: Beszélhetünk-e egy picit Curtisről?
Majka: Nem, nem érdekel ez engem már.
minap.hu: Azt elárulod nekünk, hogy ti beszéltetek-e már azóta? Vagy tartjátok-e a kapcsolatot egyáltalán?
Majka: Nem haragszom én rá, de csináljon azt, amit akar az életével, ez nem az én dolgom.
minap.hu: Milyen tervetek van még erre az évre?
Majka: Van még nekünk ebben az évben egy Aréna 2. Azon felül pedig elkezdünk már próbálni a 100 Tagú Cigányzenekarral, decemberben végig próbálunk. Januárban pedig 11.,13. két duplaelőadást nyomunk velük. Szóval ez lesz az idei program még.
minap.hu: Milyen különlegességgel készültetek a miskolciaknak mára?
Majka: Minden bulin van különlegesség, ami nyilván az adott helyszíntől függ. Valahova kicsit nagyobb installációt viszünk, ami a csarnok méretétől függ. Több a tűz, több a füst, több a láng, a LED-en a grafika – és a miskolci pont egy ilyen helyszín, úgyhogy ide hoztunk mindenféle meglepetést, és látványt.
Köszönöm!
A Gólyabál színpadán a Follow the flow! (Képgalériával!)
minap.hu: Ti képviselhettétek Magyarországot Bilbaoban az MTV EMA díjátadón, mint legjobb magyar előadók. Milyen élményekkel tértetek haza?
Molnár Csaba (Fura Csé): Először is szeretném leszögezni, milyen fontos nekünk ez a díj. Ugyanis ennél a díjnál a szakmai zsűri választ ki 5 zenekart, és ami a legmegdöbbentőbb, és legjobb érzés ezek után, hogy ebből az 5 zenekarból a közönség választ ki egyet, amelyik képviselheti Magyarországot. Az pedig, hogy ránk érkezett a legtöbb szavazat, egyenlő számunkra azzal, hogy a közönség szeret minket.
Vincze Gergely (BLR): Nagyon jó volt kint lenni, nagyon jót buliztunk a díjátadó után. Másnap pedig egy nagyon szép helyen voltunk, amit a Gergő választott ki, mert ő nagyon nagy kirándulós. Úgyhogy vele tartottunk és megmásztunk minden dombot és hegyet, amit ő szeretett volna.
M.Cs.: Nekünk fájt a lábunk másnap, neki meg nem.
minap.hu: …te ilyen nagy túrázós vagy, Gergő?
Szakács Gergő: Igen, nagyon szeretek túrázni, és mindenféle őrültséget csinálni, úgyhogy most őket is belevittem a „bajba”. De nagyon örülök neki, hogy ennyire tetszett a fiúknak.
minap.hu: 2018-ban a Petőfi Zenei Díjátadón ti lettetek az év felfedezettjei. Mit gondoltok, mi lehet az oka annak, hogy a közönség ennyire szeret titeket?
M.Cs.: A legfontosabb, hogy mi hiteles zenekar vagyunk. Saját magunknak írjuk a dalokat, és a zenéket is. Egészen különleges dolog egy zenekar életében, hogy három dalszövegíró is van, ráadásul nem is akármilyenek: ugyanis egy rappernek (BLR) a sikeressége 90 százalékban a szövegein múlik. Szakács Gergő énekes létére pedig rengeteg embernek írt régebben is szöveget, Pápai Joci Özönvizét emelném ki például. A dalszöveg szerintem az egyik kulcsunk, az hogy tudunk egyediek és eredetiek lenni.
minap.hu: …ha már említetted a szövegírást: hogy néz ki nálatok ez az alkotói folyamat? Mindenki írogat valamit, aztán azt összegyúrjátok, vagy elindítja valaki a labdát, és a többiek felülnek rá?
BLR: Változó. Van, amikor így, van amikor úgy. Általában Gergő elkezd gitározni, és ír rá egy nagyon jó kis énekdallamot, ami megihlet minket, többnyire Csabit, onnantól pedig már visszafordíthatatlan a folyamat, hogy elkészüljön egy dal.
M.Cs.: Igen, erre a kis énekdallamra általában születik egy szöveg, ami alapján mi már tudjuk, hogy mit szeretnénk látni. De általában Gergő gitárjával és énekdalával indul el egy dal.
minap.hu: A Nem tudja senki című számotokkal robbantatok be a köztudatba. Számítottak rá, hogy ekkora siker lesz ez a szám?
