Nem túlzás ezt állítani, hiszen ebben az évben három fontos választást nyert meg fölényesen két rendszerváltó párt szövetsége a FIDESZ-KDNP, és mind a hármat csúnyán elbukta a jogutód szocialista párt. Huszonöt évig kellett várni tehát, hogy az országban és Miskolcon is elforduljanak a szavazók attól a párttól, amely megörökölte az MSZMP vagyonát, politikusait, és nem kis részben a baloldali szavazók előtti presztizsét is, és amely párt lényegében soha nem határolódott el a szocializmus évtizedeinek gazdasági és politikai bűneitől.

Az országos eredményekről most nem beszélnék, ugyanis van bőven mit mondani a miskolciakról is. Miskolcon a polgármester jelöltek versenyét nagy fölénnyel nyerte Kriza Ákos. A közte és a második helyezett között lévő különbség a duplája lett, mint 2010-ben volt. Ami mindenképpen nagy dolog egy olyan városban, ahol az elemző politológusok az utolsó napig három pártnak is adtak esélyt a győzelem megszerzésére. Ehhez képest a Fidesz jelöltje 10 százalékot vert a másodikra, és kétszer annyi szavazatot kapott, mint a győzelemre esélyes jobbikos jelölt. Ez azt mutatja, hogy a fővárosi elemzők nem igazán tartották rajt a kezüket Miskolc politikai ütőerén, és nem követték az elmúlt négy év rohamos miskolci fejlődését sem.

A miskolci választók azonban, és ez az igazán fontos, elismerték a négy év alatt végzett jelentős munkát, meglátták az eredményeket, a befejezett sikeres beruházásokat, a három ezer új munkahelyet, a közbiztonság javulását, észrevették a város arculatának folyamatos megszépülését. Mindezek ellenére azt gondolom, hogy a választók nem is annyira az elért teljesítményt díjazták szavazataikkal, persze azt is. Sokkal inkább bizalmat szavaztak Kriza Ákosnak és csapatának a következő öt esztendő elvégzendő munkájához. Mert Miskolcon még nagyon sok mindent meg kell építeni, rendbe kell tenni, hogy valóban elmondhassuk: minden részén szép, biztonságos, jól működő városban élünk.

A baloldali ellenzék jelöltje Pásztor Albert, aki első pillantásra a választás esélyesének tűnt, végül nem igazán bizonyult jó választásnak, még akkor sem, ha a szavazatok 33 százalékát sikerült megszereznie. Egy ennyire elrontott kampány után egyébként számomra meglepően sokan szavaztak rá. Most bánhatják csak igazán a szocialisták, hogy nem fogták még szorosabban Pásztor kezét, és hagyták össze-vissza fecsegni a médiában. Az volt egyébként az ember érzése, hogy a volt rendőrkapitány a választás napjáig sem tudta eldönteni, hogy függetlenként indul, vagy elfogadja a baloldali „összefogás” támogatását, sőt a lelke mélyén talán még azt sem döntötte el, hogy egyáltalán induljon, vagy ne induljon. Amit aztán a médiában előadott, az maga volt az amatőrizmus elejétől a végéig. Senkinek a jobb oldalon eszébe nem jutott volna utána nézni az ügyeinek, ha ő maga nem jön elő, mindjárt a kampány legelején a borozgatással, és a problémákkal, amiket ez okozott. Úgy gondolom, hogy Pásztor Úr nagyon megkönnyebbült, amikor október 12-én este túl lett az egészen, és igyekezni fog nagyon gyorsan elfelejteni ezt a kalandot, a szocialisták pedig a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy a politika mégsem puszta ötletelés egy kávéház teraszán.

A Jobbik szerepléséről röviden csak annyit írnék, hogy hál’ Istennek Miskolc nagyváros, és egyelőre az a gyűlölködő, ösztönökre, irigységre, és félelemre építő narratíva, amit a jobbikosok mindenütt előadnak, itt nem talál csak 20 % közönséget. A miskolciak többsége jól látja, hogy a városunk sorsa nem egyedül a „rend” kérdésén áll vagy bukik, pontosabban a rendteremtés csak egy szükséges minimum, az elvégzendő feladatok közül. Szükséges, de messze nem elégséges. Miskolcon ma rend van, lehet békésen sétálni még késői időpontban is a város minden pontján, ráadásul a városvezetés az elmúlt négy évben ennél ambiciózusabb célokat is kitűzött maga elé és meg is valósította azokat. Nagyon reméljük, hogy a Jobbiknak itt Miskolcon nem sikerül a következő években sem problémákat kreálni, és nem sikerül összeugrasztani a cigány és a magyar közösségeket sem. Nem szabad hagyni, hogy a Jobbik két fő fegyvere a félelem, és a kettős beszéd, azaz a kétszínűség(lásd Jobbik és a kurucinfo) irányítson bennünket a mindennapokban. Észre kell vennünk, hogy Vona Gábor jólfésült és konszolidált, helyenként liberális beszédeket tart a Parlamentben, miközben Novák, Gyöngyösi, és főként a helyi kis- és nagyvárosi vezetők naponta cigányoznak, zsidóznak, zsideszeznek, Orsósoznak, ami a csövön kifér. Végeredményben, amikor a jobbikos vezető elfogadható hangon szólal meg, akkor a Fidesz szövegeit ismételgeti, amikor pedig saját szöveget mond, akkor úszít, gyűlölködik, és konfliktust teremt. Tehát vagy fölösleges, vagy veszélyes. Elhiszem Vona Gábornak, hogy szeretné, ha ez nem így lenne, mert szeretne nagy párt lenni, de attól még ez sajnos így van.