„Vettem egy jegyzetfüzetet és elkezdtem írni” – interjú Mörk Leonórával
Miskolcon született, az ELLE magazin vezető szerkesztőjeként dolgozik, emellett ír (nem is keveset!), és első látásra pont az az érzésünk támadhat, hogy egy mesebeli tündérerdő egy lakójával találkoztunk. Rövidre nyírt divatos bob frizurája, fitos orra és virágmintás inge egy rendkívül kedves és bájos személyiségé, viszont kétségkívül ott van benne az erős, határozott nő is. Legújabb könyvéről, A porcelánlányról, az utazásról és Instagram-függőségről beszélgettünk.
MiNap: Legújabb könyved, A porcelánlány a Budapesti Könyvfesztiválra jelent meg, és miskolci vonatkozása is van. Mesélnél nekem a történetről?
Mörk Leonóra (ML): Ez mindig vicces, amikor megkérdezik, hogy „És miről szól?”, és elkezdem magyarázni és egy idő után látom a szemén, hogy nem érti. Merthogy olyan történeteket szeretek olvasni és írni is, amik két idősíkon játszódnak: a múltban és a jelenben. Ebben az esetben a jelen a jelen, a múlt pedig 1918, az I. világháború kitörése körüli időszak, ez játszódik Miskolcon. Tavaly pont ilyenkor kérdezték, hogy „hát miskolci vagy, mikor írsz már egy ilyen vonatkozású könyvet?”, én meg szerencsére tudtam mondani, hogy már nem kell sokáig várni, mert ekkor már megvolt a fejemben a történet.
MiNap: Az utazás ebben a könyvben is megjelenik, mint ahogy a többiben is nagy szerepük van. Te magad is járod a világot, szeretsz utazni?
ML: Szerintem mindenki szeret utazni, nem? Az, hogy kiszakadsz a mindennapjaidból, hogy más embereket ismersz meg… én nagyon hiszek abban, amit úgy hívnak, hogy „a hely szelleme”. Elmész valahova, ahol vagy jól érzed magad vagy nem, de úgy érzed, hogy te itt már jártál, vagy hogy te tudnál itt élni. Én olyan helyekről szoktam írni, ahol ezt érzem. Ez a hely mindenkinek más, nekem nagyon gyakran Németország.
MiNap: Honnan ez a nagy kötődés?
ML: Az első idegen nyelv, amit tanultam, az angol volt, nyolc éves koromtól angol tagozatra jártam. Ezzel jól el is lehet lenni, és fogalmam sincs miért, de tizenhat éves korom táján elkezdtem érdeklődni a német iránt. Magamtól próbáltam meg németül tanulni oktatókönyvek segítségével, aztán Németországba is volt szerencsém eljutni nyelvtanfolyamra újságíróként is. Gyerekkoromban is gyakran jártunk német nyelvterületen, aztán egyetemista koromban is sokszor jutottam ki, és ez ugyanúgy lerakódott bennem, mint a gyerekekben az élmények, ahol felnő. Egy ideig nem jártam Türingiában, de 2013-ban úgy éreztem, hogy nekem vissza kell oda mennem. Ott láttam meg egy régi festményt, amiről eszembe jutott egy történet. És akkor gondoltam, hogy ezt meg lehetne írni regényben, de hát hülye vagyok én? Nem érek én rá regényt írni, van nekem elég sok dolgom! De aztán csak nem hagyott nyugodni, mindenféle élmény ért, és épp jöttünk volna haza Frankfurtból, de törölték a járatot, ami azt jelentette, hogy öt órát kell várakoznunk a reptéren. Na, akkor úgy éreztem, hogy ez egy jel: vettem egy jegyzetfüzetet és elkezdtem írni.
MiNap: A kutakodás a múltban a rejtélyek között szinte minden regényedben megvan, nem akartál véletlenül Indiana Jones lenni?
ML: Más meg Dan Brownhoz hasonlított! (nevet) Ő például azért szeretnék lenni, mert az ő kegyét mindenki keresi. Tavaly télen, amikor Amszterdamban jártunk a Rijksmuseumban, az idegenvezető mesélte, hogy Dan Brown is ott járt, és a múzeum főigazgatója személyesen mutatta meg neki Rembrandt Éjjeli őrjárat című festményét. Merthogy van valamilyen apró titkos ábrázolás az alkotáson, amiről nem tudják, hogy került oda és remélték, hogy megtetszik az írónak majd ez a rejtély, és hátha ír róla egy regényt, és akkor ugyebár dőlne a lé a múzeumnak a még több látogatóval. És akkor elgondolkodtam, hogy de jó is lenne, ha az én kegyeimet keresnék ennyien!
Mondjuk érdekes, hogy én is ebben a múzeumban láttam meg egy régi faládát, amihez kapcsolódott egy legenda, hogy egy holland államférfi belekeveredett valamilyen politikai összeesküvésbe és bebörtönözték, és a felesége segítségével ebben a ládában tudták megszöktetni. Na, az én regényemben, a Lány igazgyöngyökkel címűben is volt egy olyan jelenet, hogy az egyik hős börtönbe kerül, és tanakodtam, hogy hogy mentsem ki? És akkor jött a felismerés, hogy LÁDA! Ezért kell elmenni a helyszínre, mert olyat láthatsz meg, amire otthon ülve sosem gondolnál.
