Különleges falatok, gondolatcsere a filmvilág nagyjaival, zamatos borok – Kvaterkáztunk az Avasi borospincék között
A Jameson CineFest Nemzetközi Filmfesztivál már jóval túlmutat egy filmes programon. Megannyi színes, érdekes, különleges program társult idén a fesztivál kínálatához: meglátogathattuk Miskolc első moziját, kertmozizhattunk a Vigadóban, péntek este pedig kvaterkázhattunk a kedvenc boros helyünkön a városban.
A miskolci gasztronómia színe-java felsorakozott az avasi borospincék kanyargós útvonalán. A Világbéke természetesen egy pizzával „vonult ki” a placcra: – Fatüzelésű kemencében készítjük el a pizzánkat, mely friss vargánya feltétet kap, ami most érkezett a Zemplénből – sorolta Dudás Szabolcs –, melyre érlelt sonka és burrata sajt kerül. Hozzátette: egy szilvás, pisztáciás, kardamomos panna cottát is hoztak, valamint házi málna szörpöt, ami a miskolciak egyik kedvence.
Felfelé igyekezve a Bortanya irányába a zip’s brewhouse zenei és gasztronómiai világába csöppenhettünk. Pataky Péter, séf elárulta nekünk, a zip’s brewhouse ezúttal az ételek terén is a mozira helyezte a hangsúlyt.– És mivel a mozi a lényeg, így hoztunk egy cheddar sajtkrémmel töltött pogácsát, egy ragacsos csirkeszárnyat, ami popcornban van megforgatva, és whiskys barbecue szószt adunk hozzá, valamint egy nachosban panírozott sertéspofát, amihez sörös salsa szószt kínálunk – sorolta. Akik pedig a zip’s brewhouse-nál degusztációt vásároltak, kedvezményesen egy hajvágásra, vagy szakálligazításra is beülhettek Harkály Noémi, borbély székébe.
– Nagyon finomak az ételek – lelkendezett Magyar Zsuzsa –, nekem az avalonos csokis kenyér ízlett eddig a legjobban, de még kóstolgatunk tovább. Az Avalon Ristorante ezen kívül készült még más finomsággal is. Szepesi Gábor, kreatív séf, épp egy bruscetta válogatást készített, amikor megtaláltuk a pincesoron az Avalon „sátrát”. – Házi kenyérből készítjük a válogatást, amelyből az egyik padlizsánkrémes tapenade-t kap, ami egy fekete olivabogyó pástétom, egy francia specialitás, amihez egy kis szardella pasztát tettünk. Egy másikra pikáns oldalas kerül, ami egy enyhén csípős szószt kap majd. Van vargányás, amit füstölt kacsamellel tálalunk – részletezi a bruscetta válogatást.
Hozzátette: van kecske sajtkrémes, amiben sült kápia paprika van, amihez aszalt fügét is adunk, van kecskesajtos sárga curry paszta, amihez algát és marinált lilahagymát adunk, és koktélparadicsomos, amire mozarella sajtot teszünk, valamint cukkinis, ami hasonlóképp készül, mint egy uborkasaláta.
– Szeretünk itt sétálni a macskaköveken a nyitott pincék között, nagyon hangulatos. Kedvesek a vendéglátósok, akik mára is nagyon finom ételekkel készültek – fogalmazott Boskó Zsuzsa, majd hozzátette: jókat iszunk, eszünk, beszélgetünk, jól érezzük magunkat.
A tökéletes helyszín megvolt, a kimeríthetetlen filmes téma pipa, a gasztronómiai kínálat felülmúlhatatlan, az avasi borkínálat pedig páratlan – kell ennél több? Az első Avasi Kvaterka remekül debütált, mindent teljesített, amit ettől a kötetlen, borocskás, falatozós, langyos őszi estétől csak várhattunk. A város látképe pedig… önmagáért beszél.
„Pedagógusnak lenni szolgálat, hivatás” – 80 pedagógus kapott miniszteri elismerést
A Miskolci Tankerületi Központ igazgatója, László István örömét fejezte ki, hogy a Miskolci Tankerület olyan nagy és olyan sok nívós szakmai munkát végző pedagógussal rendelkezik, hogy külön eseményt kell szervezni – az év végi pedagógus napon túl –, ahol átadhatják ezeket az elismeréseket. – Tudjuk, látjuk és értékeljük is a pedagógusaink önzetlen és kiemelkedő munkáját – hangoztatta a tankerületi igazgató.