Sz.G.: Amikor megírtuk, akkor éreztük, hogy ez egy elég jó ki dal lesz, de ekkora sikerre, hogy lassan lehet, hogy meglesz idén még a 30 milliós megtekintés, ezt azért nem gondoltuk volna. Azt tudtuk, hogy nagyon mi nagyon szeretjük ezt a számot, és éreztük, hogy különleges annak ellenére is, hogy az első megmutatások alkalmával falakba ütköztünk. Rádiós szempontból ez egy túl lassú, túl sok rap-betéttel rendelkező nóta.
M.Cs.: … túl sokszor megáll.
Sz.G.: De ennek ellenére az érzések úgy tűnik, hogy felül tudtak kerekedni.
M.Cs.: És ennek ellenére a legjátszottabb magyar dal volt sokáig a rádiókban. Úgy érezzük, hogy sikerült valami maradandót és valami egyedit alkotni, hiszen abszolút nem feleltünk meg semmilyen klisének, vagy közhelynek. Az elején 10-ből 9 ember teljesen elátkozta ezt, hogy a rádiók nem fogják játszani, ahhoz képest pedig…
Sz.G.: Ezt is csak a közönségnek köszönhetjük. 5 milliós megtekintésnél megadta magát az első rádió, aztán 10 milliónál a második, és így tovább.
minap.hu: Milyen terveitek vannak még idén?
BLR: Szeretnénk még ebben az évben két dalt kihozni, amiket egy napon, egy időben szeretnénk megmutatni. Nincs a két dal között sem érzelmileg, sem tartalmilag semmilyen átfedés, tehát teljesen különböznek egymástól. Ezért úgy gondoljuk megtehetjük, hogy ezt egyszerre odaadjuk a közönségnek. Bízunk benne, hogy ezek is tetszeni fognak. Az egyik dal (nem mondom meg, hogy melyik) akár még a Nem tudja senki babérjaira is törhet.
Köszönöm!
Letették a gólyaesküt a 2018-19-es évfolyam hallgatói (Képgalériákkal!)
Az érettségi bizonyítvány megszerzésével rengeteg minden megváltozik egy fiatal életében: nem fogja már senki számonkérni, hogy megtanulta-e a feladott leckét, nem fogja a kezét már egy osztályfőnök az egyetemen, hogy figyelmeztesse a határidőkre, nincs osztályterme, ami egy biztos pont volt a mindennapokban. Belecsöppen egy egészen új világba, ahol már felnőttként kezelik (hiszen már elmúlt 18 éves), ahol önmagának kell mindent elintézni, amellett, hogy egy egészen új világba próbál beilleszkedni.
Nos, a Miskolci Egyetemen ez az új világ telis tele van olyan különlegességekkel, amelyeket más egyetemek hallgatói csupán hírből ismerhetnek. Gondolok itt a balek7-re, a balekoktatásra, a valétálásra, a Firma-balek kapcsolatra, és még napestig sorolhatnám... egy biztos, a Miskolci Egyetem egy olyan világ, melyet csak azok érthetnek meg, akik a részévé váltak.
1-2 hónappal az évkezdés után, amikor már minden fa ismerős az Egyetemvárosban, amikor már nem téved el az ember a sok épület és folyosó útvesztőiben, ha órára kell mennie, akkor eljött az idő, hogy a gólyák letegyék esküjüket: vagyis eljött a bálozás ideje.
Annak idején a lányokat az úgynevezett első bálon mutatták be az úri közönségnek – épp úgy, ahogyan az elsőéveseket is bemutatták péntek este az egyetem polgárainak, a gólyabálon. Az est nyitásaként Torma András, a Miskolci Egyetem rektora köszöntötte a legfiatalabb hallgatókat, majd a gólyaesküt követően az elsőévesek nyitó tánca következett, mellyel kezdetét vette a hajnalig tartó bálozás.
Maksa Balázs, a Miskolci Egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnöke elárulta portálunknak, ez volt az első gólyabál, amit szervezett, így ő is úgy izgult, mint az elsőévesek. – Nehezíti a dolgunkat, hogy holnap munkanap van, de remélem ez nem szegi a kedvüket a hallgatóknak – fogalmazott. Mint mondta, idén nem a bál párját keresik, hanem a bál srácát, és a bál szépét: a Facebookon már gyűjtögethették a nevezők a like-okat, de a bálon is lehetett még voksolni a kedvencükre.