MiNap: Bevallom, kicsit féltem, amikor Instagramon kerestelek meg az interjúval kapcsolatban, de aztán elkezdtem olvasni A porcelánlányt és egy Instagram-függő lánnyal találtam szembe magam. Önvallomás, esetleg társadalomkritika? Mit gondolsz a mai közösségi médiahasználatról?
ML: Én a Facebookot leginkább szerzőként, íróként használom, de az Instagram az más. Azok a kis képek olyan szépek, és nagyon élvezem, hogy lehet vágni, szerkeszteni a fotókat, filtereket használni, és ezzel tök jól elvagyok. De egyszer éppen Németországban jártam és lefotóztam egy gyönyörű szökőkutat, megfordultam és továbbmentem. És rájöttem, hogy ha az életem függne rajta, akkor se tudnám megmondani, hogy néz ki az a szökőkút. Na akkor éreztem azt, hogy ez nem normális, és hogy a szemünkkel kellene látni, nem a fotóval. Aztán amikor írtam ezt a könyvet, akkor jutott eszembe ez az Instagram dolog, tehát a főhősnek a saját személyemből is adtam tulajdonságokat.
MiNap: Az ELLE vezető szerkesztőjeként hogy van időd írni?
ML: Azt szokták mondani, hogy az embernek körülbelül negyven éves korában lesz egy „mid-life krízise” (életközépi válság – a szerk.) és ilyenkor jó megoldás, ha keresünk valamit, amivel addig nem foglalkoztuk. Nekem ez abban testesült meg, amikor a lányom már önálló lett és nem kellett őt „hurcolászni” mindenhova, és hirtelen sokkal több időm lett, nem volt az, hogy munka után már semmit nem tudok csinálni. Ez adhatott indíttatást, hogy mást is csináljak, így született meg az első regényem, Az utolérhetetlen Mr. Yorke, ami egy újságírói kalandból született (sejtelmesen mosolyog).
MiNap: Tudom, nehéz kérdés, de meg tudnád esetleg mondani, hogy mi a kedvenc könyved?
ML: Hú, igen. Na, akkor legyen Daniel Kehlmann író. Neki pont most jelent meg a Tyll című könyve, aminek a nyelvezete, a gondolatmenete, a sztorija lenyűgöző, úgyhogy most ezt a legutóbbi olvasmányélményemet mondanám.
MiNap: Van már tervben valamilyen új regény?
ML: Mindig van a fejemben valami, most is. A helyszín már megvan: egy 13. századi ciszterci kolostor, ahol tavaly nyáron jártam Türingiában, az erdő kellős közepén. Ez egy tökéletes hely, ha valaki el akar vonulni a világ elől, szállodaként működik egyébként.
Különleges kosárlabda bajnokság vasárnap Miskolcon – ott a helyed!
Akik a kosárlabda szerelmesei, vagy Zac Efron kosaras cseleit nézve a High School Musicalben kedvet kaptak a sportághoz, azoknak mindenképp érdemes kilátogatni vasárnap a rendezvényre, ugyanis nem mindennapi változatát lehet majd játszani a labdajátéknak.
Szerdán egy sajtótájékoztatón tudhattunk meg többet a kosárlabda azon válfajáról, amelyet 3x3 kosárlabdának neveznek. Bene Szilárd, a B.-A.-Z. Megyei Kosárlabda Szövetség ügyvezetője úgy fogalmazott: ez fontos szakága a kosárlabdának, melyet itthon is próbálnak népszerűsíteni.
– A 2020-as olimpián már biztosan találkozhatunk majd ezzel a fajta kosárlabdával, ugyanis tavaly vették fel az olimpiai sportágak közé. A női válogatott jó eséllyel kvalifikál majd, reméljük, hogy ott leszünk a tokiói olimpián – emelte ki Bene Szilárd.
A Lions Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei 3x3 Bajnokság első fordulóját most vasárnap (június 10.) délelőtt 10 órától rendezik a Miskolci Egyetem új streetball pályáin, rossz idő esetén pedig a Körcsarnokban.
– Eddig 27 csapat regisztrált, de továbbra is várjuk még a jelentkezéseket akár profi, vagy amatőr négy fős csapatoktól, baráti társaságoktól. U12 és U16 (fiú és lány), valamint felnőtt korosztály is lesz, tehát elég széles skálán mozog az életkor, így ez senkit nem állíthat meg – fűzte hozzá Hajdú László az Első Miskolci Lions Klub elnöke, aki elmondta: a klub célkitűzései között szerepel a gyermekvédelem is, így természetes, hogy támogatják az ilyen, sok fiatalt megmozgató eseményeket.
A Lions Klub egyben szponzora is a rendezvénynek, az első három helyezett díjazásában nagyban részt vesznek. Megyei bajnokságról van szó, de nem csupán Miskolcról, Sátoraljaújhelyről és Szerencsről is jelentkeztek már csapatok a vasárnapi megmérettetésekre.