Jakab Nóra, a Miskolci Egyetem oktatásfejlesztési és minőségbiztosítási rektorhelyettese köszöntő beszédében a pedagógusok életpályáját méltatta: „pedagógusnak lenni szolgálat, hivatás” – húzta alá. – A pedagógus mindig, minden nap, minden órában, minden helyen pedagógus – részletezte. Mint mondta, példaként állnak gyermekeink előtt ezek az emberek, akiknek a hivatását a tanítványaik iránti szeretet teszi még különlegesebbé. – A Miskolci Egyetemnek csak akkor van jövője, ha ilyen pedagógusok dolgoznak a köznevelésben – zárta szavait.
A köszöntő beszédeket követően átadták a 80 pedagógus áldozatos, igényes, kiemelkedő munkájáért járó miniszteri elismeréseket.
„Kell valami emlék, ami összetartja az embereket" – Egy estére újra kinyitott az Apolló
A város mozi iránti elkötelezettsége vitathatatlan. Ezt mi sem bizonyít jobban, mint hogy évről évre a filmvilág színe-java méreti meg magát városunkban. Idén tizenötödik alkalommal rendezték meg a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivált, ami számos kísérőprogrammal is várta a filmek szerelmeseit. Csütörtök délután Miskolc mozitörténetébe nyerhettünk betekintést, és kipróbálhattuk, milyen lehetett 100 évvel ezelőtt mozivászon előtt kuporogni, a Weidlich-udvar pincéjében.
Időutazás indul!
A mozi születését a Lumière-fivérek első nyilvános filmvetítésétől datáljuk, 1895-től. Azt hihetnénk, hogy a vidéki magyar városba csak megkésve érkezett el a mozi, ám ez korántsem így van: Miskolcon már a századfordulón megjelent az igény a mozizásra. 1900 körül itt járt a fővárosi Uránia Tudományos Színház vándormozija, és levetítették az első „filmet” Miskolcon. Valódi mozgóképeket, filmeket pedig már a Lifka-féle sátras mozi vetített, mely egy időben a Búza téren is letáborozott.
A Lifka-féle moziról annyi maradt az utókorra, hogy a legnagyobb vándor mozik egyikének számított a múlt század fordulóján. Miskolcra Lifka Sándor valószínűleg a körülbelül háromszáz férőhelyes sátrával látogathatott el 1901 körül. A Lifka-féle vándorszínház után, aki filmnézésre vágyott, 1901-től ellátogathatott az Ernszt Soma és Klein Ignác mozgószínházába is.
A két vállalkozó a Búza téren működtette sátras moziját egészen az I. világháború kitöréséig. A XX. század hajnalán a Búza téren nagy volt a választék a sátras filmszínházakból, ugyanis 1904-től itt kapott helyet a Király Bioszkóp is, amely a nyári szezonban rendszeresen tartott előadásokat tíz éven át. 1907 körül a Lloyd Szállóban, azaz a Royal Szállóban, a Széchenyi utca 60. szám alatti kávéházban és a Népkerti Vigadóban is lehetett filmeket nézni.
A Népkerti Vigadó szintén törzshelyévé vált a filmrajongóknak. A népkerti „időszaki moziról” tudható, hogy technikailag a legfejlettebbek lehettek 1910 körül. A mozizásra szánt teremben hatszor hat méteres képeket vetítettek, ez megegyezett a budapesti Apolló színház képvetítési méreteivel. Miskolcon az első mozi a Széchenyi utca 19. szám alatt az Apolló Nagy Mozgószínház volt, ami 1911-ben nyílt meg a Weidlich-palotában. És ezzel elérkeztünk a csütörtök esténk főszereplőjéhez.
Varga Gabriellától, a Három Kő Egyesület és a Jó a Jókain! program munkatársától megtudtuk, a hét elején az itt lakókkal együtt kitakarították az Apolló egykori helyiségét. – Két pincehelyiség is van a Weidlich-udvar alatt, az, amelyikben most vagyunk, a hátsó – magyarázta hozzátéve: nem 100 százalék, hogy ebben a helyiségben volt az Apolló, de sokan ezt gondolták a mozi „földjének”.
Karvaj Gábor azért nézett le az Apollóba, mert még nem régóta lakik Miskolcon, ám nagyon szeretne bekapcsolódni a város életébe, melyre ez az egyik legjobb alkalomnak bizonyult.
