Talán nem újdonság: a technika nyugaton már régóta ismert, hazánkban azonban csak néhány éve terjedt el a paverpol. Miskolcon 2015-ben, az országos szervezet helyi tagozataként alapították meg a Paverpol Textilszobrászati Műhelyt, ami a Drogambulancia Alapítvány keretei között működik.

De most már essen néhány szó erről a különleges technikáról is! Ebben nagy segítségünkre van Juhászné Ceglédi Tünde paverpol-oktató (őt a Drogambulancia Alapítvány elnökeként, illetve a Miskolci Drogambulancia vezetőjeként is ismerhetjük), ő avat be minket a részletekbe. Megtudjuk tehát, hogy a paverpol egy speciális textilragasztó, amit holland művészek és vegyészek fejlesztették ki. Ha bármilyen textíliát átitatunk ezzel a ragasztóval, kiválóan formázható, majd 24 óra száradás után megtartja formázott állapotát.

– A jelmondatunk: kreativitás és újrahasznosítás. Gyakorlatilag minden apróság, amit otthon találunk, és már semmire sem jó, azt a paverpol-szobrászok biztos, hogy fel tudják használni valamire. A technikának csak a képzelet szab határt; minden megvalósítható, kivitelezhető vele – ecseteli.

Hazánkban ma már több mint 100 oktató népszerűsíti ezt a technikát, Miskolcon is rendszeresen tartanak foglalkozásokat, ahol bárkit fogadnak.

– Nem kell hozzá művésznek lenni, elég egy kis érdeklődés. Ebben a szobrászatban az a nagyszerű, hogy valóban könnyen elsajátítható; 3-4 foglalkozás után már ismerjük is az alapokat – teszi hozzá Juhászné Ceglédi Tünde.

A miskolci paverpolosok Semmelweis Ignác születésének 200. évfordulója alkalmából kiállítássorozatot indítottak útjára. Az első tárlatot a Semmelweis kórházban nyitották meg néhány héttel ezelőtt, szerdától pedig a Miskolci SZC Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakgimnáziuma ad otthont az alkotásoknak (a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karán, majd Szerencsen, aztán a megyei központi kórházban és végül Kazincbarcikán is megcsodálhatják majd a tárlatot).

A szerdai rendezvényt Barna Krisztina, a szakgimnázium gyakorlatioktatás-vezetője nyitotta meg. Kifejezte, nagyon büszkék rá, hogy otthont adhatnak a kiállításnak, reményeik szerint méltó helyet tudnak biztosítani neki. Az iskola részéről Puskás Martin verssel, Zima Mónika énekkel köszöntötte a kiállítókat.

Köztük volt a miskolci Cserlaki Ildikó is, aki az emlékév kapcsán a gyermekszületés témáját dolgozta fel, két, a kiállításon is látható alkotása is erről szól. Érdeklődésünkre elárulta, azért kedveli ezt a technikát, mert nagyon jól formázható az anyag; lehet vágni, szárítani, menet közben bőven alakítható.

– Nagyon szeretem, hogy gyakorlatilag mindent fel tudunk használni: gyöngyöket, maradék gombokat, akár már nem használt ékszereket – és a nagymama régi csipkéi is jó helyre kerülhetnek! Ahogy például a festésnél, itt is mindig jönnek az új ötletek alkotás közben, előfordul, hogy az elején még nem is tudom pontosan, mi lesz a végeredmény – mondja a paverpol-alkotó, aki elmondása szerint művészi pályáján absztrakt képekkel indult, majd tanfolyamokon képezte tovább magát, így ismerkedett meg a textilszobrászati műhellyel is. De közben már az olajfestésbe is belekóstolt, tájképeket is készít. Volt önálló kiállítása is több mint 40 képpel, legutóbb pedig Eisele Gyula képzőművésszel közösen állítottak ki az Adyban, ott szobrai voltak láthatóak.

