Vélemény
Sok a kérdés az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatában. Korrupciós gyanú bizonyíték nélkül, demokrácia-deficit valós indokok nélkül. Mi lehet az ügyek mögött? Mike György jegyzete.
Csányi Sándor, az MLSZ elnöke november végére ígérte a döntést arról: Dárdaival, vagy nélküle folytatja a magyar válogatott az Európa-bajnoki selejtezősorozatot. Persze, dönteni nem annyira a Magyar Labdarúgó Szövetségnek és az élén álló bankárnak kell, mint inkább Dárdai Pálnak.
A bűnüldözésnek nagyon gazdag irodalma van, az emberiség történetének szerves részét képezi, ahogyan egy-egy adott korban, a társadalommá szerveződő közösségek megpróbáltak fellépni azok ellen, akik megszegték szabályaikat, törvényeiket. Annak is megvan az irodalma, ahogyan az idők folyamán, a bibliai „szemet szemért” elvétől, a megtorlás jogától sikerült eljutni a liberális „ejnye-bejnyéig”, a nyilvános elrettentéstől a „prevencióig”, „rehabilitációig”.
November 17-én a "közfelháborodás" napja volt Magyarországon. A Budapesten és az ország több városában, így Miskolcon is szervezett tüntetések szónokai összefogásra, szerveződésre, és új politikai rendszer létrehozására szólították föl a résztvevőket. Ez láthatóan csöppet sem zavarta annak a kereskedelmi televíziónak a szerkesztőjét, amely nemes egyszerűséggel A tv-nek nevezi magát, és amely rendesen rákattant az eseményre. Egyetlen percet sem szándékoztak elveszíteni belőle.
November 11-én, kedden Petr Hájek a Vaclav Klaus vezette cseh kormány egykori tanácsadója nagyon érdekes riportot adott az M1 híradójának. Gyakorlatilag figyelmeztette Orbán Viktort, és kormányát: ha nem vigyáz eléggé, és ha továbbra is „engedetlen” lesz Brüsszellel és Washingtonnal szemben, akkor bármire felkészülhet.
Nagyon furcsa, szürreálisba hajló dolgok történnek manapság a magyar politika nemzetközi értelmezési terében. Az alaphangot az adja meg, hogy a liberális demokrácia világuralma idején, 25 évvel a berlini fal ledöntése után van egy európai kis ország, ahol a konzervatív, keresztény politikai erő egymás után kétszer nyeri meg kétharmados többséggel a parlamenti választásokat. Erre az alaphangra hangolódik rá a tény, hogy a világ legerősebb állama, a Magyarországnál ezerszer gazdagabb, hatékonyabb, hatalmasabb, katonailag minden földrészt ellenőrzése alatt tartó Egyesült Államok volt és jelenlegi elnöke fontosnak tartja, hogy nyíltan pellengérre állítsa ezt a kis európai demokratikus országot.
Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot ünnepeljük, mi, a magyar szabadság és függetlenség szenvedélyes hívei. Lélekben ezen a napon velünk van minden szabadságszerető magyar a határokon innen és túl. Az 1956-os forradalmat, és talán nincs is más ilyen ünnepünk, velünk ünnepli az egész világ.
A vasárnapi önkormányzati választások eredményéből most már valóban le lehet vonni azt a következtetést, hogy 2014. október 12-én befejeződött a rendszerváltás. Az egész országban, és ami minket különösen érdekel, itt Miskolcon is.
A tavaszi országgyűlési választások eredményéből arra lehet következtetni, hogy Miskolcon három polgármesterjelölt fog küzdeni, ha nem is azonos, de hasonló eséllyel a vasárnapi önkormányzati választáson. A három jelölt közül kettőnek a programját viszonylag könnyen be tudjuk azonosítani, hiszen Kriza Ákos megválasztása esetén nyilvánvalóan folytatni fogja az elmúlt négy év dinamikus, és sikeres városépítő munkáját, Pásztor Albert programjára pedig a mögötte álló politikusok 2002 és 2010 között nyújtott teljesítményéből következtethetünk. A harmadik jelölt viszont fekete ló abban az értelemben, hogy a Jobbiknak eddig még nem volt alkalma Miskolc várost vezetni, eddig ők csak beszéltek, ígértek, kritizáltak, fenyegettek, amilyen kedvük éppen volt.
Az aradi vértanúkra gondolunk ezen a napon, és talán még néhány napig. Most a megszokott emlékezés helyett, amikor főként a dicső tetteket soroljuk elő, valamint a császáriak Haynau vezette embertelen megtorlását, inkább egy másik oldaláról közelítem meg az ünnepet.