A ME-HÖK elnöktől megtudtuk, a bál szokásos házassági ceremóniája 2018-ban sem maradhatott el, a fiatalok idén is összeköthették (ha nem is az életüket, de) az estéjüket. – Idén két élőzenekaros nagykoncerttel leptük meg a hallgatóket, a Wellhelloval és a Follow the flow-val – részletezte a programot hozzátéve: Diaz születésnapjára még egy tortával is készültek.
Hoffmann Jennyfer, elsőéves környezetmérnök hallgató részt vett a nyitó táncban. Elmondása szerint a Bányász-Kohász balekbálra kérték fel őket, hogy táncoljanak, ami annyira megtetszett neki, hogy rábeszélte táncpartnerét, hogy a gólyabálon is vegyenek részt a nyitó táncban. – Természetesen a balek7-en is voltam, ami felejthetetlen élmény volt számomra, így csak ajánlani tudom minden, még most gimis diáknak, hogy ne hagyják ki semmi pénzért jövőre, a sajátjukat – hangsúlyozta. Milyen miskolci egyetemistának lenni? – tettem fel a kérdést, amire széles mosollyal csak annyit mondott: nagyon jó!
Kaufmann Ákos, elsőéves műszaki földtudományi alapszakos hallgató Agárdról érkezett az egyetemre. – Édesapám is ezt csinálta, és kicsi koromtól erre a szakra készültem, így nem volt kérdés, hogy a Miskolci Egyetemre jövök, hiszen az országban csak itt van ilyen képzés – mondta. Mint fogalmazott, kicsit nehezebb, mint a gimnázium, hiszen itt már valóban tanulni kell, készülni kell, de nagyon élvezi.
A tömeg és a hamisítatlan bulihangulat akkor érkezett meg a Díszaulába, mikor a Wellhello a színpadra lépett. A koncert után a Kelet Brass Band játszotta a talpalávalót, amíg a Follow the flow elfoglalta a Díszaulát (pontosabban a színpadot). Az előcsarnokban totpeti és a Sky Fanatic szolgáltatták a muzsikát, hogy az ajtón belépve mindenkit elkapjon a gólyabál partyhangulata. A Follow the flow után pedig Pixa és Zelenák Krisztián zenélt a nagyszínpadon.
Nemzetközi jojóbajnokok érkeztek Mexikóból Miskolcra
2010 szeptemberében még peonzaval indult el a közösségi játékot népszerűsítő program, idén pedig jojóra cserélték a pörgettyűs játékot. Egy évben kétszer, szeptember-november és április-június hónapokban járják az iskolákat bemutatókat és versenyeket szervezve – tudatta portálunkkal Czeglédy László, a projekt menedzsere.
– A legfőbb célunk, hogy kihozzuk a gyerekeket a számítógép mögül azzal a céllal, hogy játszanak, méghozzá közösségben játszanak – emelte ki a program létjogosultságát hozzátéve: nagyon sok az olyan gyerek, aki semmit sem sportol, nincsenek napi rendszeres elfoglaltságai. Mint mondta, azt szeretnék, ha kijönnének a gyerekek a lakásból, játszanának és nem a gép előtt ülnének.
Hugo Joyner, nemzetközi jojóbajnok gyerekkora óta játszik jojóval. Mint mondta, ő is egy ilyen rendezvényen ismerkedett meg Mexikóban ezzel a játékkal, mint amilyeneket most ők tartanak itt a miskolci iskolákban. – Saját magamat látom a gyerekekben, amikor összegyűlnek játszani – emelte ki a mexikói sportoló, aki negyedik alkalommal van Magyarországon.
László Spanyolországban élt 8 évet családjával. Itt találkozott először ehhez hasonló programmal, és úgy döntött Magyarországra is elhozza a kezdeményezést.
A jojó egy igen népszerű, alapvetően olcsó és egyszerű játék. A legegyszerűbb változatában két, többnyire fából, esetleg fémből vagy műanyagból készült korongot egy tengely köt össze, amelyre egy vékony zsineget tekernek. A jojó az egyik legrégebben ismert játék, számos kultúrában megjelent valamilyen néven. Archeológiai szempontból a második legrégibb ismert játék a játékbaba után. Noha sokan kínai eredetűnek gondolják, a valóságban már Kr. e. 500 környékén felbukkant az ókori Görögország területén: az Athéni Nemzeti Múzeumban őriznek egy jojózó alakot ábrázoló vázát és egy eredeti görög jojót is.