Az alkotások többségét felajánlották a kiállításoknak helyt adó intézményeknek, minden helyszín kap egy-egy ajándékot. A megmaradt textilszobrokat pedig árverésre bocsátják – a befolyt összegből egészségügyi dolgozók paverpol-foglalkozásait finanszírozzák, akiknek így – Juhászné Ceglédi Tünde szavaival élve – önértékelésük és kreativitásuk fejlődhet, átélhetik az alkotás örömét, a csoportos foglalkozás szépségeit.

Mocsári László képgalériája!

A kiállítás június 5-éig tekinthető meg, hétköznapokon reggel 8 és délután 2 óra között a Ferenczi szakgimnáziumban.

A 35 párost felvonultató mezőnyben Roland és Anikó bejutott a középdöntőbe és a 12. helyet szerezte meg. A miskolci duó ezzel immár a második világbajnoki középdöntős helyezését tudhatja magáénak.

A páros továbbra is köszön minden segítséget edzőinek, tanárainak, valamint a támogatást a Paouldanceshoes-nak, a Sensesdancewear-nek, az M1fitness Miskolcnak és a Biotechusashop Miskolc Plaza beli üzletének.

Versenyzőik és utánpótlás csoportjaik is remekül teljesítettek az elmúlt időszakban.

Eredmények a teljesség igénye nélkül:

U21 Latin Magyar Bajnokság (13), Debrecen:

Bátor Tamás-Hercsik Zsuzsanna (Revital-Valcer vegyespáros): 1. hely
Somoskői László-Pós Polett: 6. hely
Kakuk Milán-Szabó Tamara: 8. hely
Flekács László-Rákosi Zsófia: 11.hely

Buda Open:
Rising star latin (21)

Bátor Tamás-Hercsik Zsuzsanna: 3. hely
Antal Gergő-Fügedi Laura: 7. hely
Kakuk Milán-Szabó Tamara: 12. hely

WDSF Youth Open latin (39):

Somoskői László-Pós Polett: 19. hely

Felnőtt-ifjúsági Latin Ranglista és Klubközi Verseny, Székesfehérvár:

Latin Ranglista (34)

Bátor Tamás Hercsik Zsuzsanna: 3. hely 
Antal Gergő-Fügedi Laura: 12. hely
Somoskő László-Pós Polett: 13. hely
Kakuk Milán-Szabó Tamara: 18. hely

Klubközi verseny:

Havas Márk-Karsza Panna junior II D standard: 1. hely, junior II C latin 2. hely

KNER Kupa-Klubközi táncverseny, Mezőtúr:

Ifjúsági B latin
Sárkány Egon- Tóth Bernadett: 3. hely
Flekács László-Rákosi Zsófia: 4. hely
Maczkó Márk-Csorba Viktória: 5. hely

Felnőtt B latin
Flekács László-Rákosi Zsófia (korosztályi átjárhatóság): 6. hely

Tavaszváró Klubközi Verseny, Nyíregyháza:

Havas Mark-Karsza Panna junior II D standard: 2. hely, junior II C latin: 2. hely
Apró Marcell-Farkas Gréta jun II D latin: 3. hely
Flekács László-Rákosi Zsófia felnőtt B latin (korosztályi átjárhatósággal): 4. hely

Napfény Táncfesztivál (művészeti iskolás verseny), Szeged:

Premier AMI junior II utánpótló csoport: arany minősítés (ebben a félévben a harmadik győzelem).

Fesd a város színes(ebb)re – ezzel a címmel hirdette meg városszépítő pályázatát nemrégiben az önkormányzat. A beérkezett, 15 pályamunkát szakértő zsűri értékelte, eredményt pedig kedden hirdettek a Városházán, ahol Pfliegler Péter köszöntötte az alkotókat. Az alpolgármester rámutatott, a városba érkező turisták, de a befektetni szándékozó cégek vezetői – és maguk a miskolciak – is azt tapasztalhatják, hogy Miskolc jelentős, pozitív változásokon esett át az elmúlt években.