– Délelőtt lesznek a csoportmérkőzések, majd egyenes kieséses rendszerrel folytatjuk, így a nap végén köszönthetjük a korosztályok első három helyezettjét. Úgy számoltuk, hogy körülbelül 70 mérkőzés lesz összesen, tehát minden csapat 3-4 alkalommal mérkőzik majd meg – tudtuk meg Bene Szilárdtól.
Jelentkezni még lehet telefonon vagy e-mailben:
Bene Szilárd: 0670/459-0152
További információkat pedig az esemény honlapján és Facebook oldalán találnak:
Könyvhétre hangolódva – ezeket érdemes elolvasni!
Június 6-án elstartol a 89. Ünnepi Könyvhét és 17. Gyermekkönyvnapok. Miskolc is bővelkedni fog könyves programokban, írók látogatnak el hozzánk, a szerzők dedikálnak és rengeteg, a könyvhétre megjelenő újdonságból szemezgethetünk majd a könyvesboltok standjain. A szerkesztőségben mi sem vetjük meg az olvasást, így összeválogattunk pár könyvet, melyet akár fel is vehetnek a nyári olvasmánylistájukra.
Papp Dóra: Bolyongó (Ciceró Könyvstúdió)
Mellbevágó történet egy különc 19 éves fiúról, akinek számot kell vetnie a múltjával, hogy új életet kezdhessen – olvashatjuk a kiadó rövid, figyelemfelkeltő leírását Papp Dóra könyvhétre megjelent újdonságát.
Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról.
Mark Pryor: A könyvárus rejtélye (Maxim Könyvkiadó)
Ugyan 2013-ban jelent meg a mű, viszont ha már könyvhét, nem hagyhatunk ki egy olyan olvasmányt, amely egy könyvárusról szól.
Hugo Marston, a párizsi-amerikai nagykövetség biztonsági főnöke kénytelen végignézni, ahogy barátját, Maxot elrabolja egy fegyveres ember. Hugo versenyt fut az idővel, hogy megtalálja az idős könyvkereskedőt. A nyomozásban segítségére lesz egy rejtélyes, vonzó újságírónő, egy félig-meddig visszavonult CIA-ügynök és egy kelletlen rendőrnyomozó, akik segítenek Hugónak megküzdeni az őt körülvevő politikai intrikákkal, rendőrségi korrupcióval, az egyre terjeszkedő drogháborúval és a náci kollaborálás szellemével, amely Párizs egyik legjelesebb személyiségét kísérti. A helyzet rosszabbra fordul, amikor egyre több könyvárus tűnik el, testüket pedig a Szajnából halásszák ki, és az ismeretlen gyilkosok már Hugóra vadásznak. Ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, a férfi a nyomokat követve jut el az ellenség barlangjáig... pontosan úgy, ahogy a gyilkosok eltervezték.
A regény egy modern Sherlock Holmes története, aki a könyvek világában nyomoz.
Mörk Leonóra: A porcelánlány (Jaffa Kiadó)
Nem a könyvhétre, de attól nem sokkal korábban jelent meg az Elle magazin vezető szerkesztőjének legújabb könyve, mely ismét egy izgalmas kalandra hívja az olvasót – ráadásként pedig miskolci vonatkozású is!
Egy fotóalbum, egy emlékkönyv és egy biedermeier komód - ennyi jut Lilinek a családi hagyatékból. Az örökség mégis meglepetéssel szolgál: amikor a lány felfedez az interneten egy régi udvarházról készült fotót, rájön, hogy az épület nem véletlenül ismerős neki, a századfordulós emlékkönyvben találkozott vele. De hogy került egy északnémet kastély képe 1914-ben egy miskolci polgárlány emlékkönyvébe?
Kai Meyer: A betű mágusa (Maxim Könyvkiadó)
„Ez a könyv egy igazi szerelmi vallomás az olvasás varázslatához” – hát kell ennél több így, a könyvhét előtt?
Minden könyvnek van egy titkos oldala.
Furia Faerfax a könyvek világában él. Családja vidéki birtoka egy végtelenségbe nyúló könyvtár fölött emelkedik. A lány egy nap különleges könyvre bukkan: a lapokra írt sorok segítségével képes levelezni Severinnel, aki 1804-ből válaszol neki. Miközben a barátság lassan vonzalommá formálódik, Furia nem is sejti, milyen halálos veszedelem fenyegeti a családját. A tragédia hamar bekövetkezik, édesapját elveszti, öccsét pedig elrabolják. Így Furia olyan erőkkel kerül szembe, amelyek hatalmát még csak nem is sejti. Hogy segítséget kapjon, Libropolisba, az eltűnt könyvesboltok városába megy. Itt találkozik a vadóc lánnyal, Cattel, és Finniannel, a felkelővel. Együtt vonulnak harcba a könyvmágia urai és az összes könyvet fenyegető betűhalál ellen.
Mesteremberek, táncház, középkori történetek – Pünkösdi hétvége a Diósgyőri várban (Képgalériákkal!)