Holndonner Ferenc részt vett a nagytakarításban. – Székek, asztalok, kidobott fürdőkádak voltak itt – sorolta a látványt, ami először fogadta a takarítós brigádot az Apollóban. Mint mondta, ahhoz képest, amilyen pár nappal ezelőtt volt ez a helyiség, egy csoda, ahogy ma kinéz. Több zsák port, vakolatot és szemetet takarítottak el azért, hogy a miskolciak elgondolkodhassanak azon, milyen volt korábban a város, igazi közösséggé kovácsolva ezzel a lakókat. „Kell valami emlék, ami összetartja az embereket, kellenek a gyökerek” – emelte ki a nosztalgiázás jelentőségét.
5 órától 6 óráig régi filmhíradókból vetítettek részleteket, majd 6 órától Béres Beáta varázsolta a nézők elé Miskolc első mozijának múltját. Béres Beáta a szerzője a Memento mozi című könyvnek, mely a város mozitörténetét követi végig a legelső vetítéstől a Kossuth mozi bezárásáig. – Levetítettünk egy 1931-ben készült híradót, utána pedig elmondtam a város mozitörténetét – fogalmazott.
Újságcikkek, levéltári anyagok és régi képek őrzik az Apolló múltját – Beáta könyvének és több éves kutatómunkájának köszönhetően pedig már egy 100 évet felölelő áttekintés is a rendelkezésünkre áll, ha meg akarjuk ismerni ennek a csodálatos városnak a múltját.
Újrafestett peronfalak színesítik a Tiszai pályaudvart
Hétfőn kezdődött Miskolcon is a Mobilitási Hét, melynek eseményeibe idén már tizenhetedszer kapcsolódott be a város. – Arra buzdítjuk az embereket, hogy minél többet próbáljanak meg gyalog, biciklivel, autómentesen közlekedni, illetve vegyék igénybe a közösségi közlekedést – hangoztatta az átadóünnepségen Pfliegler Péter, Miskolc város alpolgármestere. Mint mondta, nagyon fontos, hogy következetesen végigvigyék a zöld város elv érvényesüléséhez szükséges célkitűzéseket, hiszen unokáink számára meg kell őriznünk ezt a bolygót. – Szeptember 22-én, az autómentes napon, valóban legyünk autómentesek, használjunk más közlekedési eszközöket – hangoztatta Pfliegler Péter.
Az alpolgármester arról is szólt, hogy a 12 festmény, az 1-es peron elválasztó falán, nemcsak felvidítja a környezetet, de ezeken keresztül az ide érkezők már az első pillanatban – amint leszállnak a vonatról – találkozhatnak Miskolc emblematikus épületeivel. Mint mondta, az első hat kép, melyeket 2010-ben készítettek, az évek során megkopott, megfakult, így a MÁV támogatásával alkotójuk, Négyesi Ádám most újrafestette, melyek sora 2017-ben újabb 6 graffitivel gazdagodott.
Garamvölgyi Mihály, a MÁV Zrt. pályavasúti területi igazgatója az átadón egyebek mellett arról is szólt, ha lesz igény a graffitik folytatására, természetesen arra is megteremtik a lehetőséget.
Harminc éves lett a Hámori Szolgáltatási Központ (Képgalériával!)
A Hámori Szolgáltatási Központ ellátási területe magába foglalja az alsó- és felsőhámori, a lillafüredi és az ómassa városrészeket, jelenleg 110 ellátottat gondoznak.
Tóth Judit, a Szolgáltatási Központ vezetője emondta, a központ a nappali ellátást, az idősek klubját, a házi segítségnyújtást és az étkeztetést biztosítja ezeken a területeken, immár harmadik évtizede. A családok életét kívánják munkájukkal megkönnyíteni, enyhíteni számukra az idősek gondozásával járó terheket. – Együtt töltjük a karácsonyokat, a szilvesztert, a húsvétot, együtt járunk kirándulni, bográcsozunk, szalonnát sütünk – sorolta az intézményvezető a közös programokat. Mint fogalmazott, az idősek ez által érezhetik, hogy tartoznak valahová, nem érzik magukat magányosnak, és ez nagyon jót tesz a mentális állaptuknak is.