– Mi, városvezetők is azért dolgozunk, hogy élhető Miskolcot teremtsünk. Ebben a szolgálatban szép sikereket értünk már el, de soha nem dőlhetünk hátra, folytatnunk kell a munkát – húzta alá az alpolgármester.

A zsűri elnöke, Máger Ágnes, Kondor Béla- és Miskolci Múzsa-díjas festőművész kiemelte, nagyon változatos munkák érkeztek be a pályázatra. Az elbírálás során figyelembe vették, mennyire felelnek meg ezek a street-art követelményeinek, hogyan viszonyulnak a környezethez, s hogy mennyire hordoznak magukban művészi értéket. Mindezek alapján egy-egy első, második és harmadik helyezés született, valamint egy szponzorációs különdíjat is átadtak.

A nyertes, Gregovszki Gábor „Alsó világ őrzője” című munkája ősszel el is készülhet a Jókai utcában. Az alkotó a minap.hu érdeklődésére elmondta, középiskolás kora óta érdeklődött a street-art iránt, ekkor még a fővárosban sem volt annyira ismert ez a műfaj. A pályázati kiírást meglátva rögtön elkezdett gondolkodni, felkereste a potenciális helyszíneket, és az aluljáró nyerte el leginkább a tetszését.

– A térhatása fogott meg; olyan, mint egy robusztus lény, amely hívogat a karjaival, ugyanakkor ijesztő is. Ez a kettőség inspirált – fejtette ki Gregovszki Gábor, aki rajz-vizuális kommunikáció szakon szerzett diplomát, jelenleg pedig tervező grafikusként dolgozik. Vannak önálló kiállításai is, Miskolcon legutóbb a Petró-házban volt csoportos tárlata.

– Maga a street-art sem áll tőlem távol, s többször foglalkoztam már fényfestéssel is, Miskolc különböző falait megvilágítva – sorolta a nyertes, aki nagyon örül, hogy megvalósul a terve. – Köszönöm a bizalmat, akkor lesz majd igazán megható a dolog, amikor ténylegesen kész lesz a mű - tette hozzá.

Ez Pfliegler Péter elmondása szerint ősszel várható. Az alpolgármester azt is elárulta, hogy – látva a mostani sikert – a jövőben újra kiírják majd az utcai művészeti pályázatot, felhasználva a most szerzett tapasztalatokat.

A végeredmény:

1. hely: Alsó világ őrzője – Gregovszki Gábor
2. hely: Bizakvás – Riczuné Soltész Boglárka
3. hely + a közönségszavazás nyertese (546 szavazat alapján): Szinva-parti utcakép – Pintér-Janiga Noémi

Különdíj (FER3331 Kft. felajánlásában): Miskolci sportélet – B. Sándor Renáta, Bodnár Emma, Madaras Gábor.

A pályázatokat ITT tekintheti meg.

A két csapat a pályán, az első, még óvatos gurítások után egyre jobban belelendülnek a fiatalok, és nagy kedvvel vetik bele magukat a játékba: taktikáznak, honnan érdemes elindítani a csörgőlabdát, reflexeik élesek, hogy kivédjék az ellenfél támadását – minden benne van ebben a „csatában”, ami csak szép a sportban!

Ha le is van takarva a szemük, és csak hallásukra hagyatkozhatnak, a diákok nem vallanak szégyent. Bedő Dominik némi előnnyel indul a játékban: ő bizony a DVTK-nál focizik. Igaz, védőként igyekszik kihozni magából a legjobbat, most azonban kapusként, sőt: támadóként is komoly erényeket csillogtat!

– Őszintén szólva eleinte picit fura volt, hogy nem láttam a labdát, csak hallottam-éreztem, de aztán hamar belejöttünk – mondja mosolyogva a pályáról lejőve a hetedikes tanuló.