Megemlékezés Miskolcon, a felújított I. Világháborús Katonatemetőben (Képgalériával)
A Csorbatelepi-tó felé vezető út melletti temetőben 962 elhunyt katonát temettek el. A területen mintegy 3 ezer beteget befogadó katonai barakk-kórház működött az I. világháború idején. Ez a barakktábor volt a legközelebb a galíciai frontvonalhoz, ezért ide szállították a betegeket, sebesülteket. Koleratemetőnek az itt élők nevezték el, mivel ez a járványos betegség sok áldozatot szedett a katonák között. A temető kápolnájának maradványán 2015. november 2-a óta tábla is őrzi az itt elesett katonák emlékét.
Az épületet 1916-ig használták orvosi célokra. Pfliegler Imre tábori orvos vezetésével 54 orvos dolgozott itt, illetve több nővér is a Vöröskereszttől. Áldozatos munkájuknak köszönhetően sok katona életét sikerült megmenteni, vagy szenvedéseiket csillapítani.
Az évtizedekig elfeledett temető területét 1992-ben a Miskolci Városszépítő Egyesület tette rendbe. Azóta rendszeresen gondozzák, november elején pedig koszorúzással egybekötött megemlékezést tartanak itt minden évben, a kolerajárványban meghalt katonák és az őket ápoló orvosok tiszteletére. A katonatemető helyreállítása idén fejeződött be.
A megemlékezésen Pfliegler Péter, Miskolc város alpolgármestere köszöntötte elsőként a jelenlévőket. – Mérhetetlenül jó érzés nekem, mint unokának, hogy évről évre megkoszorúzzuk az I. világháborúban elhunytak sírhelyeit – hangsúlyozta apai nagyapjára, Pfliegler Imrére emlékezve, aki Miskolc főorvosa, az I. világháború idején pedig a Kolera Kórház szervezője volt. Az alpolgármester elmondta, 2-3 héttel ezelőtt, amikor már készen volt a katonakórház felújítása, néhány sírnál koszorút és virágcsokrot talált, mely őt is rendkívül jó érzéssel töltötte el, valamint reményei szerint azokat is, akik fentről néznek le ránk. Pfliegler Péter kiemelte a magyar kormány erőfeszítéseit, amely fáradtságot és anyagiakat nem kímélve az egész országban lehetővé tette, hogy ezek a háborús emlékhelyek megújulhassanak, a megemlékezések méltó emlékhelyeivé válhassanak.
– Az I. világháború volt az emberiség talán első olyan háborúja, amely totális háború volt: nem kímélte sem a polgári lakosságot, sem pedig a katonaságot – ezt már Somorjai Lehel Herman Ottó díjas történész mondta beszédében. Hozzátette, a barakk-kórházak rendszeréhez 14 magyar város tartozott, melyek közül a miskolci kórház volt a legnagyobb: 54 orvos és több mint 200 ápolónő dolgozott benne. A kápolnát 1915. november 2-án szentelték fel, ezért halottak napján rójuk le tiszteletünket a hősök előtt.
A beszédeket követően a történelmi egyházak képviselői megszentelték a felújított temetőt és a romkápolnát. Ezt követően a jelenlévők elhelyezték a megemlékezés koszorúit és virágait a kápolna lábánál.
„Ez egy különleges helyszíne a kultúrának” – Quimby Teátrum a MŰHA-ban
A Quimby Teátrumban előkerülnek a finomabb dalok, amelyek a zajos közeg helyett a megszentelt figyelemre vágynak, de itt akár a koncerteken gyakran elkiabált számok is színházi gúnyát ölthetnek. A közel kétórás előadás előtt Mikuli Ferenccel és Kiss Tiborral beszélgettünk.
– Ez a harmadik állomásunk, és még most is alakul az előadás, szóval nagyon izgalmas az egész – fogalmazott Mikuli Ferenc a beállást követően. – A tatabányai közönségnek ezúton is szeretném megköszönni a türelmet – mondta nevetve –, hiszen az volt az első előadásunk, de aztán a veszprémi már sokkal jobban sikerült. Bár én egy kicsit úgy érzem, mintha magam is nézője lennék az előadásnak, mert nekem nincs jelenetem, pengetgetek azért persze, de én is nézem az előadást gyakorlatilag – mesélte, hozzáfűzve: rengeteg jelenet, rengeteg vicc, rengeteg magas- és mélypont van az előadásban.