A mi időspolitikánk lényege és mottója, hogy jó legyen Miskolcon nyugdíjasnak lenni – ezt már Kiss János alpolgármestere mondta. Mint fogalmazott, ez a küldetés Hámorban, biztos, hogy teljesült. Kiss János kiemelte: a nyugdíjasok életének szebbé tételéhez, tettekre is szükség van, ezen törekvéseik „zászlóvivője” a Salkaházi Sára Program.
Ennek egyik legfontosabb célja a tisztelet és megbecsülés kifejezése, és az anyagi támogatás mellett az, hogy a programok szervezésével igazi közösséggé kovácsolja a miskolci nyugdíjasokat. A héten elindult a 2018-ban tervezett 10 ezer forintos támogatások kifizetése, néhány napon belül minden Salkaházi-nyugdíjas megkapja ezt az összeget.
Kovács László önkormányzati képviselő, a város Egészségügyi és Szociális Bizottságának elnöke beszédében visszatekintett az elmúlt 20 évre, mióta háziorvosként jelen van az itteni a közösség életében. – Sok klubot ismerek Miskolcon, jelenleg ötnek vagyok az orvosa. Így elmondhatom, hogy a hámori klub - talán azért, mert egy falusias közegben működik - ezek közül az egyik legéletképesebb – hangsúlyozta, hozzátéve: a szolgáltatási központ dolgozói nagyban megkönnyítik a környék nyugdíjasainak az életét.
Ingoványi Ferencné már tíz éve – a férje halála óta – tagja a klubnak, a közösség oszlopos tagjának tartja magát. Mint mondta, olyan helyekre jutott már el a klubbal, ahová nyugdíjasként, egyedül nem biztos, hogy elindulna. - Tornázunk, táncolunk, rejtvényt fejtünk, kártyázunk – sorolta a közösség szórakoztató programjait, kihangsúlyozva, hogy nagyon jól érzi itt magát.
Az ünnepség végén ajándékot adtak át azoknak a nyugdíjasoknak, akik a legrégebb ideje veszik igénybe a központ szolgáltatásait. A születésnapi mulatságon a Hámori Szolgáltatási Központ nyugdíjasai és a Waldorf Iskola gyermekei is közreműködtek.
Kétnapos Hongkongi Filmnapok a CineFesten
A Hongkongi Filmfejlesztési Tanács elnöke, Ma Fung Kwok köszöntötte a Jameson CineFest résztvevőit: „ez a film sokkal több egy egyszerű kung fu filmnél” – emelte ki, majd hozzátette, a rendező művészi módon mutatja be a harcművészet mozgását.
A Hongkongi Gazdasági és Kereskedelmi Iroda igazgatója, Bill Li úgy fogalmazott, nagy öröm számukra, hogy idén már másodszor hozhatják el szakembereiket a CineFestre. – Ez egy rendkívüli lehetőség arra, hogy eszmét cseréljenek a fesztivál során – hangoztatta. Mint mondta, a tapasztalatokon kívül a másik ország kultúrájával is megismerkedhetnek.
Alakszai Zoltán, Miskolc város jegyzője portálunknak elmondta, Miskolc és a CineFest Filmfesztivál célul tűzte ki, hogy különböző, távoli kultúrákból is elérhetővé tesz a közönség számára olyan alkotásokat, amelyekre egyébként kevesebb esély lenne. – A Hongkongi Filmnapok is ennek a jegyében született – fogalmazott.
2017-ben először mutatkozott be Hongkong filmművészete a CineFest közönségének. Az akkor megrendezett Hongkongi Filmnapokat a berlini székhelyű Hong Kong Economic and Trade Office (HKETO) támogatta. A tavalyi programnak olyan nagy sikere volt a fesztiválon, hogy a CineFest és a berlini iroda úgy döntött, nemcsak folytatják az együttműködést, de bővítik is azt: idén így nem csupán filmvetítések, de szakmai programok is lesznek, ahol a vizuális effekteken lesz a fókusz. A téma a filmválasztást is meghatározza: a Hongkongi Filmnapok kínálatába idén olyan filmek kerültek, amelyek alapját a speciális látványvilág és a vizuális effektek erős jelenléte adja:
- Szeptember 18: A nagymester/The Grandmaster (2013, dir.: Wong Kar-wai).
- Szeptember 19: Nincs választás/Paradox (2017, dir.: Wilson Yip).