Volt itt Avasi Borangolás, Termelői nap kultúrával, szórakozással telítve, a mókának azonban korántsem volt vége, hiszen vasárnap a Diósgyőri vár népe kínált nekünk ellenállhatatlan programokat. Egész napos játszóház, gesztenye csúzlizó, bögredobáló várta az aprónépet, a nagyobbak – de akár a kis történészek is – pedig Lovász Emese régész „Pünkösdi királyság” című előadását hallgathatták meg.
A kézműves mesterembereket munka közben leshették meg a kíváncsiskodók, sőt, ők maguk is kipróbálhatták milyen nemezelni, és saját pünkösdi királyi koronát vagy tavaszi fejdíszt is készíthettek.
És ha táncolni támadt kedvük? Azt is megtehették, hiszen az Agyagbanda egész nap húzta! No, nem a lóbőrt, hanem a talpalávalót, így szinte úgy érezhettük, hogy egy szabadtéri táncházba csöppentünk.
Este, aki még bírta, a Lovagi Tornák Tere felé vehette az irányt, ahol a Nemzeti Lovas Színház Gladiátor című előadását izgulhatták végig a látogatók. Éljék át újra a Római Birodalom magával ragadó történetét fotósunk lélegzetelállító képgalériájának segítségével:
A kalandozásnak azonban nem volt vége. Hétfőn folytatódott a mulatság a Diósgyőri vár falai között, és azokon kívül. Megérkezésünkkor finomabbnál finomabb illatok fogadtak bennünket: sültek, kalácsok, palacsinta… a látogatók begyűjthették az elemózsiát a vár felfedezése előtt.
A vasárnapi programokat folytatva, hétfőn sem maradt el a játszóház, a korhű tárlatvezetésekbe – melyek minden alkalommal különlegesek – bekapcsolódhattak a látogatók, a kézművességet ezen a napon is kipróbálhatták az érdeklődők.
A monda szerint a fekete bodza fájában laknak a tündérek és a varázspálcák is leggyakrabban a bodza fájából készültek. Nagy Károly egyik rendelete alapján kezdték el a fűszernövények termesztését a középkorban. Ezeket, és rengeteg más érdekességet tudhattunk meg a „gyógynövények ifjú mesterétől”, akitől természetesen rendkívül hasznos tanácsokat is kaptunk panaszainkat illetően, hiszen szakértelmének messze e földön nincs párja.
„Minden szegletében megbújik egy mese” – A Milli és Rémi miskolci kalandjai című könyv bemutatóján jártunk
Tajthy Krisztina fejéből pattant ki az ötlet, hogy kellene egy olyan mesekönyv, amelynek középpontjában Miskolc, és a város jellegzetes, kulturális helyei állnak. Boda Lídia, Krisztina sógornője volt az, aki segített a megvalósításban, Merényi Dániel pedig rajzaival „tette fel az i-re a pontot” – vagy inkább suhintotta az utolsó ecsetvonást.
Ugyanis a városunkban kalandozó kislány (Milli) történetei a Prima-díjas reklámgrafikus rajzaival egészülnek ki, aki az Index Napirajz című webképregényének szerzője is.
Hétfőn mutatták be a megyei könyvtárban a könyvet kisiskolásoknak. A történet szerint Milli nyár végén, épp tanévkezdés előtt költözött szüleivel Miskolcra, szeptemberben pedig már itt kezdi az általános iskola második osztályát. A változás azonban nem volt könnyű az apró lánynak, egy különös segítő viszont megmutatta Millinek a város szépségeit, és hogy mennyi kaland rejtőzik Miskolc utcáin.
– Azért döntöttünk úgy, hogy Milli társa egy denevér legyen, mert erről az állatkáról először nem azt gondolnánk, hogy egy megtestesült jóság. Ez inkább Milli tulajdonsága, hiszen ő tényleg szófogadó kislány, ezért kell mellé valaki, aki ezt a csínytevéseivel és a rosszalkodásával ellensúlyozza – nyilatkozta a hétfői bemutatón Tajthy Krisztina, akitől azt is megtudtuk: a kis denevér minden vágya, hogy meg tudjon rémiszteni valakit, innen a becenév.
Az ötlet, hogy egy Miskolc-központú mesekönyv megszülessen, már régebben megfogalmazódott Krisztinában, de mint mondta, egyedül nem mert belevágni, ezért a sógornője, Boda Lídia segítségét kérte (ő sajnos nem tudott ott lenni a bemutatón). Így aztán hétvégékre elvonultak csendesebb környezetbe, hogy összhangban, „egymás mondatait befejezve” tudják megírni a miskolci helyszínekhez kapcsolódó történeteket.
– Biztosak voltunk benne, hogy illusztrálni szeretnénk a könyvet; nemcsak azért, mert mese, hanem mert Miskolc nevezetességeit és kulturális szépségeit, értékeit is szerettük volna bemutatni, fotókkal és rajzokkal megtoldva – magyarázta az írónő.