– Folyamatosan csiszolgatjuk még az előadást, mindig nézzük, melyek azok az elemek, amelyek jó helyen vannak, amelyek jól illeszkednek a láncba, és itt-ott alakítgatunk rajtuk – ezt már Kiss Tibor mondta, hozzátéve: bár az is lehet, hogy akármeddig csiszolgatják, tökéletes soha sem lesz. – A legfontosabb, hogy egy művé álljon össze, egy folyamattá – emelte ki.
minap.hu: Miért tértek vissza időről időre a színház világába?
K. T.: 8-9-10 évvel ezelőtt kezdtük el, és próbálgatjuk ezt a fajta környezetet – azóta általában 1,5 évente szokott lenni ilyen színházi turné. Vissza-visszatérünk, mert már az első alkalommal megéreztük, hogy van valami keresnivalónk itt, és tudunk itt is valami olyat létrehozni, ami inspirál minket.
M. F.: Mert nagyon szeretjük, ez egy különleges helyszíne a kultúrának, és mindenféle művészi megjelenésnek. Egy nagyon jó játszótér, ebből a szempontból sokkal jobb, mint egy fesztivál; az egy kicsit „daráló”. Itt több időnk van megmutatni magunkat – ezért is szeretjük annyira.
minap.hu: Mennyire kell hozzányúlni a dalaitokhoz? Kell-e rajtuk alakítani, mielőtt a színházak színpadára kerülnek?
K. T.: Óvatosabbnak kell lennünk a ritmikusabb számokkal, hiszen itt ül a közönség: más hatásokkal dolgozunk, mint egy koncerten. Ezért bizonyos dalokat áthangszerelünk néha, mert úgy jobban szólnak ebben a színházi környezetben.
M. F.: A fesztiválszínpadunk mindig nagyon hangos, iszonyú energiák vannak, tomboló közönséggel, teljesen más. Amikor ennyi idő után Tatabányán beültünk csendesen játszogatni, akkor az nagyon furcsa volt.
K.T.: Mi megszoktuk, hogy ülve zenélünk, hiszen a próbákon sokszor ülünk. Azt, hogy a közönség ül, már azt is megszoktuk, bár egy fesztiválszezon után bemenni egy zárt térbe, valóban furcsa. De ugyanúgy, amikor innen kimegyünk a fesztiválszínpadokra, akkor minden cseng-bong, sokkal hangosabb – azt is mindig meg kell szokni.
minap.hu: Mi kap nagyobb hangsúlyt az előadás során: a zene, vagy a színpadi játék?
K. T.: A zene a főszereplő, hiszen mi egy zenekar vagyunk, színészi babérokra nem akarunk törni. Inkább azt mondanám, hogy színházas zene, mint zenei színház. Tehát a gerince a muzsika, ami egy dramaturgiai szálon fut, és ezt, amennyire lehet ezekkel a színházi elemekkel, hangulatokkal, jelenetekkel, átkötésekkel próbáljuk tarkítani.
minap.hu: Milyen terveitek vannak még?
K. T.: Ha vége van ennek a teátrumturnénak, akkor év végén vannak még koncertek, utána pedig kicsi pihenés, majd tavasszal egy Family together „történettel” fogunk eljönni, amit szintén mi találtunk ki. Ez egy speciális dolog: az összes olyan zenész, meg zenekar fog ebben játszani, akiknek a Quimbyhez valamilyen közük van, mindez egy színpadon, egy zenei folyamatként. Néha a színpadon marad majd 1-1 csapatból valaki, egy hegedűs, vagy egy gitáros, és így átváltozik majd az adott produkció. Ősszel pedig egy nagyzenekaros komolyzenei fellépést tervezünk.
Félmillió forint értékben kapott sporteszközöket a Fiatalkorúak Börtöne
A szeptemberi volt Európa első olyan börtöncursilloja, amelyet fiatalkorú fogvatartottaknak szerveztek. A rácsok mögötti lelki tanfolyamon tizenöt együttműködő, szabálykövető fiatalkorú vehetett részt. A Szirmabesenyőn büntetésüket töltő fiataloknak megtartott foglalkozás nagyban hozzájárult a büntetés-végrehajtás egyik fő céljához, a reintegrációhoz.