A Sanghaji Nemzetközi Filmfesztivál bemutatja:
- Szeptember 21: A boldogtalanság művészete (GIRLS ALWAYS HAPPY) (versenyfilm),
- Szeptember 21: Az árnyak ellen (KILL THE SHADOW),
- Szeptember 19: SHE.
„Maszkulin, pubos, alapanyag centrikus konyha” – A miskolci konyhaművészet csillagai (7. rész)
Nő létemre szeretem a sört, és nem is akármilyen sört: a barna, már-már feketének titulált markáns ízvilágú nedű vonz. Ha pedig sörözni indul az ember, akkor kocsmakajára is vágyik. Kocsmakaja… egyből a ropi-mogyoró-perec kombó ugrik be, de Miskolcon ettől azért jóval színvonalasabb kínálattal is találkozik az ember – csak tudnunk kell, hol keressük. Irány a zip’s brewhouse!
– Van itt sörcsap, vannak jó sörök, csináljunk hozzá kocsmakajákat és „pubosodjon” az étlap – idézte fel Pataky Péter, séf a zip’s ételkínálatának átalakulását. Mint mondta, figyelembe vették az angolszász pub kultúrát, hogy ott mit esznek, mit isznak a sörhöz, és ezt alakították át miskolcivá. „Maszkulin, pubos, alapanyag centrikus konyha” – jellemezte a brewhouse kínálatát. Rendkívül kíváncsivá tette, és már alig vártam, hogy a hosszú asztalon sorra megteljen a férfias, pubos ételekkel.
Először egy hideg kapros-joghurtos uborkalevest kaptam. Sosem ettem még uborkából levest! Megkóstolva ezt a hűsítő, friss, nyári, energikus előételt, felmerült bennem a kérdés: ez, hogy nem jutott még eddig eszembe? A hitetlenkedőknek üzenem, akik furcsállnák, milyen lehet egy uborkából készült leves: a legnagyobb kánikulában, nincs is ettől jobb.
Az előételt a pelmenyi követte. A darált borjúval és sertéssel töltött tésztára olvasztott vaj, néhány csepp ecet és tejföl került. Számomra ez volt „A” sörkorcsolya. Olyannyira ízlett, hogy el is felejtettem, milyen husi van benne. Alapvetően nem vagyok oda a sertésért, de megmondom őszintén, fel sem tűnt számomra, hogy ez egy általam kevésbé kedvelt hús lenne.
Fantasztikusan keveredik egymással a meleg olvasztott vaj, a néhány cseppnyi fanyar ecet, és a savasságot enyhítő, hűs tejföl. Semmi flanc, semmi túlzás, csak a tökéletes alapanyagok egyvelege, mely szinte elolvadt a számban. Ez volt az a fogása a degusztációnknak, melyből el tudtam volna még viselni jó néhányat – elmorzsoltam egy könnycseppet, amikor az utolsó pelmenyit is elfogyasztottam.
A pelmenyi hatása alatti kajakómában érkezett elém egy malac első csülök krumplisalátával. A malac csülök sokkal kisebb, mint egy sertés csülök, így ebből többet is el tud(na) fogyasztani az ember – ha előtte nem pelmenyizik be. Színtiszta hús volt ez, kérem szépen, melynek csak úgy ropogott a bőre a fogaim alatt: 15-16 órát sült alacsony hőmérsékleten – tudtam meg Pataky Pétertől. A hús markáns ízvilágához tökéletesen passzolt a hideg krumplisaláta, mely egy mini fazékban került a fatálcámra. A meleg hús és a hideg köret… ők a gasztronómia jin és jangja, a filmtörténelem Stan és Panja – vagyis a tökéletes páros.
Zárásként pedig túrógombóccal öblíthettük le a már degeszre tömött pocakunkat. A túrógombóc lágy volt, és kissé savanykás eperöntet díszítette. Látványvilágát tekintve sem volt utolsó: visszafogott, kedves, passzolt a pasztell rózsaszín öntet a fehér gombóchoz. Se nem túl édes, se nem túl nagy, pont olyan volt, amilyennek lennie kellett.
Nos, letesztelve a kocsmakajákat, azt kell, hogy mondjam: kocsmában akarok ezután enni! A zip's ízvilága valóban letisztult, alapanyag centrikus, és nem utolsó sorban, passzol egy baráti, beszélgetős, sörözős estéhez.