A könyv a Maradj Miskolcon Alapítvány gondozásában jelent meg, az együttműködés tehát egyértelmű volt: Miskolc értékeit bemutatni, kulturális és turisztikai szempontokat is figyelembe véve. – Szerettük volna, ha a könyvet olvasva egy nem miskolci gyermek azt mondaná: szeretnék elmenni Miskolcra!, és például osztálykirándulás alkalmával vagy a családjukkal látogassanak el városunkba – emelte ki Tajthy Krisztina, aki szerint „Miskolc minden szegletében megbújik egy mese.”
Merényi Dániel úgy nyilatkozott: egyértelmű volt, hogy szeretne ezen a könyvön dolgozni, amikor Krisztina és Lídia megkeresték. – A történetek nem olyan helyszíneken játszódnak, amiket nem tudunk elképzelni, épp ellenkezőleg! Ezek pontosan megadott, létező helyek Miskolcon, ezért ebből a szempontból nehezebb is volt a feladat, hiszen, ha azt mondom, hogy a három királyságon túl, egy hegy lábánál megbújva fekszik egy városka, akkor tulajdonképpen bármit rajzolhatok – fogalmazott Merényi Dániel.
Mint mondta, olyan rajzokat készített, amik nem azt jelenítik meg, ami éppen történik a szövegben, hanem egyfajta kiegészítései a történeteknek. A denevér megrajzolásával lett biztos, hogy a két szerző Dánielt bízza meg az illusztrációk elkészítésével.
– Amikor Krisztináék elmondták, hogy egy denevér lesz az egyik főszereplő, természetesen rögtön rákerestem, hogy is néz ki hajszálpontosan egy denevér. Utána jött a kérdés: hogyan fogom én ezt úgy megrajzolni, hogy aranyos, „mesébe illő” legyen? – magyarázta a reklámgrafikus. – És amit Dani rajzolt, az pont az volt, amit mi is elképzeltünk, így nem volt kérdés, hogy őt szeretnénk illusztrátornak – fejezte be a gondolatmenetet Krisztina.
A könyvtári bemutató során az iskolás gyerekeket is megkérdezték arról, milyen állatokat és helyszíneket látnának szívesen egy esetleges második kötetben. Az apró kezek máris a levegőbe emelkedtek, egymást érve hangzottak el a legkülönfélébb helyszínek: a DVTK stadiontól kezdve a könyvtárig vagy a Városháztérig, és az állatok esetében is széles palettát kínáltak a gyerekek az alkotóknak: szerintük Milli és Rémi kalandjaihoz csatlakozhatna elefánt, papagáj, cica, de akár bagoly is.
A szerzők tehát nyitottak egy második – vagy a felsorolt helyszín és állat sokaságból adódóan egy harmadik – könyv megjelentetésére, már csak elég türelmesnek kell lennünk, hogy újból csatlakozhassunk Millihez és Rémihez miskolci kalandozásaikon. Addig pedig fogjuk a kezünkbe a könyvet, és járjuk végig a város csodálatos kulturális és turisztikai helyszíneit – azokat, ahol már számtalanszor voltunk, és azokat, ahol talán még egyáltalán nem, vagy túl régen.
Felszántották a színpadot! – Allsee és Collisborn a Helynekemben
Két olyan együttes fellépésére jöttünk, ahová megérkezvén elsőre úgy érezhetnénk, nem ide tartozunk. Alig fél perc sem kell, hogy elteljen, míg rájövünk: az érzékeink megcsaltak minket, pont azon a helyen vagyunk, ahol lennünk kell. A gyarapodó közönségben a legkülönfélébb stílusokat fedezzük fel, de egy mindenkiben közös: a két banda koncertjét mindnyájan izgatottan várjuk.
A Collisborn kezd. Érkeznek az ütemek, megpendül a gitárhúr, a füstgépek dolgoznak.
2015 decemberében alakult a három tagból (Gurszki Máté-gitár/ének, Somogyi Roland-basszusgitár, Farkas Márton-dob) álló Collisborn zenekar. A fiúk a modern rock és a grunge vonalát képviselik. 2016-ban a B.A.Z.+ Tehetségkutató 3. helyét, 2017-ben pedig a XIXO Amatőr zenekarok versenyének harmadik helyét sikerült megszerezniük.
Sikerük nem volt hiábavaló, mindannyian régóta foglalkoznak zenével: Márton zongorával kezdett zeneiskolában, Máté egy karácsonyi ajándéknak köszönheti, hogy belevágott a gitározásba, Roland pedig Mátéval egy időben kezdett el azonos hangszeren játszani, de mint mondják, a szükség úgy hozta, hogy kellett egy basszusgitáros, így kitanulta azt, amit azóta is nagyon szeret. Sokféle zenei stílust hallgatnak, de megosztották velünk, hogy a fő irányvonal a rock, ami saját zenéjükben is tükröződik.
Szombaton saját, angol nyelvű szerzeményeikkel készültek a Helynekem közönségének, akik végigtombolták a számokat. A srácok elmondták, szeretnének majd a jövőben az ország több pontjára is eljutni zenéjükkel, később pedig szívesen nyitnának a környező országok felé is – az esti koncert alapján szerintem nincs félnivalójuk. Legközelebb május 19-én lépnek fel a Corner Stage színpadán.