Az ellenfél csapatánál Leba Lucában erős kihívóra talált. A szintén 7. osztályos tanuló csapata vezéreként hárította el a fiúk gurításait, de erejéből gólra is futotta. Miután kicsit kipihente magát a játék után, érdeklődésünkre elmondta, bizony volt, hogy csak az utolsó pillanatban tudta pontosan megállapítani, honnan is érkezik a csörgőlabda.

– Csak a hallásomra számíthattam, ezt nehéz volt eleinte megszokni. Élveztem egyébként a játékot, és érdekes volt számomra egy picit bepillantani abba, hogyan érzékelik a világot a vakok és gyengénlátók – mondta a fiatal.

Az érzékenyítő programot a Fehérbot Sportegyesület közhasznú jogállású szervezet indította el, hogy helyben fejlesszék a vakfoci és csörgőlabda sportágak mozgalmait. Csonka Ferenc elnök érdeklődésünkre elmondta, a különleges élményt nyújtó sportprogrammal 5 nagyvárost – Miskolc mellett Nyíregyházát, Debrecent, Szolnokot és Egert – látogatják meg, hogy az ottani iskolákkal, intézményekkel, civil szervezetekkel és baráti csoportokkal megismertessék ezeket a sportágakat. Érzékenyítő tréningjeik megtartásával bemutatják – ahogy ők fogalmaznak – „a fény túlsó oldalán” élő emberek mindennapjait az oktatásban, foglalkoztatásban.

Miskolcon a Szent Imre Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda „fogadta be” a kezdeményezést. Kovácsné Nikházy Eleonóra igazgató elmondta, örömmel fogadták az egyesület megkeresését, hiszen így a diákjaiknak lehetősége van kipróbálni a csörgőlabdázást.

– Fontosnak tartjuk, hogy így, testközelben is megtapasztalhassák, milyen lehet, ha valaki valamilyen érzékszervi fogyatékossággal él. Így jobban át tudják érezni a helyzetüket – mutatott rá az intézményvezető.

A sportegyesület deklarált célja az is, hogy a Miskolcon élő látássérült emberek is részt vegyenek a hazai csörgőlabda és vakfoci sport versenyeiben – ebben pedig a Vakok és Gyengénlátók Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Egyesülete lehet a segítségükre. Elnökük örömtelinek tartja a sportágak népszerűsítését.

– Mi együttműködő partnerként azt a feladatot vállaltuk ebben, hogy igyekszünk a népszerűsítésben segíteni egyesületi tagjaink és családtagjaik körében. Reményeink egyre többen fogják űzni ezt a sportágat, és minél több támogatást tudunk szerezni erre – fogalmazott Barnóczki Gábor.

Hozzátette, a megyében a tekézésnek vannak komoly hagyományai a látássérültek körében, sikeresen szerepelnek hazai és nemzetközi versenyeken. Úgy gondolja ugyanakkor, hogy a maihoz hasonló rendezvények a vakfocihoz és a csörgőlabdázáshoz is sokak kedvét meghozhatja.

A társadalmi integráció hiánya és a terrorizmus kapcsolata – ezzel a címmel tartott előadást Kasznár Attila nb. őrnagy, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetbiztonsági Intézet Terrorelhárítási Tanszékének megbízott vezetője, aki a Miskolci Egyetemen is oktat, az Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetében.

A szakértő a fogalmi keretek meghatározásával kezdte. Ismertette: az integráció eredetileg egységesülést, beilleszkedést és beolvasztást jelentetett, ma azonban már az az elvárás a társadalom részéről, hogy a harmonikus egymás mellett élés lehetősége legyen biztosított – a kulturális különbözőségek megtartásával is, tehetjük hozzá. A terrorizmus fogalmát még nehezebb összegezni, ma ugyanis több mint 260 definíciót tart számon a tudomány.

