Jelenleg az Amerikai Egyesült Államok a világ első számú palagáz-kitermelője. Az amerikai palagáznak konkurenciát jelentő orosz földgáz Ukrajnán keresztül érkezik Európába. Az Egyesült Államoknak nem érdeke, hogy az oroszok bővítsék a paksi erőművet, amelyet viszont Orbán Viktor és a magyar kormány makacsul erőltet. Az utóbbi hetek kormányellenes tüntetéseit pedig egyértelműen az Egyesült Államok által a magyar és a nemzetközi nyilvánosságba bedobott „magyar kormányzati korrupció” kifejezés tematizálja. A kör bezárult, a magyar belpolitika lassan, de biztosan elkezdett a kör mentén pörögni. Hogyan jutottunk el ide?

Eddig sem volt kérdéses, hogy az egyre inkább gazdasági érdekek irányította világban az első számú nagyhatalom saját érdekét igyekszik minden területen és mindegyik partnerrel szemben érvényesíteni; a kérdés csupán az volt, hogy eközben marad-e mozgástere a többi nemzetállamnak is, és ha igen, mekkora.

Orbán Viktor az előző kormányzati ciklusban úgy ítélte meg, hogy az országnak van egy kis mozgástere, és ezért megkötötte a Paks bővítéséről szóló szerződést az oroszokkal (és nem az amerikaiakkal), „beleállt” a Déli Áramlatba, kritizálta az oroszokkal szembeni gazdasági bojkottot, bevásárolta az államot a MOL-ba, kemény különadókkal sújtotta a bankokat és a multicégeket, növelte a magyar tulajdonban lévő bankok piaci részesedését. A magyar törvénykezésre vonatkozó kritikákra (demokrácia-deficit, stb.) nem térek ki, mert meggyőződésem, hogy ez csak az a fügefalevél, amellyel az EU és Amerika elfedi a gazdasági lényeget, és amellyel nem mellesleg támogatja a támogatásért esedező liberális barátokat.

Mára kiderült: lehet, hogy a miniszterelnök rosszul ítélte meg kormánya mozgásterét. Tévedését nagyban elősegíthette az amerikaiak addigi politizálása, akik - úgy tűnik - szeretnek „baráti” jelzéseket adni, szinte a végsőkig kivárnak, és csak az utolsó pillanatban csapnak oda, de akkor kíméletlenül. Emlékezzünk a cseh kormánybuktatásra vagy az ukrán eseményekre. Véleményem szerint Magyarországon még nem jött el a végső pillanat. Az amerikai diplomácia számára még „jó barátok” vagyunk, és a nagykövetség ügyvivője gyakori interjúiban sűrűn ismételgeti, hogy nem céljuk az Orbán-kormány elmozdítása.

De az első löveget már kilőtték, és ez elindította a lavinát, amely előbb-utóbb minden útjába kerülőt elsöpörhet.

A NAV elnökének és másik öt személynek korrupcióval való meggyanúsítására gondolok. A kitiltási botrány és a mögötte lévő amerikai korrupciós vád az, ami a jelenleg zajló tüntetések erkölcsi támaszát adják. A demokrácia intézményeit „lebontani szándékozó” Orbán-kormányról immár „kiderült”, hogy velejéig korrupt. Ezt halljuk reggeltől estig az ellenzéktől a Parlamentben és a „szabadságától megfosztott” médiában.

Arról viszont sokkal kevesebbet hallunk, hogy a fent említett érdekláncolat elején álló palagáz kitermelésének körülményei mennyire híven mutatják a gátlásokat nem ismerő, mindenen és mindenkin átgázoló szabadversenyes, amerikai kapitalizmus lényegét.

Mi is az a palagáz? A „hagyományos” földgáz óriási méretű kőzetlencsékben gyűlt össze az évmilliók alatt. Kinyeréséhez függőlegesen le kell fúrni a talajba és ezután évekig, vagy évtizedekig tör fel, ezután csak el kell vezetni a felhasználása helyére. Ezzel szemben a palagáz apró buborékai a kőzetek pórusaiban találhatók bezárva. Ezért a kőzetet össze kell törni, hogy a gáz kiszabadulhasson. A repedeztetés során homokkal kevert vegyszeres vizet pumpálnak nagy nyomáson a mélybe, és mindezt a kitermelés alatt folyamatosan végzik, akár éveken át, gigantikus mennyiségű vizet felhasználva. A vegyszerek tönkretehetik, és tönkre is teszik a mélyben lévő vízkészletet, az eljárás során pedig metángáz szabadul fel, ami a klímára nézve 25-ször veszélyesebb, mint a szén-dioxid. A másik módszer robbantások sorozatán alapul, amelyek az adott területen lényegében nem szűnő bombázásokat jelentenek békeidőben. Mindkét módszer eredménye az lehet, hogy hosszú távon egész országrészek válhatnak emberi életre alkalmatlanná. Nem csoda, hogy a palagáz kinyerésére hosszú ideig senki nem mert komolyan gondolni. Az Egyesült Államok, amely a génmanipulációs növénytermesztésben is az élen jár, itt is a „profit bármi áron” elvét követi, és a kis Bush elnöksége alatt eltöröltek mindenféle levegő- és víztisztaságra vonatkozó előírást, ezzel szabad utat adva a „palagáz-forradalomnak”. Azóta folyik az izgatott számolgatás, hogy mikor is válhat Amerika gázimportőrből önellátóvá, és mikor kezdhet bele a palagáz nagy volumenű exportjába.

Ebbe a képbe nem illik bele az orosz földgáz és Paks, pláne úgy, hogy a bővítést nem amerikai cég végezheti. A palagáz-forradalom a liberális (amerikai) gazdaságnak ad új lendületet, és mindenki, aki az utóbbit, bármi módon, fékezi, könnyen ellenséggé válhat.