A két fellépés közötti, várakozással teli hatásszünet után jön az Allsee. Amíg várunk rájuk, nézzük meg, mit mondott a banda (Orosz Ádám-ének/basszusgitár, Jáborcsik Márk-gitár/vokál, Lippai Ádám-gitár, Szakács Zsombor-dob) a MiNapnak adott interjúban.
MiNap: Az elmúlt egy évben volt egy kis szünet a zenekar életében. Mivel telt ez az időszak?
Allsee: Tanultunk, lediplomáztunk, elkezdtünk dolgozni, de egyikünk sem hagyta abba a zenélést. Mindannyian foglalkoztunk vele, volt, aki különböző rendezvényeken felelt a hangosításért, vagy stúdiót épített ki otthon, a dobosunk pedig Skóciában kezdte el az egyetemet, ahol egy hangmérnöki menedzsment képzésen vesz részt.
MiNap: Hogyan tartottátok a kapcsolatot? Hogy tudott „próbálni” a zenekar?
Allsee: Skype-on sokat beszéltünk, és létezik egy program, ahol a különböző hangszerek kottáját fel tudjuk vinni, és a másik is bele tud írni ebbe, Skype-on pedig folyamatosan egyeztetünk közben.
A fiúk azt is elárulták, hogy egy új kislemezen dolgoznak, az új stúdió ebben nagy segítség lesz, őszre tervezik a megjelenést.
MiNap: Milyen irányba terveztek menni ezzel a kislemezzel?
Allsee: Szeretnénk valami újat kipróbálni, ezt még formálgatjuk, így nem is árulhatunk el róla túl sokat, de annyit talán igen, hogy magyar nyelvű dalok is tervben vannak. A feldolgozásokra most nem fogunk akkora hangsúlyt fektetni, bár az Anastacia átdolgozásunk nagy siker volt, most inkább a saját szerzeményekre fogunk koncentrálni.
Most pedig vissza a színpad elé. Az atmoszféra változik, a fények villogása tükrözi a közönség hangulatát. Vibráló, élénk, élettel teli. A korábbi koncertekről ismert dinamizmus most is ott van, Szakács Zsombor eszméletlen erővel szólaltatja meg a dobokat, Jáborcsik Márk gitárjátéka és vokálja tökéletes összhangot alkot Orosz Ádám egyedi, lelkünkig hatoló hangjával, aki a számok között hozza a szokásos humort, közelebb hozva ezzel közönséget és zenekart, Lippai Ádám nyugodtsága mögött pedig bizony ott rejlik az, ami teljessé teszi a hangzást.
Amikor pedig azt hittük, ennél tovább nem lehet fokozni a koncertélményt, a fiúk előrukkoltak két meglepetéssel, korábbi tagjaik személyében. Székely Péter, az Allsee előző énekese, és Béres Gábor, korábbi basszusgitáros is csatlakozott még egy szám erejéig a bandához.
A fiúk most főleg az új kislemezen fognak dolgozni, stúdióba vonulnak, de mi azért reméljük, hogy be tudnak iktatni egy-két koncertet, hiszen Miskolc közönségének kell a rock, kell az új, kell az Allsee.
Új évad a porondon! – A színház következő évadának bemutatóit a cirkusz hozta el (Képgalériákkal!)
„A cirkusz váratlanul érkezik. Egyszerűen csak itt van, holott tegnap még nyoma sem volt. Ez a világ egyszerre ragyogó és sötét, nem akarsz majd kilépni belőle.” Az idézet Erin Morgenstern Éjszakai cirkusz című könyvéből egy részlet, de városunkat ugyanez a varázslat járta át vasárnap.
Egy bohóc itt, egy gólyalábas ott, zsonglőrök mindenhol, pattogatott kukorica, festett arcok és kedvenc színészeink. Utóbbi magyarázatot ad a mai cirkuszi kavalkádra: kihirdette ugyanis 2018/2019-es évadát a Miskolci Nemzeti Színház. A téma alapját Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő című operettje adta, hiszen ez is egyike lesz a miskolci repertoárnak a következő, 195. évadban. Először a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon mutatják be július 20-án, de a miskolci közönség se búsuljon, hiszen a 2018/2019-es évadban Szabó Máté rendezésében városunk is részese lehet a káprázatnak.
Lufihajtogatás és arcfestés várta a kicsiket, Fandl Ferenc és Papp Endre színművészek pedig egy napra porondmesterekké váltak, és egész nap vezényelték a cirkuszt, szórakoztatták a közönséget, és rászóltak a pimasz gólyalábasra – Lajos András színművész személyében –, ha éppen rosszkor rikkantotta el magát.
Kedvenc rajzfilmjeink és musicaljeink betétdalait is hallhattuk ezen a napon, és megnézhettük, hogy Béres Attila színházigazgató hogyan küzdött meg Deák Bárdos Mihály Európa-bajnok magyar birkózóval! A legmerészebbek a zenekar irányítását is átvehették egy kis időre, és karmesterként vezényelhettek. Szirbik Bernadett és Rákai András nemrég megnyerték a Versünnep 2018 pályázatának megzenésített vers kategóriáját, a győztes produkciót pedig meghallgathattuk a rendezvényen.