– Abban mindenesetre egyetértés mutatkozik, hogy akkor beszélhetünk terrorcselekményről, ha meghúzódik mögötte valamilyen politikai ideológia. Nagyon érdekes a vallási alapú terrorizmus kérdésköre: itt a hitet, a feltétlen alávetést használják fel a politikai szándék megvalósítására – magyarázta Kasznár Attila, aki megjegyezte ugyanakkor: a politika kezében óriási „fegyver” az, hogy nincs pontosan körülhatárolva a terrorizmus fogalma; gyakorlatilag innentől az a terrorista, akiről én azt mondom – ugyanarra az emberre a másik oldalon szabadságharcosként, függetlenségi mozgalom tagjaként tekinthetnek.

A 2015. november 13-ai terrortámadás-sorozat – emlékezhetünk: egy este leforgása alatt három különálló robbantás és hat lövöldözés történt Párizsban, a Bataclan koncertteremben legalább 120 embert öltek meg a támadók – és az azt követő terrorakciók bizonyították, hogy van kapcsolat a migráció és a terror között – szögezte le a szakértő.

Kifejtette: nem szabadna, hogy a migráció kezelése annyiban merüljön ki, hogy papírt adunk az érkezők kezébe, és letelepítjük őket – az integrációval viszont nem foglalkozik senki. Így alakultak ki aztán Európa számos országában párhuzamos társadalmak az 1960-70-es évektől beáramló vendégmunkások százezreinek utódaiból. Nagyon fontos különbségek vannak azonban az első, valamint a másod- és harmadgenerációs bevándorlók között.

– Előbbiek pontosan tudták, honnan indultak és mi elől menekültek el, valamint mit szeretnének jobbá tenni az életükben. Gyermekeik, unokáik azonban már jelentősen veszítenek saját identitástudatukból, közösségi tudatukból. Egyrészt azért, mert például a német fiatal már itt született, német papírjai vannak, de bármilyen konfliktusba kerül a többségi társadalommal, megkaphatja, hogy bevándorló, nem közénk való vagy – mutatott rá Kasznár Attila.

A szülők nagy többsége ráadásul betanított munkásként érkezett, és amikor sokukat elbocsátották a munkahelyéről, azt látták, hogy az ő életük mégsem olyan, mint azé a közösségé, ami körülveszi őket. A társadalom peremére sodródtak, lecsúsztak, gyermekeik pedig már ebbe születtek bele. Ők jól láthatóan visszanyúlnak azokhoz a szélsőséges ideológiákhoz, amik elől a családjuk elmenekült.

Nyugat-Európában aztán a vallási közösségek szegregálódnak. Kelet-Berlin például tele van szegény, bevándorló családokkal; a gyermekek szegregált iskolákba járnak, ahol csak az igazgató német származású, mutatott rá a szakértő, hozzátéve: ezekben az iskolákban ma már nincs karácsonyi, húsvéti ünnepség, mert a fiatalok nem fogadják be ezeket az ünnepeket.

– Azt hiszem azonban, hogy nem vagyunk elkésve, megvan még a lehetőségünk arra, hogy megteremtsük a beilleszkedés lehetőségét a más kultúrájú tömeg számára a sokszínű Európában. Mi, magyarok ebben komoly tapasztalatokkal rendelkezünk, példaként szolgálhatunk a nyugati országok számára. Nekik pedig fel kell ébredniük, és észrevenni, hogy a kultúrák közötti konfliktusok miatt kialakult társadalmi feszültségeket kezelni kell – zárta előadását Kasznár Attila.

A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara „Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban” című projektet megvalósító konzorcium tagjaként rendezte meg a „Fecseg a felszín, hallgat a mély” tudományos konferenciát. A rendezvény célja a bölcsészettudományi alprojekt bemutatása, céljainak, főbb kutatási területeinek és tevékenységének ismertetése, valamint a szakmai megvalósítás során eddig elért eredmények prezentálása volt.

Fecseg a felszín, hallgat a mély címmel rendeztek tudományos konferenciát csütörtökön a Miskolci Akadémiai Bizottság Erzsébet téri székházában.

