Második alkalommal költözik a kortárstánc Miskolcra. Április 24-28. között rendezik meg a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivált, ahol hat ország (Nagy-Britannia, Franciaország, Magyarország, Románia, Szlovénia, Ausztria) képviseli magát, és mutatnak be Miskolc közönségének különlegesebbnél különlegesebb produkciókat a Miskolci Nemzeti Színházban.

Kedden a Miskolci balett Julie kisasszonyának kulisszái mögé már betekinthettek a legkíváncsibbak egy nyílt próba és közönségtalálkozó keretében – az előadás premierje a fesztivál zárónapján, április 28-án lesz este 7 órától a Játékszínben.

Délután Éder Vera fotós kiállítása nyílt meg a színház első emeletén, ahol a miskolci társulat balettművészeiről készült fotókat csodálhattunk meg. A tárlat címe Lépésről lépésre, és ahogy a fotós fogalmazott, a táncosok problémáit állította középpontba, azt, hogy a külvilág milyen kérdőjeleket állít eléjük. – Ezek a problémák állhatnak rajtunk kívül, megbújhatnak, vagy akár szimbiózisban is élhetnek velünk – fogalmazott Szabó Máté rendező a kiállításmegnyitón.

A társulat minden női táncosáról készült külön portré, és a problémák most a férfi táncosok képében jelentek meg, ők jelenítették meg metaforikusan a küzdelmeket. Minden fotón más érzelmet, harcot láthatunk, az olyan apró részletek, mint például az elszakadó harisnya, vagy a balettcipő hiányzó párja a táncos lábáról a látogatókban is kérdéseket vethet fel. A kiállítást természetesen a Miskolci Balett táncosainak előadása nyitotta meg; érdekes és rendkívül okos, hogy a koreográfiájuk első beállása szinte tökéletes mása volt az egyik fotón található megörökített mozdulatnak.

Éder Vera fotókiállítása a színházban. Végh Csaba képgalériája.

És ha már szimbiózisról szóltunk az előbb – ígérem, nem az új, Pókemberhez kapcsolódó Venom című, nemsokára megjelenő film szimbiontájáról fogok értekezni, bár az illetők a falon másztak –, nem mehetünk el a két francia táncos, Francisca Alvarez és Fanny Gombert „falra mászó” előadása mellett.

Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál nyitónapja. Végh Csaba képgalériája.

A két művész Fabrice Guillot koreiográfiáját adták elő – a Déryné-parkban található lakások falán. A körülbelül huszonöt perces előadás első felében feszült figyelemmel követték a nézők a falon lépdelő, forgó táncosokat. A zene (Jefferson Lembeye-től) a közönség hangulatát tükrözte baljós hangzásával, amint azonban megláttuk, hogy a két táncos fülig érő szájjal szaltózik a Függőleges környezetben (az előadás címe – a szerk.), kezdtük elhinni, hogy ezt csinálják minden nap – habár az előadást megelőzve ez valószínűleg így is volt.

A zene pedig ezután mintha csak megérezte volna a közönség megkönnyebbülését, életvidámabb hangzásra és tempóra váltott, a táncosok egyre merészebb magaslatokba és mélységekbe ereszkedtek a tartókötelek segítségével.

Este héttől a brit Marc Brew Company Egyelőre én vagyok… című előadását láthatták a nézők. Marc Brew táncos 19 évvel ezelőtt szenvedett balesetet, melynek következtében deréktól lefelé lebénult. Koreográfiájában ő maga táncol, karjának, ujjainak, felsőtestének mozdulataiban érződik minden, az elkeseredettségtől a frusztráción át a küzdésig. Az előadást a Guardian 2016-ban a 10 legfontosabb brit táncelőadás közé sorolta.