Kedvezményesen lehetett színházi bérletet vásárolni a következő évadra, méghozzá a színház színészeitől, akikkel fotózkodhattunk is ezen a különleges napon.
A Miskolci Balett táncművészei a Harlequinade című előadás egy részletével készültek, felhúzva a cirkuszi sátorra az utolsó rojtot.
A festett arcok, a szokatlan, megdöbbentő, sötét, de mulattató és elképesztő produkció tökéletesen megadta az új évad hangulatát, ugyanis rendkívül színes bemutatókkal készül a miskolciaknak a Nemzeti Színház Béres Attila vezényletével.
Életre kelt egy sárkány! – Szent György legendáját idézték meg szombaton a Diósgyőri várban (Képgalériával!)
Szent György legendáját ünneplé városunk népe a hónap huszonnyolcadik napján! A legenda szerint a sárkányt oly bátran legyőző György emlékét idézte meg a vár népe különleges sétákkal az erődítményben, valamint még többet tudhattak meg a látogatók a legendáról és a Szent György Lovagrendről a Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend drámajátéka és harci bemutatója jóvoltából.
Szombat éjszaka az apró lovagok és hercegnők saját maguk is megszelídíthették a veszedelmes tűzokádót, természetesen csak a papírból hajtogatott mását – itt szó sem volt Trónok harca-béli, gigantikus teremtményekről, így a „Sárkányok anyjára” sem volt szükség. A hatalmas lény ártalmatlan, jóval kisebb változatát még akár meg is simogathatták a legbátrabbak, és láthatták, ez a jószág már nem is olyan félelmetes.
A gyógynövények ifjú mestere azért ellátta Miskolc népét néhány praktikával, sárkányölő szereket mutatott be részletesen, egy fáklyás séta alkalmával a vár körül.
Az előkelő török női- és férfi viseletet maga az egri pasa és felesége mutatta be a várba látogatóknak, a Vaga Banda Tűzzsonglőrök pedig igazi Sárkánytüzet idéztek meg parádés mutatványaikkal, kik közül egy, igencsak hajazott a már említett történet egy szereplőjére, bizonyos Havas Jon-ra – ami különös ellentmondás a nevét és jelen foglalkozását tekintve, de ugyebár ez nem George R. R. Martin egyik regényének megelevenedése.
Várjunk csak! Miközben a várteraszon pásztáztuk az égboltot szakavatott csillagászok és „távollátóik” segítségével, valami iszonyatos nagy morajlásra lettünk figyelmesek. Mi történik? És ekkor pillantotta meg a vár ijedt népe a fenevadat. Pontosabban még csak az árnyékát, de már az is hatalmas volt.
Mindenki hálás lehetett, hogy végighallgatta a sárkányölő füvekről szóló előadást, azonban mind tudtuk, hogy pár másodperc alatt egy sárkányölő főzetet sem tudunk elkészíteni. A sárkány hangja egyre csak erősödött, a lángok felcsaptak, de ekkor az Egri Vitézlő Oskola legbátrabb harcosait pillantottuk meg! Kardjaikat kivonva, csatakiáltással lendültek előre, hogy megvédjék hőn szeretett várunkat és Miskolc népét.
Dúlt a harc, csapdostak a lángok, a viadalban végül az egriek kerekedtek felül! Lovagiasságukat egy pillanatig sem feledve, megkegyelmeztek – az immáron megfékezhető – fenevadnak. Mindenki biztonságban tudhatta magát, várunk is megmaradt, így hát az összesereglett nép folytatta az ünneplést a szelíd sárkány tüzének fényénél.
Ann-droid a Horizonton – Robot-előadással kápráztattak el a kortárstánc fesztiválon
A Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál második napján a robotok világába leshetett be a miskolci közönség az Ann-droid – Egy robotlány csodálatos kalandjai című előadáson. Ann, a robotlány kalandjait meséli el a történet, melyet a Bandart Productions állított színpadra.
Lengyel Katalin táncművész-koreográfus és Tóth-Zs. Szabolcs újmédia művész együttműködése révén valami olyat láthatott az, aki a nézőtér soraiban ült, ami nem mondható mindennapinak. Olyan értelemben, hogy a technológiát, a robotok működését és az előadó-művészetet ilyen formában nem szokványos a mindennapi életben átélni, főleg nem egyszerre.
Ahhoz ugyanis, hogy elmeséljék Ann (Lengyel Katalin), a robotlány kalandjait (Papp János narrációjával), rendkívül látványos fénytechnikát alkalmaznak: okos LED kosztüm, rajzolt látványvilág, drón… igazi 21. század.