A rendezvényt Illésné Kovács Mária, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja, valamint Nagy Zoltán projektvezető nyitotta meg.

Az előadások az együttélés és a társadalmi konfliktusok témakörei köré szerveződtek, több kutató terepen szerzett tapasztalatain keresztül világított rá a régiós problémákra, illetve adott válaszokat azok lehetséges megoldására.

De az olyan, a nyugati világban komoly felháborodást, vitákat kiváltó esetek és azok társadalmi hatásai is terítékre kerültek, mint amilyen a szexuális zaklatások ügye. Kürti László, a Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Intézete Politikatudományi Intézeti Tanszékének egyetemi tanára azon véleményének adott hangot, hogy ezek, illetve a nemek közti feszültségek jelentik a 21. század elejének egyik legjelentősebb, megoldásra váró problémahalmazát.

Nemzetközi összehasonlításban megállapította: a szexuális zaklatások ügyeinek feltárásában és kezelésében még van lemaradásunk a nyugati országokhoz képest.

– A társadalomtudományok művelőinek az lesz a feladata a következő években, hogy a törvényhozók számára bemutassák, érzékeltessék a problémát – fogalmazott az egyetemi tanár, egyúttal rövid definíciót is adva a szexuális zaklatásra: ide sorolhatunk minden nem kívánt, szexuális tartalmú magatartást, megnyilvánulást, közeledést, véleményt és reprezentációt.

Felhördülést is kiváltó illusztrációival – az egyiken például egy forrónadrágos hölggyel reklámoztak be egy bicikliversenyt – Kürti László rá kívánt mutatni, hogy a mindennapokban számos helyen szembesülhetünk zaklatással; kérdései sokáig ott lebegtek a levegőben: miért nem érzékeljük a határokat, hol marad a kontroll, miért nincs szégyenérzet?

Rámutatott arra, hogy nyilván vannak társadalmi-kulturális különbségek még a nyugati országok között is, máshol lehetnek a határok abban, mi számít már zaklatásnak, de Nyugat-Európában és Amerikában egyaránt bűncselekményként kezelik ezeket az ügyeket, és súlyos büntetéseket szabnak ki a zaklatókra.

– Az egyik legnagyobb gondot az jelenti, hogy a vádlónak kell bizonyítania, ha szexuális bűncselekmény történt. Ezt legtöbben nem vállalják fel, és visszatartó erőt jelent az is, hogy ha kipattan az ügy, újra és újra át kell élniük az esetet. Ha azonban egy zaklatásról nem mernek beszélni az elszenvedői, ha egy-egy ilyen eset után nincs büntetés, akkor a társadalom belső feszültségeit, konfliktusait csak görgetjük magunk előtt – mutatott rá az egyetemi tanár.

A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara „Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban” című projektet megvalósító konzorcium tagjaként rendezte meg a tudományos konferenciát. A rendezvény célja a bölcsészettudományi alprojekt bemutatása, céljainak, főbb kutatási területeinek és tevékenységének ismertetése, valamint a szakmai megvalósítás során eddig elért eredmények prezentálása volt.

minap.hu: Az anyákat ünnepeltük most vasárnap. Prédikációjában mégis egy olyan asszonyról, Annáról (ld. a vonatkozó Bibliaszakaszt a keretes írásban) beszélt, aki nem tud teherbe esni. A történetet jól ismerők persze pontosan tudják, hogy az nagyon is pozitív üzenetet hordoz, és sokaknak adhat ma is erőt: egy korábban lehetetlennek gondolt kéréssel fordult Istenéhez az asszony, s kérése meghallgatásra talált.