A görögkatolikus egyház a börtöncursilloval igyekszik elérni nemcsak az idősebb fogvatartottakat, hanem azokat is, akiknek még nagyobb esélyük van – fiatal koruk miatt – a változásra. – A cursillo egy utótalálkozóval is együtt jár – magyarázta Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye megyéspüspöke a pénteki program miértjét. Mint mondta, a szeptemberi foglalkozás során a munkatársai rájöttek, hogy hiányzik a labdafogó háló, és hiányos a mezkészlet is – ezt szerették volna pótolni ezzel az adománnyal.
Szeidl Tamás bv. ezredes, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Fiatalkorúak Regionális Intézet megbízott parancsnoka elmondta, 10 bőr focilabdát, 10-10 megkülönböztető mezt, 10 kapuskesztyűt és egy labdafogó hálót kaptak a börtöncursillot fenntartó szerv, a Szent Miklós Alapítvány felajánlásában.
Az ünnepélyes átadó után, a felavatás következett: a fiatalok és az alapítvány tagja egy focimeccsel vették birtokukba az intézet legújabb sport-eszközeit.
GYERE Diósgyőr: 3000 gyermek részvételével
A gyermekkori elhízás előfordulása 2010 óta hazánkban stabilizálódni látszik, de átlagosan még mindig minden negyedik gyerek túlsúlyos vagy elhízott – derül ki az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet és a Magyar Diáksport Szövetség adataiból, amelyet az Elhízás Világnapja kapcsán adtak ki egy közleményben. Így, az idei tanévtől, Dunaharaszti és Szerencs városa után Miskolc is csatlakozott a GYERE Programhoz: 12 diósgyőri intézményben 3000 gyermek részvételével indul el a Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatásával és a Nestlé az Egészségesebb Gyerekekért Program finanszírozásában.
A hároméves szakmai projekt során a dietetikus szakemberek főként az egészséges táplálkozással és az aktív életmóddal kapcsolatos hétköznapi normák és szabályok kialakításához, valamint azok elsajátításához segítik hozzá a diósgyőri gyermekeket és rajtuk keresztül a családokat is.
– Hazánkban elsőként Dunaharasztiban valósult meg a program, ami három év alatt összességében 7 százalékkal csökkentette a súlyfelesleggel élő gyermekek arányát a településen – emelte ki Kubányi Jolán, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke, a program sajtótájékoztatóján. Mint mondta, nagyon fontosnak tartja, hogy újabb helyszínen találtak befogadó önkormányzatot és intézményeket a szemléletformáló programjukhoz, hiszen ezek a gyerekek egyszer felnőnek és nem mindegy, milyen táplálkozási szokásokat alakítanak ki. A sajtótájékoztatón az MDOSZ elnöke arról is szólt, hogy a diósgyőri gyermekek 3 év alatt több mint 500 foglalkozáson vesznek majd részt, ahol koruknak megfelelő sajátíthatják el az egészséges táplálkozás alapjait. Ezen kívül a szülők ingyenes dietetikai tanácsadást vehetnek igénybe.
A Miskolci Egészségfejlesztési Intézet főigazgatója, Papp Csaba kihangsúlyozta, a város számára kiemelten fontos, hogy a miskolci gyerekek egészséges felnőttekké váljanak. – Az egészségfejlesztési intézet is ezért dolgozik, ötvözve a háziorvosi, a gyermek-háziorvosi, a védőnői, az iskolavédőnői, a fogászati, és a gyermekfogászati területet – húzta alá a főigazgató hozzátéve: elindítottak egy gyermekprogramot is, ami egyedülálló az országban.
Az Egészségügyért Felelős Államtitkárság főosztályvezető-helyettese, Bíró Krisztina kiemelte, az elhízás az egész világon, így Magyarországon is probléma, de a kormány több programmal is igyekszik a gyerekek egészségfejlesztéséért tenni. Mint fogalmazott, a hangsúlyt a kezelésről és a gyógyításról a prevencióra, a megelőzésre próbáljuk helyezni a hangsúlyt.
