minap.hu: Milyen érzésekkel jön haza?

Pataky Attila: Pontosan úgy, ahogy mondtad: haza jövök ilyenkor, és ez nagy boldogság. Amikor Miskolcra jövök, a 2-3 órás úton minden megjelenik a szemem előtt, minden miskolci emléket újraélek. De nem vagyok annyira nosztalgikus típus, tehát én a mostban élek, és mindig az érdekel, amit éppen akkor csinálok. Itthon mindig az ember egy kicsit jobbat, többet akar, úgyhogy még az úton is telefonálgattam, hogy még mit, hogy szervezzünk át. Egy nagyon stabil bulival érkeztünk, és amit mi tudunk, az itt lesz ma a színpadon.

minap.hu: Mit gondol, mit lehet a titka, hogy ennyi év után is a színpadon tudott maradni?

P.A.: A rock nyelvén válaszolhatnék: mert rohadt jók vagyunk – mondta nevetve. Azt hiszem, hogy a szenvedély az, ami áthatja a mi létezésünket. És tényleg öt, különböző lélek és arc vagyunk, de amikor dalt írunk, vagy a színpadon vagyunk, akkor eggyé válunk, és ez látható a színpadon már 44 éve. Gömöryvel már együtt létezünk – ettől erős ez az egész.

minap.hu: Amikor visszajönnek Miskolcra, megvannak azok a bizonyos helyek, ahová betérnek?

P.A.: Megvan itt nekünk a fészkünk, ahol találkozunk, és aztán odacuppannak a barátok, rokonok, akik még kíváncsiak ránk. De hát nekem nagyon nehéz a helyzetem, mert édesapámnak 6 testvére volt, úgyhogy körülbelül 200 rokonom van. Jó ez így, ahogy van, nagy boldogság ez. Nagy boldogság ez a lehetőség, hogy 44 év után is felmegy az ember a színpadra, és az embereket érdekli, amit teszünk.

Sörfesztivál vasárnap - III., Beregi László képgalériája!

minap.hu: Milyen tervek vannak még idén?

P.A.: Csak tervekből áll az életünk. Egészen év végéig játszunk, de már nem akkora gyakorisággal, mint a nyáron. Sőt már azt is tudjuk, mit szeretnénk jövőre, vagy a rá következő évben csinálni. A rockzene meg is követeli, hogy ennyit menjünk és ennyit tervezgessünk, mert itt bizonyítani kell.

Köszönöm!