Hangóné Birtha Melinda (H. B. M.): Valóban, sokszor kell olyan nehézségekkel szembenéznünk az életben, amikről azt gondoljuk, hogy ebből nincs kiút, hogy beleragadtunk. Anna történetének igazi szépségét és nagyszerűségét az asszony változás iránti végtelenül nagy bizalma adja. Egy Istenben hívő ember számára ez azt üzeni, hogy amire én nem vagyok képes, azt oda tudom „adni” egy olyan hatalmas Isten kezébe, aki mindenen tud változtatni. Anna a „Seregek urának” szólítja meg Istent, ezzel elismeri, hogy minden ezen a világon valaki más kezében van; hogy „több” van ott, mint az én kezemben, és ezt a többet kéri el, amikor gyermeket kér. Az ember lát-e magánál többet, vagy csak magát, és csak odáig lát el, amire ő egyedül képes – erről is szól ez a történet. Pál apostol azt mondja, hogy én akkor vagyok erős, amikor gyenge vagyok. De a mai ember felismeri-e ezt? Elismeri-e a nálánál nagyobb erőt? És tud-e abból kérni?

1Sámuel 1:1-20
„Volt egy Rámátaim-Cófimból, az Efraim hegyvidékéről való ember, akinek Elkána volt a neve; két felesége volt; egyiknek a neve Anna, másiknak a neve Peninná volt. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem voltak gyermekei (...). Vetélytársa sokat bosszantotta őt, hogy felingerelje, mivel az Úr bezárta a méhét. Ő csak sírt, és nem evett semmit. (…) Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt. Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek ura! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom, és nem éri borotva a fejét! (…) Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca. Másnap reggel fölkeltek, imádkoztak az Úr előtt, majd visszatértek otthonukba, Rámába. Amikor aztán Elkána a feleségével, Annával hált, az Úrnak gondja volt rá. Egy idő múlva Anna teherbe esett, fiút szült, és elnevezte Sámuelnek, mert ezt mondta: az Úrtól kértem őt.”

minap.hu: Anna könyörgésében Istennek ajánlja fel a gyermeket. Ez azonban korántsem elengedésről, lemondásról szól, hanem sokkal inkább a gyermek jövőjének biztosításáról. Sámuel prófétává válik.

H. B. M.: Anna ezzel a felajánlással nem eldobja magától, nem elhárítja magáról a felelősséget – sokkal inkább biztonságos kézbe helyezi gyermekét; igen, a jövőjéről gondoskodik. A jövő Isten kezében van, és ott van jó helyen, mert ő többet adhat, többel képes megajándékozni, mint amit én valaha el tudok képzelni, vagy amit az emberek egymásnak tudnak adni. A jövő biztosítása ez. A szülők ma is nagyon sokat megtesznek gyermekükért, de én azt mondom: egy biztos lábon kell állnia a gyermeknek, mégpedig úgy, ahogy azt Anna gondolta: Isten kezébe tenni az életét. Az ő bátorságával, hitének merészségével nem szégyenül meg, és nem csalódik. És ő komolyan vette ígéretét, mert tudja, hogy ez a fogadalma a legnagyobb ajándék a gyermek számára. Az Isten kezében lenni.

minap.hu: Ez a felajánlás a szülőknek is megnyugvást ad.

H. B. M.: Ma népszerűek az egyházi óvodák, iskolák. Miért? Mert a szülők azt érzik, hogy a gyermekeik ezekben az intézményekben biztonságban vannak; jó helyen vannak, nem érheti baj őket. Amikor ez hitben is megerősödik, akkor válik teljessé, kézzel fogható valósággá – a gyermek számára is. Hiszen azt látja, hogy a szülei azért nevelik így, az iskolában azért oktatják ilyen szellemiségben, és azért helyezik Isten kezébe, mert ez a javára válik. Mert megerősíti, nagy bátorságot és biztonságot ad neki az életben.

minap.hu: Ma Magyarországon minden hatodik párt érint termékenységi probléma – olvassuk a Családok éve honlapján. Sokan egészségügyi okok miatt kényszerülnek a lombikbébiközpontok beavatkozásait igénybe venni, mások mellett elszalad az idő, és későn döbbennek rá, hogy a karrier nem elég a boldogságukhoz, szeretnének gyermeket vállalni. Előbb-utóbb a nők döntő többsége mindent megtenne azért, hogy végre gyermeke szülessen. Gyakorló lelkészként, fiatal párokkal, friss házasokkal beszélgetve hogyan látja, miért alacsony még mindig a gyermekvállalási hajlandóság?