A szerencsi után most a diósgyőri program teljes finanszírozását is magára vállalta a Nestlé az Egészségesebb Gyerekekért Program. Noszek Péter, a Nestlé Hungária Kft. ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott, cégük a termelés mellett elkötelezett a helyi közösségek iránt, ezért fontos feladatának tekinti a városban élő gyerekek egészségének megóvását is.
A három éves egészségfejlesztő projektben három gimnázium, négy óvoda és öt általános iskola vesz részt.
A közhasznú szervezetként működő Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége a táplálkozástudomány területén végzett munkájával igyekszik a hazai lakosság egészségi állapotán javítani. A szakmai szervezet 2014-ben indította el a GYERE® – Gyermekek Egészsége Programot az EPODE nemzetközi hálózat tagjaként. A lokális program célja, hogy a helyi közösségek összefogásával visszaszorítsa a gyermekkori túlsúlyt és elhízást, amellyel ma Magyarországon minden negyedik gyermek küzd.
Hangulatos, igényes, bor-centrikus – DiVino Miskolc a Szinva teraszon (Képgalériával!)
A DiVino Borbár az ország nyolc pontján kínálja a Junibor Egyesület nedűit – péntektől pedig már egy kilencedik borpont is csatlakozott, a miskolci DiVino személyében. Most, hogy már hivatalosan is átvágták a miskolci DiVino szalagját, egy igazán hangulatos, nívós, bor-centrikus helyen is szórakozhatunk a belvárosban.
Miért épp a Szinva terasz?
– Azért választottuk ezt az üzlethelyiséget – magyarázta Bajusz Gergely, az Avalon Park gasztronómiai igazgatója –, mert minden DiVinonak van egy kis jellegzetessége. Mint mondta, a Szinva patak és a Szinva terasz által az üzletnek megvan az a miliője, ami jellemző a másik nyolc testvérére. – Borral a kézben nézegethetjük akár a Szinvát, akár a lakatokat, nem feltétlenül van szükségünk asztalokra és székekre – tette hozzá.
Ha megnézzük a DiVino Miskolc logóját, egyértelművé válik számunkra: a tulajdonosok a szívükön viselik a város sorsát, és minden erejükkel azon vannak, hogy az ország különböző pontjaira is eljusson Miskolc jó híre. – Legfőbb célunk, hogy egy olyan kép alakuljon ki az ide látogatókban, mely szerint Miskolc egy fejlődő város – ezt már Németh Ádám, a DiVino Miskolc üzletvezetője mondta kiemelve: szeretnének egy igényes szórakozóhelyet kialakítani Miskolcon, ahol a 18 évestől a 99 évesig mindenki jól érezheti magát.
A kezdetek
Az Avalon Park legújabb beruházása egy nagyon határozott és gyors döntéssel született meg: 60 nap alatt készült el a Szinva terasz legújabb borbárja. A DiVino azzal a céllal kereste meg az Avalont, hogy szeretnének Miskolcon is nyitni egy borpontot, és szeretnék, ha az Avalon venné ezt a projektet a szárnyai alá. – Ekkor jött az ötlet, hogy egy minőségi helyet szeretnének Miskolc belvárosi életében felmutatni, megmutatva mindenkinek, hogy megfelelő alázattal és energiával még több színvonalas vendéglátóegységet lehet létrehozni, amivel mind a helyieknek, mind az ide érkezőknek fel tudunk valami különlegességet mutatni – hangoztatta Bajusz Gergely. „A mi kis városunk a szívünkben van, és szeretnénk még tovább fejleszteni” – emelte ki a gasztronómiai igazgató.
Németh Ádámtól megtudtuk, voltak Budapesten és Debrecenben is, hogy megnézzék magát a koncepciót, azt, hogyan is működik a pultkiszolgálás. A DiVino-ban találkozhatunk majd juniborászokkal is, ám nem a megszokott borvacsorás formációban: kötetlenül beszélgethetünk és kérdezhetünk majd a fiatal borászoktól.
Gasztronómiai kínálat
A DiVino esetében nem egy autentikus étteremre kell gondolni. Itt sokkal inkább falatkák kerülnek felszolgálásra, amelyeket borozgatás mellé szívesen fogyaszt az ember. Szepesi Gábor, kreatív séf úgy fogalmazott: a DiVino pont a ristorante ellentétje, hisz’ egy étteremben az étel mellé választanak az emberek bort, míg itt, pont fordítva. – A konyha és az ételek szempontjából egy kis Avalont kell elképzelni, hisz’ ugyanaz a célunk, ugyanaz a felfogásunk – húzta alá a séf. Krémek, sajttálak, hideg ízelítők, sajt-sonka tálak, olívabogyók – csak néhány falatka a DiVino étlapjáról.