Pearl of Hope: egy dokumentumfilm, melyet két miskolci készített, tarol a nemzetközi filmfesztiválokon, és a CineFesten láthatjuk először
– A Pearl of Hope (ami a blog neve is) egy 20 perces dokumentumfilm, mely szimplán az ottani életet mutatja be – részletezte Zsóka. Mint mondta, a boldogságot és a nehéz sorsokat eleveníti meg, de olyan látásmódban, mely nem jellemző. – A filmben nem sírnak, nem éheznek a gyerekek, hanem boldogok, hiszen a való életben is így van ez – emelte ki, majd hozzátette: nem kell őket sajnálni, ők boldogok a maguk módján, megvan a kis életük, álmaik, amit mi csak megmutattunk.
minap.hu: Gyakorlatban, hogy készült a film?
Lacza Zsóka: Egy hétig forgattunk. Magyarországról Lacza Gábor jött ki utánam, és ő volt az operatőr, ketten voltunk a stáb. Le voltak már beszélve az interjúk, a látogatások, a külső helyszínek, és utána több hónapba telt, mire megvágtuk, narráltattuk, feliratoztuk: ezt mind ketten csináltuk.
minap.hu: Mit láthatunk a felvételen?
L.Zs.: Megszólalnak a szereplők, van benne interjú. Nehéz volt a kamerával szembesíteni a gyerekeket, teljesen másképp viselkednek, amikor a fényképezőgépemet látják maguk előtt, vagy a kamerát. Sok gyereksztori van benne; hogyan kerültek az árvaházba, vagy mi szeretne lenni. Megmutatjuk az iskolát is, a falusi életet, ahogy a gyerekek hordják a vizet, ahogy boldogan énekelnek a babfejtés közben. Mindent próbáltunk felölelni, amit én is láttam, és megélhettem.
minap.hu: Milyen utat járt be ez a film?
L.Zs.: Nagyon szép utat járt be: úgy gondoltuk, hogy megmutatjuk a világnak. Több nemzetközi fesztiválra beneveztük, és gyönyörű sikereket ért el. Az első az LAFA, a Los Angeles Film Awards, ahol dokumentumfilm kategóriában győztesek lettünk. A Festigious filmfesztiválon, ami szintén egy Los Angeles-i filmes fesztivál, szintén kategória győztesek lettünk és külön rendezői díjat is kaptam.
minap.hu: És akkor végre megnézhetjük mi is ezt a filmet?
L.Zs.: Igen, a CineFesten. Sikerült egyeztetni a szervezőkkel, és a Miskolc az otthonunk program keretein belül szeptember 18-án, 17 órakor a Művészetek Házában bemutatják a filmünket. Egyelőre túljelentkezés van! Egy vetítés van eddig betervezve, de már egyezkedünk a szervezőkkel, hátha sikerülne még egy plusz vetítést berakni valahova.
minap.hu: Tervezitek-e, hogy visszamentek?
L.Zs: Igen, szeretnénk és van egy másik filmötletünk is. Többfelé beadtuk most a pályázatot. Ehhez az ötlethez már szükség lesz helyi filmes csoportra, és egy bizonyos szintű fegyveres védelemre is. De azon vagyunk, hogy megoldjuk, és jövőre le tudjuk forgatni. Ugandában szeretnénk ezt is, de ezúttal nem a falusi életet mutatnánk be, hanem a keményebb, városi környezetet.
minap.hu: Akkor még jobban megjött a kedvetek egy újabb kalandhoz!
L.Zs.: Igen! Meglepő, hogy innen, Miskolcról elindulva egy álmot kergetve igenis rájön az ember, hogy tud változást hozni és egy emberként is tud segíteni és a világ figyelmét felhívni. Úgy gondolom, hogy Afrika „lerágott csont”, de valahogy ez a film mégis nyert, és New Yorkban is már egy másik fesztiválon a döntőbe vagyunk. Valami megfogta a több ezer film közül a zsűrit ez a látásmód, és talán pont ezért, hogy a boldogságon van a hangsúly. Ezen fellelkesedik az ember és szeretne még többet.
"A közönség csodálatos volt" – Ocho Macho a Sörfesztivál vasárnapi színpadán
minap.hu: Milyen volt újra a Sörfeszt színpadán állni?
Kirchknopf Gergő: Nagyon jól éreztük magunkat, ez a délutáni időpont nagyon jól sikerült ahhoz képest, hogy egy pici félelem volt bennünk, hogy mi lesz a nappali fényben. De a közönség csodálatos volt.
minap.hu: Hogy telt az évetek?
