A Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál második napján a robotok világába leshetett be a miskolci közönség az Ann-droid – Egy robotlány csodálatos kalandjai című előadáson. Ann, a robotlány kalandjait meséli el a történet, melyet a Bandart Productions állított színpadra.

Lengyel Katalin táncművész-koreográfus és Tóth-Zs. Szabolcs újmédia művész együttműködése révén valami olyat láthatott az, aki a nézőtér soraiban ült, ami nem mondható mindennapinak. Olyan értelemben, hogy a technológiát, a robotok működését és az előadó-művészetet ilyen formában nem szokványos a mindennapi életben átélni, főleg nem egyszerre.

Ahhoz ugyanis, hogy elmeséljék Ann (Lengyel Katalin), a robotlány kalandjait (Papp János narrációjával), rendkívül látványos fénytechnikát alkalmaznak: okos LED kosztüm, rajzolt látványvilág, drón… igazi 21. század.

Alfréd (Tóth-Zs. Szabolcs, aki egyben a látványelemek programozásáért is felelős), a hóbortos feltaláló hozza létre a robotlányt (kinek neve pazar szójáték), aki „öntudatára ébred” és önállóan kezd el cselekedni. Itt azonban egy robot öntudatra ébredése nem olyan veszélyes, mint amilyennek manapság gondoljuk, sőt! A magányos feltaláló és ifjú „gyermekének” kapcsolata valóban mesébe illő: elsőre hihetetlennek tűnik, magával ragad, de azért a tanulság sem marad el.

A házikedvenc szerepében most nem egy hűséges kutya, hanem Bip-Bip, a hűséges robotlabda áll, de a darab során láthatunk még igazán kreatív és modern találmányokat, melyeket a feltaláló maga készített – némelyik virtuális, némelyik valós.

Ezek keresésére indul Ann, begyűjtésük pedig a néző számára igazi videojáték-élményt nyújt: egy-egy tárgy megtalálásakor nem zsebre vágja azokat a robotlányka, hanem pózba vágja magát, a mögötte kifeszített vetítővásznon pedig megjelenik a mozgó illusztráció, miszerint sikeresen begyűjtötte az adott tárgyat.

A virtuális és a valós világ összjátéka mindenképpen nyerő páros, a mozgásvilág és a tánc szintén kitűnőnek mondható. Táncosként tudjuk, előfordul velünk, hogy a saját lábunkon alig bírunk megállni a színpadon, Lengyel Katalin a darab első felében pedig görkorcsolyán suhan fel-alá, mintha mi sem lenne természetesebb. Jár érte a virtuális pont!