H. B. M.: Szemléletváltásra van szükség meglátásom szerint. A mai fiatalokba azt sulykolják gyakorlatilag már kiskoruktól fogva, hogy neked sok mindennek meg kell felelned, tanulnod kell, karriert kell építened, hiszen csak akkor leszel sikeres, ha biztonságos anyagi háttérrel rendelkezel. Vannak gyerekek, akik számára a szülői szeretet pusztán anyagiakban válik kézzel foghatóvá, és nem abban, hogy este mesét olvasnak neki, vagy hogy megbeszélik, mi történt aznap az oviban, iskolában. Anyagiassá válik a szeretet, és ez nagyban befolyásolja a fiatalokat, mert ez vésődik beléjük: te akkor vagy jó, ha minél több anyagi javad van, mert akkor tudsz a gyermeked számára mindent biztosítani. Én úgy gondolom, ebben kell változtatni, hiszen nem ez jelenti a szülői szeretetet. Nem szabad kimaradni a gyermek életéből. A családi együttlétek rangját is meg kell emelni. Annának sem az volt a problémája, hogy nincs elég pénze a gyermekhez… Jézus is azt tanította, hogy ne aggodalmaskodjatok azon, mit egyetek, mivel ruházkodjatok, hanem keressétek először az Isten országát és az ő igazságát. És akkor minden megadatik nektek. Ezzel a bizonyossággal mer Anna odaállni Isten elé.

minap.hu: Ön négy gyermek szerető édesanyja. Hogyan tud annyi feladatnak megfelelni egy anyuka, amit a mai kor elé állít? Hol kell lennie a hangsúlyoknak?

H. B. M.: Az anyaság: életkihívás. Nem lehet elválasztani egymástól a dolgokat. Hogy most csak anya vagyok, most csak dolgozó nő – ez mind egy. Az anyaság, a család az életünk legfontosabb része. A munkánk sikerét ez azonban nem zárja ki, sőt! Én azt mondom, hogy aki sikeres anya, az ugyanúgy sikeres a munkájában is. De mit is tudunk sikerként elkönyvelni? Az élet felfogásom szerint úgy lesz teljes, ha ezeket együtt látom, és nem csorbulhat egyik sem a másik miatt.

minap.hu: Anyák napján tartott istentiszteletükön az avasi református templomban gyerekek köszöntötték édesanyjukat – szavaltak, énekeltek – és a Miskolc-Avasi Örömhír Kamara Együttessel közösen énekelhettük a zsoltárokat. Mit jelentenek az ilyen alkalmak a családok, közösségünk számára?

H. B. M.: Egy-egy ilyen ünnepi alkalmon mindenki másképpen válik fogadókésszé Isten igéjére. Egy gyülekezetben éppen az a nagyszerű, hogy ott az újszülöttől az idősebbig mindenki együtt örülhet, együtt kaphat ajándékokat. Egy gyerek is láthat, tapasztalhat ilyeneket: ha mást nem, hát azt, hogy a szülei hogyan érzik magukat az istentiszteleten. Márpedig ha az a szülő számára fontos, akkor a gyermek is azt gondolja, hogy bizonyára nekem is fontos lehet. Ezért mondom sokszor, nagy jelentősége van a közösségben való együttlétnek, a gyermekekkel megismertetni a közösség erejét; hogy nemcsak te vagy, hanem van egy közösség, ahová te is tartozhatsz. Ez erőt, biztonságot ad, és fontos számunkra, mert örömünkkel, bánatunkkal, gyászunkkal oda mehetünk, és ezt megoszthatjuk.