Alfréd (Tóth-Zs. Szabolcs, aki egyben a látványelemek programozásáért is felelős), a hóbortos feltaláló hozza létre a robotlányt (kinek neve pazar szójáték), aki „öntudatára ébred” és önállóan kezd el cselekedni. Itt azonban egy robot öntudatra ébredése nem olyan veszélyes, mint amilyennek manapság gondoljuk, sőt! A magányos feltaláló és ifjú „gyermekének” kapcsolata valóban mesébe illő: elsőre hihetetlennek tűnik, magával ragad, de azért a tanulság sem marad el.
A házikedvenc szerepében most nem egy hűséges kutya, hanem Bip-Bip, a hűséges robotlabda áll, de a darab során láthatunk még igazán kreatív és modern találmányokat, melyeket a feltaláló maga készített – némelyik virtuális, némelyik valós.
Ezek keresésére indul Ann, begyűjtésük pedig a néző számára igazi videojáték-élményt nyújt: egy-egy tárgy megtalálásakor nem zsebre vágja azokat a robotlányka, hanem pózba vágja magát, a mögötte kifeszített vetítővásznon pedig megjelenik a mozgó illusztráció, miszerint sikeresen begyűjtötte az adott tárgyat.
A virtuális és a valós világ összjátéka mindenképpen nyerő páros, a mozgásvilág és a tánc szintén kitűnőnek mondható. Táncosként tudjuk, előfordul velünk, hogy a saját lábunkon alig bírunk megállni a színpadon, Lengyel Katalin a darab első felében pedig görkorcsolyán suhan fel-alá, mintha mi sem lenne természetesebb. Jár érte a virtuális pont!
A táncosok a falról indították a Horizont kortárstánc fesztivált (Képgalériákkal!)
Második alkalommal költözik a kortárstánc Miskolcra. Április 24-28. között rendezik meg a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivált, ahol hat ország (Nagy-Britannia, Franciaország, Magyarország, Románia, Szlovénia, Ausztria) képviseli magát, és mutatnak be Miskolc közönségének különlegesebbnél különlegesebb produkciókat a Miskolci Nemzeti Színházban.
Kedden a Miskolci balett Julie kisasszonyának kulisszái mögé már betekinthettek a legkíváncsibbak egy nyílt próba és közönségtalálkozó keretében – az előadás premierje a fesztivál zárónapján, április 28-án lesz este 7 órától a Játékszínben.
Délután Éder Vera fotós kiállítása nyílt meg a színház első emeletén, ahol a miskolci társulat balettművészeiről készült fotókat csodálhattunk meg. A tárlat címe Lépésről lépésre, és ahogy a fotós fogalmazott, a táncosok problémáit állította középpontba, azt, hogy a külvilág milyen kérdőjeleket állít eléjük. – Ezek a problémák állhatnak rajtunk kívül, megbújhatnak, vagy akár szimbiózisban is élhetnek velünk – fogalmazott Szabó Máté rendező a kiállításmegnyitón.
A társulat minden női táncosáról készült külön portré, és a problémák most a férfi táncosok képében jelentek meg, ők jelenítették meg metaforikusan a küzdelmeket. Minden fotón más érzelmet, harcot láthatunk, az olyan apró részletek, mint például az elszakadó harisnya, vagy a balettcipő hiányzó párja a táncos lábáról a látogatókban is kérdéseket vethet fel. A kiállítást természetesen a Miskolci Balett táncosainak előadása nyitotta meg; érdekes és rendkívül okos, hogy a koreográfiájuk első beállása szinte tökéletes mása volt az egyik fotón található megörökített mozdulatnak.
És ha már szimbiózisról szóltunk az előbb – ígérem, nem az új, Pókemberhez kapcsolódó Venom című, nemsokára megjelenő film szimbiontájáról fogok értekezni, bár az illetők a falon másztak –, nem mehetünk el a két francia táncos, Francisca Alvarez és Fanny Gombert „falra mászó” előadása mellett.
A két művész Fabrice Guillot koreiográfiáját adták elő – a Déryné-parkban található lakások falán. A körülbelül huszonöt perces előadás első felében feszült figyelemmel követték a nézők a falon lépdelő, forgó táncosokat. A zene (Jefferson Lembeye-től) a közönség hangulatát tükrözte baljós hangzásával, amint azonban megláttuk, hogy a két táncos fülig érő szájjal szaltózik a Függőleges környezetben (az előadás címe – a szerk.), kezdtük elhinni, hogy ezt csinálják minden nap – habár az előadást megelőzve ez valószínűleg így is volt.
A zene pedig ezután mintha csak megérezte volna a közönség megkönnyebbülését, életvidámabb hangzásra és tempóra váltott, a táncosok egyre merészebb magaslatokba és mélységekbe ereszkedtek a tartókötelek segítségével.
Este héttől a brit Marc Brew Company Egyelőre én vagyok… című előadását láthatták a nézők. Marc Brew táncos 19 évvel ezelőtt szenvedett balesetet, melynek következtében deréktól lefelé lebénult. Koreográfiájában ő maga táncol, karjának, ujjainak, felsőtestének mozdulataiban érződik minden, az elkeseredettségtől a frusztráción át a küzdésig. Az előadást a Guardian 2016-ban a 10 legfontosabb brit táncelőadás közé sorolta.