A DiVino koncepciója – a fiatal borászokból kiindulva – a fiatalokra helyezte a hangsúlyt: a borhoz csatolt nagyon merev kötelékeken lazított. Frittmann Péter, borász szerint, a borral való ismerkedés, a borozás nagyon sok emberben egy kissé túl feszélyezett vonalat képvisel, amit szeretett volna megtörni. – A DiVino tett minket országosan elismertté, és ismertté – ezt már Demeter Endre, borász mondta.
Keddtől szombatig délután 5 órától várja a miskolciakat az újonnan megnyílt miskolci DiVino: pénteken és szombaton hajnali 2 óráig, a többi napon pedig éjfélig.
„A lépcsőn felérve, egy másik univerzumba csöppenünk” – Felfedezték a történelmi Avas zegzugait
„Páratlan örökségünk: a történelmi Avas” címmel rendezett rendhagyó felfedező délutánt a Herman Ottó Múzeum, melyen nemcsak a szemükkel láthatták a város fölé magasodó történelmi Avast, de a pincelátogatás során meg is ízlelhették, a filmvetítés kapcsán meg is hallgathatták, a séta közben pedig meg is tudhatták, milyen élet volt egykoron Miskolc egyik legrégebbi múltra visszatekintő városrészében.
Többek között ezzel a programmal csatlakozott a Herman Ottó Múzeum a Múzeumok Őszi Fesztiváljához, melynek szervezői idén a „Szenzációs Örökségünk” mottót tűzték ki a rendezvény zászlajára, mindemellett a család és a mozgás fontosságát igyekeznek kiemelni. Nem is kellett sokat gondolkodnunk, hogy a város mely területét mutassuk be szenzációs örökségükként, hiszen a történelmi Avast bebarangolva egyszerre nyerhet betekintést a látogató a város oktatás-, kultúra-, vallás- és őstörténetébe, ismerkedhet meg a terület jellegzetes építészetével, borkultúrájával. Ezt követik majd a papszeri kiállító-épületünkben rendezett programok – emelte ki Nagy Attila, a program szervezője, a Herman Ottó Múzeum munkatársa.
A „túra” a Papszeri Kiállítási Épület udvaráról indult, felkanyarodva az Avasi Templom aljáig. A temetőt érintve a csapat bejutott egy borospincébe is, ahonnan újabb erőt merítve felsétáltak a kilátóig. Innen az Arborétumba vitte az útjuk az Avas szerelmeseit, ahol a fenyőfák hűs árnyékában időztek egy darabig, majd a Kálvária érintésével visszatértek a Papszerre. Ezt követően Csáki László Bádogváros című filmjét mutatták be a szerző jelenlétében, majd egy kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott a rendezvény, utána Szolyák Péter, az Avas őstörténeti vonatkozásáról tartott előadást.
Kapusi Krisztiántól a Herman Ottó Múzeum történészétől megtudtuk kell, hogy legyen folytatása ennek a programnak, hiszen ez egy hagyományteremtő kezdeményezésnek indult.
– Amikor felmegyünk a lépcsőn, mintha egy másik univerzum nyílna meg, kicsit az idősíkok, mintha egymásra torlódnának – hangsúlyozta a történész. – Felfedezőként eljutunk most olyan helyekre, amelyeket a városból már évtizedek óta látunk, de nem volt még érkezésünk foglalkozni vele – hnagoztatta hozzátéve: ami megtelik háttér-infomációkkal, az közelebb kerül hozzánk, azt tudjuk szeretni, amit ismerünk.
Miklós Adrienn elárulta portálunknak, az avasi pincesor a kedvenc része Miskolcon, ám igen keveset tud a városrész történelméről. – Egy barátunk körülbelül 10 évvel ezelőtt betért az Avasi Templomba, ahol egy néni elmesélte neki az épület történetét, amit ő nekem sajnos azóta sem tudott pontosan továbbadni – mesélte, majd hozzátette: ezért jöttek ma el, hogy végre megtudják, az Avas történetét.
Mint mondta, az Avasi Borút Egyesülettel a múzeum már korábban felvette a kapcsolatot, és nagyon sok tervük van.