K.G.: Nagyon sűrű volt. A tavalyi negyedik albumunk megjelenésétől folyamatosan ezen dolgoztunk és úton voltunk. Megtörtént a fővárosban a 15 éves szülinapi nagykoncert is. Én azt gondolom, nagyon szépen tele volt a naptárunk: rengeteg új helyen voltunk, és rengeteg visszahívásnak tudtunk eleget tenni. Nálunk még tart a nyár, és amennyire látom, október végén Máltán fogjuk zárni a nyarat.
minap.hu: Hogy fogadta a közönség az új számotok, a "Valaki mindenkinek mondja el" klipjét?
K.G.: A Dönts! című lemezről folyamatosan hoztunk ki klipes nótákat, és a Valaki mindenkinek mondja el című nóta kizökkentett minket a komfortzónánkból. Hiszen be kellett öltöznünk westernhősöknek, és két hónapig nem borotválkozhattunk, úgyhogy eléggé húzós volt ilyen szörmókba élni. De azt gondolom, hogy a zenekar életében készültek már gyönyörű klipek, imageklipek, koncertklipek, de ilyen sztoriklip még nem nagyon, úgyhogy én örülök, hogy ezt kipróbálhattuk. Megint csak rájöttem arra, hogy a zenének köszönhetően annyi új helyre eljut az ember, és annyi csodálatos emberrel találkozunk, annyi új szituációkat élhetünk meg, amit az életben biztos, hogy nem kaptunk volna meg.
minap.hu: Idén még mit fogtok csinálni?
K.G.: Az, hogy Máltán zárhatjuk a nyarat, az abszolút kimaxolt mindent. Szeretnénk a próbaterembe visszavonulni, dolgozni, és év végéig egy bakelit koncertlemezt megjelentetni majd, amit a májusi nagykoncertünkön rögzítettünk.
Köszönöm!
"Amikor ide jövök, az úton minden miskolci emléket újraélek" – Az Edda Művekkel zárult az idei Sörfesztivál
minap.hu: Milyen érzésekkel jön haza?
Pataky Attila: Pontosan úgy, ahogy mondtad: haza jövök ilyenkor, és ez nagy boldogság. Amikor Miskolcra jövök, a 2-3 órás úton minden megjelenik a szemem előtt, minden miskolci emléket újraélek. De nem vagyok annyira nosztalgikus típus, tehát én a mostban élek, és mindig az érdekel, amit éppen akkor csinálok. Itthon mindig az ember egy kicsit jobbat, többet akar, úgyhogy még az úton is telefonálgattam, hogy még mit, hogy szervezzünk át. Egy nagyon stabil bulival érkeztünk, és amit mi tudunk, az itt lesz ma a színpadon.
minap.hu: Mit gondol, mit lehet a titka, hogy ennyi év után is a színpadon tudott maradni?
P.A.: A rock nyelvén válaszolhatnék: mert rohadt jók vagyunk – mondta nevetve. Azt hiszem, hogy a szenvedély az, ami áthatja a mi létezésünket. És tényleg öt, különböző lélek és arc vagyunk, de amikor dalt írunk, vagy a színpadon vagyunk, akkor eggyé válunk, és ez látható a színpadon már 44 éve. Gömöryvel már együtt létezünk – ettől erős ez az egész.
minap.hu: Amikor visszajönnek Miskolcra, megvannak azok a bizonyos helyek, ahová betérnek?
P.A.: Megvan itt nekünk a fészkünk, ahol találkozunk, és aztán odacuppannak a barátok, rokonok, akik még kíváncsiak ránk. De hát nekem nagyon nehéz a helyzetem, mert édesapámnak 6 testvére volt, úgyhogy körülbelül 200 rokonom van. Jó ez így, ahogy van, nagy boldogság ez. Nagy boldogság ez a lehetőség, hogy 44 év után is felmegy az ember a színpadra, és az embereket érdekli, amit teszünk.
minap.hu: Milyen tervek vannak még idén?
P.A.: Csak tervekből áll az életünk. Egészen év végéig játszunk, de már nem akkora gyakorisággal, mint a nyáron. Sőt már azt is tudjuk, mit szeretnénk jövőre, vagy a rá következő évben csinálni. A rockzene meg is követeli, hogy ennyit menjünk és ennyit tervezgessünk, mert itt bizonyítani kell.
Köszönöm!
